Berecz András - Lusta csobán

A lusta csobán
(mese)
Mikor Krisztus urunk Szent Péterrel fődön járt, hegyet-vőgyet magik elé
vevének. Há eccer: béforrt#4# az ösven! Nem tudták, alá-e vaj fel? Lássák:
egy juhászlegén ott aloszik közel! Botja gyükeredzett-ágadzott, furulyája
kiződült, szemin por, nyája sehol!
-- Hé, te csobán legén#5#, ebredj Istennek irgalmáétt, Csík merre van, nem
tudod-e? -- igy szólongatták. De az ugy aludt, mint aki kürtszóra se ebred!
Jámbor pásztor mellett gyapjat szarik a farkas, há még alvó pásztor
mellett! No má meg kelle rikóccsák:
-- Ebredj a Jóisten megfizet, te csobán, merre van Csík!
Szépet álmodhata, nem mozdúla! Krisztus Urunk hezzalépett, lehajót, port a
szemiből kifuvá, egyiket felnyitá, szép csókaszemű#6# vót.
-- E... e... e mingyá kettő! -- igy leppegett#7#.
-- Ó puha főd pásztora, farkasok öröme! Ketten kérdezzük, s harmadszor
immá, hogy merre van Csík?
No végre Csíkot mutatá a legén, fektibe, a lábával:
-- No vándorok, annyi az egész, lépjenek visszábbacska, a vén ficfa irányába,
egészen addég a bárányforma csutakig#8#, ott osztá térjenek jobbra, a hegy
nyakán ki, a meredek felítőn a sorokig#9#, ott ha átalbüklennek#10#, kapnak#11#
egy kicsikecskegidó-forma szenes butykot#12# egy bojterdőnek széjibe#13#, ahajt
sirüljenek vaj balra, vaj jobbra, de osztá direkt!
-- Ennek hol a kóccsa! -- azt mondá Péter. De amire kimondá, a legén má
aludott! Mint a fekete főd! Krisztus Urunk esment lehajólt, azt a port, amit a
szemiből fútt ki, felmarkolá, s a legén ódalára reahintezé:
-- Te lusta csobán legén, neked mától bár ennyi dógod legyen! -- azt mondá.
S lett! Met minden porszemből egy-egy tetücske, egy-egy bolhacska terme, az
rugá ki magát. Eztán ennyi dóga bíztoson akadott: kellett vakarodjék! S az
álomszakasztásra éppe jó!
Krisztus Urunk s Péter lépnek hátra, lábikot gyakrozva, há búzát látnak. De az
olyan acélos búza vót, a kégyó a tetejibe ment el, s a búza sziszegett!
Közepibe egy kövérkarú, karcsú derekú leján aratott. De az olyan űgyes vót,
forrott, mint a jó kaszanyél! Megrikóták:
-- Adj Isten jó napot, jó kenyeret, te leján! Csík merre van?
A leján úgy vót nevelve, ha szükség van rea, a keziből mindenesetre mindent
elhanyiccson, s orcát mutasson! Sarlóját az égre hanyitá, orcát igazít:
-- Fogadj Isten vándorok! Csík arra van, né! Lépjenek csak tovább a vén ficfa
irányába, egészen addég a bárányforma csutakig, annál térjenek jobbra, a hegy
nyakán ki, a meredek felítőn, melyik, mint a leítő#14#, éppe ugyanaz, csak
másra használódik! A hegy sorkán osztá ha átalbüklenek, kapnak egy
kicsikecskegidó-forma szenes butykot egy bojterdőnek széjibe, ahajt sirüljenek
vaj balra, vaj jobbra, ezt immá úgy áll a helyzet, a vénecskék se igen tudják,
de osztá direkt! Eb bíztos!
-- Ugyanazt beszélé, de milyen szépen mondá! Vót öröm! Péter háláson köszöné az
utbaigazitást, Krisztus Urunk es szóla:
-- Köszönjük neked te jóságos leján! Hónaptól légy azé a csobán legénkéjé,
melyik ott aloszik túl, hol az ösven béforrt!
Aval ment tovább. Igende Péternek kedve rokkant, s megmeredt! Üdő vala, amire
kiálthata. Krisztus Urunk addég má a hegy nyakán járt:
-- Uram, a jóravalót semmirevalóhoz rendeléd? Há a jó rosszra való-e?! ,,Emmá
kérdez! Immá lehet mondani!'' Krisztus urunk mene Péterhez, megfogá a vállát
úgy, hogy azétt helye ne maradjon:
-- Péter, nyicsd meg a filedet! -- azt mondá. Nyitá az, mint a tőcsér, ahogy
nyitva van: tej asztalra ne cseppenjen, csiporba habjával essen! -- Hallgass
ide, Péter, ebbevilágba rossz a rosszal nem talál! Az majd odalent lesz! Jó a
jóval, az se talál! Ammeg majd odafenn lesz!
4. Az ösvényt fű, bokor verte fel.
5. juhászlegény
6. Haja fekete, szeme szürke, vagy kék.
7. dadogott, habogott, akadozott
8. tuskóig
9. hegygerincig (sarokig)
10. átkerülnek, felbukkannak túl
11. találnak
12. tuskót
13. fenyőerdő szélén
14. lejtő (lűtő, lüttő...)