Video

Igaz, de a csalóka nem külön állításként szerepel, hanem úgy, hogy "ha meghal .... csak a csalóka emlékezetben bízhatunk", nekem meg nem jutott eszembe, hogy a jelző lenne a megoldás. Úgy értettem, hogy az írás szemben a csalóka emlékezettel megőrizheti a halott tudását. Szerintem a jelentős változás az, hogy az írás révén a tudás nem száll sírba a halállal. Ha az útmutató megengedi, és sok-sok diák rájött, akkor tévedtem, és a két elem széjjelválasztható.

Amogus

ITS REAL

Fogja vissza magát kérem!!! 🤬🤬

Elnézést draga kedvesem

@@gege2.095 Nekem te itt ne ugass

Kuss

sok ertelme volt

parade

Ezzel is előrébb jutottam

xd

+

Rengeteg válaszom van az itt feltett kérdésre, az első és talán legfontosabb, hogy érdemes lenne elválasztani az irodalomoktatást az erkölcstan oktatásától. Az emberiség történetének a során számos olyan művészt tartunk számon (nem csak költőt), akiknek a magatartása finoman szólva sem mondható normakövetőnek. (A normakövetés fogalmáról különben egy külön vitát lehetne nyitni.) Nem tartanám jó dolognak, hogy mellőzzük az összes költő, festő, szobrász, zeneszerző stb. művészetét azért, mert szerinted/szerinte/szerintünk nem viselkedtek megfelelően. József Attila kórtörténete lassan könyvtárakat megtöltő szakirodalom, de ez mit sem von le a verseinek az értékéből. Nem gondolom, hogy valaha valaki azt mondta Önnek, hogy ’na tessék, itt egy követendő példa, így kell élni’. Remélem, legalábbis. Ettől függetlenül, amit költőként alkotott, az végtelenül izgalmas, és azok a kérdések, amik a József Attila órákon megfogalmazódnak, amiken közösen elgondolkodunk műelemzés közben, na az a lényeg. A Szabad ötletek jegyzéke pedig tudomásom szerint nem a nyilvánosságnak készült. Olyan ez, mintha valaki írna egy naplót azzal a céllal, hogy ott mindent őszintén, kendőzetlenül megvall magának, aztán néhány évtized múlva kiadják.

Kedves Nóra, Nem tudom mióta tegeződünk, de hát akkor legyen. Én nem azt mondtam, hogy József Attila költészete nem kiemelkedő, vagy nincs mit rajta "elemezni", hanem azt, hogy ha én például zenészként/dobosként a zenetörténet iránt érdeklődöm, és a zeneművészet iránt, akkor miért nyomják le a torkomon egy elmebeteg költő szerelmi vallomását. (Ami nem mellesleg egy személyes dolog tudtommal) Értem az álláspontodat, viszont az irodalom az egy művészeti ág, ugyanúgy mint a festőművészet, a szobrászat vagy a zeneművészet, és ennek semmi köze nincsen az "érettségemhez", hogy én tisztába vagyok József Attila életének minden mozzanatával. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy akit ez érdekel (mármint az irodalom), akkor foglalkozzon vele, de SOHA, még egyszer írom: SOHA nem fogom használni az életbe ezt a tudást, holott ennek az egész érettségi dolognak ez lenne a lényege tudtommal, hogy az életre engem felkészítsen. És most nem konkrétan az összes költő/könyv ellen vagyok, hiszen vannak könyvek amik érdekelnek engem is, és napi szinten olvasok könyvet, hanem az ellen, hogy valaki fent eldöntötte, hogy nekem ezeknek a költőknek ezen műveit nekem jobban kell tudnom elemezni, mint maga a költő tudta volna, a kokain hatása alatt amit valószínűleg használt, amikor megírta. (Kosztolányi) A matematikát használom, a történelemünk néhány részét nem árt tudni, nyelvtant minden egyes nap használom, angol nyelvet is. De hogy az irodalomat (és ez alatt pl a random orosz költőket, vagy arról szóló könyveket, hogy bogárrá változott egy ingatlanügynök (Franz Kafka: Átváltozás)) ami teljes mértékben egy művészeti ág, miért MUSZÁJ tudnom (a versek kívülről tanulásáról nem is beszélve) azt tényleg nehezen tudom felfogni. Várom a válaszát. Horváth Dániel

