Egy fenyő emlékére
Vložit
- čas přidán 30. 10. 2020
- Az 1970-es évek végén jártam először Szarvason,egy hétre pecázni.Megnéztem az arborétumot,és akkor láttam először ezt a gyönyörű,nagy fát.El is gondolkodtam azon,mennyi mindent átélt hosszú évei alatt.Ezután sokszor jártam a kedves kis városban,és mindig meglátogattam öreg barátomatMikor még megvoltak derék vastagságú alsó ágai,amin hintázni lehetett,fel is másztam a tetejéig.Igaz,csupa gyanta lettem,de megérte.Egyik éven,megdöbbenve láttam,hogy barna lett a tűlevele, elszáradt,meghalt.Akkor hoztam az utolsó emléket Tőle,amit őrzök itthon.Nem gondoltam volna,hogy én élek tovább,mint Ő.Nagyon sajnáltam.Most már csak egy torzó,amit le is fényképeztem,de,azért utolsó mosolygós arcot csak sikerült találnom Tőle.
Köszönjük a videó-emlékezést! Sajnos a fák életét a természeti, időjárási viszonyok jelentősen meghatározzák. Kollégáink és a faápolók azonban igyekeznek meghosszabbítani az idős fák életét, amennyire csak lehet. Érdekes, hogy a videóban bemutatott fát a hozzánk látogató gyerekek elnevezték sün-fának, gyakran visszatérnek hozzá. Várjuk szeretettel a Szarvasi Arborétumban, fedezze fel a kert szépségeit ezután is. Rólunk itt tud többet: www.pepikert.hu
Szeretnék még sokszor ellátogatni,de a közlekedés rettenetes volt,az út minősége nagyon rossz.Régen,az öreg S100-as Skodámmal 2 és háromnegyed öra alatt értem oda.Most több mint 3 óra,és egy csomó idegeskedés volt egy gyorsabb autóval.Nagyon meggondolom,hogy mégegyszer elinduljak-e.Sajnálom.