Ökológiai Intézet - Mariska néni a konyhában
Vložit
- čas přidán 20. 09. 2011
- Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány KEOP 6.2.B
-"Fenntartható életmóddal kapcsolatos non profit információs központ
fejlesztése" c. mintaprojektjének keretében három témában készülnek
rövidfilmek. Az elkészült filmeket az Intézet weboldaláról is le lehet
tölteni. www.ecolinst.hu/index.php/filmek
A régi falusi konyhák és porták józan paraszti ésszel gazdálkodtak. Ezen fortélyokba leshetünk bele Bánfalvi Béláné és F. Nagy Zsuzsanna segítségével. Hulladékmentes, zárt rendszer jellemzi Mariska néni konyháját, ami jó példával szolgál mindenki számára!
A filmet készítették: Bordos Anikó, Csizmadia Ferenc, Péchy Tamás
Zene: Tóth Viktor
A tema, a zene, a kepek is nagyon jok! Koszonom szepen! Sok ilyen ertekes videot az utokornak!!
Azt azért szerényen megjegyezném, hogy a régi háztartásokban nem nagyon volt komposztálás, mert szemétdombnak hívták és általában kakas kapirgált rajta. A szemétdombra került minden olyan, amit az állatok(baromfi, sertés) nem ettek meg, nem tudták felaprítani és nem is bomlott le. A legszegényebb családoknak is volt pár baromfija, mert azt el tudta látni. Ahol volt sertés, tehén, ott volt trágya is és az valóban jó volt a földnek, pár év alatt a legsilányabb talajból is jó minőségű termőföldet tudott varázsolni, 4-5 évente egyszer, de akkor vastagon betrágyázva. Különben "kiéghet" a föld, meg jönnek a kukacok is. Ha nagy gazdaság volt, akkor nem a szemétdomb hagyma-és tojáshéja volt a legjobb választás a földnek, mivel: 1-nem tud lebomlani, 2-minden más hulladékot odaadtak az állatoknak, 3- irtó kevés lett volna. A tojáshéjat össze szokták törni egyébként, de azt is csak ritkán, mivel a tyúkoknak az állandó tojásadás miatt mészhiányuk szokott lenni, de ilyenkor ha az óljuk meszelt, le szokták csipegetni azt a falról és ezért az ember előre tudva ezt, odakészített nekik egy kis tálban némi meszet.
Úgyhogy ez a komposztálás újabb keletű, biztos ad valamit, de az sose lesz olyan jó minőségű, mintha állati ürülék lenne benne, lehetőleg nem húsevőé, mivel ennek a bomlása során hő keletkezik és ez fejezi be tulajdonképpen a teljes lebomlást.
2-3 négyzetméteres kertnél, ha nincs baromfi, akkor jó lehet ez a komposztálás, de nagyobb kertnél csak annyit ér, mint halottnak a csók. Jobb minőségű lesz a tojás, ha minden zöldhulladékot odaad az ember a baromfinak. És a baromfi is mosolyog tőle. :)
Mellesleg a gazokat nem érdemes beledobálni, mivel a magok nem fognak teljesen eltűnni és a kártevők is szeretik meghúzni magukat benne.
Mézsört nagyon kevés ember engedhetett meg magának, inkább bort vettek rajta az emberek, ha volt persze pénzük ilyenre.
Régen sajnos akkora volt a szegénység, sok esetben még a 60-as években is, hogy nemhogy nem volt csatos-meg befőttes üveget, de még cukrot sem láttak az emberek (Pesten vagy a nagyobb városokban biztos volt már 100 éve is cukor a módosabb polgári háztartásokban, de azt a szegény átlagember még ha látta volna, se tudta volna megfizetni) , nem volt bolt, és ezért nem tudtak eltenni befőttet, szörpöt, lekvárt. Az aszalás tehát szükséges volt és nem csemegének, hanem abból, ha felfőzték vízzel és megszívta magát, akkor általában valamilyen tésztához fogyasztották, így láttak télen is gyümölcsöt.
