Nagyon hasznos videó, magamat láttam a nőben... Én is érzem, éreztem, hogy nem jó nekem a kapcsolat. Viszont mindig kapaszkodok a jó dolgokba... Nehéz az embernek legyőzni önmagát. Viszont muszáj...
Hálásan köszönöm a tanácsokat!! A lehető legjobbkor jött ez a videó. Én pont abban a helyzetben vagyok, hogy nagyon szeretnék segíteni a barátnőmnek és azt hittem azzal segítek ha őszintén elmondom a véleményemet, de akkor ezen változtatni fogok a videóban elhangzottak szerint. :) Köszönöm szépen még egyszer Kitti!
Sokszor nagyon nehéz megállni, hogy leordítsam a fejét annak a barátnőmnek, aki évekig ragaszkodik egy katasztrófális kapcsolathoz... Nagyon kedvelem a videóit, köszönjük,hogy időt szán a youtube csatornájára!
Érdekes gondolatot indított el bennem ez a videó. Mégpedig azt, hogyha azt érzem hogy nem kerek az életem valami hiányzik belőle, de konkrétan nem tudom hogy mi, csak ahogy a pszichológusom mondja egy lelki, minőségi kapcsolat. És itt jön elő,hogy tényleg nem vagyok felkészülve rá! De a félelem is közrejátszik, hogy milyen lesz a kimenetele. Itt inkább a férfi és nő közötti kapcsolatra gondolok. Nem leszek-e túl sok neki a saját problémáimmal ill. tudok-e neki segíteni a sajátjában, hogy tudunk-e egymásnak segíteni és így megtalálni a saját és közös boldogságot!?
Kedves Kitti! Kollégaként csak annyit, hogy bár hangsúlyoztad azt, hogy mindenkinek megvan az egyéni "érései ideje" egy adott helyzetben, de azt is tudni kell, hogy a változtatás akkor jön el, amikor már az illetőnek nem tudja kielégíteni a kapcsolat valamely belső, tudat alatti igényét .Ez pedig egyedi és adott esetben köszönő viszonyban sincs azzal, amit esetleg mások látnak. Vagy még rosszabb: ahogy mások megítélik a helyzetet, vagy az adott személyt. A tanácsadó ismerősök, rokonok, barátnők a saját szemüvegükön keresztül látják a dolgokat. és csak csodálkoznak, hogy miért kell a másiknak az adott helyzet. Ezt én rövidre szoktam zárni, mert gyakran tényleg van benne rosszindulat is. Kevés jóindulatú "barátnő" ismeretes. Kellenek a megtapasztalások és adott esetben a fájdalmas elengedések is. Köszönjük a sok hasznosítható videót, melyekre munkám során sokszor utalok.
Kemény ez az önismeret. Ha a szenvedés folyamatos egy kapcsolatban és nem változik..... Két emberes. Akkor olyan társra kell lelni, aki fogad is és ad is. Ha magyarázkodni, bizonygatni kell az gáz. Ha meg mégis...... vállalja fel, hogy szenved és ne nyafogjon, hogy, "dehát miéér?". Azért mert engeded. 😀
Bizony így van én több mint 20 évig éltem ilyen párkapcsolatban mindenki már az eleén látta és megmondta hogy ez nem jó de én mindig kerestem egy kifogást hogy fenntartsam a kapcsolatot.Olyan dolgokat is elkövettem hogy photoshoppal boldognak összeszerkesztettem magunkat hogy bebizonyitsam másoknak hogy mi igenis 1 💑 vagyunk.Soha nem készült egyébként rólunk közös kép sem.Mai napig egy fedél alatt élünk de azóta vagyok igazán boldog és szabad amióta nem veszek tudomást a másik félről semmilyen formában.Gyakorlatilag úgy kezelem mintha ő a szomszédom lenne bár 1 lakáson belül.
