Video

Micsoda kemény, karakterisztikus, megfellebezhetetlen kijelentések! Ezeket az információkat ön nyilván közvetlenül a Főnöktől, a Konstruktőrtől kapta... Amúgy totális antropocentrizmus az egész. Miért kell(ene) a szegény világnak pont 13 milliárd év múlva eltűnnie? Csak azért, hogy az ember ismét a világ - vagy legalábbis az (ön szerint nem létező) Idő - közepén érezhesse magát? :) dgy

A hagyományos, elvileg teljesen "pontos", determinisztikus komputerek eredményei is számítási bizonytalanságokkal terheltek. Ugyanis sem a használt fizikai modell, sem a bemenő adatok nem lehetnek tökéletesen pontosak. Lásd pl Jánosi Dániel előadását az időjárás-előrejelzés során felbukkanó "pillangó-diagramokról" és azok kezeléséről. Pedig ott elvileg jól ismert differenciál-egyenletek numerikus megoldásáról van szó. Ha egy kvantumszámítógép egy bonyolult problémát sokkal nagyobb adathalmazzal, sokkal gyorsabban old meg, mint egy hagyományos gép, akkor máris megéri vállalni a statisztikus hiba kockázatát, és neki lehet látni keresni a korrekciós és átlagolási eljárásokat. dgy

Lehet lassítani a lejátszási sebességet.

Itt több dolog keveredik. A gravitációt nem a tömeg kelti, hanem az energia, az impulzus, a nyomás és még néhány további mennyiség (összesen tíz). A közönséges fotonnak nincs tömege, de attól még részt vesz a gravitációs kölcsönhatásban (aktív és passzív szerepben is). A sötét anyagról nagyon keveset tudunk. Nem tudjuk, milyen tömegű részecskékből áll. Feltételezzük, hogy ezek között van egy legkisebb tömegű is, ezért pl egy sötét anyagból álló felhő kihűlésekor ez viszi el az energiát. A közönséges fotonhoz hasonlóan - ezért ezt a feltételezett részecskét hívjuk sötét fotonnak. Ennek tömege lehet nulla vagy nem nulla is - attól még kiválóan alkalmas a fenti szerepre. És persze részt vesz a gravitációs kölcsönhatásban is. Mivel semmit sem tudunk a sötét anyag részecskéiről, ezért csak feltételezésekkel élhetünk. Pl arról, hogy némelyikük - ha nagyon kicsiny mértékben is, de mégis - kölcsönhat valahogy a közönséges részecskékkel. Ez reményt ad arra, hogy pl a kozmikus sugárzásban vagy a részecskegyorsítókban kimutassuk - nem közvetlenül a sötét anyag részecskéit, hanem valamelyik kölcsönhatásuk másodlagos vagy harmadlagos termékeit. Az ilyen vizsgálatok világszerte folynak. De persze nagyon erősen modellfüggő, hogy milyen észlelést nevezhetünk a sötét anyag valódi nyomának. A következő évtizedekben gyakran várhatók ilyen fejlemények: az egyik kutatócsoport bejelenti, hogy megtalálta kísérleteiben a sötét anyag "A" modellje által előrejelzett sötét részecske nyomát. Egy másik csoport kétségbe vonja a kísérlet érvényességét, a harmadik másképp magyarázza a jelenséget, a negyedik nem fogadja el az "A" modellt, és a "B" modellre esküszik, annak az előrejelzéseit akarja igazolni. És ez így megy sokáig. Egészen addig, amíg az elméletiek és a kísérletiek között kialakul a konszenzus a sötét részecskék tulajdonságairól, és arról, hogy ezeket mely kísérletek támasztják alá. Akkor aztán a végeredményt be lehet írni a tankönyvekbe. dgy

Kedves Gyula! Nagyon köszönöm a részletes választ, kezdem kapizsgálni. Izgalmasnak tűnik, mi fog kisülni végül, milyen modell lesz a befutó. Majd az arról szóló Atomcsillen megtudom. ✨

