A 7 Fő bűn a Vállalkozásban - VII. Passzív jövedelem
Vložit
- čas přidán 3. 08. 2021
- Ebben a sorozatban végigvesszük azt a 7 bűnt amely biztosan el fog téged zárni attól a lehetőségtől, hogy igazi vállalkozó legyél.
Varga Sándor vagyok, közel 20 éve vállalkozó.
Szeretném feltenni azokat a kérdéseket, amikre nincs triviális válasz, amelyekre nem rögtön és azonnal érkezik a megoldás.
Nem tudok, nem is akarok senkinek általános érvényű aranyszabályokkal, kész
megoldásokkal szolgálni. Nem kapsz kész receptet arra sem, hogyan kell egy sikeres
vállalkozást felépítened, üzemeltetned, hiszen a letárolt tudás csupán információ, a fénymásolás pedig nem egyenlő a sikerrel. Az igazi erő a megértésben rejlik.
Ne kövess, hanem gondolkozz!
Ha bármilyen gondolatod vagy kérdésed van, esetleg vitáznál, vagy ha van egy témafelvetésed, akkor írd meg kommentben!
Instagram: / vargasandor_
Weboldal: gondolkodjunk.hu/
info@varga-sandor.hu - Zábava
Benned az különleges hogy arra tanítasz hogy magunk gondolkozzunk szabadon és szélesebb látókörben lássuk a világot.Ez megfogott,így tovább!
Ez óriási volt 👌
Tényleg nagyon jó, hogy megosztod velünk a tudásod, tapasztalataid. Köszönjük!
Nagyon szeretem, ahogy beszélsz és a mondanivalódat.
A remény mindig ott van mindenhol. Iszonyat nehéz észrevenni, és ha látom is, jobban vonz, mint az érzelem, ami azt mondja ne ugorj bele :D
Köszi a videót.
Az ember jogos igénye, hogy nem kíván sokat dolgozni, az életet viszont szeretné igazán élvezni. A passzív jövedelem erre az igényre adott téves válasz. Amiért lelkesedni tudunk, amit szívesen csinálunk, ami feltölt és inspirál bennünket... azt nem tekintjük munkának. Amikor alkotunk, kísérletezünk, tevékenykedünk... sohasem dolgozunk.
Ismételten egy nagyon hasznos videó, hálás köszönet érte! 😊
Annyira hasznosnak és szemnyitogatónak tartom azt, hogy mint jómódú férfi, bepillantást engedsz abba, Sándor, hogy a boldogságot mi az, ami nem, vagy nem szükségszerűen adja meg.
Gondolatformáló, akár szemléletformáló, maskor, olykor vitára késztető videóidat köszönöm!
Rendkívül tetszett, hogy a Csányi Vilmosos podcastra, illetve Friderikusz értékes beszélgetéseire ráirányítottad egy picit a fókuszt.
(Ugyanakkor, ha jól értettem, Ő össztársadalmi érdekből teszi le a voksát a munkavégzés szükségessége mellett.
Ebből kifolyólag a munkavégzés művészetkenti, szivvel-lelekkel valo megközelitese nem is kritérium nála.
Mig Te az egyen boldogsagat szem előtt tartva hangsulyosnak tekinted. )
Köszönjük szèpen a hèt fö bün ismertetèsèt,tanulsàgos volt. Ha ezeket az irànyvonalakat követnè az emberisèg biztosan egy szebb jövöt èlhetnènk.Sajnos a kollektív emberisèg ràkos sejtje ijesztöen növekszik, de nem szabad feladnunk mèg talàn megmenthetö!💪🏼
Köszönöm, hogy együtt gondolkodhatunk ezekről a fontos dolgokról, a következő videómban ezekről is szót fogok ejteni.
Szerintem ezek fokozati szintek amiröl Csànyi beszèl az a szüksègszerüsèg amiröl itt volt szò az ,hogy hogyan lehetne egy kevèsbè szorongò vilàg.