Adok,kapok egyensúlya nagyon fontos.Én ilyenkor pozitìv és negatìv dolgokat ìrok fel magamnak,ha több a rossz,jobb ha vége. Az elvek és elvàràsok nem mindig egyeznek .👍
Az én baràtnőm is pont így van,de ő azért nem lép,mert egyszerűen nincs hova lêpnie.Rossz nêzni,de addig kivàr,azt mondja,amíg nem adódik vmi neki, addig meg jobb,ha nem kapálózik, hanem belenyugszik a sorsába.
Teljesen így van..megéltem. A másik,amikor en magam érzem mindenféle külső hatás,unszolás ellenére,hogy mit kéne tennem..de még nem értem meg rá. Viszont amikor itt az idő ,kinyílik a világ. Nem csak mondom...így is van. :)
Kedves Kitti! Nagyon kiváncsi lennék az Ön véleményére, hogyan lehet feldolgozni egy szakítást, amelyben a másik fél már tovább lépett, új társra talált és őt választotta helyettem. Én még mindig harcolnék érte, de ő már a másikat akarja boldoggá tenni. Másfél évig voltunk együtt, ő nem tudott szeretni, sajnálja... De nem annyira, hogy engem válasszon. Hogyan lehet feldolgozni egy ilyen veszteséget, traumát? Úgy érzem, egy darab szakadt ki a lelkemből és soha többé nem lesz közöm ilyen emberhez, mint ő volt. Hogyan lehet továbblépni? Nem akarok még tovább lépni...
Engedd meg magadnak az elengedést. Vazold fel magadban a helyzetedet. Mivel nem tudsz rajta változtatni,fogadd el,hogy most ezt kell megelned. Ha a másik elutasít nem tudsz mit tenni.
1 hét elteltével azt érzem, hogy idő kell ahhoz, hogy tudatosodjon bennem, hogy ez a férfi engem nem akar már, neki nem számitanak az érzéseim, így nem érdemli meg, hogy miatta szomorú legyek es őt sajnáljam. Most vagyok 1 hónapnál, bár egyáltalán nem kellett volna soha érte harcolnom, mert ő sem harcolt értem és nem engem választott. Egy kérdés viszont megmaradt bennem, hogy hogyan lehet feldolgozni egy hatalmas emberi csalódást? Az említett személyben emberileg csalódtam, mert eltaszított magától, képtelen megérteni az én jelenlegi érzéseim, engem vádol az ebben a helyzetben természetes reakciómért és csak magát védi, sértettnek érzi magat, holott ő már tovább lépett - ezt én gyerekesnek tartom. Teljesen ellenem fordult, esélyt sem adva annak, hogy beszéljünk. Becsapva es elárulva érzem magam. Valószínű erre is az a válasz, hogy az idő majd elfeledteti es jön más. Csak merjek megbízni benne... Továbbá remélem, hogy visszakapja majd ezt más formában még az életében és utoléri mindez.
@@csilla4400 Igaza van, Csilla, mást valóban nem tudok tenni, mint elfogadni a helyzetet és elengedni. Csak piszkosul nehéz, mert úgy érzem, hogy nem érdemeltem ezt, mert én mindent megtettem és nem rajtam múlt, hogy nem működött.
Mit akarsz harcolni? Ö boldog, új pàrja van ès tovàbblèpett! Nem kellesz màr neki ès kèsz. Próbàld ezt felfogni ès keress vkit akinek kellesz. Ne zaklasd őket.
Nagyon hasznos videó, magamat láttam a nőben... Én is érzem, éreztem, hogy nem jó nekem a kapcsolat. Viszont mindig kapaszkodok a jó dolgokba... Nehéz az embernek legyőzni önmagát. Viszont muszáj...
