Félek a Haláltól. És Te? - Tabuk Nélkül #3
Vložit
- čas přidán 7. 08. 2017
- Sziasztok! A mai videóban a halálról és az azt érintő kérdésekről fogunk beszélgetni. Nem a szokásos informatív/tudományos videó lesz, inkább arról fog szólni, hogy én hogyan látom a világot.
Egyrészt azért, mert ezekre a kérdésekre nincs igazán tudományos válasz, másrészt pedig szeretném kimondani azokat a gondolatokat, amik sokunkban megvannak, csak nem merjük.
Remélem tetszeni fog ez a kicsit más fajta videó. Írjátok le ti is a tapasztalataitokat/véleményeteket a komment szekcióban.
Látogassatok el a Tanulom Magam facebook oldalára is, friss infókért, hírekért:
/ tanulommagamcsatorna
Email: tanulommagamcsatorna@gmail.com
A saját halálomtól nem igazán félek, de attól, hogy a hozzám közel állók eltávoznak már annál inkább.
Rektész Mérnök én szintén :)
Én is ugyanigy vagyok
Ismerős.....
Rektész Mérnök én is így vagyok vele
Ott a pont...
Könyörgőm KEZDJ el könyvet írni
Megvenném!
bwolf en is
Én meg kinyomtatnam ❤
Gyűjtő lennék!
Tatámmal egy kutya 25 évet élt s ami a leg furcsább dolog,hogy az a kutya megérezte,hogy tatámmal baj van s egy napon át csak ugatott nekünk és nyüszitett s tatám rá 1 mapra meghalt....tatám temetése után a kutya teljesen egésségesen a kertbe feküdt holtan...szoval az ilyen dolgokon azért el lehet gondolkodni,hogy egy ÁLLAT megérzi a gázdája halálát s rá 3 napra ö is elhuny!! (likold vagy szolj hozzá ha olvastad szeretném tudni,hogy eljutott e hozzád)
Mikor tatám beteg lett, hozzánk szegődött egy fekete cica s addig volt nálunk amíg tatám meg nem halt, ez nagyjából 3 hetet foglalt magába. Ahogy tatám meghalt a cica is elveszett...
Tatának és mamának volt egy pulijuk. Teljesen rendben volt vele minden. Sosem szökött el, jól nevelt szelíd jószág volt. Amikor a tatám meghalt a kutyánk elszökött...mintha megérezte volna..(én ugyan ekkor még nem éltem, de elmesélés alapján is meghökkentő)
Tatám? De egy nagy bunkó paraszt vagy!!!
Kiskoromban történt egy furcsa dolog velem és mindenre emlékszem, három éves voltam és a szobámban játszottam mikor valaki ott állt a sarokban, elkezdett beszélni hozzám, hogy én jó ember leszek és erős lelkem van, csak figyeltem rá megse ilyedtem tőle, de utána kimentem anyukámhoz a konyhában és mondtam neki, hogy egy bácsival beszéltem, anyukám nagyon megilyedt mert csak ketten voltunk otthon, berohant a szobába és nem volt ott senki. Anya elment orvoshoz. Az orvos mondta, hogy három éves korig van nagyon kevés gyereknek úgymond harmadik szemük amivel láthatják a halottakat. És azóta félek, hogy újra látok valakit, és félek tőle. De én abban hiszek, hogy van élet a halál után mert ha meghalsz a szellemed felmegy Istenhez és kiválaszt és ha az életben jó ember voltál akkor tovább enged és egy másik testben élhetsz . Persze ezt csak én gondolom így, lehet valaki elhiszi valaki nem de én tudom, hogy ez így volt és köszönöm ha elolvastad!
Mi köszönjük hogy megosztottad. Nem tudom mit vagy kit láttál kiskorodban. Az azonban biztos hogy tényleg erős a lelked. Bátorságra vall, hogy el merted mondani. Kívánok Neked hosszú boldog életet.
Végre egy hívő. Sok pogány @@@
Erik Ne tedd ezt! Tudod amikor a Halálról beszélünk mi halandók, azt csakis az élet mentén tehetjük. Az élet szerves része a másik ember tisztelete. Kérlek tartsd ezt szem előtt. Nem miattam vagy másért, saját magadért.
Kalmár Petra Én a helyedben összefostam volna magamat ha egy öreg ipse ott ül a szobámba és hozzám beszél
Hát most én is félnék😂
Miért nem az ilyen videók az elsők a felkapottak közt?...
Kevés az olyan ember aki ilyenre vevő sajna de megtudom érteni miért nem...
Azért mert ebben nem volt pénz, szórakozás, alkohol, kábítószer, ribancok, trágár beszéd, és ostobaság.
Mert ahogy Attis mondta:NINCS IGAZSÁG!! 😤
2pac egyszer azt mondta "Nem félek a haláltól, inkább attól, hogy reinkarnálódom ebbe a kurva világba".
Szeretem 2pac-ot de néhány zenéjében ő is mondta ,hogy vissza tér reinkarnálódva
Ki érez még különös érzést a mellkasában, a hasában és egyetértést? Ki érzékenyült még el ettől a videótól, hogy valaki kimondta ezeket? És ki néz ezután valami olyan videót, ami eltereli erről a gondolatait? :'D
én
Me too
Me too
Sajnos én
Én
Sziasztok! :) Na, én azzal kezdeném, hogy keresztény vagyok, és arra kérlek titeket, hogy ne essünk egymásnak.
Szóval igen. Érthetőek a félelmek ezzel kapcsolatban, de nem szabad, hogy ezek eluralkodjanak rajtunk. Ha egész életünkben rettegünk, sosem fogunk tudni élni igazán. Szóval igen, én hiszek Istenben, és nem félek a haláltól. Volt olyan időszakom, amikor féltem, de aztán rajöttem, hogy semmi okom félni.
Azok a felvetések, amiket az egyházról mondtál, teljesen jogosak. A középkorban durva dolgokat műveltek, de ez igazából teljesen ellentétesek azzal, amiket Jézus mondott.
Arra reagálva, hogy azt mondtad, ha ennyi gyilkosság, bűn stb. van, mégis hol van ilyenkor Isten, arra azt tudom mondani, hogy ezt nem Isten okozza, hanem az emberek. A Bibliában az alma az öntudatra ébredés szimbolóluma, ahogyan te is elmondtad. Az öntudatra ébredéssel pedig együtt járt a gőg, az önzés, és vele együtt minden más bűn. Az emberen áll, hogy a jó vagy a rossz oldalt hagyjuk felülkerekedni.
De egyébként igen, jogos felvetések. Attis, kívánom neked, hogy megtaláld az igazságot, és a lelki békédet. :) ❤
@Kopaszfejű Jóskapista mindenki értelmes és gondolkodó ember szerintem akinek van saját véleménye és nem szégyelli felvállalni.
@Kovács Violetta Nagyon szépen leírtad. Én is kereszténynek tartom magam, és így van. Attis nagy kérdésére, vagyis hogy Isten hol van akkor, mikor bűnt követünk el, arra az a válasz hogy: szabadakarat. Itt van végig, de nem dönthet helyettünk.
Én ezt úgy képzelem, hogy Isten beszél mindenkihez, ahogy a sátán is. Mind a ketten felajánlanak lehetőségeket (pont mint a mesékben a két vállon ülő alakok). De minden esetben az ember dönt. 😊😇
Én csak remélem ,hogy van isten és ez mind csak egy próba ,hogy ki érdemli meg hova menjen és ennyi történtek a családommal olyan dolgok amiket tudománnyal nem lehet megmagyarázni
Nagyon szép gondolatok, csatlakozom, és én is köszönöm, hogy ezeket keírtátok
"A középkorban durva dolgokat műveltek..."
Ezen a részen azért eléggé lazán és gyorsan túljutottál. Nem, barátocskám, ezek olyan bűnök és ellentmondások, ami az egész egyház működésének létjogosultságát már örökre megkérdőjelezik! Hogyan léphetsz át megszámlálhatatlan elevenen elégetett embertársadon egy mellékes, kurta mondattal? Ha az ember önmagától ilyen kegyetlen, akkor rohadjon meg. Ha Isten teremtette ilyennek a saját képére faragva, akkor az Istenével együtt rohadjanak el mind, megértetted? Ti tényleg nem láttok az áhitat lila ködében az orrotoknál tovább?
Lehet, hogy ez morbidan hangzik, de az én szememben a halál úgy van, mint az a dolog, amiről senki nem tud semmit. Mindenki gondol valamit, de csak akkor nyer bizonyosságot, ha megtörténik. Mindenféle öngyilkoshajlam nélkül mondom, hogy egy ember életében a halál lehet a legérdekesebb.
Egyetértek veled.
Ez nagyon igaz!!
Érdekes gondolatok.
Egy újabb csodás, mély tartalmú videó Dr. Attis-sensei.:)
Virág Burai bizony bizony
Nekem is voltak, vannak hasonló gondolataim. Szintén egyszerűen az őrületbe kerget....hogy egyszer csak semmivé leszek, majd sok milliárd év múlva maga a bolygó amin élünk az is. És szinte nyoma sem marad hogy valaha léteztünk.
@@RKoni81 Én az ilyen dolgokon csak nevetek, mert úgyse fogok addig élni🙂
Ha néztetek már valaha halott emberre, láthattátok, hogy az már nem Ő, akit Ti ismertetek. Valami hiányzik belőle, valami, ami Ő maga. Egy testet láttok, ismerős, de kicsit már idegen is, és nem tudjátok felfogni, hogy nincs többé. És közben nem is sejtitek, milyen közel jártok az igazsághoz. Ő továbbra is van, ÉL, pillanatra sem halt meg, csak éppen átlépett egy olyan "ajtón", amit földi szemmel nem láthatsz. "Isten" pedig nem olyan, amilyennek belénk nevelték. Semmi nem olyan... azért vannak gyilkosságok, erőszak és a többi fájdalmas dolog, mert szabad akaratunk van. Így szabadon eldönthetjük, hogy az erőszakba "állunk-e bele" vagy a jót akarjuk erősíteni a világban. És minden tettünk visszhangot ver...