Kedves Sándor,
Szintén megint elgondolkodtató volt a videó, én csak annyival egészíteném ki, hogy amikor megtaláltad azt, amivel foglalkozni szeretnél, onnantól csak rá kell feküdni, de mi van akkor, ha még nem találtad meg? Mikor középsuliban voltam, még nem tudtam mi szeretnék lenni, így nyelveket tanultam, mert később bármivel is kezdek el foglalkozni, az jól jöhet. Ez valahol egy mellékvágány volt, mert nem mentem tovább nyelvvel, viszont közvetve mégis használom, mert informatikusként dolgozok korábban Angliában, most pedig Portugáliában. Meló mellett sokat tanulok (többet mint egyetemen) és képzem magam, hogy megtaláljam az utam, amit valójában akarok csinálni, de eddig még nem sikerült. A befektetéseimet szintén nem passzív bevételnek szánom, inkább úgy gondolok rá, mint a középsulis nyelvtanulásra, hogy addig amíg nem tudom mihez akarok kezdeni, addig se parkoltatom egy számlán, hogy ha majd évekkel később kitalálom, akkor a nulláról kezdjem. Azt vettem észre, hogy míg egyetemen hasonló gondolkodású emberekkel voltam együtt, szinte minden nap jött egy jó app ötlet, vagy vállalkozás ötlet, de ingerszegényebb környezetben, vagy nem tudom miért, de kevesebb inger ér, és nem tudom mihez lenne kedvem. (Ilyenkor jön a legtöbbeknél a céltalan kockulás) viszont magamról tudom, hogy az online játék beszív, így inkább nem is kezdek bele. Szerinted hol lehet inspirálódni, hogy mi felé menjek el? Mit csináljak meló mellett? Mi inspirálhat? Vagy hogy hogyan tudom kideríteni? Köszi előre is a választ :)
Örülök, hogy egy kicsit másfajta gondolkozásra tudlak ösztönözni, a következő videóban ezekre a kérdésekre is ki fogok térni.
Kedves Sándor,
Nagyon hasznosnak találom a videóidat, feltűnt, hogy ezekben különös hangsúlyt fektetsz az alkotásra, az alkotói állapotban való létre/munkavégzésre. Nekem az lenne a kérdésem (ez pont a napokban merült fel bennem), hogy szerinted mi az vagy mik azok, amik ahhoz kellenek, hogy az ember hosszú távon ebben benne tudjon maradni? Válaszodat előre is köszönöm.
Köszönöm a jó kérdést, kitérek erre is a következő videóban.
Kedves Sándor,
Mindig is foglalkoztatott valami miatt a passzív jövedelem téma, de nem arról az oldalról ahogy a guruk be akarják nekünk adni, hogy a végcél a lényeg és egy X összeg megkeresése után hátra lehessen dőlni.
Amit én a legjobban élvezek csinálni az pont, hogy a befektetéseim menedzselése, a különböző befektetési lehetőségek megkeresése és ezek elemzése, ezekkel különböző kalkulációk elvégzése. Ezen témákban folyamatosan képezem magam, nem csak véletlenszerűen beszállok különböző befektetésekbe, projektekbe, hanem elvégzem a saját kutatómunkám.
Én ezt élvezem csinálni és nem a passzív jövedelem lebeg a szemem előtt, hanem az, hogy szeretnék arra a szintre eljutni, hogy hosszútávon ez lehessen a főállásom.
Sokáig kerestem az utam, olyan megközelítésből, hogy mi az amit igazán csinálnék akkor is, ha nem keresnék vele semmit és értéket is tudok vele teremteni az embereknek, ahogy a videóban is elhangzik. Viszont ebben az utóbbit nem látom.
Kíváncsi vagyok a véleményedre a gondolat menetemmel kapcsolatban, hogy szerinted, ha ezt élvezem, viszont úgymond értéket nem teremtek vele másoknak, ez mennyire fentartható hosszútávon és hogy kitartó munkával a rég nem szeretett alkalmazotti főállásom lecserélhető e erre a szenvedélyemre.
Csak így tovább Sándor, nagyon hasznosnak találom a tartalmaid.
Üdv,
Norbert
Na igen, az értékteremtéssel kapcsolatban bennem is felmerült a kérdés (én is tőzsdézek, egy visszafogott, ugyanakkor számomra teljesen megfelelő stratégia mentén - semmi tőkeáttét, semmi short, semmi "believe the hype" befektetés - és be kell valljam, én is imádok elemezni, ugyanakkor nem merném más pénzét kezelni), hogy vajon ha elemzem a piacot és befektetek egy stratégiának megfelelően olyan vállalatokba, amelyek szerintem valódi választ adnak a világ problémáira, akkor az vajon értékteremtés-e? De szerintem a valódi kérdés itt az, hogy vajon ha ebből 0 Ft hozamod származna, akkor is szívesen csinálnád-e? El lehet itt menni olyan irányba, hogy elmész egy alapkezelőhöz elemzőnek, vagy portfólió menedzsernek - ezek éppenséggel elég jól is fizetnek - és csinálni ezt "nagyban". A kérdés ez esetben az, hogy megvan-e a bizonyosságod afelől, hogy jó döntéseket hozol, vajon tudsz-e nyugodtan aludni a nap végén, amikor nem csak a saját tőkédet kezeled, hanem más emberekét is? Sokan azt mondják, hogy a felelősségvállalásért kapod azt a többletpénzt ilyenkor, ami jövedelem szintjén megkülönbözteti az egyszerű átlagjövedelemmel rendelkezőt a portfólió menedzsertől. Tényleg így van-e? Egyáltalán jó-e ez így?
