Femina Szókimondó - A gyermektelen nő önző? Tévhitek azokról, akik lemondanak az anyaságról.
Vložit
- čas přidán 28. 12. 2022
- Tanács Eszter viselkedéselemző, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó beszélgetett Szily Nórával a gyermektelen nőkről.
A videóhoz készült cikk itt olvasható: femina.hu/gyerek/tanacs-eszte...
_________
Olvass minket!
➤ femina.hu/
Lájkolj be Facebookon!
➤ / femina.hu
Kövess minket az Instagramon is!
➤ / femina.hu
Egy dolgot hiányoltam a kép teljességéhez, amely külföldi közegben egyre tárgyaltabb: mi történik azokkal a nőkkel, akik annak ellenére vállalnak gyereket, hogy nem vágynak rá? Ez elég gyakori eset, pontosan azért, hogy ne hagyja el a párjuk, hogy ne ítélje el a társadalom, vagy éppen azért, mert úgy érzik velük van a baj és ha vállalnak gyereket, akkor ,,normálisak" lesznek.
... és mi történik azokkal a gyerekekkel, akik így születnek?
Szerintem ez megint függ attól, hogy a külföld az melyik ország. 40+ vagyok és soha senki nem ítélt el engem azért itt Angliában, mert nincs gyerekem, sőt... természetesnek veszik valahogy, ha nekem nincs, akkor nincs.
Még kb. 9-10 éve, az ittlétem elején megkérdeztem egy férfitől, hogy miért nincs gyereke és teljesen természetesen és őszintén mondta, hogy ő ahhoz önző, szereti a szabad életét, soha nem szeretett volna gyereket. Igen, akkor még meglepődtem, hogy ezt valaki így kimondja!
Aztán ugyanez lett velem... halogattam és nem bántam meg. Találkoztam egy 50 közeli férfival, aki szintén sohasem akart gyereket, pedig 20 évig élt házasságban. (A volt feleség sem akart.) Soha senki nem bántott minket, amiért nincs gyerekünk. Facebook csoportokban is (itt, kinti csoportok) sok a gyermektelen és sok a 2-3 gyerekes. Szerintem az lenne az igazi boldogság, ha mindenkinek összejönne annyi gyerek, amennyit szeretne és élhetne a gyermektelen ítélkezés nélkül. Én úgy érzem, megtehetem, mert nem ítélkeznek felettem. Sőt! Normálisnak érzem magam. Gimnáziumi osztálytársaim közt is elég sok a gyermektelen... ők is normálisak, mint a 3 gyerekesek is.
Mi a nő dolga,ha nem a gyerekvállalás?
@@winteranne4108 Itt mondtad ki a lényeget . : ahhoz önző, szereti a szabad életét .... Nincs több kérdés , nem véletlenül vagy kinn külföldön , mert fogalmad sincs arról mi az hogy MAGYAR ....
@@csak13133 nem az ellés a nő feladata
Nincs olyan hogy kötelező feladat, ki mire vágyik, azt valósítja meg
Mert aki a csok meg hasonlók miatt szül az nem önző? Szerintem aki akar az is saját önző gondolatbol akar.. egyébként sokkal többen vannak, akik szeretnének de nem jön össze, de mondjuk nem kötik ezt mindenkinek az orrára.. sose itelkezzunk mert nem tudjuk mi van a háttérben..
Meg különben is magánügy. De egyébként egyetértek.
Szerintem egy a lényeg, hogy senkinek semmi köze hozzá kinek miért nincs gyermeke. A lényeg, hogy senki ne szégyellje magát, mert ez az ő magánügy... esetleg bánata. Ne itélkezz hogy ne ítéltess
Ez egy nagyon jó riport, nagyon jó szempontok szerint megvilágítva és körüljárva.
