Vágta a pusztán

Pár éve ilyesmi ritmus/dallam kombináció mindig eszembe juttatta a pusztai népek vágtató íjász/kopjás ezredeit."Vágta"címet adtam hasonló melódiának.
Egy kép az akkori világról Kovai Lőrinc lelkiszemén keresztül:A Nagysámán című könyvből:
A tizenhárom nagy Hun nép előhadai úgy törtek előre Illíria halmai között, mint mindent elborító áradat közeledését jelző,gyorsan kígyózó patakok.A mozgó felderítés látszólag laza,de valójában zárt rendszere mögött a lovassági felvonulás pusztai harcokban évezredeken át kikovácsolódott művészete szerint mozaikként,harmónikusan összeilleszkedő hadoszlopokban vagy a legveszélyesebb helyeken viharzó hullámokként torlódva össze,zúdultak az íjászseregek.Az Égfia:a Nagysámán Magyar testörezredei:az Avar Khakhán,a Besenyő Beke,a Kazár Baksha,a Kun kende,a Jász Nagytáltos,a Kuturgur Főordas,a tíz évre választott,a sámánnemzetségen kívül eső mayar törzsek felett a hatalom buzogányát tartó Magyar Khor-suhn és a többi pusztai nagyfejedelmek rövid, villámgyors hadjáratra híres lovas vezérekkel gondosan kiválogatott hadai.A lüktetve előreáradó ijászezredek mögött messze roppant gulyák tengere hullámzott.Nyájak szürke özöne hömpölygött.Táltosok nevelőművészetével harcra betanított vezetéklovak sorban vágtató ménesei viharzottak,mint láthatatlan lovasokkal megült szellemezredek.Leghátul,az óriás szekerek elnyúló sorai mellett asszonyok lármáztak,gyerekek hada cikázott,öregek baktattak,szolgák szorgkskodtak.A felvert por fellegét néha elsodorta az Alpok csúcsai felől szálló hűvös, tiszta szél.
A Nagysámán emeletes,roppant szekerét négy sorba fogott negyvennégy hófehér ökör húzta.Két-két pár ökör egymás mellett lépdelt,de közöttúk lépdelve más-más főgulyás vezette a baloldalt haladókat s a jobboldalt befogottakat is.Az elöl lovagló szekérvezető táltos a főgulyásoknak jelzett a kezében perdülő dobbal.A hófehér ökrök csak pásztor szemével felbecsülhető szépséggel szétívelő,aranyozott szarvai között ezüstcsengők lebegtek,finom,csillogó láncokon.Nyakukon,szügyük felé fokozatosan nagyobbodó,aranyozott,kínai varázsjelekkel ékes,rangjelző Hét Harang kondult,messze jelezve a nagyfejedelmi szekeret.A szélén befogottak hátán ősi,még indiai szokás szerint bíbortakaró lebbent,úgy ahogy ezt fejedelmet vivő elefántok hátán látták a Gangesz síkján sok országot alapító elődök.
Ahogy lassan, méltóságteljesen emelték aranylemezekkel bevont patáikat az emeletes,mozgó szekérpalotát vontató ökrök,a rangjelző harangok sokhangú kondulása,a démonokat elűző,jó szellemeket hívó talizmáncsengők csilingelése különös,vidám,`nőiesen lágy,könnyed dallammá olvadt össze.Mintha láthatatlan,zengő szárnyú lepkeraj lebegne a szarvak aranyerdeje felett.