Többször feltették már nekem ezt a kérdést a diákjaim. A középiskolában megszerzett tudás egy részét valóban nem hasznosítjuk életünkben, ezt én sem állítanám. Talán idealistának tűnik, ha azt mondom, hogy minden megszerzett tudásnak lesz valaha haszna, de én tényleg így gondolom. Ha más nem, hát annyi, hogy szélesíti az ember látóterét. Borzasztó lenne úgy tanulni, hogy előre eldöntjük, hogy mik azok a tudáselemek, amiket már holnap hasznosítani fogunk, mik azok, amiket nem. Ráadásul a tapasztalatom azt mondja, hogy egy átlagos középiskolás diák legalább kétszer megváltoztatja a véleményét arról 4 év alatt, hogy mihez akar majd később kezdeni az életben, és ez így van jól. A tantárgyak változatossága ezt lehetővé teszi neki. Nagyon sajnálom, ha Önnek úgy tanították az irodalmat a középiskolában, hogy erről meg erről ezt és azt kell gondolni, mást gondolni pedig hiba. Abból szűröm le, hogy így lehetett, hogy a 'mire gondolt a költő' típusú hozzáállás cseng ki a szavaiból. De lehet, hogy tévedek. Mindenesetre nem az a lényeg, hogy mire gondolt a költő, nem is tudom, hogy mire gondolt a kötő, nem is érdekel. Az érdekel, hogy 10-20-30-100-500 évvel később mit jelent(het) számunkra az adott mű. De ahhoz, hogy ezt értően végiggondoljuk, 'sajnos' szükségünk van egy basic tudás megszerzésére. Ez az irodalom tanulható része. A többi önálló gondolkodás, ami az egyik legfontosabb skill az életben. Szeretném azt hinni, hogy irodalomórán folyton gonodolkodunk, mérlegelünk, azokat a kérdéseket mérlegeljük, amelyek azokat (is) foglalkozatták, akik az áltagnál nagyobb tehetséggel rendelkeztek ahhoz, hogy ezt művészien kifejezzék. Az meg, hogy mik azok a művek, amikkel középiskolában foglalkozunk... Jó esetben azok a művek, amelyek 10-20-30-100-500 év alatt tömegeket mozgattak meg, írtak róla, beszéltek róla, gondolkodásra késztették az embereket. Mondanám, hogy az irodalomtörténet befogadástörténet, de talán túl idealista hozzáállás lenne. Egyébként nem tegeződtem, szerintem ne is kezdjük el, pusztán a vélemény általánosságát szerettem volna hangsúlyozni a személyek halmozásával, elnézést, ha félreérthető volt. Valahol ez is irodalom.

Tanárnő létére feltételezem, hogy érdekli az irodalom, és a szavaiból is úgy vettem le. Abban tökéletesen egyetértek, hogy az irodalom gondokodásra serkent, de biztos találkozott már Ön is olyan könyvvel vagy költővel, amivel nem tudott azonosulni. Az irodalom ezért szép, hiszen mindenki másban találja meg a szépet, mással tud azonosulni, más érdekli. De amikor MUSZÁJ megtanulnom egy verset, vagy MUSZÁJ tudnom minden mozzanatát egy embernek és nekem pontosan kell tudnom, hogy melyik sornál milyen fajta oximoront használt, majd elemeznem, hogy milyen ritmusú a verselése és miért időmértékes... Biztos érti. Ugyanis ezt kérik számon az érettségin, és a videóban is ez volt, mert 100%-ig biztos vagyok benne, hogy ha például József Attilát ideültetném ehhez a videóhoz, hogy nézze meg, biztos, hogy azt mondaná, hogy ő nem is így gondolta, és fogalma nincs arról, hogy mi ez az elemzés. Ez amit tesz a magyar oktatási rendszer teljesen megöli az irodalom szépségét, és az olvasás iránti vágyat a diákokban. Ha valóban a gondolkodásról és arról szólna az irodalom, hogy nekem mit jelent egy mű, vagy hogy nekem mi a kedvenc könyvem és én arról szeretnék beszélni, majd azt megvitatjuk, na arról egy rossz szavam nem lenne. Ha az Ön óráin elmondása szerint ez történik, azért nagyon tisztelem. Viszont ez nem változtat azon a tényen, hogy évente le van adva minden végzősnek 20 irodalom tétel, 20 mű amivel valószínűleg nem tud azonosulni egy 18 éves, 20 mű amit nem is értünk, ha nincs elemzés, és 20 mű amiről NEM azt kell tudnom, hogy rám milyen hatással volt egy vers például, vagy hogy egyetértek-e ezzel vagy azzal, hanem AZT, hogy Ady Endre miért járt nőről nőre, hogy Babits elbújt a nagyvilág elől, nehogy valakivel való beszélgetése befolyásolja őt a tehetségkutatóban való döntéshozásában, hogy mennyire meg akarja ölni magát némelyik költő, és ezeknek a messze indokolatlanul részletes elemzését, ami már egyébként meg van írva helyettem, és ha én szerintem egy vers ezt jelenti, az ROSSZ, hiszen valami Irodalmár professzor aki megírta már egy vers elemzését, azt kell leírnom, hiszen az a dogma, és biztosan erre gondolt a költő, ezt akarta közölni, így játszott a szinekdochékkal, ide rakta a rész-egész metonímiát... Tehát ez is egy fajta kívülről tanulás, mert én zenészként sose fogok elemzői szintre eljutni, és nem is vagyok benne érdekelt. Ez pontosan olyan, mintha mutatnék Önnek egy zenei művet, ami Önnek nem tetszene, de attól még muszáj lenne MINDENT tudnia róla, és megtanulni a keletkezési körülményeit, írási szándékát, ritmusképleteit, hangszerelését stb... Holott talán nem is egy olyan témáról szól, amivel Ön tud azonosulni, vagy ami érdekelné. Biztos érti amit mondani akarok. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem az irodalom ellen vagyok, sőt szeretek olvasni, szeretek olyasmikről tanulni, ami hasznos, azonosulni tudok velük, és érdekelnek. És ha az Ön magyar óráin valóban a gondolkodáson, beszélgetésen van a hangsúly, és teret ad más gondolatoknak is, akkor Ön egy követendő példa minden irodalom tanár számára. De sajnos kevés az ilyen, sokkal egyszerűbb elemzést diktálni, majd kihívni felelni egy memoriterre a diákot, és lenyomni a torkán egy pár művet, amit soha nem fog megérteni, de még ha megpróbálná is, már megértették helyette, és neki azt kell megtanulni.

gyerek: hogyan fizessem be az adót és legyen versenyképes munkám? magyar oktatás: eLmÚláS

Én 18 évesen nem bánom, hogy ezt is tanuljuk de tény hogy gyakorlatiasabb dolgokra is ajánlott lenne időt szánni