Nagyon téves elképzelései vannak a természettudomány működéséről. "Nem tudom ki vetette fel a sötét anyag, ill a sötét energia meglétét." Ez nagyon nem így működik. Nem az a helyzet, hogy egy fizikusnak vagy csillagásznak hirtelen bekattan: tételezzünk fel egy új anyagfajtát - aztán a többiek ezt azonnal elfogadják, és keresni kezdik. Pont ellenkezőleg. A természettudomány egyik vezérlő elve Occam borotvája: minél kevesebb dolog feltételezésével igyekszünk megmagyarázni minél több tapasztalatot. Új létezők elképzelésére csak nagyon erős kísérleti és elméleti bizonyítékok nyomására kerül sor. "Kell 5 golyó." Kellett a fenét. Nagyon jól megvoltunk az addig ismert golyókkal. A sötét anyag és még inkább a "sötét energia" (ráadásul ezzel az ostoba, a laikusokat félrevezető névvel) úgy kellett a fizikusoknak, csillagászoknak, kozmológusoknak, mint púp a hátukra. De az évtizedek alatt összegyűlt bizonyítékok hatására kénytelenek voltak - vonakodva - elfogadni a létezésüket. A tudomány ugyanis nem elszórt tények, adatok és elméletek patchworkje. Az elméletek összefüggnek, logikusan egymásra épülnek, az adatok beleillenek az elméletek hálójába. És ha valami hiányzik, az nem egyszerűen a "semmit sem tudunk" helyzetet jelenti: a tények és elméletek puzzle-hálójában kirajzolódnak a lyuk körvonalai. És amikor már elég pontosan látszik, hogy mi hiányzik, ideje nevet adni neki, és feltételezni a létezését - így ugyanis nemcsak egyetlen hiányzó adatot pótlunk, hanem a környező puzzle-darabkák is értelmet nyernek, összefüggő képpé szerveződnek. Ezért félrevezető az a sokszor elhangzó szöveg is, hogy a sötét anyagról és a sötét energiáról "semmit sem tudunk". Valóban nem tudjuk, hogy a sötét anyag pontosan milyen elemi részecskékből áll, viszont ismerjük a mennyiségét, térbeli eloszlását, csomósodási hajlamát (amit össze tudunk hasonlítani az atomos anyag hasonló tulajdonságaival), sőt e csomósodásból lassanként már az összetevő részecskék tömegére is következtetni kezdünk (egyes korábbi feltételezéseket - pl hogy a sötét anyag neutrínókból áll - épp így tudtunk kizárni). A "sötét energiának" nevezett anyagfajtáról még többet tudunk - a tulajdonságait leíró egyenlet levezetéséről épp a napokban vizsgáztatok. Ebben az esetben a kvantummező-elméleti leírás és a csillagászati tapasztalat jól egyezik, már csak ennek az anyagnak a közvetlen kimutatása van hátra. De ez sok más, az elméletben biztos helyet kapott objektum esetében is így volt - a Higgs-részecske feltételezéstől a kimutatásáig majdnem fél évszázad telt el. "Ez szerintem csak egy töltelék." Paradox módon ebben igaza van, de nem úgy, ahogy gondolja: az összefüggő tudományos világkép jól felismerhetően kirajzolódott lyukait töltik ki az új fogalmak. "Én ebben nem hiszek." Szerencsére a természettudomány nem hit kérdése. Van, aki még a Föld gömb alakjában sem hisz - de ez nem zavarja sem az óceáni áramlásokat, sem a műholdak pályáját, sem az e pályákat tervező tudósokat. dgy

