Grandpierre Atilla (VHK, VCSSZ) beszélgetése Sánta Kristóffal (VHK) a Vágtázó Zenei Útról

Ha igazán fontos nekünk a zene, akkor a kérdést, ’mi is a zene valójában?’, a gyökerénél kell megragadnunk, ott, ahol azt is kérdezzük: ’mi is az élet valójában?’ Élet és zene viszonyát két kiindulópontból foghatjuk fel. Ha a Világegyetem nem él, akkor a zene nem több, mint funkcionális jelenség, szórakoztat, tetszést kelt, unalmat űz. Ha a Világegyetem él, akkor viszont a zene következésképpen életfontosságú dolog: élni tanít, kiemel a szürkévé és kopottassá tevő taposómalomból, felvértez és erőt ad a magunkra találáshoz. Az ősi, természetes ember mindig arra törekedett, hogy életerővel, bizonyossággal és frissességgel telített kozmikus érzésfolyamban éljen. Ha a zenét eredeti értéke szerint, eredeti tisztaságában szemléljük és fogjuk fel, betekinthetünk a Mennyekbe, visszanyerhetjük lelkünk elveszett szentélyét, beszélni tanulhatunk a lét titkaival, belekóstolhatunk az üdvösség gyümölcseibe, megérezhetjük, mit jelent igazán élni.

[@MrRastaman72]

Imádás, hejj!! 😊❤

[@SuperSupersonic77]

szerénység uraim, szerénység!

[@wincent969]

27 percnél nem értem a zenekar nevét ami a tilosazában játszott. megirná valaki?

[@pethozsolt5840]

nishk and the tephtan

[@1Anonymu_S]

@@pethozsolt5840
Semmi ilyesmit nem ad ki a google