Felső Barnabás és Schmidt Antal stúdió beszélgetése 2007-ben. (II.rész)
Vložit
- čas přidán 1. 02. 2021
- Schmidt Antal neve fogalom volt Baja térségében. Amíg élt, addig ő szervezte a város kulturális és zenei életét civilként. Az ország összes zenészét ismerte. Annak idején, Baján mi ketten vezettük be azt a szokást, hogy a zenészeknek koncert után főzünk. Az utóbbit csináltam én. Sokan állítják manapság, hogy mindenki pótolható, de őrá ez biztosan nem igaz.
Kedves Felső Barnabás. Ez nagyon szép és jó amit ön mutat. Ilyen emberek kellenének minél több. Jó egészséget és sok sok energiát a munkásságához.Kicsit én is ilyen vagyok a 45 évemmel...Igaz én Pécsi Baranya megyei emberke vagyok de sokat nyaraltam Somogy megyei falusi rokonaimnál.
Tisztelt Papi Api! Reagálnék a két felvetésére. Véleményem szerint a mai kor embere a nagy civil természetvédőkkel egyetemben nem érzi magát a természet részének. Poroszosan felsőbbrendűnek érzi magát a természettel szemben. Civilizációs, és fenntartható fejlődéssel áltatjuk magunkat, pedig az élni tudásunk olyan mélységekbe zuhant vissza, hogy az ősember egy kultúrlény hozzánk képest. Ő még, élvezte az élet apró örömeit, boldog volt, úgy mint még ma is az állatok. Élvezte, amikor a reggeli napfény melegítette az arcát, és még sorolhatnám. A mai ember öröme hol kezdődik? A természettől elszeparált embertől pedig mi várható el? Semmi! Ő nem csak a természetet pusztítja, hanem önmagát is, de lelkiismeret furdalás nélkül. Az ostobasága szinte határtalan. Nos, ma senkit sem kényszerítenek ostobaságra. Ez egy önként vállalt minőség. De hagyjuk az embereket, és térjünk át a halakra. Az ívóhelyekről. Ez a fogalom messze nem az, amire a mai interneten tájékozódó egyébként jó szándékú természetet szerető emberek gondolnak. Az ívóhelyek nemhogy elfogytak a Duna gemenci térségében, hanem gyarapodtak is. Mert mi is az az ívóhely. Egyes halfajoknak az ívóhelye az élő meder maga, a legmélyebb részektől a parti zónákig bezárólag. Itt a harcsák, süllők, márnák, kecsegék, dévérkeszegek ívnak stb. Majd vannak az elöntött ártéri "laposok" de a legjobbak a füves rétek. Ezekből a rétekből nem hogy kevesebb van, hanem még gyarapodtak is. Azért, mert az élő víztestekből sajnos a feliszapolódás következtében folyamatosan rétek lesznek a szukcesszió törvénye alapján. Ezek a helyek a pontyok és egyéb "fehér" halak kedvelt ívóhelyei. Az élő Duna legnagyobb problémája ma az, hogy 2013-óta elmaradnak a rendes árvizek. Véleményem szerint nem is lesznek többé komolyabb árvizek, hacsak a németek és az osztrákok nem akarják. Megépítettek ugyanis olyan hatalmas tározókat, amelyek nem hajtanak turbinákat, hanem a betározott vizet akár 2-3 hónapi is adagolják a hajózásnak ideális mértékben. Véleményem ez szerint annyira megváltoztatta a dunai áradásokhoz igazodó halfauna bioritmusát, hogy a baj nagyon nagy. Meggyőződésem persze, hogy a kárókatona viszi eddig a prímet Nem csak Európa belvizeit, de a saját szememmel láttam, hogy a svéd tengerparti zónákat is teljesen padlóra tette. Képzelje el azt, hogy az én természetvédelmi őrkerületemben volt az éjszakázó helye1987-től legalább 15-éven keresztül kb 6-ezer kárókatonának, és itt Gemencben teleltek át 6 hónapon keresztül. Egy kormoránra számoljunk szűken 75-dkg halat, az 1 hónapban 22.5 kg. Hat hónap alatt az 135 kg. Ezt szorozzuk fel 6000-rel=810 tonna. 810 tonna arasznyi nagyságú kész hal. Az ártér hajdanán ontotta magából a halat, ahogy ma is szeretné, ha engednénk. Régebben, mondjuk az 1950-es évek előtt vajon miért nem tudott túlszaporodni ez a madár? Mert akkor még valamilyen szinten működtek a természetes emberi normák, és ennek a madárnak a többi vízimadárhoz hasonlóan gyűjtötték a tojásait. Majd azokat tarhonyába, tésztába gyúrva száraztésztaként hónapokra "tartósították". Ennek a madárnak ugyanis az emberen kívül nincsen természetes ellensége. Talán egyszerre ennyit.