A gravitáció nem "látszólagos jelenség". Nagyon is valódi - amiről mindenki megbizonyosodhat, ha leugrik az asztal tetejéről. A modern gravitációelmélet, az általános relativitáselmélet nem törli el a korábbi elméletet (a newtoni gravitációelméletet), hanem általánosítja, megmutatva a régi teória alkalmazhatóságának határait. Ebből egyrészt az következik, hogy a korábban bevált területeken (pl a bolygók és az űrhajók mozgása a Naprendszerben) továbbra is nyugodtan alkalmazhatjuk a newtoni fizikát. Másrészt az következik, hogy a régi elmélet bizonyos fogalomalkotásai (pl a "gravitációs erő") már nem alkalmazhatók az új, általánosabb elmélet által leírt egyes szituációkban. De ettől még a gravitációs jelenségek éppen olyan objektíven létező dolgok, mint a korábbi elméleten, és nem "látszólagosak". Gravitációs erő a korábbi értelemben nem létezik, de ettől még nem célszerű leugrani egy magas szikláról, mert ugyanúgy lezuhanunk, mint Newton korában. Mit mond a modern elmélet az Univerzum tágulásáról? Azt, hogy ezt a jelenséget az Univerzumot kitöltő anyag gravitációs hatása irányítja - természetesen nem a newtoni, hanem az einsteini leírás szerint. A két elmélet egyik fontos eltérése a következő: Newton szerint a gravitáció kizárólagos forrása a tömeg, Einstein szerint viszont az anyagnak nem egyetlen, hanem tíz tulajdonsága határozza meg, hogy a anyag miként görbíti a téridőt (ezek: az energiasűrűség, az impulzussűrűség vektorának három komponense, három nyomóerő- és három nyíróerő-komponens - ezek együtt alkotják az ún energiaimpulzus-tenzort). A térben nyugvó anyag esetén két fontos mennyiség marad: az energiasűrűség és a nyomás. Köznapi körülmények között a nyomás elhanyagolható az energiasűrűséghez képest (csak szorozzuk meg a víz sűrűségét c^2-tel, és az eredményt hasonlítsuk össze a földi légnyomással). Lassan mozgó anyag esetén az energiasűrűség arányos a tömeg sűrűségével. Newton tehát helyesen gondolta, hogy (köznapi viszonyok között) a gravitációs jelenségeket keltő fő tényező a tömeg. Az Univerzumban ellenben olyan extrém viszonyok is uralkodhatnak, amikor a nyomás nem hanyagolható el az energiasűrűség mellett. E két mennyiség közti kapcsolat (amit az ún állapotegyenlet ír le) viszont anyagfajtánként különböző. A tágulás leírásához tehát meg kell mondani azt, hogy milyen anyag tölti ki az univerzumot (melyik anyagfajta a domináns). Ennek megfelelően osztjuk fel az Univerzum történetét ún. "érákra". Ha a közönséges (csillagokba és galaxisokba sűrűsödött) atomos anyag vagy az elektromágneses sugárzás tölti ki az Univerzumot, akkor Einstein gravitációs egyenleteiből (illetve az ezek kozmológiai alkalmazásaként kapott Fridman-egyenletekből) azt kapjuk, hogy a tágulás lassul. Ezt szokták az ismeretterjesztő irodalomban kissé pongyolán úgy interpretálni, hogy az anyag gravitációja fékezi a tágulást. Ha azonban a Higgs-mező vagy a vele matematikailag rokon, feltételezett inflaton-mező (amit félrevezetően "sötét energia" néven is emlegetnek) a domináns anyagfajta, akkor a Fridman-egyenletek szerint a tágulás gyorsul. Ennek persze nincs klasszikus megfelelője, ezért óvatosságból nem is nevezik "antigravitációnak", hanem arról beszélnek, hogy "a sötét energia okozza a gyorsuló tágulást". A pontosabb megfogalmazás fárasztóbb lenne, a teljesen pontos leírás pedig úgyis csak matematikailag lehetséges. Összefoglalva: az Univerzum dinamikáját az einsteini gravitációelmélet írja le - ez bizonyos esetekben szemléltethető a newtoni fogalmakkal is, máskor viszont Newton által nem ismert jelenségek léphetnek fel - ekkor a közelítő magyarázatok nem használhatók. dgy

A csillagok mérete millió-milliárd kilométeres nagyságrendű. Tömegük viszont kb a Nap tömegének felétől ennek százszorosáig terjedhet. Ha egy kiégett csillag fehér törpévé omlik össze, nagysága kb akkora lesz, mint a Földé (kb 10 ezer km). A neutroncsillagok viszont város méretűek (kb 10 km). Tömegük viszont marad akkora, mint az eredeti csillagé, ezért ezek az objektumok nagyon sűrűek. A még nagyobb tömegű csillagok fekete lyukká omlanak össze. Egy fekete lyuk elvileg bármekkora tömegű, ezért bármekkora méretű lehet. A fekete lyuk méretének jellemzésére szolgáló Schwarzschild-sugár arányos az objektum tömegével. A csillagokból születő fekete lyukak Schw-sugara néhány vagy néhányszor tíz kilométer. Ha a Nap fekete lyukká válna (nem fog), akkor Schw-sugara 3 km lenne - a jelenlegi sugara 750 ezer km. Tehát igen, fekete lyukként sokkal kisebb lenne. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy a Schw-sugár nem valami tényleges anyagi objektum mérete. Ott húzódik az "eseményhorizont" - ez azonban nem egy észlelhető felület, hanem csak egy elvi határ: az ezt átlépő anyag már nem fordulhat vissza. Amikor viszont épp átlépi a határt, nem érez semmi különöset, nyugodtan halad tovább. A Sch-sugár tehát nem hasonlítható össze a csillagok vagy bolygók tényleges méretére jellemző sugáradatokkal. dgy

@@elteatomcsill8013 Hát nagyjából értem.:) Köszönöm! Pont ezek miatt a nagy méretű lyukak miatt kérdeztem,de akkor a méret nem függ az eredeti csillag méretétől,hanem a tömegétől.És olyat tudtok vagy lehet,hogy egy fekete lyukból megállapítani,hogy milyen,mekkora csillagból vagy akármiből alakult ki?

