Lőrinc Borsos - Trinity Model 2.1

Trinity Model 2.1 (2022)
Site-specific laser installation
The site- and language-specific work of János Borsos addresses problems of identity philosophy. As in his 2009 work The Holy Trinity Model, which is a precursor to the installation on view here, the artist addresses the viewer through his distinctive, semiotically inspired visual language in a dramatic but contemplative way. Borsos uses laser beams, text, and space as a means to present a metaphysical revelation as both text and image. In this work, which points to conceptual issues of self-identity, two personal pronouns - the English “I am” and “you” - each become one another’s mirror image, interchangeable and substitutable through being drawn by the same laser beam on two displays of the same number of points of light, facing each other. Beyond being an ingenious visual pun, the installation is intended to be a paraphrase of an aesthetic concept by Alan Watts, a preacher of modern perpetualism: “The Universe is a multidimensional matrix projection of your soul and each person you meet is a different version of you awakening from the illusion of separation.”
Trinity Model 2.1 (2022)
Helyspecifikus lézerinstalláció
Borsos János hely- és nyelvspecifikus műve identitásfilozófiai problémákat feszeget. A művész itt látható installációjának előképét jelentő, 2009-ben készült Szentháromság modell című munkájához hasonlóan drámai eszközökkel, de kontemplatív befogadásra kényszerítő módon szólítja meg a nézőt jellegzetes, szemiotikai ihletettségű vizuális nyelvezetén keresztül. Borsos a lézersugarakat, a szöveget és a teret olyan eszközökként használja, amelyek lehetővé teszik egy metafizikai kinyilatkoztatás szövegként és képként egyaránt értelmezhető megjelenítését. Az önazonosság konceptuális kérdéseire rámutató alkotásban a két személyes névmás - az angol „I am” (én vagyok) és a „you” (te) úgy válik egymás pandanjává, és azáltal lesz egymással felcserélhető és behelyettesíthető, hogy ugyanaz a lézersugár rajzolja ki őket az egymással szembefordított, azonos számú fénypontokból álló két kijelzőn. Az installáció azon túl, hogy egy leleményes vizuális szójáték, áttételesen Alan Watts, a modern örökérvényűség egyik prédikátorának esztétikai alapvetését is parafrazeálja: „Az Univerzum a lelked többdimenziós mátrixvetülete, és minden egyes ember, akivel találkozol, az elkülönülés illúziójából való felébredésed egy másik változata.”