Szilvából, ha jó sok eső volt és "leves" volt a gyümölcs, akkor tudtak rézüstben, esetleg földbe lesüllyesztett üstben is (Szatmár megyében, és amíg keverték az asszonyok, kénytelenek voltak bekötni a kezüket, mivel pöfögött a lekvár és bizony tudott nagyon égetni) cukor nélkül lekvárt készíteni, aztán kis cserépcsuprokban a kemencepadkán megvárni, hogy egy kis réteg, egy kis hártya képződjön a tetején(a langyos hő segítette elő ezt), ami tulajdonképpen "leszigetelve" tartósította őket, aztán mehettek a stelázsra.
Szőlővel is lehet ezt, mert magas a cukortartalma és könnyen tud kocsonyásodni.
Csak a gazdagabbak, akiknek volt földjük, keltek hajnalban és feküdtek napnyugtával, mert akiknek nem volt, kénytelenek voltak már hajnalban kinn dolgozni, napkeltétől napnyugtáig, hogy pénzt vagy búzát, miegyebet tudjanak biztosítani a családjuknak.
A padláson egyébként régebben felakasztották a szőlőt, sárga paprikát és még karácsonykor is tudtak belőle enni, csak aszaltabb állapotban.
A tojást a svábok egy hatalmas, fületlen cserépedényben, köcsögben (50-70 cm magas, 30-40 cm széles) tárolták, amikor sok volt, alulra letettek egy sort és meszes vizet öntöttek rá, hogy ellepje. Aztán ha megint összegyűlt egy adag felesleg, újabb és újabb sorok, meszes víz rá, stb. Így az megőrizte a tojást egészen karácsonyig, vagy a hideg téli időszakban, csak a meszes víz miatt puha lett a héjuk, és nem lehetett törni, legfeljebb szakítani.
Újra kezd visszajönni a divatba a tollpárna. Hiába lettek lecserélve a régi "tiszta por, allergizáló" évtizedes tollpárnák, mégis mennyi az allergiás és porérzékeny ember.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy faluhelyen átlag ötévente le szokták cserélni a párna és a takaró teljes tolltartalmát, teljesen újra, a régit kidobták.
Nagymamám is mondta, hogy fiatal lánykorában még minden évben, amikor a legnagyobb, kb. -15-20 fokos, csípős hideg volt, ki szokták tenni egy fél-vagy egy napra az egész ágyneműgarnitúrát, huzat nélkül, hogy teljesen keményre fagyjon, aztán behozták és megvárták, hogy "kiolvadjon", aztán jól átrázták és kiporolták, mert sokkal jobb az alvás benne, és valahogy megtisztul.
Kinyiffantották jól a poratkátkat.:) És 4-5 évente ki szokták cserélni, ki hogy tehette.
Ha benn hagyják az ápolatlan dohos házban évtizedekig ki nem nyitva rá az ablakot, akkor persze hogy az örökösök is csak prüszkölnek még a fogásától is a sok poratka meg büdös doh miatt.
Amúgy kurva jól néz ki Mariska néni konyhája és háza, elfogadnám szívesen.
Nem olvastam végig, de ha igazad van, és régen azt nevezték szemétdombnak, ami elkomposztálódott, akkor végeredményben komposztáltak, csak kevésbé gyorsan/ hatékonyan, tudatosan. A mai szemétdomb mérgező, és talán több emberöltő alatt bomló dolgokból, üvegből áll. Csak a möster gyomra emészti.
Ha esetleg manapság is idetévedne fiatalabb ember, vagy középkorú, mint én, akkor a pontosság kedvéért pár módosítás.
Régen nem hiszem, hogy szemétdombnak hívták volna, ami összegyűlt, mert nem tartották szemétnek. Persze a komposztálás kifejezést sem ismerték, én soha nem hallottam másként, mint trágya- vagy ganédomb. És igen, amit csak lehetett odaadták az állatnak. De korántsem mindent. Pl. a krumpli héja (és a leszedett csírája is) mérgező, nem is eszi meg a jószág, akkor sem ha "odadobjuk" elé. Persze az sem gond, ha odadobjuk, és nem eszi meg, a hullatéka magas nitrogén tartalmú, és az kedvez a bomlásnak. Persze régen az odadobás is más értelemmel rendelkezett, ugyanis nem nagyon tartották bezárva as szárnyas jószágot (disznót igen, de az eléggé más kategória). A tyúknak konkrétan kell az állati eredetű fehérje is, plusz a talajban áttelelő kártevőket eredményesen csökkentette a kapirgáló jószág. Szóval a trágyadombra dobták a maradékot, mindent, és abból amit akart a tyúkok szépen kikapirgáltak. Többek között a talajlakó kártevőket is, amit akkor még szimplán féregnek hívtak. Ez egyébként most is működik. Amikor kilógtak a tojásgyárosok a helyükről, totál szétpanírozták az egész komposztálót.
