Sajnos úgy tűnik, hogy a férfi-nő kapcsolatban nagyon sokszor valamelyik fél tűr, nyel és igyekszik alkalmazkodni. Legtöbbször a nő, hogy együtt maradjon a család.
Én azt tapasztalom, vannak emberek, akik alapjában szerethetők, valakik meg alapból nem, nekem is folyamatosan küzdenem kell a szeretetért, és figyelemért, de már nagyon bele vagyok fáradva. Viszont én magammal kapcsolatban elégedett vagyok, nem magamat hibáztatom emiatt, mivel én úgy érzem mindent megteszek. Az utóbbi 1-2 évben viszont már nem erőltetem ezt a dolgot annyira, és jópáran el is távolodtak tőlem, és emiatt nincs most senkim, nem vagyok képes már folyamatosan színészkedni, meg 150% ot kihozni magamból, csak hogy mint mondta a Kitti "morzsákat kapjak". Én úgy érzem vagyok olyan jó, hogy szeressenek, csak nem a megszokott környezetemben kell keresgélni barátokat, barátnőt, hanem nyitottnak lenni mindenre, a nagy számok törvénye szerint csak belebotlok pár emberbe, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Reméljük így lesz.
Aki fél egyedül az nem egész. Ha szeretsz valakit engedd szabadon, ha visszajön hozzád örökre a tiéd, ha nem jön vissza hozzád akkor soha nem volt a tiéd. Végezetül: Aki menni akar annak segíteni kell csomagolni, és segíteni feladni rá a kabátot. Ennyi. Jó egyedül is! És mindenkinek javasom azt megfogadni, hogy MINDIG JOBB JÖN!
Azt gondolom, ez munkahelyen is ugyanígy van. Rám jellemző, hogy erőn felül próbálok besegíteni a kollégáknak, akik persze egy idő után már természetesnek veszik, hogy mindig rendelkezésre állok, és hozzám fordulhatnak, ha valamilyen segítség kell.
Kedves Kitt! Amator festokent zavarja a szememet, h nincsenek színek. Legalabb a hatterben lenne itt ott egy kis intenzivebb szin, v legalabb ne feher v szurke. A videoi szuperek! Orulok, h ratalaltam.
Én is sokszor éreztem úgy, hogy nem figyelnek oda a mondandómra, és rájöttem azért mert akik körül vesznek személyek többsége sötét... és nem fogja fel miről is beszélek vagy nem érzi át azoknak a témáknak az értékességét :D Így megtanultam, hogy a filozofikus okfejtéseimet, a műszaki részletekbe-belemenő beszélgetéseimet ne egy olyannak kezdjem el mondani aki agyilag olyan szinten van, hogy azt mondja magának, mi a f@szról hadovál ez itt nekem? :D nyilván egy egyszerűbb embert nem érdekli az atomfizika... Hát igen... a hasonló hasonlót vonz... Így hát inkább naplót vezetek és eltudom mesélni magamnak a mondandóimat :D haha Imádjuk egymást Én és Én.... Mindig meghallgatjuk egymást és soha sincsen vita! :D Az egyszerű emberrel egyszerű témákról kell beszélgetni... És nem próbálni minden áron megmagyarázni azt amit úgysem fog megérteni mert buta. És próbálom tanulni a rövidebb és egyszerűbb megfogalmazásokat :D Lehet eltértem a tárgytól de jól esett most ezt ki írnom magamból :P
Nekem az a tapasztalatom hogy ha szerelmes vagyok akkor jön a megfelelési kényszer.(cserébe kívánom is őt) Ha szuperül el tudom engedni magam a pasim mellett az tök jó, csak épp azért lehetséges mert nem vagyok bele szerelmes és így sajna nem is kívánom. Tehát vagy vagy, valaszthatok hogy melyik rosszabb:S megfelés kényszer ami mondjuk motiváló is de hosszú távon munka , vagy a kényelmes elfogadás kompromisszum mint egy kedves nyugdíjas pár.
Szerintem, ha meghalnek max a csalad jonne el. De egyszeruen nem tudnek olyan dolgot csinalni, oltozkodni, viselkedni, ami nem onazonos velem, vagy masoknak valo megfelelesen alapszik. Inkabb maradok egyedul🙄
Sajnos úgy tűnik, hogy a férfi-nő kapcsolatban nagyon sokszor valamelyik fél tűr, nyel és igyekszik alkalmazkodni. Legtöbbször a nő, hogy együtt maradjon a család.