Nem a felelősségtől menekülnek az emberek. Ez ugyanúgy túlegyszerűsítés, a lényeg elködösítése. Ezt sem lehet sommásan megítélni. Hogy férfiaknak nem szegezik neki a kérdést: dehogy nem! "Na és mikor nősülsz?" És társai. Vannak, akik, nincs mit szépíteni ezen, anyagi, mások pedig társadalmi-politikai okból nem hajlandók gyereket vállalni, megint mások pedig az ellátórendszer rossz állapota miatt. Az oktatási rendszert, az egészségügyet jellemző állapotok ugyanis a gyerekvállalásra is vastagon kihatnak, de olyan szinten, hogy van nő, aki csak külföldön hajlandó szülni, az okokat teljesen megértem.
Magyarországon elitélik. Meg sem kérdezik,miért. Én autoimmun betegség miatt tüntem meddőnek. Tanárként!!! Majd belehaltam. Isteni véletlen, hogy sokára, lemondva,de lett.❤
Nem értem, az olyan egyértelmű, hogy mindenki megtalálja élete párját akivel leszeretné élni az életét .... nem és ennyi.
Vagy már olyan későn, hogy nem vállalnak.
Az ambivalencia nem egy vagy-vagy kategória. Aztán, ha eldőlt, kell hozzá a az ideológia.
Talán érdemes lenne megkérdezni a gyermektelen férfiakat is.
Lehet a téma sem jó, mert gyermeknek akkor van értelme ha olyan a kapcsolat, a kapcsolatok oldaláról kéne megközelíteni, röviden nem létesülnek olyan kapcsolatok amikből gyermek lenne. Tipikus női megközelítés, gyerek, gyerek, gyerek ... és a kapcsolattal mi lesz ?
Így van! Ha "a gyerek miatt" egymásra sincs ideje a párnak, akkor ott mélyebb szinteken van valami nagyon elcseszve. Nem feltétlenül a gyerekkel van a baj, mert ha nincs neki korának megfelelő autonómia- és kompetenciaérzése, akkor később is gond lesz vele, hiába "áldozol fel mindent érte". Mert a anyu és apu nem boldog, akkor a gyerek sem lesz az, ti. olyan pontosan látja, hogy anyu, apu milyen állapotban van éppen, mint egy műszer!
Nem rossz megközelítés amit mondasz de sok nő szingliként is tudja már hogy nem szeretne. Tehát eleve olyan partnert keres aki nem akar. Illetve a nő az aki felelős a kihordásért és nagyrészben a nevelésért ezért is közelíthetik meg csak arról az oldalról hogy a nő nem akar gyereket. Sokszor ahol úgy tűnik hogy nem alkalmas a kapcsolat ott mindkét ember sérült. Vagy a szívük mélyèn mindketten tudják hogy nem szeretnének csak nincs kommunikálva. Ahol azért két mentálisan és pszichésen teljesen egészséges jól kapcsolódni, biztonságosan kötődni tudó fél van ott ritkán lesz alkalmatlan a kapcsolat a családra.
Már a kérdés is, hülye , miért lenne az önző aki lemond arról, hogy gyereke legyen. Mért kell ezzel egyáltalán foglalkozni. Aki nem vállal gyerekeket annak az a magán ügye, nem kell ezt magyarázni senkinek semmi köze nincs hozzá, hogy miért nem.
Ez lenne az ideális, csak a valóság az, hogy a kormány is nyomja azt a narratívát hogy az a magyar akinek van gyereke, plusz a családokban is a következő kérdések jönnek sorban: van valakid? Ha van, mikor házasodtok? Ha összeházasodtatok, mikor lesz gyerek? Ha van gyerek, mikor jön a kistesó?
Na, amíg ez van a fejekben, addig kell arról beszélni hogy NEM KELL mindenkinek gyereket vállalni.
@@kitchenmemories-butvegan2447 😮😮🤍
Fordítva ülsz a lovon . Aki nem vállal gyereket az önző, fogalma sincs arról mi a normalitás .
@@csak13133 Akkor önzők. És? 🙂 Jobban érzik magukat, mint te.