Na én is valami ilyesmit akartam idekommentelni, köszi, hogy megtetted helyettem. Teljesen egyet értek!
Én a saját halálomtól nem félek, hiszen utána már nekem mindegy. Úgy értem, hogy meghalok, aztán nem létezek és kész. Nehezen tudom elmagyarázni, így írásban hogy mire gondolok. Csak a szeretteim halálától félek. Hiszen a sajátomat nem kell majd meggyászolnom, nem kell azzal a tudattal élnem tovább a napjaimat, hogy valaki meghalt. De ha egy ismerősöm, hozzám közel álló hal meg, akkor igen.
Best Ariana 👑 💗💓
Arianator én is pontosan ezt érzem
Én is így érzek, semmi félelem, nkm már úgyis mindegy, akkor már nem érzek semmit
@@rebekasalamon4575 honnan tudod mit érzel?Teljes elmúlás nincs,ha még feketeséget látsz és ürességet érzel akkor még nem haltál meg csak az agyad állt le,mivel lélekben még mindig látod a feketeséget,és az ürességet,tehát tudatodnál vagy.Ezért a teljes elmúlást nem is tudjuk elképzelni mert nincs is.
Drága name
, inkább a saját halálod miatt érdemes aggódni, hogy hova kerülsz. Ez mindenkin magán múlik: hogy hisz-e Istenben. És ha igen - már nem is kell aggódni.
Atis
azt mondtad hogy ebben a pillanatban szívrohamod is lehetne
és lenne egy nagy nézettségű videód
hogy töltöd fel?
Halló! Most komolyan. Az irónia számodra nem létezik? :D
Én is ezen gondolkodtam :D
Majd másvalaki feltölti! 😀
Jogos a kérdés.
XD
Én attól félek ami a halál után fog következni...
semmi olyan lesz mint mielőtt megszülettél... magyarul semmilyen...
A semmitől nem kell félni ;)
Semmi nem létezik ;) ezt mondhatom.
Valami biztos fog történni én ezzel nyugtatom magam. :)
Szerintem az ismeretlentől félünk.
Két magzat beszélget.
- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?
- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Lárifári! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki?
- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még, hogy szájjal enni… Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.
- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.
- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
- A Mama? Te hiszel a Mamában?!
- Igen.
- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki?
- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.
Gyönyörű 🙄
Nagyon jó,kb olyan az életünk is,nem látjuk fizikai testből(a többség)azokat a felsőbb dimenziókat,amiket halálunk után igen.
ez mind szep es jo, elgondolkodtato is, de nem magyaraz semmit. szamtalan ilyen es ehhez hasonlo peldaval talalkoztam mar, de ugyan ugy nem kapunk valaszokat a kerdesekre.
@@zitanemet9736 Ez a lényeg, a választ akkor kapod meg mikor megszuletsz, ök (a beszélgetö felek még nem szulettek meg) csak találgatni tudnak.
Ez nagyon régi. Már nem érthetik. Mamázzák a nagymamát.
Sokan 80 év alatt nem jutnak el erre a szintre, mint te Attis! Respect!
Nem kell itt Bedepizni. :D
Értékelni kell az életet és hasznossá tenned magad, ha unatkozol.
Mennyit ér az időd?!
Nikola Tesla Életrajza olvasása közbe jöttem rá, hogy nem lehet mindent megcsinálni egy élet alatt, hisz a halál eljő.
Fosok rá hogy mikor halok meg, Boldognak lenni a legfontosabb akár holnap halok akár 80 év múlva.
KartonDoBoZ
Kocsis G. István könyvére gondolsz? :)
人我是 igen. Miért?
KartonDoBoZ
Nekem is megvan az a könyv! :) Kedvenc tudósom! ^^
Emlékszel arra a részre, amikor azt írja, hogy az apja "magában" beszélgetett? Neked mi a véleményed erről? :)
Igen. Emlékezetes rész. Szerintem nehezen talált számára megfelelő társaságot. Ezért "játszott" hogy kibeszélhesse magából a gondolatait. Ha jól emlékszem, mások úgy számoltak be, hogy mintha többen lettek volna a szobába. Úgy vélem Ez egy Szokatlan viselkedés, de ettől normális. (Több olyan önismereti "játék" van ami hasonlít ehez) A Valóság alapjainak a teljes megismerését gátolja a az érzékszerveink felfogóképessége. /Részlet, kicsit lerövidítve/
KartonDoBoZ
Huu.. most hirtelen az a bizonyos idézet, amit Tesla vélt felfedezni jutott eszembe. A külső ingerek befolyásolnak minket. Ez egyébként egy roppant örök igazság és így átgondolva félelmetesen igaza van!
A videó végén pár könnycsepp gördült le az arcomon.
Nekem is..
Nekem is...
Nekem is...apum után nem egy😭😭😭😭
Régebben féltem a haláltól. Aztán iskolát váltottam, vallásos iskolába kerültem. Azóta megtanultam hinni, és a halálra nem úgy gondolok már, mint a legrosszab dologra a világon, hanem úgy, hogy az új élet kezdete, a halál utáni élet kezdete :) Amióta hiszek Istenben, azóta nem ráz meg az a szó, az a gondolat, hogy halál.
Ateista vagyok,de nem félek a haláltól,mert itt a Földön az élet szar. Futásból áll,szenvedésből,a Föld lakosságának több mint 70% nyomorog,nincs vízük ételük sőt sokaknak még lakása sem.
Igazából sokáig nem érdekelt mi lesz,hogy lesz,de 3 éve lett egy barátnőm,aki miatta érdemes élni és aki miatt kár lenne meghalni,még most sem félek a haláltól,de őt az egyetlen személyt az életemben akiben teljesen megtudok bízni nem szívesen hagynám itt,ezért az utolsó lélegzetemig kapaszkodok az életben,de csak érte,nem azért mert félnék a haláltól. A haláltól való félelem szerintem szimplán az ismeretlentől való félelem,nem tudom,hogy mi,de valami van azon túl,de ha meg is halok és van is valami és többet nem láthatom őt,akkor inkább szűnjek meg létezni,mert teljesen nem látom értelmét az egésznek. Vallásos oldalról nézve 2 lehetőség,vagy pokol vagy mennyország mindkettő ergo örök léttel jár csak vagy szenvedés vagy mondanám boldogságnak de ahogy a biblia leírja elég szar lehet a menyben is,szóval a bibliás dolgokat én alapból elvetem,és véletlen sem próbáljon senki az ellenkezőjéről meggyőzni válaszban,mert nem érdekel senki hite és miértje főleg egy olyan vallás követőié akiknek a legjobb érve mindenre,hogy "így lett megteremtve" vagy "különben a pokolban fogsz szenvedni örökre" én az ilyenből köszönöm nem kérek. Elég depresszíven hangozhat de én boldog vagyok a jelenlegi életemmel. Nem akarok nagy dolgokat véghezvinni,gazdag lenni,híres lenni és valószínűleg nem is fogok én csak nyugodtan akarom leélni az életem vele,többet látni ebből a világból ami jelenleg menthetetlenül a pusztulásba rohan. A Föld talán nem,inkább az emberiség. Szétbaxuk a Földet,azt hisszük,hogy a Földnek szüksége van ránk,de tévedés. A Föld az emberek előtt sok millió évvel is jól elvolt és az emberek után még sok millió évig jól ellesz,én úgy látom,hogy a jelenlegi emberiség a Föld rákja. Akinek nem inge ne vegye magára,de 85% leszarja a Földet,nem tiszteli a természetet,az állatokat és mire észbe kap már késő. Így végszóra azt tanácsolom,hogy ne féljetek a haláltól,az igazi pokol itt van a Földön,bármi lesz ennél csak jobb.
Blue Cat végre valaki, akinek egyezik velem a véleménye.
Igazad van!
Ebbe belkötni nem lehet, nem is akarok mivel leírtad hogy senki ne akarjon megtéríteni. Nagyon szép dolog hogy neked van valaki akibe kapaszkodhatsz, valaki aki miatt még erdemes ebben a pöcegödörben maradni. Viszont gondolj bele abba a sötét rémálomba ami sokaknak a mindennapos valóság. Hogy nincs miért élni meret nem találtak maguknak olyan dolgot/személyt ami/aki miatt érdemes lenne ezt folytatni. Én ugyan hiszek Istenben de rengetegszer gondoltam mar bele abba, hogyha tudatlanok lennénk. Mennyivel egyszerűbb lenne minden. A birka sem agyal azon hogy le fogják vágni. Nincs értelme hisz nem tehet semmit. Ha teszem azt robotok lennénk akikbe csak programok futnak. Nem kellene félnünk, izgulnunk, rettegnünk a jövőtől. Viszont ez magában hordozná a szeretet kepességének hiányát, márpedig anélkül szintén nincs értelme semminek.
Most őszinte leszek. Én nem félek. Bármikor meghalhatok. Lehet, hogy előbb, lehet, hogy később. De nem érdekel. Élvezem azt a kis időt, amíg élhetek, és megpróbálom a legjobbat kihozni belőle. Nem rontom el azzal, hogy a halálra gondolok. És egyébként is szeretek képzelődni, ezért elképzelem, hogy igenis volt értelme élnem, fontos személy voltam a világban, és emlékezni fognak rám. :)
(Amúgy ez egy 13 éves lány SAJÁT véleménye volt.)
