Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség - Mécs Károly (Vers mindenkinek)
Vložit
- čas přidán 21. 12. 2016
- Legkiemelkedőbb színművészeink tolmácsolásában a magyar líra legfontosabb alkotásai az M5 csatornán. Célunk, hogy a költészet mindenki számára a mindennapok része lehessen.
M5 - Minden, ami érték.
Az M5 a közmédia ismeretterjesztő és kulturális csatornája.
Az M5 különös figyelmet fordít anyanyelvünk őrzésére, hagyományaink továbbadására, a szellemi és értékrendi kérdésekre, valamint az igényes szórakoztatásra a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság számára.
Főbb műsoraink: M5 Híradó, Kult’30 - A fesztivál félóra, Ez itt a kérdés, Multiverzum, Vers mindenkinek, Mesterember
Látogassa meg weboldalunkat:
www.mediaklikk.hu/m5/
Nézzen ránk a Facebookon is:
m5tvhu/?ref=...
#m5tv #versmindenkinek
Mikor Édesapám itthagyott minket ebben a földi árnyékvilágban napokig csak sírtam. Mikor a könnyeimtől látni tudtam, számbavettem a zsebbéli apróságait: a zsebkését, óráját és a tárcáját, melynek egy belső rekeszéből egy cetli esett ki, rajta csak ennyi: Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség. Úgy tartom, ez az én versbéli örökségem Tőle. Megszerettem, megtanultam és ha volt méltó alkalom, el is mondtam, de soha nem sikerült hallható meghatottság nélkül. Mécs Károly szívem szerint mondja.
Csodálatos köszönöm
❤
Egyik legszebben beszélő magyar.Köszönöm a Művész Úrnak.Köszönöm a feltestöltést.
Mikor először hallottam Mécs Károlytól ezt a verset, elhatároztam, hogy megtanulom. És meg is tanultam. Gyönyörű vers, Kosztolányi a halála előtt nem sokkal írta, amikor már tudta, hogy meg fog halni.
mind a vers,mind az előadó csodás élmény! Hálás szívvel köszönöm!
Egyik kedvenc versemet nagy élmény volt meghallgatni Mécs Károly művész úr kitűnő előadásában. Nagyon köszönöm.
Édes Istenem... Ez a vers egy csoda..
Mécs Károly előadásában pedig láttam a csodát. Köszönöm..
Istenem, de imádom ezt a verset! Köszönöm Mécs Művész Úrnak az élményt! :)
Nagyon szép vers,Mécs Károly színművész csodálatos előadásban gyönyörű! Köszönöm az élményt.
Mécs Károlynak nem csak a hangja zseniális, de Isten adta tehetsége is van, hogy használja! Istenien mond verset is!
Káprázatos tehetségről tanuskodik. Lelki felfrissülés számunkra.
Köszönöm Mécs Művész úr!!!Külföldön élek, ezért a szép beszédért, szép versért külön hálás vagyok!!
Kedves Aranka! Itt találhatsz szellemi táplálékot - magyarul: facebook.com/m5vers/
Csodálatos vers Kosztolányi Dezsőtől és Mécs Károlytol
Nagyon gyakran meghallgatom....Megúnni soha-sem tudom.......Örök emlék, őszinte szeretet .....❤️🙏🌹Gyönyörű orgánummal beszélő, előadó-művészünk: Mécs Károly........Köszönöm, nagyon “könnyesen” köszönöm.
Köszi szépen! Boldog születésnapot kivánok !"Mécs Károly"Január 10 -én ,ma.
Gyönyörű előadás!
Sok helyen eltér az eredetitől, de az egyik eltérés annyira megtetszett, hogy én is ebben a formában tanultam meg:
"Ki látja, hogy a könnyem MINT morzsolom szét."
Szerintem is még hatásosabb ez a sor így.
Gyönyörű vers, csodálatos művész úr előadásában!
Üdvözletem magyaróráról. Most elemezzük a verset
Ma, a Magyar Költészet Napján kerestem meg ismét, hogy boldogsággal töltse el a szívem...
