Homokbányák Pilisszentivánon

Minek kell a szénbányának homok?
A pilisvörösvári tavak, és a szentiváni Slötyi keletkezése is a szénbányászathoz szükséges homok kibányászásának eredménye. A homokot különböző bányaművelési technológiákhoz használták fel. Iszap formájában juttatták az olyan vágatokba, ahol a szénréteg vastagsága meghaladta az omlasztáshoz szükséges magasságot. Mikor az iszap megszilárdult, arról a szintről omlasztották a következő réteget. Egyéb helyzetekben, pl. öngyulladás esetén is az iszappal zárták el a levegőtől a tűzfészket. A homokot a bányavágatok fölé kötélpályák segítségével juttatták fel. Innen a gravitáció segítségével csővezetéken mosatták be az iszapot a szükséges helyekre.
Kötélpályák
(Ha valaki hosszabban kívánja tanulmányozni a műholdas térképet, érdemes ott megállítani a videót, és a jelmagyarázat segítségével tájékozódhat, hogy mi merre volt)
Első lépésben az I.sz. kötélpálya készült el. Feladó állomása az Antónia árok és a Hosszú-árok kereszteződésének közelében északi irányban volt. Ahogy a homokbánya kiterjedt a Hosszú-árok mentén fokozatosan épült ki a II.sz. kötélpálya. A felső állomás közelében voltak légaknák amikben a bennük haladó csővezetékeken keresztül az iszap lejutott a mélybe. A III.-as és IV-es pálya iránya a felszínen nagyjából követte az alatta húzódó nagykovácsi nyugati-altáró irányát. Attól függően, hogy a bányában hol kellett iszapolni, a megfelelő helyeken alakították ki a homokdombokat, hogy a légaknákon keresztül a mélybe juttassák a homokot. Az iszapoló állomás állandó telefonos kapcsolatban volt a mélyben dolgozókkal. A fennsíkon a kéttagú iszapoló személyzet a szivattyúházban várta a telefonos értesítést, hogy készüljenek fel az iszapolásra. Beindították a szivattyúkat, kiballagtak a megfelelő iszapolóállomásra és megkezdték az iszapolást. A vizet egy betonból készült föld alatti ciszternában tárolták. Az iszapolás végeztével jött az utasítás „mosatás”. Ilyenkor vízzel kimosatták a csővezetékben megülepedett iszapot. (Az iszapoláshoz sok személyes éloményem fűződik, mert nagyapám Mirk György ott dolgozott, és gyakran magával vitt Nagykovácsiba a 60-as évek nyári szüneteiben) Sajnos a filmen nem ő, hanem egy vörösvári kollégája kezeli a vízágyút. (néha nekem is megengedték)
Miután a Jóreménység-altárót 1947 novemberében elkezdték kihajtani 1948. aug. 13.án összelyukasztották a Nagykovácsi nyugati altáróval, így a szénszállítást onnan már a villamos vontatású kisvasúttal lehetett megoldani.
Miután a Hosszú-árok menti homokbánya kimerült, a 60-as években Pilisszentivánon megnyitották a Táncsics utca folytatásában a 2. sz. homokbányát, mely a szénbányászat megszűnéséig üzemelt. Valamikor a 70-es években szeméttel töltötték fel, majd megtelésével rekultiválták, és helyét átvette a természet.