Szerintem nagyon hasznos nézőpont tud itt lenni az, hogyha valamit ki szeretnénk próbálni, az ne legyen mindenáron eredményorientált, illetve megfelelési kényszer (belső illetve külső) vezetett. Ezt a legnehezebb talán elérni, mert a mai világ nagyon nyomja ránk az elvárásokat és teljesítménykényszert. Amíg valamit szívből, szenvedélyből, vágyból csinálunk, és sikerül flowba kerülnünk, és nem görcsösen azon gondolkodunk hogy csak akkor vagyok "oké" hogyha ez a valami jól sikerül, addig sokkal jobban érezzük magunkat az adott folyamatban. Az eredmény és a cél nyilván fontos lehet, mert az ad kraftot a belső motivációnak, de legyen az is oké hogyha valami nem úgy sikerül ahogy szeretnénk. Attól hogy kiderül hogy csak középszerű vagyok valamiben...mi van akkor?:) Ha szeretem amit csinálok, akkor csinálom tovább, vágyból, szívből, lélekből. A probléma akkor lehet ha az új dolog, amit ki akarok próbálni, elvárásokkal teli (pl, egzisztenciális) -: úgy fogok egy új szenvedélyembe hogy azt várom tőle hogy megéljek belőle, és nincsen mögötte egzisztenciális biztonság.
Mindig nehéz reálisan szembenézni az esendőséggel, és hogy igenis vannak határok. Ugyanakkor léteznek megvalósítható álmok, az ember maga dönti el hogy hajlandó-e megharcolni érte és esetleg elbukni, vagy elég az érzés hogy meg tudnám tenni... Köszönöm a gondolatokat, amiket ilyen érthetően megfogalmaztál :)
Egy ismerősöm azt mondta ,hogy bárki bármit meg tud tanulni,csak valaki gyorsabban ,valaki lassabban tanul. De ami fontos! Gyakorlás ,gyakorlás, gyakorlás,és kitartás . Sok esetben lemondás. Ha valamit tényleg komolyan gondolunk ,akkor az élet is sokszor fel kínálja a lehetőségeket.
Néha úgy érzem introként, hogy az elképzelés (vágy, cél, álom), nem csak azért van ,hogy irányt mutasson, hanem ,hogy belső energia keletkezzen, ami repit a hétköznapokon, viszont katasztrofális lenne ,ha elérném azt a célt amit a folyamat elején tűztem ki, hiszen az úton szerzett tapasztalatok az elképzelést is "tisztázhatják", mikor sorra veszem le a "napszemüvegeimet" .
De közben, ha el tudok magamról képzelni valamit, annak úgy hiszem, van alapja. Akkor ott a lehetőség bennünk! Csak lehet, hogy az odavezető út hosszát, buktatóit nem mértük fel reálisan...
Hmm, nagyon jò. Ezen èn magas is elgondolkodtam az elmùlt egy kèt èvben. Szuper!!!! Magam is erre jutottam ....ezèrt haladok a megvalòsītàs felè, de volt olyan is h ràjöttem nem szerettem. Kicsit csalòdàs de aztàn fel a fejjel , jön màs😊😊
Kedves Kitti! Mit lehet tenni akkor ha egy sulyos beteg(szkerozis multiplrxes) a kudarctol valo feles miatt nem probal meg mindent a gyogyulas, de legalabbis a tunetmentes eletert.
Az lenne a jó ha mindig mihamarAbb kipukkanna ez a lufi. Az álomlufi🎈az elvárások a vilagi vagyak lufija. Ez lemosná az illuziót a lelkünkröl az egónkról.
