József Attila: Óda - Vers mindegy kinek / Lutter Imre versfilmje

Sdílet
Vložit
  • čas přidán 11. 09. 2024
  • József Attila: Óda
    Előadja: Lutter Imre
    Iratkozz fel még több versért: www.youtube.co...
    Itt ülök csillámló sziklafalon.
    Az ifju nyár
    könnyű szellője, mint egy kedves
    vacsora melege, száll.
    Szoktatom szívemet a csendhez.
    Nem oly nehéz -
    idesereglik, ami tovatűnt,
    a fej lehajlik és lecsüng
    a kéz.
    Nézem a hegyek sörényét -
    homlokod fényét
    villantja minden levél.
    Az úton senki, senki,
    látom, hogy meglebbenti
    szoknyád a szél.
    És a törékeny lombok alatt
    látom előrebiccenni hajad,
    megrezzenni lágy emlőidet és
    - amint elfut a Szinva-patak -
    ím újra látom, hogy fakad
    a kerek fehér köveken,
    fogaidon a tündér nevetés.
    2
    Óh mennyire szeretlek téged,
    ki szóra bírtad egyaránt
    a szív legmélyebb üregeiben
    cseleit szövő, fondor magányt
    s a mindenséget.
    Ki mint vízesés önnön robajától,
    elválsz tőlem és halkan futsz tova,
    míg én, életem csúcsai közt, a távol
    közelében, zengem, sikoltom,
    verődve földön és égbolton,
    hogy szeretlek, te édes mostoha!
    3
    Szeretlek, mint anyját a gyermek,
    mint mélyüket a hallgatag vermek,
    szeretlek, mint a fényt a termek,
    mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
    Szeretlek, mint élni szeretnek
    halandók, amíg meg nem halnak.
    Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
    őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
    Elmémbe, mint a fémbe a savak,
    ösztöneimmel belemartalak,
    te kedves, szép alak,
    lényed ott minden lényeget kitölt.
    A pillanatok zörögve elvonulnak,
    de te némán ülsz fülemben.
    Csillagok gyúlnak és lehullnak,
    de te megálltál szememben.
    Ízed, miként a barlangban a csend,
    számban kihűlve leng
    s a vizes poháron kezed,
    rajta a finom erezet,
    föl-földereng.
    4
    Óh, hát miféle anyag vagyok én,
    hogy pillantásod metsz és alakít?
    Miféle lélek és miféle fény
    s ámulatra méltó tünemény,
    hogy bejárhatom a semmiség ködén
    termékeny tested lankás tájait?
    S mint megnyílt értelembe az ige,
    alászállhatok rejtelmeibe!...
    Vérköreid, miként a rózsabokrok,
    reszketnek szüntelen.
    Viszik az örök áramot, hogy
    orcádon nyíljon ki a szerelem
    s méhednek áldott gyümölcse legyen.
    Gyomrod érzékeny talaját
    a sok gyökerecske át meg át
    hímezi, finom fonalát
    csomóba szőve, bontva bogját -
    hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
    s lombos tüdőd szép cserjéi saját
    dicsőségüket susogják!
    Az örök anyag boldogan halad
    benned a belek alagútjain
    és gazdag életet nyer a salak
    a buzgó vesék forró kútjain!
    Hullámzó dombok emelkednek,
    csillagképek rezegnek benned,
    tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
    sürög millió élő állat,
    bogár,
    hinár,
    a kegyetlenség és a jóság;
    nap süt, homályló északi fény borong -
    tartalmaidban ott bolyong
    az öntudatlan örökkévalóság.
    5
    Mint alvadt vérdarabok,
    úgy hullnak eléd
    ezek a szavak.
    A lét dadog,
    csak a törvény a tiszta beszéd.
    De szorgos szerveim, kik újjászülnek
    napról napra, már fölkészülnek,
    hogy elnémuljanak.
    De addig mind kiált -
    Kit két ezer millió embernek
    sokaságából kiszemelnek,
    te egyetlen, te lágy
    bölcső, erős sír, eleven ágy,
    fogadj magadba!...
    (Milyen magas e hajnali ég!
    Seregek csillognak érceiben.
    Bántja szemem a nagy fényesség.
    El vagyok veszve, azt hiszem.
    Hallom, amint fölöttem csattog,
    ver a szivem.)
    6
    (Mellékdal)
    (Visz a vonat, megyek utánad,
    talán ma még meg is talállak,
    talán kihűl e lángoló arc,
    talán csendesen meg is szólalsz:
    Csobog a langyos víz, fürödj meg!
    Ime a kendő, törülközz meg!
    Sül a hús, enyhítse étvágyad!
    Ahol én fekszem, az az ágyad.)
    1933. június

Komentáře • 14

  • @orsolyakatona9164
    @orsolyakatona9164 Před 3 lety +13

    Tisztelt művész úr! Ha megengedi èn elmondanám, hogy nagyon szeretem azt ahogyan szaval elképesztő ahogyan át tudja adni ezeket a gyönyörű és csodálatos verseket, ezenkívül a hangja is megnyugtató, és amiket a videó végén szokott mondani tudja"hogy a vers menedékhely ha elbújnánk a világ zaja elől..."ez is csodálatos gondolat, amikor legelőször hallottam önt hát eléggé megkönnyeztem, nagyon szépen köszönöm! 🙂

  • @fortnite640
    @fortnite640 Před 3 lety +5

    Csodálatos vers, csodálatos előadás és csodálatos videó!!!!Imádom!

  • @magdadejuhasz
    @magdadejuhasz Před 2 lety +2

    Meghallgattam ismét, szépen szavaltad a J.A. legszebb versét.

  • @katalindurko8457
    @katalindurko8457 Před 3 lety +2

    Nagyon szép vers köszönöm szépen művész úr

  • @janosnecsernyik3992
    @janosnecsernyik3992 Před 3 lety +4

    Köszönöm szépen , csodálatos szép vers ! 🤔Nagyon örülök , hogy hallgathatom . 😊🌹

  • @Miss40ful
    @Miss40ful Před 3 lety +2

    Hálás köszönet minden percért-Lélegzet el áll-és percek percek mennek tovább..Gyönyörű a vers és hanggal életre keltő a vers sorai.".Köszönöm

  • @janosnecsernyik3992
    @janosnecsernyik3992 Před 2 lety +1

    Köszönöm szépen !🌲

  • @magdadejuhasz
    @magdadejuhasz Před 2 lety +2

    Csodálatos!

  • @katalintamas2230
    @katalintamas2230 Před 3 lety +2

    Csodálatos! Köszönöm szépen

  • @juditbaksaneszilagyi3201
    @juditbaksaneszilagyi3201 Před 3 lety +2

    Csodálatos vers! Köszönöm szépen!👏

  • @janosnecsernyik3992
    @janosnecsernyik3992 Před 2 lety +1

    Gyönyörű !💚

  • @viktoriafritz8055
    @viktoriafritz8055 Před 3 lety +2

    A szívnek is kell a víz...nekem a vers a szívem vize..🤗

  • @janosnecsernyik3992
    @janosnecsernyik3992 Před 3 lety +2

    Nagyon szép !🤗