Szerintem te irigykedsz, mert igazából te se akarsz gyereket, csak nem mersz úgy élni ahogy szeretnél, hanem engedsz a csorda nyomásának. Szegény gyereked (ha van vagy ha lesz), nem egy jó élet ám amikor csak azért születsz mert azt hitték egy egysejtű szüleid hogy “ezt kell csinálni”. 😛
@@eg4514 Ésig lehetett bírni. A normalitás ott kezdődik hogy egy Nő gyermeket szül, ha nincs egészségügyi oka. Teljesen jól érzem magam. Nem irigykedek. Mérhetetlenül szomorú vagyok, hogy a nagy szabadságban az emberek elfelejtették az ezredéves működő dolgokat, pl. a rendet. Mégis mi a dolga a nőnek? Egy férfi nem tud szülni, gondoltam szólok ....
2011 s adatok
Rendkívül intelligens riportalany
Jo a musor, de tul sok a reklam.
Elsősorban azok verik a mellüket, hogy nem szülnek, akik nem találták meg a párjukat! Mihelyt megtalálják, nő a gyermekvállalási kedv! A férfiaknak is van beleszólása a gyermekvállalásba! A karrier a nyugdíjig tart! Aztán lehet egyedül megöregedni, meghalni!
Ez igaz, de remélem tudod, mennyi családos nyugdíjas papát mamát hagynak magára hetekre hónapokra a családjaik. A kovid alatt volt egy rádió beszélgetés, és egy betelefonáló akinek szerintem nagyon igaza volt, az ezt mondta, hogy : nem a kovid öl, hanem a magány.
@@frakk2 aki nem családos, az nem pár hétre, hónapra marad egyedül, hanem élete végéig!
@@katalinorosz8261 Ettől még lehet neki társasága, ahová rendszeresen jár, vagy legalább néhányan eljárnak hozzá, ha már nehezen mozog! A gyerek nem azért van, hogy tégedet pátyolgasson öregként, és még hallgassa is a divatjamúlt értékekhez való ragaszkodásodat, meg hogy bezzeg régen mennyivel jobb volt meg így meg úgy meg amúgy. Aki nem tud ebből kikeveredni, az nincs tisztában azzal, hogy a gazdasági, politikai, társadalmi realitások nagyon nagyot változnak mondjuk 50 év alatt manapság! A gyerek szeretné felnőve a saját életét élni, tetszik, nem tetszik, kedves mamókák és papókák! A gyerek még akkor is élni fog, mikor Ti már régesrég alulról fogjátok szagolni az ibolyát, és akkor onnantól kezdve még inkább el lesznek felejtve az ötven, száz, százötven évvel ezelőtti értékek! Ma már nem az van, hogy apád paraszt volt, te is az maradtál, legalábbis normálisan működő társadalmakban!
Ha, kedves mamóka/papóka, a gyerek, rokon, unoka eljár hozzád és még beszélget is veled, akkor örülj, mert kiérdemelted a tiszteletét!
@@harczymarczy nem azért van senki, hogy másokat pátyolgasson. A szülő-gyerek kapcsolat érzelmi kapcsolat! Az ismerősök soha nem fogják ezt helyettesíteni!
@@katalinorosz8261 Jó esetben. Aztán ahogy nő a gyerek, a szülőnek is át kell értékelnie a szerepét, a kapcsolatait, akár az értékeit is. És ez az, amire nem mindenki képes, nagyon sokan megrekednek, elakadnak, ami aztán konfliktusokat szül. Az "apám is így nevelte a gyerekét, és kész" a mai világban már nem vezet sehova, főleg ha kritikátlanul történik a saját szülői mintáinknak a követése! Egy ilyen bonyolult és gyorsan változó világban, mint a mai, nem csoda, ha sokan nem tartják magukat alkalmasnak arra, hogy gyereket neveljenek! Esetleg egy kommunikációs tréning, egy terápia előrevivő lehet, azért is, mert lehet, hogy bár az illető nem érzi betegnek magát, de a tréner vagy terapeuta szembesíti a leendő szülőt vagy már szülőt a saját, jó vagy rossz beidegződéseivel. Csakhogy ezek annyira drágák, hogy csak Rothschild Ruben és társai tudják megengedni maguknak Budapesten, Kovács Józsi bácsi Mucsajröcsöge alsón nem, főleg nem egy évekig tartó terápiát mondjuk egy bántalmazó közegből való kikerülést követően!