De jo hallgatni amiket mond a természet szépségéről,minden szava igaz bárcsak minden ember igy gondolkodna a világ sokkal győnyőrübb volna,kivánok őnnek jo egészséget és sok sikert a munkájához Isten áldja
Tisztelt Vass Endre! Azért nem kezdek el vitatkozni Önnel, mert ott kötnénk ki, ahol a hivatásos nőgyógyász, és az átlagos utcai ember a történetben. Látnak egy baromi jó nőt sétálni maguk előtt, és mind a kettő teljesen mást gondol. Azt gondolom, hogy sokkal több időt töltöttem el az ártéri világban, faggatva a matuzsálem korú halászokat, erdészeket mint ön. Ezenkívül kis szerszámos halászként 45 évet végighalásztam olyan természeti élményeket tapasztalva, aminek következtében
nem várhatom el Öntől, hogy hasonlóan lássa a vízi világ működését.
Tisztelt Felső Barnabás! Egy pillanatig sem vonom kétségbe az irigylésre méltó mennyiségű és minőségű tapasztalatát, de mindezek ellenére úgy gondolom, hogy bizonyos következtetései nem helytállóak. A kérdéses részben olyan időkről beszél, amelyeknek Ön sem volt tanúja, így még nehezebb biztonsággal megállapítani az ok-okozati összefüggéseket.
Ilyen sok tapasztalat birtokában hogyan mondhat olyant, hogy a folyóba az árterekről visszakerülő ivadéknak a kifejlett, nagytestű fajtársai táplálékkonkurenciát jelentenek? Ez maximum a planktonevő halaknál lehetne igaz, de ilyen fajok nálunk nem őshonosak. Egy 5 dekás ponty nem ugyanazt eszi, mint egy 8 kilós. Egy 10 centis süllő nem ugyanazt eszi, mint egy 6 kilós. Egy 20 centis harcsa nem azt eszi, amit egy 2 méteres.
@@endrevass2208 De,de.Több esetben tapasztaltam,tapasztaltuk,hogy temérdek takarmányhal ellenére 2kg-os süllök gyomrában ivadék süllők vannak.
@@istvantoth414 Ez nem is kérdés, hogy a nagy süllő megeszi a kicsit, ez nyilvánvaló. Arról az állításról volt szó, hogy a nagytestű halak táplálékkonkurenciát jelentenek az ivadék számára. Ez pedig nem igaz, mivel a természet van olyan bölcs, hogy egyazon halfaj különböző méretű egyedei más-más táplálékot tudnak hasznosítani. Azt a méretű halivadékot, amin a néhány cm-es süllő él, a több kilós példányok nem fogyasztják.