Semmiképpen nem bántásból írom de ez azért lehet mert még túl fiatal vagy. Az életednek még bőven a kezdő szakaszában vagy ezért nem is érzed még a végének a súlyát. Szinte minden ember hasonlóan áll hozzá a te korodban viszont ahogy egyre jobban öregedik az ember akkor kezdi csak el érezni ,hogy már egyre közelebb van az életének a vége. És ez a feleszmélés bizony fájdalommal jár.
1999 Majer
Igazad van. Ezért kell minél jobban kihasználni az életet, hogy legyen mire visszagondolni öregként. :)
Érdekes, hogy általában mindenki huszonévesen kezd rettegni ettől az egésztől. Amikor már kikerül a való életbe, elkezdődik a nagybetűs élet, és elkezd gondolkozni a végén... Atis is ezt mondta, hogy az egyetem alatt tört rá, én is 20 évesen kezdtem ettől még jobban pánikolni...
Én is teljesen így vagyok vele. (15 vagyok)
A világ szerintem egyáltalán nem igazságos és nagyon szemét tud lenni és ezt csak azok nem letjak akik sikeresek vagy gazdagok(bocs lehet van kivétel) de szerintem attól még vannak igazi angyalok! (ez egy 12 éves lány véleménye de csak nagyjából)
Nem lehet rossz a halál, hisz senki nem jött vissza panaszkodni
Te beteg vagy. xD De ez jó volt. :D
Turai Sándor ismerem de jó
Turai Sándor Ez nem vicc! Vedd komolyan, ahejett, hogy szórakoznál rajta.
Te meg a nyelvtan órákat vedd komolyan.
Parancsnok Krumplis Teknősbéka miért szerinted fontosabb ez annál, hogy valaki ezzel szórakozik? De mindegy is. Tudod mit? Nem érdekel fogd csak az ő pártját. Meg se szólaltam.
velünk történt egy csoda
édesanyám rákos lett.
szörnyű volt. inkább meghaltam volna vele mint hogy nélküle éljek...
rájöttem nem értékeltem eléggé hogy ott van velem.
nem voltam én sem vallásos, nem hittem ezekben. Utána sokat imádkoztam Nem tudtam kihez csak imádkoztam.
a CT vizsgálaton kiderült hogy az a hatalmas daganat csak úgy eltűnt.
érdekes történet kérlek Andris elmondanád erről a véleményed?
nagyon érdekelne !!!
ha rám szánnál egy kis időt annak NAGYON örülnék!!!!!😟😮💓💓
Kata Maklári lehet nem is volt daganat, felreneztek. :)
Kata Maklári velem ugyan ez volt. Mellrák.
juhil 00 vannak meg csodák
Paladinusz Swagginusz mi is ezt hittük
de 3 orvos is megmondta.
5×6 cm-es daganatot azért észre lehet venni.
de senki nem tudhatja
köszi a véleményedet.❤
Kata Maklári nálunk anyukám hocskin koroslet 20 éves korában. Kemoterápiát kapot, es az orvosok azt mondák hogy kicsi az esélye, hogy tul éli és ha tul is éli gyerekei nem lehetnek! Ere 8 evel kesob eletet adot nekm+ késöb tesomnak (ezis egy nagy csoda)
Ez az egyik legbátrabb videó, amit valaha eleddig láttam. Gratulálok!
Ebben a videóban a komoly Attis volt benne. Kattis.
Akkor már van
Attis
Mattis
Kattis
Annatis
...asszem ennyi xD
Jó hogy nem Katniss :D
Barbara Braskó az annatis az melyik ? :0
...
...erre nem tudok mit mondani...
Én sokszor egyszerűen nem merek a halálra gondolni...
Én a barátaimmal sokszor beszélgettem erről a témáról...
Sokszor elég érdekes dolgokra jutottunk...
Pl:. Mivan, ha halál után újból élsz, és megint, és megint? És mivan, ha egy idő után minden emléked megkapod? Mivan, ha az élet csak egy próba a halál utáni életre? És valahogy újra lehet kezdeni az életet? Valahogy segíthetünk magunkon halál után? Halál után megváltoztathatjuk az életünket? És mivan, ha azért halunk meg, hogy a később meghaló szeretteinket már ott várhassuk? És ha nincs is semmi a halál után, nekünk az már nem mindegy?
És mivan, ha a halál nem is létezik?
Persze reset gomb😂
Én úgy gondolom hogy nincs élet a halál után , egy életünk van és ezt becsüljük meg
Csak én vagyok olyan nyomi hogy majdnem végig sírtam az egészet? Több feliratkozót érdemel a csatorna. Komolyan.💗
Én is sirtam nyugi TvT
Szeretem nem vagy az 🙂
Én bevallom őszintén, hogy hiszek istenben. Van egy barátom, aki ugyanaz miatt nem hisz istenben ,mint amiért te. Az én véleményem szerint azért vannak ezek a rossz dolgok is a világban mert isten felruházott a szabad akarattal. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy bármit teszünk vagy nem teszünk , gondolunk vagy nem gondolunk azt mi döntöttük el. A lényeg, hogy ebből adódóan lesz egy következménye a cselekvésünknek. A másik , hogy mindig arra gondolunk, hogy milyen rossz a világ, hogy bármikor megtörténhet velünk, mind azért van ez, mert a média, a környezetünkben lévő negatív emberek ezt sugározzák ránk. Érdekes ,ha megnézel mondjuk egy híradót a hírek többsége negatív, ez tény. De mi döntjük el, hogy melyik felét nézzük az érmének. Persze, az életünk véges , de ha elkezdjük elfogadni, hogy az elmúlásra nincsen hatásunk ugyanúgy arra hogy nem vagyunk tökéletesek akkor másképp láthatjuk a világot. Hála az egyik fontos része a vallásnak/életünknek, ha elkezdjük értékelni azt, amink van akkor örömtelibbek leszünk. Ha elkezdünk pozitívan élni akkor ugyanúgy lesznek a gondolatoknak a tetteknek következménye.
Igen, ezek igazi értékek!
Köszönöm minden videódat Atis!
Remélem ez az üzenet eljut hozzád, mert hosszú lesz :)
Leginkább ott kezdeném, hogy kísértetiesen hasonlítunk.. Engem nem rég kezdett el komolyan foglalkoztatni ez a gondolat nem rég a death note megnézése után, és rengeteget gondolkodtam rajta. Jómagam hiszek Isten létezésében, viszont ahogy te is mondod, a segítségében már nem. Én inkább Buddhistának állítom magamat, hiszek abban, hogy mindenki képes elérni egy megvilágosodott felsőbb élőlény szintet mint Buddha, és mint a szerintem legrégebbi "Isten" tette, és energiává válhatunk, hogy több mindent megértsünk. Hiszek benne, de valahogy mégsem. Nem akarom átadni magam ennek az érzésnek, elhiszem, hogy oké újjá születünk amíg ezt el nem érjük viszont nem akarok rá támaszkodni, nem akarom gyengének érezni magam, mivel ahogy mondtad minden egyes embernek célja van a földön aki képes gondolkodni. Meg szeretném érteni a halált, az emberi viselkedést és mindent. Viszont mindent megtapasztalni lehetetlen, mivel minden álló nap új és új dolgok millióinak a variációja jön létre. Én a célomnak ugyanúgy a megértést és az átadást tűztem ki, viszont még mindig nem tudok annyit, hogy átadjak. A halál létezését én úgy definiálnám mint egy keret. Hisz ha soha nem halnánk meg, soha nem öregednénk és ebből kifolyólag nem nőnénk fel megállna a létezés maga. Egy keret amit te döntesz el mivel töltesz ki, s pont ezért motivál minden nap, hogy az emberi élet mennyire mennyire rövid.. Pár tízezer nap.. Meg van adva meddig tudsz elszámolni még meghalsz, és mennyi másodpercet tudsz felhasználni ami szánalmasan kevés.. Viszont pont ezért motivál az, hogy kihasználjam, hogy gondolkodjak, és élvezzem ki minden percét mivel ha meghalok ugyan ez a lehetőségem nem lesz, mivel ki tudja hova kerülök és hogy egyáltalán ilyen formába vissza kerülök e még.. Én túlságosan is szeretem ezt az életemet, akármennyire egoistának hangzik, és pont ezért még félelmetesebb. Viszont nem gondolom, hogy a halál egy jó dolog lenne. Inkább a tökéletes példája annak a szónak a deffiníciójára amit még nem találtunk fel. Mivel az ember azt mondja hogy valami korlátozottan csak jó vagy csak rossz lehet valami ami nem igaz jól tudjuk. Egy köztes út létezik és mindenben jó és rossz is van, viszont van amiben több rossz mint jó. A halál magában egy rossz dolog. Persze vannak jó szempontjai, hogy meghal a gyilkosod, vagy a keret ami motivál az éléshez, mert az örök létbe bele lustulnál, viszont pont ezért rossz is mivel egyszer eltűnsz és minden megszűnik létezni és 1000 év múlva már a környezeted is teljesen máshogy fog kinézni mert megváltozik, meghal s mindig új kerül a helyére és pont ezért jó, viszont rossz még mindig, hogy te ott már nem leszel, semmilyen ismert dologgal.. Az emberi megértésnél és gondolkodásnál nincs is komolyabb, most ez jutott eszembe írás közbe.. :D
Nekem nagyon furcsa abba bele gondolni, hogy mi lesz ha még bele gondolni 150 év múlva valószínűleg már se én, se te nem leszel. És itt a youtuben megy a videó ahol életkedvel feltöltve beszélsz.. Mint egy kisebb fajta időutazás, és mégis milyen szomorú és lehetetlen ebbe belegondolni.. :) Igen félek a gondolatától, pont azért mert sajna elkerülhetetlen és ha a szeretteimmel gondolok bele ebbe a témába még hátborzongatóbb és félelmetesebb.. A legrosszabb legszomorúbb és legijesztőbb gondolat ami eszembe juthat a halál minden féle formában.. Feldolgozhatatlanul nehéz megérteni és elfogadni, de el lehet mivel képesek vagyunk minden megértésére, viszont a tényen a fájdalmon a szomoron nem változtat a dolog létezése sajnos. Reménykedek benne, hogy egyszer találnak megoldást mindenre és örök életet élhet egy ember, viszont akkor a szomorú gondolatába azonnal bele gondolok, hogy és akkor mi lesz ? Limitált a létszám a földön, nem lehet minden újonan született lét örökkön élő mert se hely se nyersanyag nincs elég 10 milliárd embernek majd egyre több és többnek :/ nem változna a világ semmit és az újak nem kaphatnának lehetőséget pótolni minket. Hmm. Nehéz kérdés valóban és hogy miért mindig csak a jók és a rosszak miért csak később, ennek is oka lehetne. Hát ez valóban olyan téma amit még zongora szó mellett sötét szobában is nehéz elképzelni annyira szomorú és elérhetetlenül nehéz kérdés :/ Viszont egy biztos, hogy ki kell használni amíg van és ha még nem is fognak örökké emlékezni rád, ne a jövő legyen fontos hanem a ma, mivel a megértésnél fejlődésnél nincs jobb ezen a világon szerintem :) kicsit jó hosszú lett de kíváncsi lennék a véleményedre ezzel kapcsolatban :)
És UI, semmi féle képpen nem nevetnék akármilyen halál esett fogta meg akármikor a lelked, mivel embertelenebb visszamaradottabb dolog mint valaminek az elmúlásán és halálán nevetni nincs. Ha még akkor gyerek voltál és a virágod kiszáradása fogott meg akkor az volt nagy súly a lelkednek, akkor is számít, és teljesen mind egy, hogy miből csak valami útján megértetted, hogy mi ez. :)
Az utolsó mondatban benne van minden. Én ezen a kérdéskörön olyan minőségben már túlléptem, hogy elkezdtem élni. Élményeket szerezni, pl. a sport által. Mostmár tudom, hogy egyszer eljön, aminek el kell jönnie, addig is mindig van egy mérkőzés amit meg kell nyerni, mindig van egy vizsga, amin át kell menni, mindig van egy konfliktus, amit oldani kell, mindig van egy bocsánatkérés, egy érzés és egy élmény, azelőtt, mielőtt meghalok. És ezeket jó megélni.