Köszönöm a kérdésedet, a következő videóban erre is válaszolok.
Zseniáls, köszönöm ezt is.
Egy gondolat a csináld azt, amit szeretsz dologról:
2 hónapja újra elkezdtem teniszezni, amit nagyon szeretek. Ez jelenleg úgy néz ki, hogy minden nap játszom, 1-2 órát, néha többet. Szívem szerint akkor hagynám abba, amikor összesek a fáradtságtól. Nincs vele célom, csak játszani szeretnék, persze egyre jobb is akarok lenni, de a lényeg a játék. Nem vagyok benne egy őstehetség, csak szeretek játszani. Különösebb sikerem sincs benne, a partnerem mindig legyőz, nem is kicsit. De játszok, mert szeretem.
Ugyanez volt a helyzet a vállalkozásom elején az első pár évben. Simán csináltam napi 16 órában, pedig nem voltam jó benne, nem kerestem vele semmit, nem is voltam egy őstehetség, csak nagyon lassan jöttek az eredmények. De baromi jó volt csak úgy csinálni.
Aztán elindult a növekedés, elindultak felfelé a fix költségek, jöttek a munkavállalók és szépen lassan eltűnt az az érzés, hogy csak csináljuk, mert jó csinálni. Ehelyett jött a kötelezettség, a most már muszáj csinálni, mert már keményen fizetni kell a fizetnivalót. Már teljesen másról szól a történet. A cselekvés ma is boldoggá tud tenni, ha elmélyülökbenne. De a kötelezettség, a muszáj csinálni, a muszáj tervezni, stb. dolgok már árnyalják.
A párhuzam: azon gondolkodtam a napokban, hogy vajon nem jó dologgal foglalkozom. Hiszen teniszezni imádok, alig várom, hogy játszhassak, nem érdekel, ha már a lábamon nem állok, még játszanék. Azon gondolkodomta, hogy mi történt menet közben a vállalkozói létben, miért nem olyan már az egész, mint teniszezni.
A videóid után arra következtetésre jutottam, hogy a teniszben nincsen semmilyen kényszer, nem várok tőle eredményt, nincs kötelezettségem azon felül, hogy kifizetem a pálya használatát, ezért kizárólag a játékról, a cselekvésről, az élményről, a fejlődésről szól. Ilyen volt a vállalkozás is, amíg el nem jutottunk oda, hogy tele lett kötelezettséggel. Fizetni kell, csinálni kell, tervezni kell, fejlődni kell, csapatot építeni, emberekt motiválni, versenytársakat elmezni, stb. Sokszor érzem kényszernek is az egészet.
Illetve, több mint 10 évig versenyszerűen sportoltam. Ott is az volt a tapasztalatom, hogy ha valaki olimpiai bajnok akar lenni vagy esetleg a teniszből akar megélni, akkor ott már többről van szó, mint csupán csak csinálni kell és csak cselekedni kell. Hajnalban fel kell kellni, naponta többször kell edzeni, számtalan dolgot meg kell tenni, ami túlmutat azon, hogy csak játszik, hogy csak cselekszik az ember. Szerintem itt is megjelenik már az az "erőszak", az a kényszer.
Arra gondolok most, hogy a sok bűn, amiről meséltél, az válaszként jött létre arra, amit megélek. Hiszen a "tudomány" azzal válaszol, legalábbis azokat a válaszokat találtam, hogy tűzz ki motiváló célokat és akkor majd nem érzed kötelezettségnek, vagy meríts motivációt valamiből, ami majd feltölt, vagy építs passzív jövedelmet, hogy ne kelljen dolgoznod, stb.
A kérdés, amin gondolkodom most, hogy vajon tényleg lehet úgy vállalkozni, hogy az ember 30 év múlva is tényleg nem érez semmilyen kényszert, kötelezettséget, ahol tényleg nem jelenik meg valamilyen "erőszak"? Esetleg, aki eljut egy ilyen állapotban, mégsem azt csinálja, amit igazán kéne és érdemes váltani?
Próbálom átkonvertálni a helyezetemre a gondolataidat, megköszönöm, ha van ehhez is pár szavad. :)
(kicsit hosszú lett, remélem, hogy még belefér egy kérdésnek :) )
Köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat, a következő videóban ezekre is ki fogok térni.
@@vargasandor2497 köszönöm előre is!
Ha saját vállalkozásban kitermelt pénznél kevesebbért tudod kihelyettesíteni magadat, akkor a különbség passzív jövedelemként értelmezhető.
Ezt nem teljesen értem. Fejtsd ki légyszíves, hogy mire gondolsz. Köszönöm!