@@gemergame7884 Az eseményhorizont mérete csak a lyukba zuhant anyag tömegétől függ, azzal arányos. A szupernóva-robbanás maradványaként létrejött fekete lyukak esetén vannak számítások, melyek szerint az eredeti csillag tömegének kb a fele szóródik szét a robbanásban, a másik fele behull a lyukba. A nagyobb fekete lyukak a jelenlegi elképzelések szerint kisebbek találkozása és egyesülése során jönnek létre. Ekkor viszont az összeolvadt objektum tömegéből nem lehet visszakövetkeztetni az eredeti lyukak tömegére. dgy

@@dgy137 Köszi! Mondjuk azok a nagyok már jóideje itt vannak és gyűjtögetnek.Csak azon agyaltam,hogy ha a most ismert csillagok méretéből x méretű fekete lyuk lesz,akkor egy akkor lyukhoz nem e tartozhatott egy giganagy csillag még hajdanán.Hogy ami most ismert galaxisok már csak töredékei egy nagyobb valaminek.De akkor elméletileg nem,csak régóta gyűjtögetnek és megnőttek.

A lapos földes elmélet egy csomó mindenre nem ad választ, a gömbföld modell meg elég jól működik. Évszakok, napszakok és a lista kb végtelen. Nincs olyan lapos föld elmélet, ami le tudná írni a világ működését, úgy ahogy megtapasztaljuk. Így ez nem igen lehet kérdés, hogy melyik az igazi. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az űrhajósok de a piloták is nap, mint nap láthatják megtapasztalhatjáák, hogy a föld gömbölyű...

Anyukám is ezt tanácsolta. Sajnos csak a diplomaosztó után.

1/ Semmiféle hossz nem "Lorentz-rövidül". A nevezetes Lorentz-kontrakció azt jelenti, hogy egy test két pontja közti, szabványos mérési utasítással meghatározott távolság mérőszáma más lesz attól függően, hogy a testtel együtt mozgó (azaz hozzá képest nyugalomban levő), vagy másképp mozgó inerciarendszerben végezzük a mérést. Eközben a testtel az égvilágon semmi nem történik, semmi nem rövidül és nem hosszabbodik. A "Planck-hossz" nem egy test mérete, hanem egy mértékegység, olyan, mint a méter vagy a yard. Ezért definíció szerint nem változhat az inerciarendszerek közti áttérések során - hiszen a mértékegységként szolgáló testet (méterrudat stb) a mérendő testhez képest nyugalomban levő inerciarendszerben kell elhelyezni. A Planck-hossz tehát a többi mértékegységhez hasonlóan érzéketlen a "Lorentz-kontrakcióra". 2/ Csak fotonokat tartalmazó univerzum nem létezik, ezért nincsenek rá vonatkozó mérési eredményeink. Itt akár abba is hagyhatnánk. Viszont vannak fizikai-matematikai modelljeink, amelyek leírhatnak csak fotonokból álló univerzumot (is). Ezekben a modellekben létezik az idő, a frekvencia stb. fogalma. Természetesen egy-egy adott inerciarendszerhez viszonyítva. Csak az a bibi, hogy atomos (tömeges) anyag híján az elméletileg létező inerciarendszerek fizikai realizálása nehézségekbe ütközik. 3/ Kérem, ne akarja megszabni, melyik hozzászóláshoz ki (milyen foglalkozású egyén) szólhat hozzá. A kommentek (szükség szerinti) szabályozása a fórum moderátorának dolga. Ez pedig egyelőre nem ön, hanem én vagyok. 4/ Mi köze az ön kérdéseinek a Szabó Norton által bemutatott kísérlethez, illetve demonstrációhoz? Az égvilágon semmi. Ha ennyire érzékeny a hozzászólások rendjére, akkor kérem, ön is tartsa be, hogy egy adott videó alá az annak témájához kapcsolódó kommenteket illik posztolni. dgy moderátor

A Conway-féle Életjáték iránt érdeklődőknek ajánlom a következő könyvet: Karl Sigmund: Az élet játékai (Akadémiai Kiadó, 1995) Ebben egy igen hosszú és alapos fejezet foglalkozik ezzel a sejtautomatával, bemutat számos, a rajongók által kifejlesztett érdekes mozgó és szaporodó konfigurációt, majd vázolja azt a lenyűgöző gondolatmenetet, amely elvezet annak bizonyításához, hogyan lehet a sejttérben egy (hatalmas, de valóban működő) önreprodukáló automatát konstruálni. A végső, inkább filozófiai következtetés pedig az, hogy egy ténylegesen végtelen kétdimenziós sejttér véletlen kezdeti konfigurációjából szükségszerűen kialakul és evolúcióhoz kezd maga az Élet... dgy

