Ki nem volt soha még Ki nem volt soha még, úgy szívből szomorú, nem tudja, mi a boldogság. Kit bánat sosem ért, ki rosszat alig élt, jó sorsát az olyan, mért venné komolyan. Én voltam odalent, és voltam odafent, és céloztam a kék eget. És voltam elesett, én éppúgy mint a többiek. A gyűlölt napokat, a kétségbeesést nem lehet felejteni. Az emlékeidet magaddal cipeled, ha meg is tudtál bocsájtani. Ki volt már szomorú, úgy szívből igazán, és átvészelte bánatát. Az hangosan köszön, ha szembe jön a boldogság. Nézem a labdázgató kisgyerekeket, a kisbabát aki épp az anyjára nevet, a sorsot megbeszélő nagy öregeket. S örülök, hogy béke van. Hallom a presszóból kiáramló zenét. Lesem a fiatalok hangos énekét, A várost kápráztató élet ütemét, S örülök, hogy béke van. Ki nem volt soha még, úgy szívből szomorú, nem tudja, mi a boldogság. Kit bánat sosem ért, ki rosszat alig élt, jó sorsát az olyan, miért venné komolyan. Én voltam odalent, és voltam odafent, és céloztam a kék eget. És voltam elesett, én éppúgy mint a többiek. A gyűlölt napokat, a kétségbeesést nem lehet felejteni. Az emlékeidet magaddal cipeled, ha meg is tudtál bocsájtani. Ki volt már szomorú, úgy szívből igazán, és átvészelte bánatát. Az hangosan köszön, ha szembe jön a boldogság.
Szép dal, szép hang! 🌷🌷
Nagyon szép Szenes Iván dal,szép az előadás.
Nagyon szép!!Gratulálok Andrea.Még nagyon sok ilyen gyönyörű számot Neked és sok sikert kívánok!
Ki nem volt soha még
Ki nem volt soha még,
úgy szívből szomorú,
nem tudja, mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan,
mért venné komolyan.
Én voltam odalent,
és voltam odafent,
és céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
én éppúgy mint a többiek.
A gyűlölt napokat,
a kétségbeesést
nem lehet felejteni.
Az emlékeidet
magaddal cipeled,
ha meg is tudtál bocsájtani.
Ki volt már szomorú,
úgy szívből igazán,
és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
ha szembe jön a boldogság.
Nézem a labdázgató kisgyerekeket,
a kisbabát aki épp az anyjára nevet,
a sorsot megbeszélő nagy öregeket.
S örülök, hogy béke van.
Hallom a presszóból kiáramló zenét.
Lesem a fiatalok hangos énekét,
A várost kápráztató élet ütemét,
S örülök, hogy béke van.
Ki nem volt soha még,
úgy szívből szomorú,
nem tudja, mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
ki rosszat alig élt,
jó sorsát az olyan,
miért venné komolyan.
Én voltam odalent,
és voltam odafent,
és céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
én éppúgy mint a többiek.
A gyűlölt napokat,
a kétségbeesést
nem lehet felejteni.
Az emlékeidet
magaddal cipeled,
ha meg is tudtál bocsájtani.
Ki volt már szomorú,
úgy szívből igazán,
és átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
ha szembe jön a boldogság.
Bizony bizony!!!!!!! csak aZ tudja!!!!
Annyira isteni hangja van!!! Szeretném életben látni...
Igy tovább Andrea
Nagyon tetszik a dal
Köszönöm !!!!
Csodálatos szoveg is ......elgondolkodtato..........igy van!!!!! Igen Ibolykátol mégszebbb!!!!
Chapeau!
varázslatos!
:-)
jó előadás ...
Nagyon tehetséges vagy! Sok sikert kívánok Neked!
Szépen énekel, de nincs benne a szíve! Aki ezt a legjobban előtudja adni és átadni nekünk, az Oláh Ibolya!
Jo hang, de Olah Ibolya jobb !
Nem őszinte.