Ez a legnagyobb segítség az életünkben! Még akkor is, ha ez elsőre nagyon furcsán hangzik!
Vložit
- čas přidán 8. 11. 2023
- Tudom, ez egy óriási ellentmondásnak tűnhet, mégis azt mondom, hogy a szenvedés, bármennyire nagyon fájdalmas és nehéz, mégis a legnagyobb segítség az életünkben, annak érdekében, hogy mélyebb rétegeit megismerjük saját magunknak. Ettől még nem gondolom azt, hogy végig kell szenvedni az életünket, mindössze azt mondom, hogy ha elér minket egy ilyen periódus, akkor fedezzük fel benne az üzenetértékét, a tartalmi részét. Nem tud másképp segíteni az élet, csak így. Bármennyire furcsán hangzik, de békeidőben, sokkal nehezebb fejlődni, elmélyülni, mint akkor, amikor próbatétel van. És ha hajlandóak vagyunk ezt felismerni, és átadni magunkat a nehezebb periódusoknak, akkor már azok sem lesznek fájdalmasak, hiszen ez azt jelenti, hogy elkezdtük magunkhoz ölelni azt, minthogy eltoljuk magunktól, vagy meneküljünk előle.
#meditáció #fájdalom #szeretet #boldogság #tudatosság #szenvedés #elme #szabadság
www.belsocoach.hu
Egy igazi áldás ez az "üzenet", gondolat Tőled András! Hála és nagy köszönet!!
Köszönöm/köszönjük!!❤🙏
❤
🙏🙏🙏
❤💯👋
🙏🙏🙏
Teljesen egyetértek az elhangzottakal .Figyelem, tanulom, gyakorlom a tanításaidat. Szeretnék így gondolkodni akkor amikor ismét megtalálnak a nehézségeim”. Tudom, hogy a tanultak segíteni fognak ha oda érkezem. Csak akkor abban a pillanatban nehéz előkapni vagy inkább alkalmazni a megtanultakat.
De menni fog, biztos vagyok benne. Tökéletessen megfogalmazva halhattam azokat a gondolatokat amik bennem voltak ugyan de összeszedni nem tudtam őket.
Nekem ez nagy segítséget és erőt ad!
Köszönöm!
Ügyes, vagy, örülök, hogy rendszeresen gyakorolsz, mert ez mindennek az alapja! Nem kell összeszedni a gondolataidat, amit meghallasz, meghallasz, amit nem, azt nem. Ha a csend felé fordulunk, úgyis minden oldódik magától. Úgyis annyi minden van, ami oldódhat, nem kell tudnunk, hogy éppen most mi történik! A lényeg, hogy ha a csend felé fordulunk rendszeresen, akkor történik!
Én szívbetegen születtem. Gyakorlatilag életem egyetlen percében sem voltam egészséges. Sokáig dühös voltam a világra ezért. Úgy éreztem, hogy nem kaptam az élettől annyi esélyt, mint mások. Gyűlöltem magamat, az életemet, a világot, a többi embert.
Pár éve viszont rádöbbentem arra, hogy nem kaphattam volna nagyobb ajándékot az élettől, mint a betegségem. A szenvedés olyan belső mélységekbe vitt, amit máshogyan soha nem tapasztalhattam volna meg. A betegségem olyan útra vitt, amely életet ad. Így lett a betegség az egész-ség tanítómestere.