Szerintem a legjobb videò! Végre valaki be merte vàllalni ezt a témát és profi mòdon! Köszönöm! Nagyon szeretem az összes okos, vicces, frappàns videòt! Sokat lehet tanulni belőlük! Köszönjük! Sok emberre igazàn ràférne a tanulàs minden téren! Azért olyan jò Téged követni, megnézni a videòkat, mert szerteágazó a tudàsod ez nagyszerű! Tényleg helyre teszed a dolgokat és ez jò! Gratulálok! Ìgy tovàbb!😃
Az is elképzelhető hogy a vallás azért alakult ki hogy ne kelljen félnünk a haláltól.
ez olyan reakció mint amikor az a kis szarvas szerű lény befut a bokorba a tigris elől aki tudja hogy utól fogja érni, viszont így később éri utól úgy gondolja.
Ezért is, de több más funkciója is van, szerintem.
Én nem félek a haláltól, az odáig vezető út sokkal rémisztőbb
3 kutyámat vesztettem el, 3 fázison estem át eközben :
Első kutyám elvesztésénél nagyon sokat sírtam. Miért kellett meghalnia?
A második kutyámnál egyszerűen már már hisztérikusan zokogtam és nem értettem miért történt mindez.
A harmadik kedvencemnél pedig lefagytam egy darabig sírni se tudtam, csak dühös voltam, mindenkire! Dühös voltam az időjárásra , hogy tud sütni egy ilyen szomorú napon. Dühös voltam az orvosra aki nem tudta megyógyítani pedig mindent megtett érte. Csak akkor szakadt fel belőlem a sírás mikor hazaértem és szembesültem vele, hogy ez megtörtént, és semmit sem tudok ellene tenni.
Ez lehet most egy kicsit furcsán fog hangzani,de a halál miatt döntöttem úgy, hogy író szeretnék lenni. Ez volt az a végső kis löket, az oka pedig egyszerű, nyomot szeretnék hagyni magam után. Szeretném, hogy az emberek tudják ki voltam még akkor is , ha személyesen nem is ismertek! Nagyon köszönöm,hogy elkészítetted a videót! 😃
"Az élet öröm, a hála béke.
Az átmenet ami fáj."-Punnany Massif, Vég Kezdete
Pedig a haláltól kell a legkevésbé felni.. nem érzem semmit
pont mint születésünk előtt, gyakorlatilag akkor is "halottak" voltunk vagy legalábbis nem éltünk ami egyenlő a halállal :,D
A haláltol énse félek még.De mikor ott leszel hogy meg fogsz halni tényleg pár nap mulva vagy halál közeli élménybe leszel másként fogsz érezni.
nekem 2 nagyon meghatározó emlékem a halálról. Az egyik kutyusom halála volt, aki egy hétig volt az enyém sajnos. Azért kaptam, mert el akarták altatni. Majd a 10. születésnapomon elvittem sétálni, és az egyik kerítés mögül kiugrott egy nagytestű kutya, és elroppantotta a gerincét. Én fogtam a kezembe a kis lihegő, küzdő testét, amíg be nem értünk vele az állatkórházba. A legszönyűbb az az, hogy én is vagyon érte a hibás. Ha nem arra mentem volna el vele, akkor valószínüleg most egy engedékeny, aranyos, nyugodt, de ha kell, akkor játékos kedvű kutyusom lenne. Bár ha ez nem történt volna meg, akkor most nem lenne, egy vérbeli idióta pulim, aki nélkül valószínüleg létezni sem tudnék. A másik a nagymamám hugának halála. Ő rákban halt meg. Azt hiszem petefészek-rákban (nem tudom, hogy kell leírni).A rossz ebben az, hogy a nagymamám még mindig él (maradjon is így, minden nap imádkozom érte), viszont a legkissebb huga már nem, és ez pontosan az amit kifejtettél: bármikor bármi történhet velünk. A legszörnyűbb ebben viszont az, hogy nagyon kicsi óvodás voltam még, és nagyon féltem, hogy elkapom, és az utolsó mondatom így hangzott hozzá: "Menj el innen!" Pedig nem is úgy gondoltam, csak egyszerűen féltem... Így, hogy már nagyobb vagyok, nagyon bűntudatom van miatta, mert már felfogtam, hogy a rák nem fertőző, és nagyon jó lenne mindezt visszacsinálni. Ami pedig azt illeti én a saját halálomtól nem nagyon félek. Sokkal inkább a szeretteimétől. És most lehet engem egy önző tizenéves libának nevezni, de amikor már a végállomásomon gondolkoztam (nem nem vagdostam magam, és nem panaszkodtam mindenkinek arról, hogy nekem milyen rossz, inkább belülre akartam fojtani az egészet, de már rájöttem, hogy ilyet nem szabad csinálni, mert fel fog őrölni belülről.), akkor a szeretteim miatt nem tettem meg, és ezt nem is bántam meg. Örülök, hogy még itt vagyok, és igazad van: élni kell amíg lehet. :)
Fanni Simsik Már elég régen írtad a kommented, valószínűleg ezt nem fogod látni, de válaszolni akartam mindenképpen. Az ami a kutyusoddal történt, nem a te hibád volt, nem tudhattad, hogy mi fog történni. Nagyon sok olyan eset van, hogy az ember magát okolja valamiért ami történt, de nem jó ha ezért emészted magad. Azt mondtad, hogy az elaltatástól mentetted meg nem? Mert akkor biztos vagyok benne, hogy az az idő, amit veled töltött boldog volt. Ami pedig a másik alkalmat illeti, még nagyon kicsi voltál, az ember ilyenkor nem mérlegel (nem mondom, hogy lehetetlen, csak nem valószínű), és meg kell bocsátanod magadnak, mert sajnos visszacsinálni nem lehet az ilyeneket, de tanulhatunk belőle, és én biztos vagyok benne, hogy ő is megértette. És részvétem azért ami történt vele, és a kutyusoddal is.
Hogy Te mennyire kedves ember vagy.. Köfönöm..;-; ❤️⛅️
Életeddel fizetsz halálodért...
Azok akik már elvesztettek valakit, legyen szó barátról, szerelemről, vagy az egyik legsúlyosabb, egy közeli hozzátartozóról, azok nem a haláltól félnek, hanem a fájdalomtól. Legalábbis ez az én véleményem. Igaz csak a magam nevében beszélhetek, és bár annyira szélsőséges helyzetbe nem kerültem, mint pl a világháborút túlélők, de sok veszteség ért már, és minden egyes veszteség után úgy érzem inkább ne léteznék már, csak legyen vége ennek a fájdalommal teli szenvedésnek. Mikor teljesen kilátástalannak tűnt minden, én is elgondolkoztam az élet körforgásán, és az elmúláson, de csupán az emberiséget vettem szemügyre, és a mi kis életünket. Azon merengtem mi értelme az életnek? Hiszen egyszer úgyis vége szakad, vagy így, vagy úgy, de vége lesz. Persze megvannak erre az optimista, pesszimista, és realista válaszok is, amiket most nem részleteznék. Félek-e a haláltól? Annál vannak rosszabb dolgok is az életben... Lehet, hogy önző hozzáállás, de az hogy ismételten átérezzem ezt a szenvedést, arra sarkall, hogy azt mondjam: inkább én mennék el előbb, csak hogy ne kelljen újra, és újra átélnem, átéreznem ugyanazt. A veszteséget, szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, csak hogy ne nekem kelljen szenvednem. Ha egyszer meghalt valaki aki hozzád közel állt, akkor biztos vagyok benne, hogy másképp fogsz a világunkra tekinteni, és sokkal jobban fogsz vigyázni azokra akik még élnek.