Én azt tapasztalom, vannak emberek, akik alapjában szerethetők, valakik meg alapból nem, nekem is folyamatosan küzdenem kell a szeretetért, és figyelemért, de már nagyon bele vagyok fáradva. Viszont én magammal kapcsolatban elégedett vagyok, nem magamat hibáztatom emiatt, mivel én úgy érzem mindent megteszek. Az utóbbi 1-2 évben viszont már nem erőltetem ezt a dolgot annyira, és jópáran el is távolodtak tőlem, és emiatt nincs most senkim, nem vagyok képes már folyamatosan színészkedni, meg 150% ot kihozni magamból, csak hogy mint mondta a Kitti "morzsákat kapjak". Én úgy érzem vagyok olyan jó, hogy szeressenek, csak nem a megszokott környezetemben kell keresgélni barátokat, barátnőt, hanem nyitottnak lenni mindenre, a nagy számok törvénye szerint csak belebotlok pár emberbe, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Reméljük így lesz.
De jó ez! Igen ez is megerősített abban, hogy nem volt hiba kilépni abból amiből.... pontosan ugyanezt éreztem. Köszönöm! 🙏
Aki fél egyedül az nem egész. Ha szeretsz valakit engedd szabadon, ha visszajön hozzád örökre a tiéd, ha nem jön vissza hozzád akkor soha nem volt a tiéd. Végezetül: Aki menni akar annak segíteni kell csomagolni, és segíteni feladni rá a kabátot. Ennyi. Jó egyedül is! És mindenkinek javasom azt megfogadni, hogy MINDIG JOBB JÖN!
Azt gondolom, ez munkahelyen is ugyanígy van. Rám jellemző, hogy erőn felül próbálok besegíteni a kollégáknak, akik persze egy idő után már természetesnek veszik, hogy mindig rendelkezésre állok, és hozzám fordulhatnak, ha valamilyen segítség kell.
Köszönöm szépen
Huu, ez is annyira....
Nagyon várom már az új könyvet 🤗
Köszönjük a videót 🙂
Nagggggyon jó volt , köszönöm 👍
Köszi szépen. Ez épp jókor jött
Kedves Kitt! Amator festokent zavarja a szememet, h nincsenek színek. Legalabb a hatterben lenne itt ott egy kis intenzivebb szin, v legalabb ne feher v szurke. A videoi szuperek! Orulok, h ratalaltam.
Olyan mintha rólam szólna. Ën is ezěrt hîztam az utolsó 5 ěvben 18'kg ôrômet is szereztem "úgymond" ellensěgeimnek.
0:30
Én is sokszor éreztem úgy, hogy nem figyelnek oda a mondandómra, és rájöttem azért mert akik körül vesznek személyek többsége sötét... és nem fogja fel miről is beszélek vagy nem érzi át azoknak a témáknak az értékességét :D Így megtanultam, hogy a filozofikus okfejtéseimet, a műszaki részletekbe-belemenő beszélgetéseimet ne egy olyannak kezdjem el mondani aki agyilag olyan szinten van, hogy azt mondja magának, mi a f@szról hadovál ez itt nekem? :D nyilván egy egyszerűbb embert nem érdekli az atomfizika... Hát igen... a hasonló hasonlót vonz... Így hát inkább naplót vezetek és eltudom mesélni magamnak a mondandóimat :D haha Imádjuk egymást Én és Én.... Mindig meghallgatjuk egymást és soha sincsen vita! :D Az egyszerű emberrel egyszerű témákról kell beszélgetni... És nem próbálni minden áron megmagyarázni azt amit úgysem fog megérteni mert buta. És próbálom tanulni a rövidebb és egyszerűbb megfogalmazásokat :D Lehet eltértem a tárgytól de jól esett most ezt ki írnom magamból :P
Minden szava igaz mindennap àtèlem .A döntés naqyon nehèz
Nekem az a tapasztalatom hogy ha szerelmes vagyok akkor jön a megfelelési kényszer.(cserébe kívánom is őt) Ha szuperül el tudom engedni magam a pasim mellett az tök jó, csak épp azért lehetséges mert nem vagyok bele szerelmes és így sajna nem is kívánom. Tehát vagy vagy, valaszthatok hogy melyik rosszabb:S megfelés kényszer ami mondjuk motiváló is de hosszú távon munka , vagy a kényelmes elfogadás kompromisszum mint egy kedves nyugdíjas pár.
Szerintem, ha meghalnek max a csalad jonne el. De egyszeruen nem tudnek olyan dolgot csinalni, oltozkodni, viselkedni, ami nem onazonos velem, vagy masoknak valo megfelelesen alapszik. Inkabb maradok egyedul🙄
Soha jobbkor, köszönöm
👍👍