Most, 48 évesen, több évtizednyi fájdalom és depresszió után azt tudom mondani, hogy az életemben a legnagyobb áldás az volt, hogy betegen születtem. Semmilyen negatív gondolat nincs bennem ezzel kapcsolatban. Csak béke. 🙏
Nagyon köszönöm, hogy ezt megosztottad, sok erőt tudunk ebből meríteni! 🙏
Szia ezt a videót is jó volt nézni, nekem 15-16 évesen jött az életemben egy kellemetlen tünet vagy betegség (bár betegségnek nem szeretem hívni )a szorongás az nagyon rossz irányba elvitt gyógyszereket kellet szednem 5 évig, azóta csak akkor jön elől ha nagyon kilépek a komfortzónámból szüleimtől elköltöztem és alig 6 hónapot tudtam "Egyedül" lenni utána hazaköltöztem, nem szerettem volna gyógyszerekhez nyúlni megint, az elmém nagyon intenzíven "fröcsög"ilyenkor, mindig próbálok menekülni, megtanultam belőle azt hogy csak is én vagyok a hibás, én teremtettem megint meg ami itthon elmúlt... viszont azóta elég intenzíven jönnek nálam a negatív gondolatok amiket megpróbálok jól kezelni... nem reagálni...gyakorlok is sokat meditálással ,légző gyakorlatokkal...Lenne egy olyan kérdésem, hogy próbáljak meg lassabban kilépni a komfortzónámból ? és nem egyből a közepébe ugrani a dolgoknak?
Úgy próbáljál meg lassabban kilépni a komfortzónádból, hogy nem akarsz lassabban kilépni a komfortzónádból. Hidd el, az élet sokkal jobban tudja, hogy mi az, amit elbírsz, és mi az, amire neked szükséged van. Persze, az elme sokszor az ellenkezőjét fogja mondani. Engedd, hogy olyan ütemben mozdítson el téged, amilyen ütembe akar. Azon ne akarj változtatni. Ha változtatni szeretnél, az azt jelenti, hogy az nem jó, ami éppen van, és van benned egy elképzelés, hogy mi lenne a jobb. Ellenállsz annak, ami van. Ne akard, hogy így, vagy úgy legyen, lehessen az, ami van. Az adott pillanatban mindig fogadd el azt, ami van. Ne akarj gyorsabb lenni, lassabb lenni. Lehet, hogy pont arra van szükséged, hogy megtapasztald, hogy milyen a közepébe ugrani a dolgoknak, lehet, hogy nem. Ezt sem kell tudnod, csak engedd, hogy vigyen az élet, és egy kicsit sodródj vele. És meditálj napi szinten, az nagyon fontos, hogy az a képességünk, hogy egy állapotot megengedjünk magunknak, az felébredjen, az megerősödjön. De ez is történik magától, ezt sem lehet se sürgetni, se halogatni. Egy dolgot tudunk tenni, hogy napi szinten meditálunk. Köszönöm, fontos kérdés. Ha tudok neked segíteni, akár online, szólj, örömmel. 🙏
@@belsofilm Nagyon hálás vagyok a válaszért, köszönöm!
Hogy kell a csend felé fordulni. Nekem ez a "befelé figyelés", "semmi figyelése", "csend figyelése", "létben levés", "tér érzése", valahogy nem megy. Tudom elmével, hogy lényegében ezek ugyanazok, mindegy a név. De úgy isten igazából még nem éreztem rá. Ilyenféle "magasabb rendű" tapasztalásom sem volt. Csak az önszenvedtetés megy, de az kiválóan :D
Tulajdonképpen nincsen hogyan. Magasabb rendű tapasztalás sincsen. Nekem az a tapasztalatom, hogy minél jobban akarod, minél jobban keresed, hogy hogyan, annál jobban beragadsz ebbe az örvénybe, és egyre jobban megerősíted magadban azt, hogy nekem ez nem megy. Az önszenvedtetés az egy nagyon jó segítség. Örülök, hogy jól megy:) Így nagyon sokat fog tudni neked segíteni. Ülj benne. Égj benne. Ne csinálj semmit. Ne akard, hogy így, vagy úgy legyen. Ne legyen elvárás benned, hogy valaminek történnie kell. Engedd meg magadnak, hogy ez úgy, és olyan ütemben keljen életre, ahogy neked ez a legjobb, de ezt nem te irányítod. Amikor felnézel az égboltra, akkor sincs benned elvárás, csak nézed, és kész. Nyugiba, erőfeszítés nélkül. Valahogy így. 🙏