Nem akarom. A legnagyobb változás, amit a meditáció hozott az életembe

Talán ez a legnagyobb változás, amit a rendszeres meditáció hozott az életembe, hogy már nem ragaszkodom görcsösen a preferenciáimhoz. Hiába tolnak a mintáim, hogy valaminek így, vagy úgy kell, hogy legyen, jól vagyok bármivel is, amit az élet elém hoz. Már sok mindent nem akarok, és képes vagyok belelazulni abba, hogy a dolgok történnek, és az én feladatom nem az, hogy ezeket az eseményeket előre megtervezzem, és lássam, hanem, hogy a mindenkori állapotban erőfeszítésmentesen, elvárás nélkül benne legyek, a legjobb tudásom szerint.
#megvilágosodás #boldogság #meditáció #tudatosság #spiritualitás #csend
www.belsocoach.hu

[@lepke10]

❤🙏❤

[@ThiagoooZ]

Koszonom!

[@belsofilm]

Én is köszönöm!

[@crafty-hobby5506]

Minden okkal törtenik de èn ùgy gondolok, hogy mègis a mi hibáink hogy visszaesünk olyan sokszor a megszokott mintàink megismètlesèbe az elmènkre hallgatva .A kerdes ami nem hagy nyugodni règen,hogy a megismètelt rossz szokàsunkat ki lehetett volna-e kerülni vagy semmikèppen nem?Mert en ùgy gondolom, hogy a mi hibánk,hogy az egónkra hallgatunk ès akkor ismèt csapdába kerülünk.Önnek mi a vèlemènye a kèrdèsemmel kapcsolatosan? KÖSZÖNÖM előre is a vàlaszàt.

[@belsofilm]

Nagyon jó kérdés, köszönöm szépen. Semmi ok nincsen semmi mögött valójában, ezt csak az elme rakja össze visszamenőleg. Természetesen a személyes identitás, mint korlátozott tudatosságban ettől még működik az, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, de valójában ez is csak illúzió. Minden csak történik. Az élet nem hibázik, vagyis, ismét beleléptetett, abba a gödörbe, hogy felismerjünk valamit. (de ez sem biztos) Valójában nem a mi hibánk, ezt csak az elme mondja, minden csak történik, és annak függvényében, hogy mennyire vagyunk tudatosak, annak függvényében reagálunk, vagy nem reagálunk az eseményekre. Vagy vakon vagyunk, és nem is látjuk, hogyan tart fogva minket egy minta, vagy átlátunk az elme korlátozott működésén, és felismerjük, hogy csak blöfföl, és így nem rángat minket, mi pedig szabadon maradunk. Az ütközési pontokra szükségünk van, de ne a tartalommal legyünk elfoglalva, hanem azzal, hogyan reagálunk, vagy hogyan nem reagálunk az adott helyzetben. Így szép lassan a mintának már nem lesz kedve rángatni minket, és kikopik az életünkből. Ez így Ok?

[@crafty-hobby5506]

@belsofilm Köszönöm szèpen a vàlaszàt, probàlom megèrteni a mondatait spiritualis szemszögből,viszont nem minden egyszerű a tudatossàgon rèvèn. En ùgy gondolom, hogy minden okkal törtènik vagyis minden èrtünk törtènik, hisz azèrt születtünk e földre ,hogy tapasztaljunk fejlődjünk. Mègis nehéz megèrtenem, hogy mi csak a sajàt elmènk megfigyelői vagyunk ès hogy nem mi vagyunk a cselekvők hanem az elmènk .Akkor a karmànkat is azèrt hozzuk lètre, mert az elme belevisz valamibe,olyan helyzetekbe amiből tanulni tudunk ,amit megkell tapasztaljunk?

[@belsofilm]

@@crafty-hobby5506 Attól függ, hogy mivel azonosulsz. Ha a személyes identitásoddal azonosulsz, az is az életnek a megnyilvánulási formája, csak egy kicsit korlátozott, és okozhat egyfajta szenvedést. A személyes identitás hozza magával, a karmát, és az ok-okozati látást, amit az elme tart életben. De tévesen azonosulunk a perszónával, hiszen, mi mindennek csak az ártatlan megfigyelői vagyunk. És amikor a csenddel, a megfigyelővel azonosulunk, ott minden csak van. Már minden jól van, úgy ahogy. Mindig is jól volt, és mindig is jól lesz, nincs már mit tenni. Nem kell valamit elérni, már jól van minden, úgy, ahogy. Vagyis ebből a „pozícióból” nézve, a boldogságtól csak eltávolodni lehet, vagyis minél több elme van, annál több a szenvedés. A természetes állapotunk, az a boldogság, az elme mindezt csak eltakarja.