AGAPÉ - A gyász sebei (33. adás)
Vložit
- čas přidán 1. 11. 2022
- A halál az élet természetes velejárója, a gyász fájdalmával és magányával mindannyian találkozunk. De miként dolgozhatjuk fel a veszteséget? Hol találhatunk kapaszkodót, amely segítségével elfogadhatóvá válik a megváltoztathatatlan? Hol van Isten a gyászban, és mi adhat a fájdalomban végső vígaszt? Az Agapé asztalánál pszichológus, orvos, néprajzkutató és irodalomtörténész keresi e kérdésekre a válaszokat - személyes történeteken keresztül is…
Vágvölgyi Gergely vendégei:
▫️ Tapolyai Emőke klinikai- és pasztorálpszichológus
▫️ Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, gyermekgyógyász
▫️ Mohay Tamás néprajzkutató
▫️ Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus
Facebook: / bizony.isten
Négy és fél évvel ezelőtt ment át a férjem az Örök Életbe. Pokolian szenvedtem, vágytam rá, hogy azonnal kövessem őt, hogy ismét vele legyek. A temetése után 3 héttel megműttettem magamat azt remélve, hogy rosszul altatnak el és nem ébredek fel többé. A műtét után fel ocsúdtam, hogy hiába műttettem meg magamat, nem volt szabad meghaljak: abban a pillanatban jött az első pánikrohamom szédüléssel, hányással óriási félelemmel. Azután minden napom egy pánikrohammal kezdődött- amint rá eszméltem hogy "Ő meghalt, Istenem, hogyan fogok nélküle élni?!"- jött a pánikroham! Másfél hónappal később kölcsön kaptam Popper Péter " Lélekrágcsálok" című könyvét. Mikor elolvastam, hogy a pánikrohamom egy óriási halálfélelem, rá eszméltem, hogy mekkora abszurdum amit teszek: pont a Haláltól ijedek meg így miközben vágyom a halálra?!!! Másnap reggel nem jött a pánikroham! Azóta egyszer sem! Négy év elteltével már nem akarok idő előtt utána menni, de minden nap vele vagyk az emlékeink által.
Hihetetlenül sokat tudtok segíteni rajtunk ezekkel a kerekasztal beszélgetésekkel. Szívből köszönöm nektek a gyógyító beszélgetéseiteket.
Köszönöm ezt a nem könnyű, de mégis szívhez szóló részt is. Mi is megtapasztaltuk a gyászt amikor 7,5 évvel ezelőtt a kisebbik 6,5 hónapos Máté fiúnkat elveszítettük. Nagyon gyorsan történt minden. Mindössze 3 hónap lepergése alatt. A kisfiúnknak SMA1 izomsorvadása volt és az orvosok későn vették észre. (Persze ha észre is vették volna akkor is meghalt volna sajnos, mert ez gyógyíthatatlan genetikai betegség). A 3 hónap alatt nagyon sok minden történt és nagyon erőteljesen éreztük Isten jelenlétét és közbenjárását abban a nehéz időszakban. Istenben vetett hit nélkül nem is tudom hogy éltük volna meg. Mindenesetre készülök megirni a bizonyságtételünket hogy az emberek lássák, Isten nem hagy el a nehéz időkben sem, sőt!
A kicsi Máténk elvesztése után nagyon nehéz volt hazajönni a kórházból 3-an úgy, hogy előtte 4-en voltunk. Elpakolni a baba kocsit a baba ruhákat. Nehéz volt elmenni sírás nélkül egy babakocsival sétáló anyuka melett. Nehéz volt megmagyarázni az akkor még 3 éves fiúknak, hogy a kis öccse nem jön már haza, hanem Jézussal van a mennyországban. De ha úgy éreztem, hagytam hogy folyanak a könnyeim. Szabad teret adtam neki. Itt Angliában ezt könnyebben éltem meg. Otthon sok esetben szégyen, gáz kimutatni az érzelmeidet, mert ez unz. tabu téma.
Azon az éjszakán amikor a Máténk eltávozott, Isten erőteljesen üzent nekem. Csak pár szót -valami olyasmit hogy tudom mi a tervem veletek. Azt tudtam, hogy ezt hallottam valahol és ez a bibliából van így rákerestem. Ez az ige volt:
"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr, jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. (Jeremiás 29:11).
Ez az ige volt amire álltunk és ez vezetett végig bennünket. Akkor is amikor végre 4 év után sikerült örökbefogadnunk az akkor még 2,5 éves kisfiúnkat.
De mielőtt ez megtörtént volna, adnunk kelett időt a gyásznak. Azt mondják az idő gyógyít, de ez nem igaz! Az idő csak feledteti, fakultabbá teszi az emlékeket. Az igazi gyógyítást az Úr Jézus teszi. Viszont ehhez nekünk is nyitnunk kell Ő felé és az életünk részévé/személyes Megváltónkká kell hogy váljon, hogy megtapasztalhassuk az Ő gyógyító erejét.