A tyúkoknak, libáknak, kacsáknak pedig soha nem volt mészhiányuk. Kalcium hiány azonban néha előfordult. A mész valóban jó fertőtlenítő szer volt, egyben kalcium forrás is. De a fahamu volt a legjobb kalcium forrás. Eleve az, hogy kihordták a földre, folyamatosan biztosították a kalcium pótlást, tehát a növényeknek is volt mit felvenniük, ergo az állatoknak is több "jutott". Amúgy meg simán meg is eszik a hamut.
Régen bizony egészen máshogy tudtak "működni" a gyümölcsfáink. Ma számos súlyos betegség van, amit 50 éve hírből sem ismertek (betegségre nem ment el energia), illetve a föld sem volt annyira kimerülve/kizsarolva, mint most. És több tápanyagból bizony a fák is többet tudtak összerakni (extrém kálium trágyázással sikerült olyan szilvát termelni, amit cukor nélkül lehetett befőzni, régen nem tudom, ez pontosan hogy volt, de cukorral tényleg nem)
A tollas/dunyhás résszel maximálisan egyetértek.
Az allergiával kapcsolatban meg csak annyit, hogy ma 40-80 vegyszer rákerül egy kenyérgabonára per év, plusz ami tavalyról maradt a földben, persze, hogy ennyien allergiásak/rákosak.
Baszdki! Mekkora írás ez! Igazad van! Tisztellek!!!!!!!!!!!
Azért ha csak abból indulkok ki, hogy kisétkű vagyok, és egy kiló kenyeret három nap alatt eszek meg, akkor is több mint száz kiló kenyér kéne, egy évre per fő. Mekkora kertje van Mariska néninek, hogy ő egyszerre hat kenyeret süt a kemencében?
Hogy függ össze a kert és az hogy a kemencében akár 6 kenyér is megsütHETő?
Egyrészt úgy, hogy ez arról szól, hogy önnfenntart... Másrészt, ha a kemencét 6 kenyérre tervezik, akkor veszteséges egyet sütni benne, mert nem csak a tésztát kell felmelegíteni. De az első bőven elég ahhoz, hogy örüljenek, ha évente pár kenyeret tudnak sütni, nem hatot egyszerre.
Nem tudom, mennyire hiteles források, de ezek alapján ~804m2 kell napi 1 kenyérhez.
Aztán ezt kézzel learatni, megpucolni, megőrölni. Mindet egyszerre, aztán ezt elraktározni, és beosztani a következő évi liszt elkészültéig.
trademagazin.hu/hu/ksh-72-millio-tonna-kalaszos-gabona-termett-iden/
5440kg/ha az átlag, és ez 15%-al több mint szokott. Tehát otthoni körülmények közt kivonok ebből mondjuk 30%-ot, az 3808kg/ha.
1ha=10000m2
kovaszlabor.blog.hu/2017/06/19/mitol_valtozna_meg_igazabol_a_kenyer
752,3g liszt van 1kg kenyérben.
www.gyakorikerdesek.hu/otthon__kert__7620755-mennyi-buza-terem-meg-1-hektaron
"1,12 kg búzából kijön 1 kg finomliszt."
Tehát 1kg kenyérhez 0,7523*1,12=0,842576kg búza kell.
3808/10000=0,3808kg/m2
0,842576/0,3808=2,21264705882352941176m2/1kg kenyér.
Legyen 2,2*365,25=803,55m2 kell, napi 1 kenyérhez.
@@gyulamolnar8971 magyarországon az éves liszt fogyasztás 86kg, de számoljunk 100kg-t ( mert lehet jönnek vendégek, meg mindent nem bírunk megenni).
Tönkölybúza- 3t/ha---300kg/1000m².
@@balintkovacs6629 Mi a mondanivalód?