"Viszont sajnáltam, hogy a hallgatóság megjegyzéseit, kérdéseit csak egy-két esetben tudtam kivenni, célszerű lett volna az eredeti felvételből felhangosítva megmutatni, vagy feliratozni." Sajnos az előadóteremben rendelkezésünkre álló technika nem teszi lehetővé a hallgatóság soraiból elhangzó kérdések közvetítését vagy felvételét. Annyit tehetünk, hogy megkérjük az előadót, a válasz előtt röviden foglalja össze a feltett kérdés lényegét - amit így a közvetítés vagy a felvétel nézői is meghallhatnak. dgy

@@dgy137 Igen, ez is jó megoldás lett volna. Sebaj. A jövőbeli előadásokon talán hívják fel erre az előadók figyelmét.

Legközelebb majd tudok figyelni erre is. Először tartottam ilyet, nem jutott eszembe. Mindenesetre köszönöm a visszajelzést és a saját történetet!

Kösz a visszajelzést! Előtte gondolkodtam, hogy a Turing-teljesség bekerüljön-e, a ,,Life in life'' videó miatt kellett főleg. De lehetett volna anélkül is.

Ha ez az előadás alkalmat teremtett arra, hogy barátainak elmagyarázza a Turing-gépeket, máris megérte megemlíteni a témát! :) dgy

@@dgy137 Így igaz!

@@pozsgay_balazs A Turing-gépek és a sejtautomaták kapcsolata nekem is újdonság volt (én még a nyolcvanas években tanultam matematikát) és mevilágosodtam :). Sok sikert a kutatásaidhoz!

Szerintem nagyon jó, hogy említve lett a turing teljesség, noha én informatikus vagyok, de úgy vélem másoknak is érdekes lehet a fogalom egy mondatos magyarázata.

Nem rossz ötlet! A sejtautomatákkal viszont az van, hogy a szabály az mindenhol ugyanaz, minden helyen, és minden lépésben, a mesterséges intelligencia belső hálózata viszont olyan, hogy különböző helyeken és különböző lépéseken más a ,,szabály'', vagyis amit a hálózat épp csinál.

@@pozsgay_balazs Még megtörténhet, hogy egyszer kidolgozzák a folyamatosan változó szabály alapján működő sejtautomatát, mint statisztikusan előrejelezhető kvázi-életformát. Végül is az agy szabályai nem változnak, mégis képes emlékek tárolására, van egy engem teljesen lenyűgöző visszakeresési technikája, és képes régi emlékek alapján új ötletek megteremtésére. Amikor majd tudjuk már minden agysejtről, hogy mit csinál, és ez elvileg szerintem elképzelhető, akkor a kezünkben lesz a zsenialitás tervrajza, amit aztán önmagával kicsit fel is tuningoltathatunk. :-)