2 hónappal Máté halála után épp a 3 évesünk melett feküdtem (ő már akkor aludt), amikor rámtörtek nagyon intenzíven az emlékek. -Gyorsan lélegeztetőt, ide szúrjuk be a tűt, ide a csövet stb. Mintha újra éltem volna és fizikálisan és lelkileg is fájt mindenem és sírógörcsöt kaptam. És akkor "egy" tiszta pillanatomban azt mondtam -ez így nem mehet tovább! Igy félhangosan Jézushoz kiáltottam és mondtam neki, hogy "kössünk üzletet" én átadom neki az én könnyeimet és fájdalmaimat, de cserébe az Ő gyógyitó erejét kérem, mert a nagyobbik fiúnknak szügsége van ránk és tovább szeretnék lépni. Ez így is történt. Ezután kezdtem megnyugodni. Pár héttel később újra előjöttek az emlékek, de már kevesbé intenzíven és akkor ugyanazt csináltám. Újból átadtam teljes szívemből a könnyeimet és fájdalmaimat Jézusnak és újra megnyugodtam. Ezután már érezhetően jött a gyógyulás. Vagyis már jobban tudtam sírás nélkül elmondani a történetünket és másoknak a hasonló helyzetben levő szülőknek segíteni. Ez nem azt jelenti, hogy Máté fiúnkat elfelejtettük, hanem hogy hálával tudunk vissza emlékezni az ő kis rövid, de sokakat megérintő életére.
Ezután a történetünket hallva még közelebb kerültek Istenhez és volt aki, meg is tért, mert látták a Mindenható Atya Isten szeretetét és erejét hogy Ő sosem hagy el, hanem megerősít és keresztül visz bármi legyen is az!
Imadkozom minden gyászolóért, hogy megtapasztalhassák az Úr Jézussal való személyes kapcsolatot, az Ő támaszát, vígasztalását és gyógyító erejét. "Mert mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Filippi 4:13)
Meghatódtam❤❤
Hajnalka! Köszönöm a megosztásodat! Segítettél! ❤
Köszönöm! Igen, az idő nem gyógyítja a fájdalmat, csak enyhítheti, tompítja! De Jézussal könnyebb elviselni, Neki átadva, "kezét fogva". Én "csak" 3. éve élek a gyász fájdalmával, tudom, hogy az Úr velem van a völgyben is. Biztos, hogy gyógyít, mert már tudok Neki énekelni dicséretet, ami eleinte nem ment, csak sírni tudtam pár szó után.
Köszönöm a műsort.
Van olyan hirtelen halál, ami sokkoló, és mély traumát okoz. Gyász és harag...
Az Úr Imádságával engedtük el, a menni akarót. 2 mentős csapat küzdött érte. 🙏
Ő nem akart visszajönni. Gyász és imádság volt.
Harag.
Kiabálva kértük a h.orvost, nem akarunk boncolást, hisz mondták hogy ez szív, vagy tüdő embólia.
Jogunk volt kérni, és ma talán nem lenne harag az orvos felé bennem.
De ő nem figyelt ránk. A kórház igazgatója is megerősítette, hogy csak a h.orvoson múlt.
A boncolás után azt mondták, egy sima EKG- val megmenthető lett volna férjem.
Halála előtt talán 2 héttel volt a h.orvosunknál. Hozzáteszem. Református lelkész a férje...ő pedig egy egyetemen h.orvos szakoktató....
Sokszor azok teszik még nehezebbé a gyászt, a traumát, akiknek épp a segítség lenne a dolguk. Örülök hogy elhangzott a műsorban mennyire sokat változott az orvosi hozzáállás.
Köszönöm nektek ezt a lelket vígasztaló beszélgetést! Isyen áldjon meg érte titeket! Hálás köszönetem.
Hatalmasjó ez a műsor, nagyon jó a vendégek változatossága, soha ne hagyjátok abba!!! És szólnom kell az igazán minőségi rendezésről, képi káprázatról, egyszerűen elvarázsol az egész! Hála Istennek, hála Nektek, mindenkinek, aki része ennek a műsornak. 😇
Köszönjük a stáb nevében a kedves visszajelzést! Isten áldja! :)
ismét nagyon értékes beszélgetés volt! köszönöm, hogy meghallgathattam!
💐
Köszönöm !
Gyermek unokám hirtelen, traumatikus halálának fájdalmával küzdök, a gyászban Jézus kezét szorongatom. Nem tudok mást tenni, hiszen Nélküle ezt hogy is lehetne kibirni!?
Hála az Istennek,hogy a műsoron keresztül tanacsot kaphatunk,amiből merítve tanulhatunk, támogathatjuk a sajatunk es a körülöttünk élők lelki állapotát.a múlt tisztelete ,emléke nékül nem lehet a lelkünk 100%-os!
Köszönjük, hogy hűségesen követi az Agapé adásait! Milyen témákról hallana még szívesen? :)
Elhangzott az idézet, hogy végül az utolsó ellenséget a halált is lefogjuk győzni. Azon tünődtem vajon Jézus szándéka volt-e többek között, hogy megmutassa nekünk hogyan győzhetjük le ellenségeink legnagyobbját, az utolsót, a halált?
Az evangéliumokból ismerjük Jézus színeváltozásának történetét. Nekem úgy rémlik, hogy Jézus már akkor legyőzte a halált. Az elbeszélés szerint ez alkalommal Mózes és Illés próféták is megjelentek, a tanítványok egyike meg is jegyezte, hogy Jézus és a próféták egymás közt a jövendő szenvedéséről és haláláról beszéltek, amit majd Jeruzsálemben fog átélni.
Jézus ez alkalommal megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele, Ő tovább fog élni. Akkor képes volt vállalni értünk a szenvedést a gyötrelmes halált.
Talán nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmennünk, nem válunk halhatatlanná, mert egy nemes cél érdekében vállalhatjuk a halált, mint ahogy Jézus tette, de továbbá nem kényszerülünk elszenvedni.
Vajon lehetne a színeváltozás a halálnak egy nem kevésbé kíméletlen, de könyörületesebb, emberhez méltóbb változata? Talán úgy van, hogy míg a halál majdnem mindent tönkretesz, a színeváltozás csak azt távolítja el tőlünk ami nem hozzánk tartózik, a test átszellemül, az ember eléri a számára elrendelt isteni ötlet tökéletességét.
💐