Van egy nagy igazság, mindenki gondolja végig: az ember sokkal több ideig öreg mint fiatal. (a legtöbb időn keresztül természetesen meghalva van) :)
Ez a szint amely szinten a mai "modern nyugati módon civilizált nő" ellenérzést táplál a gyerekvállalás iránt .... ez már gyűlölet! A gyerekvállalás nagyrészt érzelmi (sőt mondjuk ki) ösztön kérdés. Egy tébolyult rajongó akarat aziránt, hogy gyermekem szülessen. A gyermek ilyen szintű nemakarása amilyet a mai nyugati kultúra oktrojál napjainkban, átcsapott gyűlöletbe. Egy olyan gyűlöletbe amelynek tárgya maga a jövő! Az a kultúrális megközelítés ami ma dívik a modern nő gondolkodásában lényegében magát a jövőt gyűlöli. A gond csak az, hogy azt a jövőt amelynek túlnyomó részét a mai fiatal lányok majd öregen töltik, nos azt a jövőt majd azoknak kellene működtetni akiknek ezek a mai fiatal nők erre lehetőséget adnak azzal, hogy világra hozzák őket! Van egy régi mondás miszerint "egy ország azé aki teleszüli". Helyettesítsük be az itt tárgyalt szituba: Azé a jövő aki megszüli. Ha nem teszed meg azt a gesztust (nevezzük gesztusnak nehogy sokkot kapjatok), hogy továbbadod a létezést amit te is másoktól kaptál, akkor a saját életed háromnegyed vagy még nagyobb részét teszed testi lelki nyomorgássá! Az első harminc évig jól vagy, és a következő hatvannal mi lesz? Hatvan éven keresztül teljesen egyedül egy garzonban (közben "elfogyasztva" 7-8 macskát)!!?? Ez lenne a jövőtök lányok? Merthogy ez lesz!
A legszomorúbb , hogy a nyugati embernek megint az Istennek sem sikerült megtalálni ebben a kérdésben sem a konszolidált racionális középutat. A világ pedig itt áll egy tébolyult túlszaporodott "harmadik világ" és az agyatlan "nem szülök" modern gondolata között. Sikerült magát a létezés kérdését egy mozgalmi jelszóvá tenni.
Aki nem szül, nem feltétlenül gyerekgyűlölő, ember! Egy: attól még, hogy egy nő szeretne a saját lábára állni, anyagilag elérni valamit, az nem jelenti azt, hogy ne akarna gyereket később sem. A mai nyugati ember a végletekig ellenáll annak, hogy szerepekbe skatulyázzák, és teljesen igaza van, mert ez sok országban még mindig erőszakkal történik! Ez vonatkozik a nemi szerepekre is. Az ellátórendszer reformja segíthet pl. abban, hogy az apa is kivegye a részét a gyerekgondozásból. Már máshol is írtam, hogy a gyed/gyes rendszerét meg kell reformálni egy ilyen irányba. A pénz nem elég, minőségi ellátórendszer kell, állami ösztönzés a kiegyensúlyozottabb szerepvállalásra a gyereknevelésben és a munkáltatók érdekeltté tétele mindebben. Pl. ha elvárás lenne, hogy a teljes támogatáshoz mindkét szülőnek legalább 1/3-nyi részt ki kellene venni gyermekgondozási szabadságként, akkor a munkáltatók is sokkal kevésbé vetemednének arra, hogy kevesebb pénzt adnak neked, mert nő vagy, vagy fel se vesznek. Az oktatás reformja a másik fontos szempont, le kell fektetni azt, hogy mik azok a pillérek, amik révén a gyerek tudásszerzési módokat tanulhat, valamint azért, hogy ne váljon bestiává, és kreatív maradjon, a művészettel nevelés is fontos. A száraz tudásanyag bebiflázása ma, az internet korában valójában sokadlagos, ami igazán számít, az a kritikai gondolkodás, az információk helyes szempontok mentén történő kiválogatása, hogy a ferdítést, hazudozást, ostoba propagandát a gyerek felnőve jó hatásfokkal legyen képes kiszűrni. Magyarul: hol van megbízható adatforrás, mi hol található (ideértve az elektronikus forrásokat is). Meg kutatásmódszertant, igen. Hogy mi az az empíria.
