Weöres Sándor - portré (1979.08.22.) MTV Pécsi Körzeti Stúdió
Vložit
- čas přidán 22. 08. 2024
- corvina.tudask...
Takács Jenő zeneszerző Károlyi Amy (eredeti neve: Károlyi Mária) (1909-2003) József Attila-díjas költő és műfordító (Weöres Sándor felesége). Stáb: Háda Sándor operatőr, Velkovics Vilmos hang, Perjési Ildikó vágó, Rózsa Ibolya rendező munkatársa, Kerényi István gyártásvezető, Bükkösdi László szerkesztő-rendező.
Háda Sándor operatőr, Velkovics Vilmos hang, Perjési Ildikó vágó, Rózsa Ibolya rendező munkatársa, Kerényi István gyártásvezető, Bükkösdi László szerkesztő-rendező. Hangok: magyar (Stereo)
A videófelvétel kizárólagos tulajdonosa az MTVA , felhasználója a Csorba Győző Könyvtár (Pécs). A videó sokszorosítása engedélyhez kötött! Infó: baranyaihelyismeret@csgyk.hu
Milyen csodásan beszél Weöres Sándor! Gyönyörűen forgatja a szavakat, minden mondata teljes és színesen ízes, változatos és egész egyszerűen élvezetes. Igen, élvezet hallgatni!
Pécs gyönyörű város 😊
Köszönöm a feltöltést!
Hála a filozófiának, a védák tanainak és egyáltalán eme emberi szellem által megvalósult káprázatos szférának Weöres Sándor számunkra egy olyan lenyűgöző világot hozott létre, amit előtte elképzelni sem tudtunk, sem mertünk és amire bizonyára a Teremtő is rácsodálkozott!
Éljen Károlyi Amy és Weöres Sándor
Fantasztikus ember volt, igazi kincs.
Weöres Sándor: Ének a teremtésről megzenésített változatát az alábbi youtube linken találjátok, a szövegét pedig a link alatt.
Jó szórakozást!
czcams.com/play/PLRn7syaepsKv0bjAhZtto8BwbhZpcixMQ.html
Weöres Sándor: Ének a teremtésről
Amikor Isten a világot szülte,
a mindenség az ujjára fagyott.
Hogy a föld, hogy a víz fölmelegülne,
föléjük gyujtotta fönn a Napot.
Recsegtek a jegek,
amint a tűz-gyerek
fölfele tört.
S éledt a föld.
A lánggömb kék útján végiggurult,
aztán a tükröző mélységbe hullt:
habokra ráhajolt,
szikrázva fuldokolt,
pirosan elhasadt,
mint aki sugarat
többé se hint -
de reggel visszatér az égre megint.
És ahogy a Nap a hevét kifújta,
a szinekbe-bomlott világra újra
árnyék hajolt.
S fölkelt a Hold.
Ujjasan elomló
éjszakai fény,
szelid helytartó
a király helyén.
Míg hajnal előtt
szunnyad a színek csokra,
fehér legyezőt
terít a habokra.
Az örök szerelmet példázza ő:
dagad és apad, de mindig visszajő.
S hogy fény legyen itt lenn
ha a Hold kiapadt:
kigyujtotta Isten
a csillagokat.
Nem-változók, aprók, kemények:
örök szeretetről beszélnek.
S ha burkot vonnak az égre a rémek:
eltűnnek, aztán megint visszatérnek.
A világ világolt élettelen.
Hiányzott mindenből az értelem.
Hogy legyen, aki épít, rombol,
ember készült hóból és koromból:
szájában édesség,
fejében fényesség,
szivében lüktet a vér
s mindegy, hogy mi neve,
boldog-e, szives-e,
kinek a kedvese:
elmegy és vissza se tér.