Kedves Réka, szuper lett ez a videó is! Gyakorlatilag úgy nőttem fel, hogy a sport egyáltalán nem volt része az életemnek. Tartós betegség miatt, plusz mert szorongtam a tesitanártól, anno kaptam felmentést a tornaórák alól. Ettől függetlenül azért sokat gyalogoltam (nem tudatosan), rendszeresen dolgoztam a hatalmas kertünkben, tehát azt azért nem mondanám, hogy nem volt mozgás az életemben, viszont soha nem tudatosan mozogtam. Aztán 30-on túl voltam már, amikor kiderült, hogy gondok vannak a cukrommal, ami nálunk "családi örökség", és ennek hatására váltottam életmódot, és kezdtem el először szabadtéri kondiparkban edzeni, többet gyalogolni, majd jött a konditerem, aztán a futás. Most már nem tudom sport nélkül elképzelni az életemet. Ha néha kimarad egy hosszabb időszak valami miatt (általában eü. okok miatt, sajnos), akkor a hangulatom is sokkal rosszabb, és bár nem szedek fel súlyt, valahogy nem érzem jól magam a bőrömben. Hiányzik a sikerélmény, a fejlődés érzése is, plusz a hátam is fáj a sok üléstől, ha nem kompenzálok mozgással. Ja, és rosszabbul alszom! Amúgy, amikor kimaradnak időszakok, én is mindig azt állapítom meg, hogy csak nekiállni nehéz, de ha belevágok, utána minden jobb lesz. Engem már sokszor ez a tudat is motivál. Amúgy hosszú ideig most csak futottam, és épp tegnap váltottam bérletet sok idő után konditerembe. Nagyon várom, hogy érezzem itt is a fejlődést! :)
Érdekes volt a felismerés egy idő után, hogy a rendszeres mozgás annyira be tud épülni a napi tevékenységek közé, hogy szinte egy idő után már fel sem tűnik. De ehhez talán leginkább az kell, hogy a választott sportban, vagy mozgásformában ne legyen semmi erőltetés, helyette legyen inkább egészséges határok közötti kihívás és sikerélmény. Nagyon motiváló lehet például egy társ, akivel közösen lehet sportolni, örülni minden eredménynek, de még egy séta is sokkal tartalmasabb lehet - közben egy jó beszélgetéssel. Az első lépés sokszor valóban nehéz a rendszeres testmozgás megvalósításában, de ha tudatosan és okosan áll hozzá valaki és szán rá elég időd ahhoz, hogy valóban felismerhesse az egészségére vonatkozó pozitív hatásait, akkor tartósan is életmódot tud váltani. Megyek, sétálok is egyet... 🤗🤗 Gyógyuljon meg a kezed mihamarabb! Köszönjük a videót!
Před rokem+2
Köszönöm az építő hozzászólást! Az edzőtárs nagyon jó ötlet! 😃
Testmozgásra, rendszeres edzésre engem csak nagy lelki, érzelmi történések vettek rá. A szerelem lenne talán képes a folyamatos élmény fenntartására. Ha boldog vagyok, mehet akár a mozgás is.... ❤❤❤
Kedves Réka, szuper lett ez a videó is! Gyakorlatilag úgy nőttem fel, hogy a sport egyáltalán nem volt része az életemnek. Tartós betegség miatt, plusz mert szorongtam a tesitanártól, anno kaptam felmentést a tornaórák alól. Ettől függetlenül azért sokat gyalogoltam (nem tudatosan), rendszeresen dolgoztam a hatalmas kertünkben, tehát azt azért nem mondanám, hogy nem volt mozgás az életemben, viszont soha nem tudatosan mozogtam. Aztán 30-on túl voltam már, amikor kiderült, hogy gondok vannak a cukrommal, ami nálunk "családi örökség", és ennek hatására váltottam életmódot, és kezdtem el először szabadtéri kondiparkban edzeni, többet gyalogolni, majd jött a konditerem, aztán a futás. Most már nem tudom sport nélkül elképzelni az életemet. Ha néha kimarad egy hosszabb időszak valami miatt (általában eü. okok miatt, sajnos), akkor a hangulatom is sokkal rosszabb, és bár nem szedek fel súlyt, valahogy nem érzem jól magam a bőrömben. Hiányzik a sikerélmény, a fejlődés érzése is, plusz a hátam is fáj a sok üléstől, ha nem kompenzálok mozgással. Ja, és rosszabbul alszom! Amúgy, amikor kimaradnak időszakok, én is mindig azt állapítom meg, hogy csak nekiállni nehéz, de ha belevágok, utána minden jobb lesz. Engem már sokszor ez a tudat is motivál. Amúgy hosszú ideig most csak futottam, és épp tegnap váltottam bérletet sok idő után konditerembe. Nagyon várom, hogy érezzem itt is a fejlődést! :)
Érdekes volt a felismerés egy idő után, hogy a rendszeres mozgás annyira be tud épülni a napi tevékenységek közé, hogy szinte egy idő után már fel sem tűnik. De ehhez talán leginkább az kell, hogy a választott sportban, vagy mozgásformában ne legyen semmi erőltetés, helyette legyen inkább egészséges határok közötti kihívás és sikerélmény. Nagyon motiváló lehet például egy társ, akivel közösen lehet sportolni, örülni minden eredménynek, de még egy séta is sokkal tartalmasabb lehet - közben egy jó beszélgetéssel. Az első lépés sokszor valóban nehéz a rendszeres testmozgás megvalósításában, de ha tudatosan és okosan áll hozzá valaki és szán rá elég időd ahhoz, hogy valóban felismerhesse az egészségére vonatkozó pozitív hatásait, akkor tartósan is életmódot tud váltani. Megyek, sétálok is egyet... 🤗🤗 Gyógyuljon meg a kezed mihamarabb! Köszönjük a videót!
Köszönöm az építő hozzászólást! Az edzőtárs nagyon jó ötlet! 😃
Testmozgásra, rendszeres edzésre engem csak nagy lelki, érzelmi történések vettek rá.
A szerelem lenne talán képes a folyamatos élmény fenntartására.
Ha boldog vagyok, mehet akár a mozgás is....
❤❤❤
A mozgás az ÉLET🧚♀️
👍👍👍
👍👍👍