A gyerekvállalás annak ösztönkérdés, aki nem gondolkodik, és meg sem próbál belátni a nehézségek mögé. Ilyen is van, aztán vagy bírja, vagy nem, és jön a gyámhivatal... Tetszik, nem tetszik, a különféle, vissza nem fordítható folyamatok okán ma a gyerekvállalás bizonyos társadalmi osztálytól felfelé bizony egy tudatos történet. Arról szól, hogy felvállalod-e egy ország társadalmi realitásából fakadó összes(!) nehézséget vagy sem. Ha nem, akkor bizony sokan keresnek maguknak másik országot, és ez nem véletlen, ha máshol jobb minőségű az ellátórendszer, és ezt bizony a politikának is látnia kell! Ha kultúrlényt szeretnél nevelni abból a gyerekből, akkor az kint nyilván drágább történet lesz, mint itthon, tehát ezt is mérlegre fogod tenni. Akarod-e nőként/férfiként, hogy veled vagy a feleségeddel pokróc módra viselkedjenek az orvosok a szülésnél? Ugye nem? Vagy nem, de elfogadod? Ha igen, akkor belegondoltál abba, hogy ez az anya-gyermek rendszerben milyen kötődési problémákat okozhat még évek múltán is? Ehhez már magasabb tudás kell, hogy valaki ilyeneket olvasson, ezt Pista bácsi Tápióbivalyhónalján nem fogja tudni. De Belpesthy-Libauer Áron vagy Johanna már tisztában lesz ezekkel a dolgokkal, és bizony számba fogja venni, mik a lehetőségei a szülészeti-nőgyógyászati ellátástól kezdve az oktatáson át a gyerek foglalkoztatásáig. Ez még akkor is fontos, ha amúgy már rég leköltözött vidékre pont a gyerek érdekében, és ha a gyerek miatt meg kell oldani a bejárást a városba, akkor bizony megoldja. Arról nem is beszélve, hogy ha a gyerek speciális fejlesztést igényel, akkor falun élve nagyjából esélye sincs, hogy azt megkapja, ha a szülei nem számoltak az ellátórendszer helyi hiányosságaival.
Van benne vmi . Poszthumanizmus a neve . Szóval ez a fránya filozófia ugy müködik mióta ember van hogy befolyásolja az emberi gondolkodást , mégpedig úgy hogy erröl fogalma sincs .
Nyugat-Europaban (es meg sok mas helyen) akkor is az oregek otthonaban oregedsz meg, ha van gyereked. Ott a szulok es gyerekek fuggetlenek. Nincs az, hogy csak mert meg elnek a szuleid, hetente latogatod oket. Ha van kedved, akkor talalkoztok.
Talan az individualista tarsadalom miatt. Nincs szukseguk (anyagi ertelemben) a kulonbozo generációnak egymasra, mert normalisan tudnak elni egyedul is.
Az oregek is mashogy szocializalodnak. 50 felett vagy amikor a gyerekek elmennek, az ismerosokkel jarnak teniszezni vagz golfozni (ez ott nem elit dolog, magyar viszonylatokhoz kepest is olcso). Es ahogy oregszenek ugy valtoznak a szokasaik, sokan nyugdíjas korukban kezdenek utazni, kulfoldre koltoznek stb. Akkor is, ha van gyerekuk es akkor is, ha nincs. Es igy is meg ugy is meg fognak oregedni. Az idosodo korosztalyok egyre erosedo maganya pedig nem csak Nyugat-Europaban mutat novekvo tendenciat hanem sajnos mindenhol. Szoval szerintem ez attol fuggetlen, hogy van e gyereked vagy nincs. Akkor is lehetsz maganyos ha vannak gyerekeid es mondjuk kulfoldre koltoznek. De akkor is, ha csak neked van gyereked es a barataidnak nincs. Es akkor is, ha nincs senkid. Viszont ugyanugy lehet ellene tenni es boldogan megoregedni ha van unoka, es akkor is, ha nincs.
