Nagyon érdekes. Nekem lenne egy kérdésem. Aki hirtelen balesetben hal meg,ő hogyan szembesül a halál tényével,hogy ő már le vetette földi ruháját. Fiam halála napjától ezen gondolkodom. Természetesen vannak videók,írások arról hogy mi történik,én mégsem tudtam még mindig azonosulni egy válasszal sem! Féléve halt meg a fiam 33,évesen,halálra gázolták. Én mint anya azóta sem tudom elfogadni,teljesen fölemészt,hogy nem jön már haza gyermekem. Talán kicsi megnyugvás lenne,ha tudnám azt,hogy ő már jó helyen van!
Minden ami ezen földi létezésében történik, azért van hogy megtapasztaljuk azt. Tragédiája súlyos veszteség! Nem lehet vele azonosulni csak annak ki megélte. Nincs elő ki tudna enyhíteni gyászán! Talán csak Ön! Mind élünk meg veszteséget és ennek enyhítésére találtuk ki a menny és pokol fogalmát. Gyermekének halála tragikus! Megnyugvást sem én sem más nem tudunk adni! Megérteni és ha megértjük, elmondani sem lehet. Nincs rá emberi szó ami hitelesen leírná mi is a valóság! Talán már nem volt több dolga ebben a létben, lehet ez volt a létezésének oka. Enyhítheti tudunk a fájdalmunkon, de törölni nincs mód. Talán a feledés. Talán egy másik helyen, másik térben és időben van szükség a lelkére és innen távozva lehet azt elérni! Ez az élet szerves része mondják, de ez nem enyhít hanem sebeket tép fel. Minden rá emlékeztet, minden róla szól, mintha jeleked adna, mintha még itt lenne, de nincs! Azt tanítják a keleti bölcsek, hogy életünk célja a megvilágosodás. Ezt úgy érhetjük el, hogy hordjunk vizet, apritsunk fát! Ez nem szó szerint értendő, de tettekre sarkallja a lelket. Keressünk hiteles lelki tanított, éljünk természetünk szerint, legyünk jámborak, vagy harciasak kövessük szívünket, lelkünket. Fogadjunk el mindent, úgy ahogy van. Mind vívódunk legbelül. Minden a földön a boldogságra törekszik, ez pedig önzövé tesz. Őrizze meg emlékeiben úgy ahogy a legszebb és legboldogabb!
Részvétem! Nekem az apam gazolták el és ehhezhasonló kerdesek munkaltak bennem.Neztem,hallgattam,informalődtam; megpszicholőgusnal is jartam,de nem tudott senki olyat mondani,amire azt tudtam volna mondani,h.elfogadom,aztán elengedem. Nekem evekbe telt.Sokba! Aztán,Vki szólt ....
Nyugdíjas vagyok sok mindent megéltem hazugságokat beszél.Álltalános iskolás 5 osztályos koromban nagyon erős vágyam let hogy nagy arbarétumot akarok csinálni .Mai napig állmom és vágyam, csóró szegény vagyok.Nincs anyagi lehetőségem hogy megvalósítsam a gyerekkori álmaikat és vágyaimát.Tisztelettel Burik István.
25:22 Köszönöm nagyon édekes előadás.
Mi történt Dr Zágony Rudolf professzoral. Megtaláltàk már? 2023 aug. állítólag eltünt.
Nagyon érdekes. Nekem lenne egy kérdésem. Aki hirtelen balesetben hal meg,ő hogyan szembesül a halál tényével,hogy ő már le vetette földi ruháját. Fiam halála napjától ezen gondolkodom. Természetesen vannak videók,írások arról hogy mi történik,én mégsem tudtam még mindig azonosulni egy válasszal sem! Féléve halt meg a fiam 33,évesen,halálra gázolták. Én mint anya azóta sem tudom elfogadni,teljesen fölemészt,hogy nem jön már haza gyermekem. Talán kicsi megnyugvás lenne,ha tudnám azt,hogy ő már jó helyen van!
Minden ami ezen földi létezésében történik, azért van hogy megtapasztaljuk azt. Tragédiája súlyos veszteség! Nem lehet vele azonosulni csak annak ki megélte. Nincs elő ki tudna enyhíteni gyászán! Talán csak Ön! Mind élünk meg veszteséget és ennek enyhítésére találtuk ki a menny és pokol fogalmát. Gyermekének halála tragikus! Megnyugvást sem én sem más nem tudunk adni! Megérteni és ha megértjük, elmondani sem lehet. Nincs rá emberi szó ami hitelesen leírná mi is a valóság! Talán már nem volt több dolga ebben a létben, lehet ez volt a létezésének oka. Enyhítheti tudunk a fájdalmunkon, de törölni nincs mód. Talán a feledés. Talán egy másik helyen, másik térben és időben van szükség a lelkére és innen távozva lehet azt elérni! Ez az élet szerves része mondják, de ez nem enyhít hanem sebeket tép fel. Minden rá emlékeztet, minden róla szól, mintha jeleked adna, mintha még itt lenne, de nincs! Azt tanítják a keleti bölcsek, hogy életünk célja a megvilágosodás. Ezt úgy érhetjük el, hogy hordjunk vizet, apritsunk fát! Ez nem szó szerint értendő, de tettekre sarkallja a lelket. Keressünk hiteles lelki tanított, éljünk természetünk szerint, legyünk jámborak, vagy harciasak kövessük szívünket, lelkünket. Fogadjunk el mindent, úgy ahogy van. Mind vívódunk legbelül. Minden a földön a boldogságra törekszik, ez pedig önzövé tesz. Őrizze meg emlékeiben úgy ahogy a legszebb és legboldogabb!
Részvétem!
Nekem az apam gazolták el és ehhezhasonló kerdesek munkaltak bennem.Neztem,hallgattam,informalődtam; megpszicholőgusnal is jartam,de nem tudott senki olyat mondani,amire azt tudtam volna mondani,h.elfogadom,aztán elengedem.
Nekem evekbe telt.Sokba!
Aztán,Vki szólt ....
A haldoklónak nincs tudatàban hogy meghalt? Anyàmnak mondtam àlmomban hogy meghaltàl ès vàlaszolt,hogy tudom!
Ez picit mellébeszélés nincs ésszerü összefüggés csak mese-mesés írt részletek olyan materialista.
Nyugdíjas vagyok sok mindent megéltem hazugságokat beszél.Álltalános iskolás 5 osztályos koromban nagyon erős vágyam let hogy nagy arbarétumot akarok csinálni .Mai napig állmom és vágyam, csóró szegény vagyok.Nincs anyagi lehetőségem hogy megvalósítsam a gyerekkori álmaikat és vágyaimát.Tisztelettel Burik István.
Nem brahman, hanem Brahmá!
Tudnád esetleg linkelni, hogy mi alapján mondod ezt? Szanszkritban hogy van?
Mindkettő helyes. Brahman az őstudat. Brahmá Brahman egy aspektusa, pontosabban a teremtő aspektus.