Arató László a 2024. évi magyarérettségi írásbeli feladatairól
Vložit
- čas přidán 5. 05. 2024
- Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a 2024. évi magyarérettségi írásbeli feladatairól 2024. május 6-án
01:15 A szövegértési-nyelvi feladatsorról
07:24 Az irodalmi feladatlapról
16:23 Az egy mű értelmezéséről
20:18 A témakifejtő esszéről
23:59 Összegzés
Borítókép: Adrián Zoltán / 24.hu
Kedves László,
a tanítványaim szerették, amikor a motivációs levelet, kérvényt tanítottam nekik, mert azt mondták, hogy végre valami a nyelvtanon belül, aminek még értelmét is látják, hiszen ez valóban praktikus, kell nekik az élethez.
Igen, a tananyag túl sok. De ezt már régen mondjuk. A mennyiség a minőség, a mélyülés rovására megy.
Az, hogy neveket és címeket kérünk számon, hová vezet? Nem ez az irodalom lényege.
A barokk kor alkotói a teremtett világ komplexitását, hatalmasságát kívánták ábrázolni, ezért lettek "dagályosak" - mármint a mi szemünkben lettek azok. Ugyanis ez a stílus a mi korunk felől nézve "dagályos". Összetetten jó látni a dolgokat, és ezt jó megtanítani, ezt a látásmódot.
Az írásjelek még felnőtteknek, tanároknak is nehezek a memoriterekben - valljuk be.
Az olvasásban, a szépirodalomban az a jó, szerintem, hogy gondolkodtat, többféle élethelyzetet, megélési módot mutat be, flexibilissé teszi a tudatot, megláttatja az életet építő archetípusokat, a különböző korok eltérő látásmódját, stílusát, segíti átélni, mit jelent embernek lenni.
Lexikális adatokat magoltatni csak szorongást szül és elidegenít.
Most lehet, velem van a baj, de idézni úgyis lehet, hogy (...) "jön a releváns rész és utána" (...), tehát nem kell az egészet odaírni, vagy rosszul gondolom?
Kedves Judit, lehet, hogy igazad van.
Kedves Laci! Az 5-ös feladatban 2 válaszelem lehet: 1. az ember halálával tudása nem száll vele a sírba, azaz fennmarad; 2. a "csalóka emlékezet" (szóbeliség) helyett a leírt információ megbízható forrásként szolgál ("ha egy ember meghal.... csak a csalóka emlékezetben bízhatunk" mondatban 2 állítás szerepel).
Igaz, de a csalóka nem külön állításként szerepel, hanem úgy, hogy "ha meghal .... csak a csalóka emlékezetben bízhatunk", nekem meg nem jutott eszembe, hogy a jelző lenne a megoldás. Úgy értettem, hogy az írás szemben a csalóka emlékezettel megőrizheti a halott tudását. Szerintem a jelentős változás az, hogy az írás révén a tudás nem száll sírba a halállal. Ha az útmutató megengedi, és sok-sok diák rájött, akkor tévedtem, és a két elem széjjelválasztható.