Szomoru ez a fekete-feher gondolkodas. Olyan sok szuper ember van, gyerekes es gyerektelen, akik a maguk modjan boldogok, es mind-mind nagyon kulonbozo eletutat jar be🙂
@@user-su7hk3si2f Ja. Vagy egyetemre(!!!), mint Ausztriában! A bécsi egyetem tele van kedves mamókákkal és néha papókákkal, akik tényleg értelmesek is! Ez nálunk elképzelhetetlen lenne!
Ja, és hát igen, annyiból valóban jobb, hogy nálunk az, akinek nincs nagy szerencséje a családjával, az gyakran megszenvedi az ebből adódó visszahúzó erőt! Ma rengeteg olyan munka van, ami folyamatos befelé fordulást és koncentrációt igényel, és gyakran nem fér bele az, hogy egy ilyen munkát végezve még felnőtt fejjel is ugrabugrálj, csak mert idősek a szüleid, de pl. nem képesek engedni a tisztaságmániájukból. Ha meg már jönnek az unokák is, akkor meg pláne sok generációs konfliktus van abból, hogy te a nevelési elveiddel haladnál a korral, de bezzeg az öreg még mindig leragadt valahol a 2. világháborúban vagy a Rákosi-rendszerben... És a gyerek ebben csak őrlődni tud.
Ezért nem jó a mai korban a túlzott egymásra utaltság, mert olyan értékkonfliktusokhoz vezethet, amik pedig a világ mai, hihetetlenül gyors változásaiból adódóan természetesen jelentkeznek. De ha az öreg nem tud ezzel lépést tartani, akkor a fiataloknál joggal borul a bili. Pedig az öreg nem él örökké... Erre szoktam mondani mindig, hogy Jézus meghalt, Lenin úgyszintén, és feloszlott a Beatles!
Hasonló okok miatt vannak fiatalok, akiknek nem fér bele pl. az, hogy a napi robotot követően még házitündérek is legyenek, főleg, ha tényleg befelé fordulást igényel a munkájuk. A házitündérségből fakadó ugrabugráció a mamókának még fiatalon természetes volt, de ha nem elég bölcs ahhoz, hogy lekövesse a változást, és a gyerekétől ugyanezt várja, aki pedig emellett még dolgozna is napi 8-10-12 órát a munkahelyén, akkor abba a gyerek fog beleőrülni, és ha az unoka ezt látja, akkor ő is. (Ja, és hány óra jön ki egy napra egy középiskolás diáknál házi feladatokkal, különórákkal, mindennel együtt? Utánaszámolt valaki? És ez után vajon fog maradni ereje még otthon is ugrabugrálni a ház körül?)
Ezért kellene a mamókákat így vagy úgy, de segíteni abban, hogy legalább megöregedve át tudják értékelni a saját szerepüket a megnagyobbodott családban - ha ez másképp nem megy -, csak hát vannak reménytelen esetek.
@@user-su7hk3si2f Szeretném azt írni, hogy félreérted de sajnos azt kell írnom, hogy egyáltalán nem érted amit írtam. Nem az idős emberek eltartásáról beszélek. Nem az 40-50 fölöttiek anyagi helyzetéről van szó, hanem a teljes jövőről!