2/ Einstein erősen ellenezte (elégtelennek tartotta) a kvantumelmélet akkori állapotát és az ún koppenhágai interpretációt. Érdekes új problémákat vetett fel ezzel kapcsolatban, amelyeken még ma is vitatkoznak a fizikusok (pl az EPR-paradoxonon). De az általános relativitáselmélet megalkotása után tudományos munkássága fő célja az "egyesített térelmélet" kidolgozása volt, amelyben az áltrel további általánosításaként egyetlen geometriai modellben egyesítette volna az akkor ismert két alapvető kölcsönhatást, a gravitációt és az elektromágnességet. E célból negyven éven át számos érdekes és újszerű matematikai modellt kipróbált. Kortársai nem osztották ez irányú elkötelezettségét, inkább a kvantumelmélet és alkalmazásai további kidolgozására törekedtek. Einstein ellen szólt, hogy időközben két további alapvető kölcsönhatást is felfedeztek (melyeket eléggé fantáziátlanul "erős" és "gyenge" kölcsönhatásnak neveztek el). Ezzel az eredeti két kölcsönhatás egyesítésének programja nemcsak nehéznek és eredménytelennek, hanem csonkának is bizonyult. A történelem paradox fintora, hogy Einstein megérte, de valószínűleg nem ismerte (és biztosan nem ismerte fel) annak az 1952-es felfedezésnek a jelentőségét, amely később forradalmasította a kvantum--mezőelméletet és részben megvalósította Einstein programját. Yang és Mills 1952-ben kidolgozták a mértékmezők (gauge fields) általános elméletet (általánosítva a kvantum-elektrodinamika Dirac által kezdeményezett tárgyalásmódját). Ez az elmélet alapvetően geometriai jellegű, bár nem abban az értelemben, amerre Einstein geometriai kutatásai irányultak. Higgs és társai 1964-es felfedezésével kiegészülve a Yang-Mills-elmélet lett a mai részecskefizika Standard Modelljének alapjává, részben megvalósítva Einstein programját, egységes matematikai modellben tárgyalva hármat a négy alapvető kölcsönhatás közül, és helyesen leírva az összes ismert részecskefizikai tapasztalatot. Ebből az egyesített modellből sajnos éppen a gravitáció maradt ki. A legújabb matematikai kutatások azonban feltárták a mértékelméletek és az Einstein által az általános relativitáselméletben használt Riemann-geometria mély strukturális rokonságát. Ezek a modern fejlemények reményt nyújtanak arra, hogy a közeljövőben (néhány évtizeden belül) megvalósul Einstein programja, a négy alapvető kölcsönhatás egységes matematikai leírása. 1/ Neumann János valóban fiatalon, 55 évesen halt meg. Rövid életében azonban elképesztően sokféle témával foglalkozott, sok tudományágba belekóstolt, és teljesen új tudományterületeket indított el. Sikeres matematikusként sem félt vadonatúj témákba belevágni, fizikával, meteorológiával, számítástechnikával, játékelmélettel, biokibernetikával, olykor konkrét mérnöki tevékenységgel foglalkozni. Az új területekbe villámgyorsan beletanult, és friss szemléletével új eredményeket ért el, egyes területek (pl a játékelmélet) kidolgozását pedig maga kezdeményezte. Ha tovább él, valószínűleg sok hasonló témaváltást kezdeményezett volna, és számos meglepő irányban ért volna el jelentős áttörést. Életét és munkásságát jól áttekinti egy közelmúltban megjelent könyv: A. Bhattacharya: Neumann János (Open Books, 2022). Aki jobban szeretne elmélyülni abban, mit is ért el Neumann az egyes tudományterületeken, annak ajánlom a születése 100. évfordulójára megjelent kötetet: Ki is volt igazából Neumann János? (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2003, szerk. Kovács Győző) Ebben a könyvben részletekbe menő elemzést olvashatunk a Neumann által a fizika, a nukleáris tudomány, a meteorológia, a játékelmélet, a számítástechnika területén végzett kutatásokról és az általa elért korszakalkotó eredményekről. Paradox módon épp a matematikusi működéséről és eredményeiről esik méltatlanul kevés szó. A könyv fizikai fejezetét én írtam. dgy

Köszönöm! Az ,,igazi'' Sierpinski háromszög kijön egy hasonló sejtautomatából, csak több ok miatt nem azzal akartam kezdeni, de itt megtalálható: en.wikipedia.org/wiki/Rule_90

Különbség az, hogy kvantumszámítógép már ma is van, úgy, hogy végre is hajtja azt, amire kitalálták! (fúziós erőmű is létezik, csak még nem hoz létre energiát, többet fektetnek bele, mint amennyit kivesznek) Szóval a kvantumszámítógép már van, már lehet vele kvantumos számításokat csinálni. Csak az a baj, hogy nagyon zajosak, és egyelőre viszonylag kevés bit-en használhatók. Tehát nagyon kevés az olyan feladat, ahol a kvantumszámítógép jobb a klasszikusnál. Sőt, lehet, hogy úgy általánosan sose lesz jobb a klasszikusnál, hanem csak bizonyos, limitált feladatkörökben. Ha további pontosabb információkra kíváncsi, magyarul, akkor ajánlom a facebook-on a QHungary csoportot!

A pontos számokat én nem tudom, de valóban, elég zajosak ezek a gépek még. Venni meg azért se lehet, mert egyelőre minden csak prototípus, és kevés van belőlük a világban, és nagyon drágák is.

Quantum számológép... :-D Persze most nevetünk a képtelen, de jópofa ötleten, negyven év múlva meg ki tudja, talán az lesz beépítve mindenbe. Bő negyven éve, a máshol említett ABC80-as számítógépecske idején az se jutott volna eszembe, hogy mostanra mindenki zsebében ott lesz egy lélegzetelállítóan látványos játékokat futtatni képes minimikroszámítógép. Tulajdonképpen minek is? Hát, tulajdonképpen nehéz rá jó okot találni, de épp annyiba kerülnek, hogy az emberek megveszik, és nem követelnek ki maguknak egyszerűbb, ésszerűbb és olcsóbb modelleket. Nem kell, mert van egy, amely "mindent" tud, és az emberek megveszik, csak kicsavarni lehetne a kezükből, még az ágyba is magukkal viszik. Ezen az alapon a kvantumszámítógépek jövendő sorsáról se nagyon tegyünk magabiztos jóslatokat, mert igen, lehet, hogy egyszer, nem nagyon sokkal ezután a reklámok arról fogják meggyőzni a Fogyasztót, hogy kvantumszámítógép nélkül kultúrember egy lépést sem tesz. Végül is ha az lesz a folyománya, ami a félvezetőalapú bináris számítógépeké lett a szórakoztatóipar szívóhatására, azaz hogy úgyszólván fillérekért lehet gyártani már milliószámra, akkor még az is elképzelhető, hogy nem kell magunkat sajnálnunk a jövőbeli felhajtás miatt, mert ha majd valaki feltalálja az ilyenek programozását, és lesz ilyen, az biztos, akkor létrejön az ember után következő életforma az evolúcióban.