A szellemekről és a démonokról csinálnál videót ? 👍
Boglárka Palko mert ez ide tartozik -_-
B V n.briós nem,nem tartozik ide. De attól még kiírom,mert ez egy aktuális és rejtélyes téma amit Atis meg tudna magyarázni.
Boglárka Palko XD de h nem
Nem hiszem hogy Atis meg tudja magyarázni. Nagyon sok dolgot tudd, viszont erről ő is csak véleményt tud mondani (legalább is az elképzeléseiről) de az igazságot ő se tudhatja, amég meg nem tapasztalja... és elég kevés ember tapasztalja meg ezeket az úgymond paranormális jelenségeket.
Boglárka Palko Egyébként lehetett volna olyan funkció hogy a gyorshaláltól nem félek a fájdalmas lassú haláltól viszont igen❕❕❕❕
Fantasztikus ember vagy. Köszönöm,hogy megosztottad mindezt velem.
Nekem van egy barátnőm akinek 11 évesen szívbetegsége volt. Külföldről profi orvosokat hívtak Budapestre. Az orvosok féltek, hogy menthető-e. Este kaptam az üzenetet, hogy a második műtét annyira jól sikerült, hogy nemsokára kivették a szívétől a pace makert. Imátkoztam Istenhez, hogy mentse meg. Miután megtudtam, hogy sikeres volt a műtéte, hálás voltam Istennek, mert azon gondolkoztam, hogy milyen rossz lenne nélküle az osztályunk.
Én nem vagyok vallásos és félek a haláltól. Én próbálok hinni abban, hogy miután meghalok, a szellem világba kerülök, amit nem tudok pontosan elképzelni. Egy olyan helyre ahol tudnék találkozni minden elhunyt szerettemmel, ismerősömmel. Egyszer hallottam egy vallásostól, hogy halál után mindenki oda kerül, amiben hisz. Azóta nem tudok hinni a saját kis teóriámban, és az jár a fejemben, mi van ha csak olyan lesz, mint egy álom. A ,,fejemben" fog történni minden, és semmi valóság alapja nem lesz. Találkozok az ismerőseimmel, szeretteimmel, akiket azért szeretek amilyenek, és nem azért, amilyennek fejben akarom hogy legyenek. Próbálok hinni abban, hogy halál után találkozhatok azokkal, akikkel szeretnék, ezért nem mások halálától félek, hanem a sajátomtól, hogy pofára esek, és mégsincs utána semmi, vagy nem az van amiben reménykedek.
Az egyik tanárt megkérdeztük:
-Elnézést XY bá! Maga fél a haláltól?
-A haláltól nem, csak Adrienn nénitől! (Másik házisárkány tanárnő)😂
11:28-11:46 Én pont ezért félek a haláltól... Ha csak a pokol lenne utána még akkor is könnyebb lenne szerintem...
Én is
Szint úgy
Pokol pontosan ugyanez, csak ott még tudatodnál vagy és szenvedsz is.
Jolly Dzsoki hát igen pont ez az. Legalább a tudatom meglenne még ha szenvednem is kell érte. Valahogy nekem elviselhetetlen, hogy a halálommal vége legyen számomra mindennek. Én nem vagyok katolikus se más vallású, de hinni szeretném, hogy van lelkem ami halálom után kerül valahova.
Nem kell félni a pokoltól mert nem létezik. A pokol a keresztény vallás elején még nem is helyként volt felfogva. Ráadásul ahogy le van írva, hogy itt üstök vannak ott ilyen meg olyan dolgokkal kínoznak xD. Az őskorba amikor még nem volt se üst se találmányok szegény démonok szívhatták a fogukat. Én próbálok nem a halálra gondolni inkább az életre, hogy minél többet éljek meg minél több helyen járjak és többet tapasztaljak. :)
Engem az érdekelne, hogy ha örök élet lenne, akkor vajon nem gondolkoznánk ugyanúgy el rajta, hogy mégis mi értelme van? A halál adja azt a célt nekünk, hogy a legtöbbet kihozzuk az életből. Ha örökké élnénk el tudjuk képzelni, hogy elérjük a tökéletességet? Szerintetek az emberi faj képes arra, hogy tökéletes legyen? Ha nem lenne halál képesek lennénk rá? És ha elértük a tökéletességet, mi lenne a következő? Eltűnne a cél? El tudjuk képzelni milyen az élet cél nélkül? Ha minden tökéletes, lehet, hogy nincs is szükségünk célra? Ilyenkor nem vágynánk arra, hogy megint legyen célunk? Nem azért jó a halál, mert mindent elkezdhetsz újra elölről és újra kapsz célt? Újra belecsöppenni egy tökéletlenségbe, amiben törekszel arra, hogy minél jobb legyen? Én úgy érzem, ezek a kérdések a vízválasztóak abban, hogy az ember a Mennyországra vágyik-e amiben örök, tökéletes életet élsz, vagy a reinkarnáció, ahol újrakezdhetsz mindent. De ha létezik a Mennyország, akkor mi értelme van annak, hogy végigmegyünk előtte egy életen, ami halállal végződik? Azért, hogy az életünk, ahogy éljük, meghatározza, hogy teljesen tökéletes (Mennyország) vagy tökéletlen (Pokol) életünk legyen utána? (Nem kell feltétlen a Kereszténység által meghatározott Mennyországra és Pokolra gondolni, hanem inkább tökéletesre és annak az ellentétére). De honnan tudjuk, hogy mit kell tennünk? Honnan tudjuk, hogy mi a jó, amivel a Mennybe kerülünk, és mi a rossz, amivel a Pokolba, ha erről a világon minden ember mást gondol? Ha én úgy gondolom, hogy gyilkolni és ártani másoknak a "jó", akkor ha eszerint élem az életem, akkor a Mennybe kerülök? Vagy ha Keresztény vagyok, akkor azt gondolom, hogy az a "jó" amit valakik kitaláltak párezer éve, és aszerint élem az életem? Ha nincs általános igazság a jóra meg a rosszra, akkor csak az számít abban, hogy hova kerülök, hogy aszerint cselekedtem, amit én jónak tartok? De akkor nem kerülne mindenki a Mennyországba, mert mindenki aszerint cselekszik, ami neki jó? Vagy ha neked rossz, de a társadalomnak jó, akkor azzal is nem magadnak teszel jót, mert nem kerülsz börtönbe, vagy jutalmat kapsz érte? És itt még folytathatnám ezernyi kérdéssel. És épp ezért mondom, hogy amíg a Földön élő többmilliárd ember nem jut közös nevezőre abban, hogy mi a jó, és mi a rossz, addig nincs értelme a Mennynek és a Pokolnak. Minek éljek egy életet a következőre gondolva, ha nem tudom, hogyan éljek, hogy oda jussak, ahova szeretnék? Ha nem tudok aszerint cselekedni, és valami felsőbb rendű határozza meg már amikor megszületek, hogy a halál után hova jutok, akkor mi értelme van ennek az életnek? Talán ez az oka annak, hogy ha értelmet akarok keresni az életben, akkor a reinkarnációt választom. Az értelme a cél, hogy a legtöbbet kihozd belőle. Ebből is, a következőből is, az azután következőből is.
Köszönöm, hogy ezt mind leírtad, rendesen elgodolkodtattál...Teljesen egyetértek.
Halál!
Az az pont,ahol mimdennek vége!
Legalábbis az emberi létnek vége!
De a halál után is kell valaminek lennie!
Kell lennie valaminek, mert emberek vagyunk.
Egy ember tudja él, s hal!
Lennie kell valaminek, amit senki sem tud , a halál után , de létezik.
Én hiszek ebben. Minden okkal történik és az ok maga mi vagyunk!
"Két lábbal a földön bátran álmodj nagyot
Légy az aki maga mögött nyomot hagyott.."
Attis, ha Te választ kaphatnál minden kérdésedre, de nem mondhatnád el soha senkinek, szeretnél választ kapni?
A videód pedig tökéletes volt, teljesen lenyűgözött..
Ezt teljesen megértem én is félek. Tudom, hogy mit érzel... Bizony, felfedezték, hogy minden relatív 😢
Szerintem ágy kicsit mindenki fél
Nagyon jó a videó.Nekem is minden nap eszembe jut Így negyven felett.Én konkrétan félek tőle.Említed a gyászfolyamatot,aminek az utolsó fázisa az elfogadás.Én felépülö alkoholista vagyok.A rehabon ahol voltam nagyon sokat beszéltünk az elfogadásról.Egymás elfogadása,a betegségünk elfogadása,elfogadni,hogy csak én változtathatom meg az életem.Soha nem hittem Istenben mint már mondtam egy igazi makacs alkesz voltam.Még mindig alkesz vagyok,ebből nem gyógyulok ki,de talán már nyitottabb sok dologra.Említetted még a Felsőbb Erőt,amiben sok felépülő hisz.Kinek mi.Én nem képzelem el sehogy hiszem,hogy van, ha tudnám,nem kéne hinnem.Valami akár mások által,de segített kimászni huszonöt éves romboló,önpusztító,kilátástalan életvitelemből.Olykor megköszönöm,hogy ismét ura vagyok az életemnek és építem magam a rombolás helyett.Van,hogy segítséget kérek tőle,hogy eltudjam fogadni az előttem álló nehézségeket,vagy azokat a helyzeteket,amiket én nem tudok irányítani.Van,hogy könyebb lesz,mármint a lelkemnek.És a hitnek szerintem egy szint felett-ami nekem még sajnos nincs meg-nem az a lényege,hogy,hogy bemantrázzuk ,hogy halálunk után a Mennybe jutunk,újjászületünk,vagy szellemként lebegünk az örökkévalóságig,hanem,hogy egyszerűen elfogadjuk,hogy vége lesz,hogy elmúlunk és elfogadjuk akár most,hogy ez az elmúlás be fog következni,mert ezzel szemen tehetetlenek vagyunk.Ha már most eltudnánk ezt fogadni,akkor sokkal könyebb lélekkel élhetnénk halálunkig.Köszi,hogy ezt megoszthattam és a videót is.
