B. Tóth László: Komolyzene, könnyűzene. Ezt a megfogalmazást én tiszta szívemből utálom

A boltban nem lehetett kapni a nyugati sztáregyüttesek és -előadók lemezeit, de a Magyar Rádióban, egy magnósklubban vagy diszkóban B. Tóth László és kollégái szinte mindent lejátszhattak nekünk. Mitől féltett akkor minket a kultúrpolitika? A borítók és a zenészek külsejétől? Az első legendás magyar lemezlovasok küldetése így aztán nemcsak a zenék terjesztése, hanem megszerzése is volt. A külföldi lemezcégek tudtak róluk, és kérés nélkül is ellátták őket anyagokkal. Fura világ volt, az ember eljuthatott a Gelka szervíztől odáig, hogy rádiós műsora legyen. És közben észrevette, hogy mesterséget gyakorol, amely közel sem olyan könnyű, mint sokan gondolnák. B Tóth Lászlóval beszélgettünk, aki máig vállán hordja a Poptarisznyát.
nepszava.hu/3180342

[@TamasSzabo-ql6wf]

4 fele zene van. Tűrhető, közepes, jó, és kitűnő. A zene nem lehet rossz, legfeljebb tűrhető.