Kedves Alex, nagyon nem értünk egyet! 1/ Kötve hiszem, hogy a hetvenes években az általános iskolában az általános relativitáselmélet alapján tanították a gravitáció elméletét. A háromszáz éves newtoni gravitációelmélet természetesen szerepelt a tananyagban, a huszadik század elején keletkezett, fogalmilag sokkal nehezebb általános relativitáselmélet viszont nem. Ma sem szerepel. Egyes középiskolákban a fizika fakultációkon érdekességképpen megemlítik, de nem mennek bele a részletekbe. Szabó Norton demonstrációja pedig épp ezt, az általános relativitáselmélet görbült geometriáját volt hívatva illusztrálni. 2/ A fentiek miatt az sem igaz, hogy ezt az anyagot 100-150 éve tanítják. Hiszen az általános relativitáselmélet csak 1915 végén született meg. A newtoni gravitációelméletet (ami az 1600-as évek második feléből származik) viszont már 300 éve tanítják - először Európa egyetemein, aztán a középiskolákban, végül az elemi, avagy általános iskolákban is. Természetesen nem azonos szinten. A "feldobom a golyót, mikor esik le?" szintű iskolás gravitációelméletet világok választják el az egyetemen tanított newtoni gravitációelmélet fizikai és matematikai szintjétől. 3/ Mert hiába régi egy elmélet, ha jó, akkor ma is kell tanítani. A földi és naprendszerbeli mozgások leírására pedig kiválóan alkalmas a newtoni fizika, ezért az egyetemen a fizikushallgatók már az első félévben megismerkednek vele - a középiskolainál sokkal magasabb matematikai színvonalon. 4/ Ugyanis a "klasszikus" fizikát nem lehet átugrani. Nem lehet rögtön "kvantumbiológiával", "hullámgenetikával" vagy hasonló, ma még nem is létező tudományokkal kezdeni a fizikus képzést. De nem lehet a valóban létező kvantumelmélettel sem - az ugyanis a klasszikus fizikára épül. Ahhoz, hogy megértsük, milyen kérdésekre válaszol jobban a kvantumfizika, mint a klasszikus fizika, először meg kell tanulni az utóbbit, meg kell ismerkedni a fogalmaival, módszereivel, eredményeivel és hibáival. Aztán erre építeni fel mindazt, amit a modern, a huszadik században kifejlődött fizikai tudományágak másképp mondanak. Természetesen így tanítjuk az egyetemen a fizikát. Nemcsak azt ismételgetjük, amit a hallgatók már az általános vagy a középiskolában megtanultak - de azt is el kell mondanunk, alaposabban és mélyebben, hogy aztán továbbléphessünk. 5/ Mert tovább is lépünk. Az egyetemi fizikus képzés tanterve nyilvános, az egyetem, illetve a Fizikai Intézet weblapján mindenki megnézheti. Ott látható, hogy mennyi új, száz éve még nem is létező tudományterületet tanítunk a hallgatóknak. Beleértve a vadonatúj, ma is forrongó, kialakulóban levő területeket. Hiszen az egyik fő célunk, hogy a nálunk végzett hallgatók minél naprakészebb tudással be tudjanak kapcsolódni az aktuális kutatásokba. Ugyanez a tanterv az első félévekben természetesen tartalmazza a "klasszikus" fizika tárgyait is (mechanika, elektrodinamika, termodinamika), mint azt a szilárd vázat, amelyre a modern fizika absztraktabb és messzebbre tekintő ágai épülnek - és amiket a fizikushallgatóknak emiatt ismerniük kell. 6/ Tantervünk viszont nem tartalmazza az ön által kívántak közül sem az éter (sőt Éter) fizikáját, hiszen erről a hipotétikus közegről 120 éve tudjuk, hogy nem létezik, sem a "kvantumbiológiát" és a "hullámgenetikát", ugyanis ezek a tudományágak nem léteznek. Lehet, hogy egyszer létezni fognak, de egyelőre legfeljebb az UFO magazinban vagy hasonló helyeken lehet róluk olvasni - blődségeket. Önnek sem ajánljuk, hogy ilyen helyekről tájékozódjon. 