Először is azt szeretném mondani, hogy nagyon tetszett nekem az őszinteséged. Főleg azért volt ennyire átütő és megrendítő a videód, mert teljesen őszintén, mindenféle köntörfalazás nélkül mondtad el a gondolataidat. Így próbálom leírni én is.
Nekem is volt 1-2 éve egy időszakom a gimnázium utolsó éveiben, amikor hozzád hasonlóan belegondoltam a halálba. Mi van ha egyszer lefekszem aludni és többet soha nem kelek fel? Mi van, ha diagnosztizálnak valamilyen gyógyíthatatlan, krónikus betegséggel (mondjuk rákkal), és így tizen-huszonévesen kell szembenéznem azzal, hogy nem valósíthatok meg semmit se a céljaimból, mert csak pár évem van hátra? (Mert elég nagy céljaim vannak az életben, a legnagyobb álmom, hogy animációs filmeket készíthessek.) Azelőtt még soha nem merült fel annyi kérdésem és kételyem Istennel és a hitemmel kapcsolatban, mint akkor. És ezek kicsit még a mai napig tartanak, amikor ezt a kommenet is írom. Ezek azután kezdődtek, miután az egyik unokatestvérem 38 évesen tragikus hírtelenséggel meghalt siklóernyő balesetben. Rá egy hónappal meghalt az utolsó nagymamám is 90 évesen, miután 17 éven keresztül küzködött leukémiával. Ezek után egy évvel kezdtem el a halálról gondolkodni. Ekkor kezdtem el egyre komolyabban forgatni magamban az Isten mellett és ellen szóló érveket. Lefekvés után többször órákig forgolódtam az ágyban, volt hogy, este 10-11 körül feküdtem le és csak éjjel 3 óra után tudtam valahogy elaludni. Szóval teljesen megtudom érteni ezt az érzést.
Jelenleg valamennyire kilábaltam ebből a korszakból, az egyetemen tanulok, vannak új barátaim, akikkel egy animációs kisfilmen dolgozunk, vezetni tanulok, stb., tehát mondhatni élem az életemet. Most úgy gondolom, hogy amíg betegség nem fenyeget, addig próbálom megvalósítani önmagamat. Ha pedig mégis megtörténne a baj, akkor elég akkor elgondolkodni, hogy hogyan tovább. A hírtelen halál ellen pedig sokat nem lehet tenni, max kerülni lehet a veszélyes helyzeteket. De sajnos együtt kell élni ezzel a veszéllyel, még ha nagyon kicsi is, hogy bármikor meghalhatok. De ha mégis megtörténne, szerintem olyan gyors lenne, hogy nem is nagyon venném észre. Ami pedig a hitemet illeti, nem akarok itt most semmit sem bizonyítani, illetve cáfolni, csak annyit, hogy továbbra is hiszek Istenben, és én erre a világra továbbra is teremtett világként tekintek. A halál utáni életről pedig nincsen semmi konkrét elképzelésem, csak annyi, hogy örök nyugalom és béke lesz ott.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy már ilyen hamar és gyorsan teljesen túltettem magam az egészen, csak azt, hogy egy ilyen korszakon túlmentem. Biztos vagyok benne, hogy életem során még több ilyen korszak is lesz. Jelenleg erre jutottam a halállal kapcsolatban. És teljesen egyet értek abban, hogy ha folyamatosan ezen rágódunk, egyszerűen nem tudjuk megélni az életünket. Viszont szükség is van erre, mert így lehet az életünk értelmét is keresni.
Figyelj Atis tisztellek, mert tényleg okos ember vagy és tényleg értéket teremtesz. Nem onnan közelíted meg a világot mint én,de ez szerintem nem is baj hisz mint a ketten ugyan arra következtetésre jutunk A véleményem az a videó 90%-ban egyetértek veled. A végével viszont nem. Jó eséllyel a világon az ember az aki tudja, hogy egyszer meg fog halni.Ebbe a gondolatba meg lehet őrülni. És ahogy mondtad fizikailag is megterhelt téged ez a gondolat, nem hogy lelkileg. Ha minden nap a halál forogna az ember fejébe( nem pedig a szex mondjuk ki), valószínüleg nem lennénk ennyien sőt lehet semennyien. Szerintem ezt a gondolatot az ember nem tudja felfogni. A halál közeli emberek mondatát szoktam én inkább követni: " Az ember azt bán meg az életébe amit nem tesz meg."
Mondjak valamit ami lehet, hogy megnyugtat? Ezt egy osztálytársam mesélte, mert egy ismerősével történt meg. Volt egy ember aki nem hitt Istenben és a vallásban. Egyszer elütötte egy autó, bevitték a kórházba, és pár óra múlva meghalt vagyis már nem dobogott a szíve. De ahogy mesélték nekem az illető aki meghalt, valami olyasmit álmodott, hogy elkezd emelkedni, kitárul előtte egy gyönyörű kapu, és leszáll egy alak előtte majd azt mondta:
-- Most menj vissza a földre, és mond el mindenkinek, hogy mit láttál. És újra kezdett dobogni a szíve. Kinyitotta a szemét és ott találta magát ahol volt. Ez a történet igaz vagyis nekem valaki mesélte...
Én személy szerint nem hiszek semmilyen vallásban. Én a sorsban hiszek, hogy mindenkinek megvan írva a sorsa és semmi sem véletlenül történik. Ha jó, ha rossz.
Én elég fiatal vagyok még, 13 éves csupán, de én is elég sokat gondolkodtam a halálon. Főleg a pillanatán. Mit érezhet akkor az ember, gondolhat-e akkor valamire, mi történhet akkor. És az a tény, hogy utánna nincs semmi, csak sötétség és üresseg, borzalmas.
Személy szerint, ha erre gondolok érzem, hogy bele fájdul a szívem (nem szó szerint fáj, csak képletesen). Ennyit szerettem volna mondani ezzel kapcsolatban. Köszönöm, ha elolvastad.❤
Semmi baj nincs azzal, ha nincsen semmi a halál után, hogy minden eltűnik, ami egykor fontos volt. Ez azt is jelenti, hogy a kételyek, a félelem érzete, és minden egyéb rossz / fájdalmas dolog is eltűnik, nem csak a jó.
Így tudom definiálni: Az ember akkor hal meg, amikor a tudata végleg elhomályosul és már nem érzékeli többé ezt a világot. Amikor elalszunk pont ez történik, hogy a tudat elhomályosul és nem érzékeljük ezt a világot. Tudom, lehetne mondani, hogy akkor is történik valami, mert vannak álmaink, de mindenki életében előfordul az is amikor az álmot sem érzékeli.
Egy alvó állapot álmok nélkül..... Mikor elalszunk, az idő múlásának az érzete is eltűnik, így már az is közömbös, ha mindez a végtelenbe tart.
Igyekszem úgy élni, hogy semmit se kelljen megbánnom, így ha bármikor is szembejön velem a halál, a lelkiismeretem nyugodt marad, hiszen mindent megtettem, amit kellett / amire képes voltam. (még akkor is, ha szeretnék még pár dolgot kihúzni a bakancslistámról) Nyilván remélem, hogy hosszú életem lesz, (és ezért teszek is, hogy így legyen) de ha menni kell, hát ez van. Nincs is annál félelmetesebb, amikor valaki úgy találkozik a halállal, hogy kételyek vannak a szívében, szerintem ettől a szituációtól fél a legtöbb ember, nem a haláltól. (szerencsére ezellen lehet tenni)
Atis te azt mondtad, hogy az emberek azért temetkeznek a hitnek nevezett vallásba, hogy ne féljenek a haláltól. Ebben egyetértünk, de szerintem ez elég szomorú. Személy szerint pont azért érdekel, hogy mi lesz a halál után / lesz e egyáltalán valami utána, mert megfogalmaztam, hogy mi az a halál fizikai szinten és nem tud megrémíteni kicsit sem. Ha nincs semmi, akkor csak egy örökké tartó szundi, ha meg van, az meg nagyon érdekes lesz. (még akkor is, ha nehezebb lesz, mint ez az élet)
Személyszerint érzékelem a saját lelkem, így próbálom megfejteni, hogy mi lehet később, miután különválik a testemtől, de ez már egy másik téma. 😃 (persze, benne van az is, hogy csak beképzelem / teljesen mást érzékelek, nem a lelkem, de ez is annyira bizonyítható, mint az, hogy érzékszerveink tényleg a valóságot közvetítik nekünk)
Én őszintén este mindig a halálra gondolok. Sokszor sírtam, most már nem, de mindig a napom része, és egyszerűen nem tudom elhinni, én nem akarom elveszíteni magamat, a tudást, az emlékeket amikor meghalok. Nagyon rossz.. borzasztó érzés. Ti hogy vagytok vele?
fejezdbe,hogy ezen pörögsz. elkerülni nem tudod, de annak semmi értelme,hogy a még meglévő életed ezzel mérgezed. élj, élvezd,hogy létezel, ne azzal törődj mi lesz utána, csak azzal mi van most. ne pazarold erre az életed.
