Nem látom, de érzem, hogy vigyorog

Két szókimondó vakvezető kutyás lány beszélget a világ dolgairól új podcastunkben. A laza és humoros Kardon Annamari és Kállai Antónia azzal kezdi, hogy milyenek a szomorú vakvezető kutyák és milyenek a vidámak. Fogadjátok szeretettel a Kardon Kállai kettős első adását.
Ha kérdésed van a videóban elhangzottakról, írj a párosnak az [e-mail] e-mail címre.
Ha még nem követsz minket, kérjük, iratkozz fel ide a csatornánkra! Azután értesítést fogsz kapni az új podcastekről és más videókról.
Kérjük, támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését!
1% adószámuk: 18449149-1-05

[@dorapozsgay7526]

Ében is ez a nem evős fajta volt. Romániában voltunk kutyás táboron és a délutáni meg az esti program között elég rövid időnk volt. Kicsit feszültebb is voltam, és hiába próbáltam motiválni, hogy egyen nem akart. Aztán amikor éjfél után haza értünk, és már az ágyban ültem akkor hallom, hogy a kutyám eszik. Amúgy Noé is egy örök vidám személyiség, ő is folyton vidítani akar minket, főleg ha a fejünket lógatjuk

[@szabolcsvarga3118]

Ice, mindig vidáman ébred,
igazi cseh bohém, de ha elveszti az érdeklődését napközben, akkor lelassulhat esetleg... Olyasn ha nem csapja el a hasát, ammi eddig ritkán fordult elő, nem fordulhat elő, hogy nem eszik.. Ha szomorkodik, akkor az azért van, mert érzi rajtam, hogy valami nem úgy jött össze, ahogy én gondolom, és én ilyenkor sosem megyek direkt oda hozzá, úgymond átragasztani, de ő jön, és csinál mindent is, hogy javuljon a hangulatom..