Tisztelt Vass Endre! Ez volt az utolsó kérdése: Tehát akkor Ön szerint az 5 kilós süllő táplálékkonkurenciája a 10 centis süllőnek? Azért nem akarok vitatkozni Önnel, mert azzal kellene vitatkoznom, hogy Ön eddig mit olvasott. Nos az előbbi kérdésére mégis válaszolok, de csak erre az egyre. Az 5 kilós süllő, télen, amikor alig van egyéb táplálék hal, elsősorban apróbb süllőt eszik. Ehetne még csukát is, de abból sokkal kevesebb van. Persze megeszi a menyhalat is, amíg ívás időben hozzáfér. De pl. egy 10 kilós süllő októbertől márciusig 30-40 db 1 kg-os süllőt fogyaszt el. Süllő íváskor tegye már a mérlegre, hogy melyik az előnyösebb a természet számára? Ön szerint az egy db óriás süllő hoz létre nagyobb számú, genetikailag változatosabb egyedeket, vagy a 40 db 1 kilós. Továbbá, a kapitális pontyok kis vizes mederben táplálék ínség idején ragadozóvá válnak, és felfalják az apróbb fajtársaikat is.
Még mindig nem válaszolt arra az egy rövid kérdésre, de feladom, úgy látom, ebből semmi jó nem tud kisülni. Mindenesetre azt nem mi fogjuk eldönteni, hogy egy faj, vagy a természet számára mi előnyösebb. Lehet, hogy a sok kisebb, de az is lehet, hogy a kevesebb nagy. A kannibalizmus a természetben nem véletlenül működik. Szükséges az adott faj számára, többek közt azért is maradtak fenn így, mert az így jó. A laikus ember szörnyülködhet, hogy milyen borzasztó az, hogy a néhány centis csukaivadék 1-2 nap alatt lefelezi a saját állományát, a haltenyésztők próbálkozhatnak mindenféle csodamódszerrel a kannibalizmus ellen - a természet jobban tudja, hogy ez miért van így.
Csodálatos Barna bácsi ☺️☺️☺️
Lehet, hogy a halneveldéket a kormoran etetésere kellene használni, vadászni is egyszerűbb lenne rá koncentráltan. Így a természetes vizeket lehet, hogy jobban hanyagolnák.
Tisztelt Felső Barnabás! Mivel itt a földön egy zárt rendszerben élünk, ezért a Gresham törvény érvényesül. A Gresham-Kopernikusz törvény kimondja, hogy ha egy gazdasági rendszerben kétféle pénznem van forgalomban, a rosszabbik fogja kiszorítani a jobbat (értékállóbbat) a forgalomból. Ez a törvény nem áll meg a pénznemek szintjén, sőt az élet egyéb területein sokkal jobban felismerhető.
Pl. vegyünk egy iskolai osztályt ahova egy nagyon alacsony erkölcsi szinten lévő tanulót betesz az igazgató, akkor nem a magasabb nívó felé fog elmozdulni az az egy gyerek, hanem őhozzá foknak a többiek közelíteni. Vagy vegyünk egy kosár egészséges almát és tegyünk bele egy rohadtat … Az eredményt nem kell mondanom, ha nem vesszük ki időben a rothadásnak indult gyümölcsöt.
Tisztelt Vass Endre! Nem akarom megbántani, de Ön tipikusan az az ember egy csomó civil természetvédőhöz hasonlóan, akiknek a havi fizetése ugyanúgy megvan, ha a dolgok jól mennek a természetben, vagy rosszul. Nem él benne, és nincsen Önre közvetlen hatással, esetleg negatívval, ha baj van a természettel. Nem érzi a bőrén. Egészen másképp vélekedne, ha a bőrén is érezné. Tehát az a véleményem, hogy ezt a világot Ön egy fűtött szobából hideg sört kortyolgatva soha nem fogja megérteni. A leírásaiból lejön, hogy azok zöme olvasott, ezt azért gondolom, mert, ha egyszer venné a fáradságot, és meg nézne mondjuk egy pontyívást élőben, utána saját kezével szórná a fejére a hamut rakás szám.