Köszi a válaszod, igazad van. Csak ez nem könnyű nekem, mert annyi olyan kérdés van amire senki se tud válaszolni, és ez zavar. Próbálom elkerülni, nem rá gondolni, de annyi érzés bennem van hogy nem tudom. Most már azért nyugodtabb vagyok, nem félek, de még mindig bennem van a halál tudata , és talán ez ad nekem motivációt az életben minden nap hogy minnél többet tanuljak, edzek, figyeljek az emberekre, mert tudom hogy nem élhetek örökké, és ki akarom hozni a legtöbbet magamból.
Én nap közben nem ezen gondolkodok, de mikor elmegyek aludni ez majdnem mindig megfordul a fejemben. Napközben általában mindig vidám vagyok, akkor nem vagyok olyan érzelmes.
S
Nekem is volt ilyen és sajnos még máig is néha
"The Death is peacefull, quiet...easy. The Life is harder." /LP/
Lil peep?
Köszönöm ezt a bátor témafelvetést, az őszinte videód, a bölcs gondolataidat. A világ lelkéhez adtál értéket vele. Jó hallgatni mindegyik témádat, és kívánom, hogy mindig ilyen nyitott és kereső szellemű maradj. Jó példát ad nekem, és gondolom másoknak is.
Úgy hozta az élet, hogy megfertőződött a szívem és műteni kellett. Hosszú hetekbe telt, mire erre orvosilag is előkészítettek. A lényeg, hogy egyszer csak összeestem. Mikor magamhoz tértem, ismeretlen helyen voltam, és annyit mondtak, hogy rosszul lettem és most kezelnek. 1 hét múlva, mikor visszakerültem, akkor tudódott ki, hogy 2 napig voltam kómában. Visszagondoltam többször is, hogy mi történt, de nem jutottam sokra. Villanásokon és a pillanat tört részéig tartó hangokon kívül semmi nem jutott eszembe. Mint utólag kiderült, a fél délutánom feledésbe merült, mielőtt a baj megtörtént. Hát ilyen volt az első halálom, egyenlő a nagy semmivel!!! Se tudatban, sem testben nem tudtam uralni magam. A szervezetem felmondta a szolgálatot és szó szerint újra kellett indítani nemcsak a szívemet, hanem minden mást is.
Hogy mit gondolok most? Tekintettel arra műtétre, amit elvégeztek a szívemen, eleve leírtam pár évet az életemből. Eleinte nagyon nehéz volt megszoknom, hogy már nem vagyok teljes ember és minden megerőltetést mellőznöm kellett. Tisztában voltam azzal, hogy ha vigyázok, akkor tovább élek, de ha nem, akkor annyi. A szív nagyon érzékeny dolog. Folyamatosan kontroll alatt vagyok, hogy figyeljék a ketyerémet. Tudom, hogy minden nap kincs, de azért élem az életemet, és dolgozom, amikor tudok. Olyan állásom van, amiben a saját magam ura lehetek, de a pénzt össze kell hoznom a kiadásokra. Fel vagyok készülve arra, hogy egyszer csak vége lesz, de már nincs mitől félni. Tudom, hogy semmi nem jön utána, szó szerint semmi. Nekem mindegy, hogy ha meghalok, a többieknek lesz rossz, hogy távoztam. Az azonban, hogy valaki más meghal, az engem is megrémiszt. Pedig tudom, hogy nem egy nagy (és természetes) dolog. Csak a hiány és az érzések tömkelege az, amivel nem tudunk mit kezdeni a hátralévő életünkben.
Én nem félek a haláltól! Ugyanis úgy gondolom, hogy a halál után egy sokkal jobb helyre kerülök... Talán..
Már nekem is vannak kétejeim..
Ender 13
Attól függ, hogy jó helyre kerülsz e, hogy hogyan élted itt a Földön az életedet: Isten mellett vagy nélküle
Rozsy elég egomániás gondolat, de így van. Ha jól élünk, az már nagyjából győzelem. Ha jól mennek a dolgok, egy-két hálás szó azért szintén jól jön.
de van a 10 parancsolat
Istenem... Ja nem mégse, szóvicc hahahahahahaha
Én őszintén nem félek a haláltól...
De megértem te miért félsz tőle... Te nem hiába létezel,te egy nagyon bölcs és tisztalelkű embernek tűnsz a videóidban.Nagyon jó hogy Magyarországon a sok tucat youtuber között te is itt vagy.Sok sikert a továbbiakban én követni foglak a munkásságodban !
Kedves Tanulom Magam!
Nagyon örülök hogy rátaláltam erre a csatornára, mert nagyon érdekes dolgok vannak rajta. Köszönöm a sok hasznos információt, nem csak errő a videóról szerzett információkat, hanem az összes videóról szerzett információkat. Ne hagyja abba, nagyon jók a videói!😎
Szóról szóra elmondtad a gondolataimat. Nincs olyan nap amikor ne gondolnék arra, hogy egyszer megszűnök létezni és ez az érzés ijesztő. Már kiskoromban is (7 éves koromtól kezdve) sokszor elalvás előtt ezen gondolkodtam és annyira megijedtem tőle, hogy mindig elsírtam magam de anyának nem tudtam elmondani, hogy azért mert félek a haláltól.
Szeretnék hinni abban, hogy van valami ami irányít minket, az életünket, a világot és mindenre van magyarázat. De nem tudok.
Manapság csak annyi "nyugtat", hogy az elalvás hasonlít legjobban a halálhoz. Ugyan úgy egy pillalat alatt megtörténik és utána semmi....
Köszi, már pont eltelt egy nap úgy, hogy ne rettegjek a gondolattól, és most tessék. Az élet is úgy akarja, hogy szenvedjek :D
Nekem eddig 3-4 olyan alkalmam volt, mikor igazán elgondolkodtam a halál fogalmán. A múlandóságon. Azon, hogy egyszer majd meg kell élnem, ahogy a szeretteim nem léteznek többé, és hogy egyszer majd az én haszontalan életem is megszűnik létezni..
Mindegyik alkalommal sírógörcsöm lett, és nem tudom megfogalmazni azt a belső fájdalmat, amit ilyenkor éreztem.
Mostanság emiatt inkább kerülöm a halálról való filozofálást.
Értéket adsz sokunk életébe. Köszönöm, hogy megosztottad az érzéseidet, végigsírtam a videódat. Sok olyan gondolatot mondtál ki, amit én nem mertem sohasem. Köszönöm!
Attis!
Hihetetlenül fogalmazol.
Kimondtad amit senki se, és sok ember szémét felnyitottad, hogy éljen. Ez egy olyan téma amivel foglalkozni kell. Köszönöm hogy, valaki bevállalta, és az te vagy.
Ui.: Részvétem a szeretteid és a macskád miatt.
Respect✌
Nem vagyok hívő de hiszek Istenben mint Teremtő és Tudat...
Nincs halál csak a testnek mivel semmi sem vész el csak átalakul! Lelkünk tovább él a végtelennel "halál után".
"Ha emlékezteted magad arra, hogy meg fogsz halni, akkor elkezdessz élni"
Ami legjobban belemhatolt👆👆
Az én szívemben örökké élni fogsz. Mert az a tudás, amit te az embereknek át adsz, az érzések örökek. Köszönjük, hogy vagy nekünk! Köszönöm, hogy élhetek, köszönöm, hogy vagyok, és hogy vagytok ti is!
Őszintén szólva, mivel természetesnek veszem a saját halhatatlanságomat, a gondolatok egy része még nem is jutott eszembe, pedig olyan sokat filozofálok a halálról...
Sziasztok!
Ez egy nagyon jó videó és köszönöm hogy megcsináltad sokáig gondolkodtam rajta
Nos én arra jöttem rá hogy valami kiváncsiságféle van bennem hogy tényleg mi lesz ha vége az életemnek fog e fájni vagy hiányozni valaki itt az élők közül vagy mindent elfelejtenék és én ezen akadtam ki mert nem akarom elfelejteni mert az élet egy csodálatos dolog és imádom ahogy az egész föld össze van rakva a legaprobb dolgoktól kezdve az összes életig. És a családom, barátaim hol lesznek ha már nem lesznek köztünk? Fogok velük még máshol tslálkozni?
Egyrészt félek a haláltól de inkább attól a részétől hogy egyedül maradok és nemlesz velem senki.
Másrészt viszont nagyon furdal a kiváncsiság hogy mi lesz velünk.
😥
Bravo és köszönet a szerethető hasznos videóidért! Üdv: egy frankás öreg srác
Ez tényleg egy olyan téma, amiről sokat kéne beszélni.
Köszi ezt a videót!
Épp tegnap volt egy halálközeli pillanatom. Majdnem átgázolt rajtam egy autó, és egy centin múlott. Elgondolkoztam a halálon. Megnéztem ezt a videót, és még jobban felötlött bennem. Fantasztikus videó volt!
Én nem érzek semmit a halállal kapcsolatban. Én nem hiszek semmiben. Úgy vagyok vele, a halál után nincs semmi. Mi csak rettenetesen intelligens élőlények vagyunk, és bemondjuk a dolgokat magunknak. És nem izgat a halál. De tényleg. Egyszer eljön úgy is. Tudom, hogy egy porszemmel egyenlő az értékem, de nem szomorít el akár hogy is gondolok rá. Csak élvezem az életem. Aztán majd eljön mikor kopogtat. Az ember csak élőlény szerintem, nincs lelke, se istene , se akármilyen felsőhatalom felette. A halál az élet része. Nyugodtan gondolok rá, hogy megfogok halni.
Ez már téma! Tisztelet!
Ebben az évben töltöm a 13-at és lassan már 2 éve foglalkoztat ez a gondolat, hogy mi lesz, ha megszűnök létezni. Azon gondolkodom rengetegszer, hogy mit csináljak az életemmel hiszen egyszer van esélyem neki indulni. Kétségbeejtő, hogy itt nincs játékszabály és, ha célod egyáltalán van nem lehetsz benne biztos, hogy az valóban követendő-e. Ezen folyamatosan kattogot az agyam, de azóta már rájöttem és, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint annyit tehetek, hogy beteljesítsem az álmaim és az életcélom ami az, hogy minél több embernek segíthessek életem során.