7/ "Az elektronok hogyan is viselkednek az atommag körül valójában s nem ahogyan azt régóta tanítják." Nem tudom, ön mit tud ezekről a dolgokról - egyrészt arról, hogyan is viselkednek az elektronok, másrészt arról, hogyan is tanítják régóta. Gyanítom, hogy az iskolai Bohr-modellre gondol, amely 1913-25 között volt érvényben. A fizikushallgatók nem ezt tanulják (legfeljebb történeti érdekességként), hanem az éppen száz éve született kvantumelméletet, amelynek alapján valóban sikerült leírnunk azt, hogyan is viselkednek az elektronok - nemcsak az atomok körül, hanem pl a szilárdtestekben. És amely ismeretek gyakorlati alkalmazásának egyebek között azokat a számítástechnikai eszközöket köszönhetjük, amiken ezt a levelezést folytatjuk. 8/ "A Cerni kísérletek eredményeiről". Hallgatóink nemcsak tanulnak és vizsgáznak e témákból, hanem közülük sokan személyesen részt is vesznek a CERN-ben folyó kutatásokban, ott töltik nyári gyakorlatukat, ott (vagy itthon, de a CERN-ben gyűjtött adatok feldolgozásával) készítik diplomamunkájukat. A CERN berendezéseiről, az ott folyó kutatások eredményeiről és az ezekből levont következtetésekről számos Atomcsill előadás szól. 9/ Az Atomcsill előadásait nem szabad összetéveszteni az egyetemi órákkal. E sorozat elsősorban érdeklődő középiskolásoknak szól (egyebek közt azzal a nem titkolt céllal, hogy közülük a legjobbakat az ELTE-re csábítsuk fizikus hallgatónak) - emellett természetesen a fizikát kedvelő, érdeklődő, ám nem szakmabeli felnőtteknek is. Ezért az előadások és a hozzájuk kapcsolódó kísérletek szintje a középiskolai fizikai ismeretek felső határa közelében mozog. Nem várható el az előadóktól - sőt súlyos szereptévesztés lenne részükről - ha ugyanazt mondanák el az Atomcsill előadáson, mint az ugyanebben a teremben folyó egyetemi órájukon. Azt ugyanis a közönség - a szükséges matematikai és fizikai előismeretek hiányában - nem értené meg. Ne követelje meg tehát az előadóktól azt, ami nem feladatuk. 10/ Viszont ne gondolja azt se, hogy az előadók az egyetemi óráikon ugyanazt és ugyanúgy mondják el, amit és ahogy az Atomcsill előadásokon. Számos egyetemi előadás videófelvétele fent van a neten, nyilvános és ingyenes, meg lehet nézni, össze lehet hasonlítani. 11/ Ha belenéz az Atomcsill előadásokba, vagy legalább a tartalomjegyzékükbe, láthatja, hogy azok igenis érintik a modern fizika aktuális kérdéseit. Sőt a nagy részük épp ezekről a problémákról szól. Természetesen nem ugyanúgy (legfőképpen sokkal kevesebb matematikával), mint amikor ugyanezekről a témákról ugyanezek az előadók a szakmabelieknek, vagy a tárgyat éppen elsajátítani igyekvő fizikus hallgatónak beszélnek. A sorozat egyik célja épp az, hogy a nagyközönséggel megismertessük a modern fizika problémáit, módszereit, eredményeit és nyitott kérdéseit. 12/ Mindez az előadásokat kísérő kísérletektől csak részben várható el. A kísérletek célja elsősorban a figyelem felkeltése, máshol nem látható érdekes jelenségek bemutatása. Ezek viszonylag ritkán tudnak kapcsolódni a mai fizika általában sokkal absztraktabb, és csak költséges eszközökkel elérhető jelenségeihez. Bár épp a most látott kísérleti bemutató igyekezett közel hozni a közönséghez az általános relativitáselmélet absztrakt matematikával leírható gondolatvilágát. 13/ Vádjai tehát egytől egyig igaztalanok. Lehet, hogy "Európa lakossága mélyponton van" (erről ne nyissunk vitát), de ha így van, arról nem az ELTE-n folyó fizikai oktatás és nem az Atomcsill tehet. +1/ Ha pedig önt valóban érdeklik a modern fizika kérdései és válaszai (nem csak a nem létező "hullámgenetika"), akkor jó szívvel ajánljuk az Atomcsill több mint 280 előadásának videófelvételeit. Ezek megtekintésével alaposan elmélyedhet a valódi fizika aktuális kérdéseiben. dgy a sorozat egyik szervezője