Sírva, mosollyal az arcomon hallgatom, immáron: sokadszor......Megúnhatatlan szépség...
Csodálatos művész és gyönyörű ember! Köszönöm a videót!
Így kell verset mondani! Bravó!
nagyon köszönöm ezt az előadást!
50 felett hallgatva... GYÖNYÖRŰ!
ez 18 évesen hallgatva is gyönyörű
Köszönjük az élményt Tisztelt Művész Úr!
Most hallottam először ..... Csodálatos !!!!!
Csodálatos élmény! Köszönöm!
M5 a legjobb csatorna. Örülök, hogy vannak. Köszönöm.
Gyönyörűen mondta, köszönöm!
Pár idegennyelvvel a tarsolyában ilyenkor döbben rá az ember, milyen csodálatos, kivételes nyelv a magyar.
Így van! Egyedülálló és csodálatos ❤
Pontosan, nekem is ez jutott az eszembe ....
Ennyi.. ősnyelv :)
Elmondhatatlan mennyire elképesztő ez a vers, az előadás meg maga a varázslat.. Nem tudom lehet e ezt szebben szavalni..
Latinovicstól érdemes meghallgatni
Gyönyörű.
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek.
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam
s ha emlékezni tudsz a
a hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon
vízszintesen feküsznek
s megforduló szemük kancsítva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agy-vérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk
s ők egy szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec,
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl
és az alvóra szól a
harsány riasztó: «ébredj a valóra».
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.
Én nem tudom, mi történt vélem ekkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem
s felém hajol az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.
Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek és távolba roppant
tűzcsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyult,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent.
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása
s mozgás riadt, csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a néma békét.
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi,
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó,
könnyűcske hintó
mélyébe lebben
s tovább robog kacér mosollyal ebben.
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan-lángoló Tejutnak
arany konfetti-záporába sok száz
bazár között, patkójuk fölsziporkáz.
Szájtátva álltam
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van
és fölvilágolt mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily silány regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tünik szemedbe ez az estély?
Ötven,
jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,
ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig borultam s mindezt megköszöntem.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szivem feszitve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam.
Csodálatos! Köszönjük!
Csodálatos előadás
Gyönyörű ❤️😍😍😍
Csodàlatos szinèsz volt Nagyon szeretem mint Bicskei Tibort Èva
Istenem, de csodálatosan jó hangja van, és micsoda színész - elképesztő.
Most nézem az Újra Szól a Hatlövetűt - ő Burt Lancaster hangja - Mécs Károly egyszerűen egy zseni, élmény hallgatni őt!
Szeretem!
Tanítottam is...
Gyönyörű!
Hálás köszönet!
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.
❤
Oriasi szinsz,koszonom a feltoltest
Csodálatos mű!
Soha, de soha nem lesznek mar ilyen koltok, versek es szineszek. Soha.
Csodalatos uzenet
Messster! 🙂👏❤️
Nagyon kevés a hozzásxôlâs,az életûnkhõz képest
👏❣😢
Azt hiszem zenével igen: czcams.com/video/gWYqhQYDldI/video.html
Tompos Kátya - Hajnali részegség vs. Little Wing: czcams.com/video/aZaGiSUMnpk/video.html
❤❤❤👍🇭🇺
Varázslatos volt
wow
Latinovit Z.,Mécs K.,Ķőszegi Á.,Zámbori S. azok a művészek,akiknél szebben senki nem mond verset e kerek világon!Ajánlom:Karinthy Frigyes:Előszó c.versét Kőszegi Ákos előadásában.Zseniális!
6:33
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de
pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak,
kiről nem tudja senki, hol van
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony
ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom,
hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
Ha élünk a ténnyel, hogy Kosztolányi Kokainfüggő volt, egészen más jelentést kap a vers.
Ha az Istennek vendégei vagyunk, azt kell hogy mondjam, egyelőre elég szarul teljesít mint házigazda!
Zseniális
Sajnos sokkal modorosabb es gyengebb a Latinovits verzional, sajnalom, de ez van
Csodálatos írás, csodálatos mondás!