Ha valaki azt kérdezné mikor beszéltem a barátaimmal utoljára a halálról azt mondanám, hogy nincs még egy hónapja. Intelligens és nagyon érdekes gondolataik vannak ebben a témában is. Elkezdtem mérhetetlen hálát érezni azért a rengeteg jóért ami körül vesz. A barátaimért a családomért, a szeretetért, azért, hogy van tető a fejem fölött és azért, hogy tanulhatok.
Szeretném megélni az életem, de még mindig nem tudom, hogy és néha elveszettnek érzem magam, de amikor mást hallok erről beszélni úgy érzem nem vagyok annyira egyedül. Köszönöm.
Szia Atis! Megdöbbentő volt hallani, hogy mennyire hasonlít a gondolatmeneted és kételkedésed az én vívódásomhoz. Mint éppen a felnőttkorba lépő csávó, nemrég érkezett az életembe az a fajta halálhoz való viszonyulás, amit te az egyetemi évek alatt tapasztaltál. Viszont nemrég belekezdtem egy könyv olvasásába - Eckhart Tolle - Új Föld - a címe, ha gondolod esetleg lapozz bele, hátha választ ad néhány kérdésedre, vagy egy új megvilágításba helyezi a dolgokat. Persze én is fenntartásokkal kezelem a könyvet és nem mindig értem egészen, amire az író gondol (főleg hogy még csak a könyv kétharmadánál járok) de attól még azt mondom, esetleg tehetsz vele egy próbát. Emellett még annyi, hogy sztem nem szükséges ez a drámai zongora aláfestés a videóhoz, mert a mondanivalód anélkül is bőven elég érzelmi hatással bír, és megállja a helyét :) - persze ez csak az én véleményem, lehet hogy vkinek épp zenével tetszik jobban
Legyen videó a vallásokról :)
Amúgy szép videó, csak így tovább!
Na! Már ilyen videót sem kell csinálni mert itt van ez. Ez mindent összefoglal :D GG
Én is félek a végétől.. Sajna. Meg más dolgok végétől is.. Meg a változástól is, ami a vége felé vezet... Nehéz az élet, de legalább király a grafikája és akciódús :D
Jah és a lényeg!, biztos van valami poén és csattanó a végén. Nagy hiba lenne a Teremtőtől, ha kihagyná ezt a magaslabdát :D
Mindennek megvan az oka és ez így szép. Ép kell fogadni!
Az emberek azért hisznek és hittek mindig mindenhol mert szükségük volt valamire ebben a nagy káoszban valami biztosra. Azért hisszük el akkor is ha semmi bizonyíték nincs, mert el akarjuk hinni, hogy van valami jó és valami biztos az életben ani vigyáz rank és szeret. És szükségünk van erre a megnyugvásra. Ne érts félre, értékelem az ellenállásodat és, hogy az igazat keresed. Nagyon szépen megfogalmaztad az egész témát és a gondolataidat.
A legjobb videó amit eddigi életemben megnéztem
Szívemből beszéltél Drága Atis!!!
Ja az enyémnek is
Nem szoktam hozzászólogatni a jutubon,de ez a videó megéri a lájkot és a feliratkozást is.
Ez volt eddig a legjobb,legőszintébb videód,és azáltal hogy ne mmondtál semmit,semmi újat,mindent elmondtál.
Élvezet volt nézni az elején mikor elkezdesz beszélni,és ahogy az arcodról lejött hogy belegondolsz (a szavakba) amit mondasz,beleborzongtam.
Nem hiszek én sem Istenben,de nem gondoltál rá,hogy ez a vonzódás,amit a könyvnél is mondasz, meg előtte is hogy ez igazából Isten vonzása? Hogy ez az űr benned ez vágyik rá,és tudja hogy ott kell keresned,és csak Ő tudja betölteni? Nem lehet hogy egy részünk egész életünkben ,vágyik,szomjazik Istenre? És te is érzed,én is, mégsem lépünk felé,mert úgygondoljuk ez csak arra van kitalálva hogy megmagyarázzunk,könyebben elfogadjunk dolgokat?!
Én szoktam beszélni a halálról,sokszor jut eszembe hogy anyu,tesóim,unokahúgaim egyszer nem lesznek már.A saját halálom annyira nem foglalkoztat.
Nagyon jó videó,bár látom már 2 éves....remélem lesz még hasonló.
Ezt a vidit le kéne fordítani MINDEN nyelvte!👌
A hozzászólások alapján az emberek 95%-a nem értette teljesen a videót.Azt hittem,most mindenki kiírja ami benne van, de tévedtem.
Isten azért hagyja a rossz dolgokat, mert szabad akaratot adott az embernek, de azt nem hitte hogy ilyenné fajul majd el az emberiség, ő jót akart a szabadakarattal.
MasterPlayZ szerintem tudta. A kérdés, hogy tudunk-e győzni ebben.
Vallást hagyjuk már
@@eyobitch8656 na ja mindenhol ez van engen mar zavar 😕 😅
@@tamaskanyo1867 Ezek szerint az uraknak nem tűnt fel hogy a videó felében a vallásról van szó. Az meg, hogy egy kibeszélős, szokatlanul komoly témánál épp ez a komment zavar, nem a holt offtopic verejtékszagú humorizálás, azt lehet hogy nem raknám ki az ablakba.
Megnéztem egy pár videódat .. Jó látni, hogy vannak még ilyen értelmes fiatalok mit Te (is) .. Gratulálok, jó a csatorna követni foglak ..
Annyira örülök neki h ez tényleg egy tabuk nélküli videó lett, hogy beszéltél a vallásról, saját tapasztalataidról, erről az egészről. Én születésem óta vallásos, keresztény vagyok, és az évek alatt egyre jobban és egyre többször tapasztaltam, tapasztalom meg, hogy igazából milyen nehéz is ez. Mert természetesen én is emberből vagyok, nekem is feljönnek ugyanezek a kérdések, hogy "mi van a halál után?", hogy " Isten miért hagyta?", hogy "hol van Ő ha szükség van rá?", és rettentő nehéz ezekre magamban rávágni azt, hogy "Isten létezik, nem lesz semmi baj, ez az élet és csak hinni kell benne". A másik eset amikor tőlem kérdezik meg, hogy " Ha létezik, akkor miért hagyja?!", és nem tudok rá mit mondani. Pár éve nekem is volt egy hasonló időszakom mint ami neked volt, hogy az életem teljesen e körül a kérdés körül forgott. Fizikailag, de főleg lelkileg teljesen ki voltam készülve attól, hogy 30, 20, 5 év múlva, vagy akár a következő percben elveszthetem a szüleimet, aztán később a testvéreimet, barátaimat vagy egyáltalán bárkit. És akkor még nem is igazán volt bennem az a kérdés h "na és ha én meghalok? Akkor mi van?", még kisebb voltam, szerintem alig 11, tehát teljesen családfüggö voltam, ha létezik ilyen kifejezés, tehát nem is nagyon merülhetett föl bennem. De most, hogy már idösebb vagyok egyre többször és egyre jobban merül fel bennem ez a kérdés, és én sem tudom felfogni, csak lóg a levegőben. Én nem tudom, hogy erre valaha az emberiség megtalálja-e a választ, de én úgy érzem, hogy nem baj ha nem, mert tényleg, értékelni kell az életet azt a porszemnyi életünket és ha a halál az oka, hogy ezt megtegyük akkor ez számomra valamelyest rendben van. Számomra tényleg sokat jelent amit csinálsz, hogy itt vagy a Tanulom Magamon, az Animegyetemen, amikor találkozhattam veled, hogy ilyen kérdéseket és válaszokat adsz nekem, merítesz fel bennem. Köszönöm, hogy itt vagy nekem, nekünk Attis!
legyen még ilyen téma!!!!
Azt mondom neked írj naplót, csinálj időkapszulát! Szerintem ez sokat segít!😌
Köszönjük hogy megcsináltad ezt a videód . Sírtam videó nézés közben 😭😭. Nem akarok meghalni én örökké élni akarok nagyon félek a haláltól . Vallásos családban élek hittanra járok de nem nagyon hiszek Istenben mert amit montál ... az igaz . Király vagy Atis 👑👑!!!
Úram köszönöm ,nagyon szépen megfogalmazta a HALÁL fogalmát!
Hello attis e-mailben lehet írni neked ezzel kapcsolatban?🙂
Nagyon szépen köszönöm!❤
Nem tudom de a halált én így képzelem el:
Ha nem az öregség visz el akkor fogsz szellemként visszajönni .
Mivel ugye szinte minden szellem sztoriban meg mindenhol a szellemek nem természetes halált haltak . Az egyik osztálytársamnak meghalt az apukája .Utána temérdek mennyiségű paranormális történt náluk . Kihívtak magukhoz egy hozzáértő embert aki azt mondta hogy még van egy kis dolga.Tehát magyarán szerntem a szellemek olyan halott lelkek akik nem tudtak megnyugodni mert még van egy "kis dolguk".Aki pedig természetesen hal meg az pedig "tovább megy" azaz megnyukszikma lelke.
De ez csak az én elképzelésem❤
Nekem megkönnyebbülés volt ez a videó, annyira kerültem mindig a halál témáját még magamban is, ha eszembejutott véletlenül gyorsan próbáltam is elterelni a gondolataimat, valamit csinálni bármit amitől nem gondolok erre, mert nagyon görcsösen félek tőle... most viszont ténylegesen el tudtam gondolkodni ezen, foglalkozni vele stb. Köszönöm! :)