Újabb téves következtetés, ezúttal a személyemet illetően. Mondjuk, nekem nem stílusom egy vitában a végzettségemmel és a tapasztalatommal érvelni, maradjunk annyiban, hogy a sötétben tapogatózik velem kapcsolatban. Az Ön részéről tapasztalt személyeskedés szintén nem minősül érvnek, annyira nem, hogy ha azt feltételeznénk, hogy mindaz, amit rólam leírt, tökéletesen igaz lenne, akkor is a nullával egyenlő érv volna abban a kérdésben, hogy a 10 centis süllőnek táplálékkonkurencia-e az 5 kilós süllő. Szerintem a szíve mélyén Ön is pontosan tudja, hogy nem. Itt amúgy sem arról lenne szó, hogy bebizonyítsuk, hogy ki a nagyszerűbb ember kettőnk közül, hanem egy konkrét kérdést lehetett volna megvitatni úgy, hogy abból akár egy tanulság is kikerekedjen.
Tisztelt Vass Endre! Azért nem állok le Önnel vitatkozni, mert amiket felhoz példának, azok annyira nem úgy vannak a gyakorlatban, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Az 1x1-nél nem tudom kezdeni ezt a vitát. Arra kérem, hogy menjen ki a terepre, és szemlélődjön ezekben a kérdésekben. Higgye el, meg fog lepődni.
Tehát akkor Ön szerint az 5 kilós süllő táplálékkonkurenciája a 10 centis süllőnek?
@@endrevass2208 Tisztelt Vass Endre! Nem figyelt oda, hogy Barnabás mit mondott. Megpróbálom idézni: Barnabás azt mondta, hogy a nagy halakat ki kell venni, hogy a nagy halak ne egyék fel a kishalakat, mert így nem lesz szaporulat, gazdálkodni kell, tudatosan szelektálni!
Szabad tűzön sorozatot nem tudná felrakni?
👏🐳
9:10 Az igaz, hogy ha a halak, élettere, az ívóhelyek a természetes állapotban lenne, akkor nem volna szükség korlátozásokra, sokkal nagyobb lenne a halbőség, de a korábbi idők legendás halmennyisége nem annak volt köszönhető, hogy az emberek lehalászták a halakat, hanem az ideális körülményeknek. A természetben a hal amúgy sem termelődik, ez tógazdasági fogalom és nézőpont. A nagy hal nem táplálékkonkurense az ivadéknak, teljesen más táplálékbázist hasznosítanak. Meglehetősen hatásvadász és egyoldalú érvelés.
Lehet hogy hatásvadász, de a kormorán nem őshonos faj itthon, tehát nincs itt semmi keresnivalója. Ha valaki gyönyörködni akar bennük, vannak átutazóban is. 30-40 éve sokkal szennyezettebbek voltak a vizek, tehát ma ideálisabb a víz.
@@hoboce Ezt nem tudom, hogy honnan veszi, a nagy kárókatona fészkelő területe Európában Skandinávia legészakibb partjaitól és Izlandtól egészen Törökország déli partvidékéig, illetve Korzika és Szardínia szigeteiig terjed. Magyarországon korábban nagy fészektelepei voltak, amelyeket szinte teljesen kiirtották, majd a 20. század második felében újra szaporodni kezdtek itthon, és egész Európában is. Egy olyan madárra, amelyik több ezer kilométert vándorol Európán belül, különben sem lehetne rámondani, hogy nem őshonos és semmi keresnivalója itt. Az igaz, hogy Magyarországon a legnagyobb problémát a télen a Baltikumból ide vándorló, tehát nem itt költő állományok okozzák, de ez nem azt jelenti, hogy a faj ne lenne itt őshonos.
@@endrevass2208 A legnagyobb problémát az idióták okozzák akik hagyták elszaporodni. Majd pár év múlva a hódokkal is ez lesz, ha már most nem kívánják a francba az összeset.