Szerintem nagyon hasznos nézőpont tud itt lenni az, hogyha valamit ki szeretnénk próbálni, az ne legyen mindenáron eredményorientált, illetve megfelelési kényszer (belső illetve külső) vezetett. Ezt a legnehezebb talán elérni, mert a mai világ nagyon nyomja ránk az elvárásokat és teljesítménykényszert. Amíg valamit szívből, szenvedélyből, vágyból csinálunk, és sikerül flowba kerülnünk, és nem görcsösen azon gondolkodunk hogy csak akkor vagyok "oké" hogyha ez a valami jól sikerül, addig sokkal jobban érezzük magunkat az adott folyamatban. Az eredmény és a cél nyilván fontos lehet, mert az ad kraftot a belső motivációnak, de legyen az is oké hogyha valami nem úgy sikerül ahogy szeretnénk. Attól hogy kiderül hogy csak középszerű vagyok valamiben...mi van akkor?:) Ha szeretem amit csinálok, akkor csinálom tovább, vágyból, szívből, lélekből. A probléma akkor lehet ha az új dolog, amit ki akarok próbálni, elvárásokkal teli (pl, egzisztenciális) -: úgy fogok egy új szenvedélyembe hogy azt várom tőle hogy megéljek belőle, és nincsen mögötte egzisztenciális biztonság.
Mindig nehéz reálisan szembenézni az esendőséggel, és hogy igenis vannak határok. Ugyanakkor léteznek megvalósítható álmok, az ember maga dönti el hogy hajlandó-e megharcolni érte és esetleg elbukni, vagy elég az érzés hogy meg tudnám tenni... Köszönöm a gondolatokat, amiket ilyen érthetően megfogalmaztál :)
Egy ismerősöm azt mondta ,hogy bárki bármit meg tud tanulni,csak valaki gyorsabban ,valaki lassabban tanul. De ami fontos! Gyakorlás ,gyakorlás, gyakorlás,és kitartás . Sok esetben lemondás. Ha valamit tényleg komolyan gondolunk ,akkor az élet is sokszor fel kínálja a lehetőségeket.
Jah persze, ha van is vele dolgod. Mint eletfeladatod. De ha nincs. Mehetsz te a szabad akarattal a show hivatalba. Nem fogjak fentrol tamogatni azt.
Néha úgy érzem introként, hogy az elképzelés (vágy, cél, álom), nem csak azért van ,hogy irányt mutasson, hanem ,hogy belső energia keletkezzen, ami repit a hétköznapokon, viszont katasztrofális lenne ,ha elérném azt a célt amit a folyamat elején tűztem ki, hiszen az úton szerzett tapasztalatok az elképzelést is "tisztázhatják", mikor sorra veszem le a "napszemüvegeimet" .
De közben, ha el tudok magamról képzelni valamit, annak úgy hiszem, van alapja. Akkor ott a lehetőség bennünk! Csak lehet, hogy az odavezető út hosszát, buktatóit nem mértük fel reálisan...
Sajnos sokszor még a párkapcsolatokkal így vagyunk, nem teszünk bele mindent, nehogy sérüljünk, aztán csodálkozunk, hogy nem sikerül?
Köszönöm!
Hmm, nagyon jò. Ezen èn magas is elgondolkodtam az elmùlt egy kèt èvben. Szuper!!!! Magam is erre jutottam ....ezèrt haladok a megvalòsītàs felè, de volt olyan is h ràjöttem nem szerettem. Kicsit csalòdàs de aztàn fel a fejjel , jön màs😊😊
Kedves Kitti! Mit lehet tenni akkor ha egy sulyos beteg(szkerozis multiplrxes) a kudarctol valo feles miatt nem probal meg mindent a gyogyulas, de legalabbis a tunetmentes eletert.
Ha jól értem, vágjunk bele, a körülményektől függetlenül, bármi legyen is az!
Hat tanulsagos lenne..
❤🌷❤💕🌼💕❤🌼❤💕🌼💕❤🌷❤
Az lenne a jó ha mindig mihamarAbb kipukkanna ez a lufi.
Az álomlufi🎈az elvárások a vilagi vagyak lufija. Ez lemosná az illuziót a lelkünkröl az egónkról.