Köszönöm mi gyartjuk le a kifogasainkat es minel okosabbak vagyunk annal jobbak a kifogasaink. Nekunk kell megerni arra hogy kimondjuk a nemet. ❤️
Hálásan köszönöm a tanácsokat!! A lehető legjobbkor jött ez a videó. Én pont abban a helyzetben vagyok, hogy nagyon szeretnék segíteni a barátnőmnek és azt hittem azzal segítek ha őszintén elmondom a véleményemet, de akkor ezen változtatni fogok a videóban elhangzottak szerint. :) Köszönöm szépen még egyszer Kitti!
Nagyon Köszönöm! Ez fodítva is igaz tud lenni! Sokat segített ez nekem.
Sokszor nagyon nehéz megállni, hogy leordítsam a fejét annak a barátnőmnek, aki évekig ragaszkodik egy katasztrófális kapcsolathoz...
Nagyon kedvelem a videóit, köszönjük,hogy időt szán a youtube csatornájára!
Érdekes gondolatot indított el bennem ez a videó. Mégpedig azt, hogyha azt érzem hogy nem kerek az életem valami hiányzik belőle, de konkrétan nem tudom hogy mi, csak ahogy a pszichológusom mondja egy lelki, minőségi kapcsolat. És itt jön elő,hogy tényleg nem vagyok felkészülve rá! De a félelem is közrejátszik, hogy milyen lesz a kimenetele. Itt inkább a férfi és nő közötti kapcsolatra gondolok. Nem leszek-e túl sok neki a saját problémáimmal ill. tudok-e neki segíteni a sajátjában, hogy tudunk-e egymásnak segíteni és így megtalálni a saját és közös boldogságot!?
Kedves Kitti! Kollégaként csak annyit, hogy bár hangsúlyoztad azt, hogy mindenkinek megvan az egyéni "érései ideje" egy adott helyzetben, de azt is tudni kell, hogy a változtatás akkor jön el, amikor már az illetőnek nem tudja kielégíteni a kapcsolat valamely belső, tudat alatti igényét .Ez pedig egyedi és adott esetben köszönő viszonyban sincs azzal, amit esetleg mások látnak. Vagy még rosszabb: ahogy mások megítélik a helyzetet, vagy az adott személyt. A tanácsadó ismerősök, rokonok, barátnők a saját szemüvegükön keresztül látják a dolgokat. és csak csodálkoznak, hogy miért kell a másiknak az adott helyzet. Ezt én rövidre szoktam zárni, mert gyakran tényleg van benne rosszindulat is. Kevés jóindulatú "barátnő" ismeretes. Kellenek a megtapasztalások és adott esetben a fájdalmas elengedések is. Köszönjük a sok hasznosítható videót, melyekre munkám során sokszor utalok.
Köszönjük a sok jó tanácsot, segítséget
Köszönöm. Nagyon szeretem nézni a videóidat.
Magamra ismertem. Okultam. Köszönöm szépen.
Kemény ez az önismeret.
Ha a szenvedés folyamatos egy kapcsolatban és nem változik..... Két emberes. Akkor olyan társra kell lelni, aki fogad is és ad is. Ha magyarázkodni, bizonygatni kell az gáz.
Ha meg mégis...... vállalja fel, hogy szenved és ne nyafogjon, hogy, "dehát miéér?". Azért mert engeded. 😀
Bizony így van én több mint 20 évig éltem ilyen párkapcsolatban mindenki már az eleén látta és megmondta hogy ez nem jó de én mindig kerestem egy kifogást hogy fenntartsam a kapcsolatot.Olyan dolgokat is elkövettem hogy photoshoppal boldognak összeszerkesztettem magunkat hogy bebizonyitsam másoknak hogy mi igenis 1 💑 vagyunk.Soha nem készült egyébként rólunk közös kép sem.Mai napig egy fedél alatt élünk de azóta vagyok igazán boldog és szabad amióta nem veszek tudomást a másik félről semmilyen formában.Gyakorlatilag úgy kezelem mintha ő a szomszédom lenne bár 1 lakáson belül.