Elmondom egy tanmesébe csomagolva:
A jómódú nyugdíjas nénike befizet egy óceánjárós körutazásra 2 hónapra a karib-tengerre. Megérdemli! 55 évet dolgozott mindenféle irodákba pénzügyi vonalon és a végén egy egész osztályt vezetett egy bankfiókban. Sokszor túlórába, hétvégén is éjjel nappal, a sűrgős projekteknél külön túlontúl túlórába. Megérdemli a bőséggel simogató nyugdíjas éveket. Erős nő! Ő már az a nemzedék akiknek teljesen természetes volt, hogy magabírónak kell lenni. Neki senki ne mondja meg, hogy hogyan kell élni, kivel bútorozzon össze és kivel ne! Az állam pedig főleg ne pofázzon bele az ő életstílusába. Sok petíciót aláírt! Főiskolás korában pedig rengeteg tiltakozó akcióban felvonulásban , mozgalmi flashmobokon vett részt ahol végre kikergették a szaporítószerveikből a begyepesedett tolakodó államot a hülye konzervatív maradi középkori ihletésű törvényeikkel jogszabályaikkal együtt! "Nincs több belemászkálás a méhembe! Az én testem az én döntésem!" A 2020-as évek elején 19 évesen ő és a barátnői piros-kék hajjal, orr és szemöldökpírszinggel megalakították a : "Köttess csomót a petevezetékedre!" alapítványt és szerveztek köré egy mozgalmat. Büszke ezekre az évekre mert részesnek érzi magát a majd másfél száz évig tartó (és végtelennek tűnő) nőjogi küzdelmek sikerében. Mert mára beérett a sok fáradság és küzdelem, a rengeteg harc a sok könny az igazán szabad női életért. Mára végre betiltották, hogy a 4 hónapos és afölötti terhes nők az utcán mutatkozzanak. Ma már csak zárt magánjárművekkel mozoghatnak amíg terhesek, hogy ne sértsék a megjelenésükkel a méhhel nem rendelkező transznőket és az azzal rendelkező de a szülést a rabszolgaság és elnyomás legmélyebb fokának tartó öntudatos nőket. Talán erre a törvényre a legbüszkébb. Rég volt szép idők!
De hálátlan a világ mert most itt áll a kikötő betonján és neki és a 2500 szintén idős utastársának azt mondják, hogy sajnos az utazás elmarad! Az idős hölgyek és urak (és ezek transz változatai) a bőröndjeiken ülve öklüket rázva felháborodva kiabálnak fel a hajóra:
-Mi az, hogy elmarad, hogy képzelik ezt"?
A hajó fedélzetéről lenéz egy görbe hátú 50-es melós kopott munkásruhába, kalapáccsal a kezében és lekiabál.
-A hatóság nem engedi kifutni a hajót!
-Miért nem??
-Mert nincs biztonságos mennyiségű hajózó személyzet! Én 57 éves vagyok és én vagyok a legfiatalabb hajógépész, mert van 15 kollégám de ők mind 70 fölöttiek és így is kevesen vagyunk mert egy ekkora hajóhoz 30 gépészre van szükség, hogy a hatóság engedélyezze a kihajózást! Ekkor melléáll a hajókorláthoz egy fehér szakácsruhás aggastyán és alig hallható elhaló remegő hangon kiabál ő is lefele.
-Szakácsok sincsenek! 110 szakács kéne de csak 57-en vagyunk, pedig 6 hónapja toboroz a hajótársaság. Ezt az 56 kollégámat is a többi 5 hajóról irányították át ide, de így a másik 5 hajón egy se maradt. Pedig azokra a hajókra is megvették az összes jegyet a jómódú nyugdíjasok és három hét múlva kéne kihajózniuk!
Ekkor az idős büszke, egykori banktisztviselő mozgalmár hölgy felkiabált az öreg szakácsnak.
-Ezt nem tehetik! Ez botrány! Azonnal mondják meg, hogy ez kinek a felelőssége? Kinek a felelőtlen mulasztása?
Kedves "M" , te mit válaszolnál az idős hölgy utolsó kérdésére?
Egyszerűen helyezd bele ebbe a hajóba az egész modern nyugati civilizációt és azonnal megérted, hogy miről beszéltem előző bejegyzésembe.
A gyermektelen nő irigy. Ugye Julis?