Szerintem ez barátságra is igaz.
Koszonom szepen 🌷!
Adok,kapok egyensúlya nagyon fontos.Én ilyenkor pozitìv és negatìv dolgokat ìrok fel magamnak,ha több a rossz,jobb ha vége. Az elvek és elvàràsok nem mindig egyeznek .👍
Zseniális!
Alig varom a következő videókat!!!😘
Az én baràtnőm is pont így van,de ő azért nem lép,mert egyszerűen nincs hova lêpnie.Rossz nêzni,de addig kivàr,azt mondja,amíg nem adódik vmi neki, addig meg jobb,ha nem kapálózik, hanem belenyugszik a sorsába.
😍😍😍
Ebben az esetben segíteni csak akkor lehet, szerintem ha az érzelmei megváltoznak a kliensnek.
Teljesen így van..megéltem.
A másik,amikor en magam érzem mindenféle külső hatás,unszolás ellenére,hogy mit kéne tennem..de még nem értem meg rá. Viszont amikor itt az idő ,kinyílik a világ. Nem csak mondom...így is van. :)
Csilla Bné teljesen átérzem amit írsz. Én is ebben élek. Fejben tudom, de az elengedése nem megy :’(
Kedves Kitti! Nagyon kiváncsi lennék az Ön véleményére, hogyan lehet feldolgozni egy szakítást, amelyben a másik fél már tovább lépett, új társra talált és őt választotta helyettem.
Én még mindig harcolnék érte, de ő már a másikat akarja boldoggá tenni. Másfél évig voltunk együtt, ő nem tudott szeretni, sajnálja... De nem annyira, hogy engem válasszon.
Hogyan lehet feldolgozni egy ilyen veszteséget, traumát? Úgy érzem, egy darab szakadt ki a lelkemből és soha többé nem lesz közöm ilyen emberhez, mint ő volt.
Hogyan lehet továbblépni? Nem akarok még tovább lépni...
Engedd meg magadnak az elengedést. Vazold fel magadban a helyzetedet. Mivel nem tudsz rajta változtatni,fogadd el,hogy most ezt kell megelned.
Ha a másik elutasít nem tudsz mit tenni.
1 hét elteltével azt érzem, hogy idő kell ahhoz, hogy tudatosodjon bennem, hogy ez a férfi engem nem akar már, neki nem számitanak az érzéseim, így nem érdemli meg, hogy miatta szomorú legyek es őt sajnáljam. Most vagyok 1 hónapnál, bár egyáltalán nem kellett volna soha érte harcolnom, mert ő sem harcolt értem és nem engem választott.
Egy kérdés viszont megmaradt bennem, hogy hogyan lehet feldolgozni egy hatalmas emberi csalódást?
Az említett személyben emberileg csalódtam, mert eltaszított magától, képtelen megérteni az én jelenlegi érzéseim, engem vádol az ebben a helyzetben természetes reakciómért és csak magát védi, sértettnek érzi magat, holott ő már tovább lépett - ezt én gyerekesnek tartom. Teljesen ellenem fordult, esélyt sem adva annak, hogy beszéljünk. Becsapva es elárulva érzem magam.
Valószínű erre is az a válasz, hogy az idő majd elfeledteti es jön más. Csak merjek megbízni benne...
Továbbá remélem, hogy visszakapja majd ezt más formában még az életében és utoléri mindez.
@@csilla4400 Igaza van, Csilla, mást valóban nem tudok tenni, mint elfogadni a helyzetet és elengedni.
Csak piszkosul nehéz, mert úgy érzem, hogy nem érdemeltem ezt, mert én mindent megtettem és nem rajtam múlt, hogy nem működött.
Mit akarsz harcolni? Ö boldog, új pàrja van ès tovàbblèpett! Nem kellesz màr neki ès kèsz. Próbàld ezt felfogni ès keress vkit akinek kellesz. Ne zaklasd őket.