A három királyság regényes története
Vložit
- čas přidán 20. 08. 2024
- Salát Gergely sinológus (PPKE) előadása az ELTE Konfuciusz Intézet "Ezerarcú Kína" sorozatán belül 2021. március 9-én.
A három királyság regényes története (Sanguo yanyi 三國演義 vagy Sanguo zhi yanyi 三國志演義) a négy legjelentősebb klasszikus kínai regény egyike (a Vízparti történet, a Nyugati utazás és A vörös szoba álma mellett). A 120 fejezetből álló Ming-kori nagyregény szerzője Luo Guanzhong (羅貫中, 1330?-1400?), aki monumentális, ezer szereplőt mozgató művében a Három királyság időszakát (220-280) dolgozza fel, bemutatva annak politikai küzdelmeit és fegyveres konfliktusait. Regénye nemcsak az irodalmi kánonban jelentős, hanem számos művészeti ágra, így a szín- és filmművészetre is inspirálóan hatott, emellett komoly befolyással volt a későbbi korok politikai gondolkodásmódjára és hadászati stratégiáira is.
Az előadás a korszakról, a regény keletkezéstörténetéről, recepciójáról, a magyar fordításokról és a műhöz kapcsolódó sok más érdekességről szól. Az előadásban említett magyar kiadás: www.prosperod....
Köszönöm, nagyon érdekes előadás volt. 🎉
Köszönöm szépen hogy megosztotta a tudását! A későbbiekben is itt leszek, komplex rálátást biztosit.
Én is nagyon szeretem az összes előadást.
Ismét egy remek előadás - köszönjük a nem-egyetemisták nevében! Bár az utolsó percet hallgatva kicsit megijedtem, hogy milyen pontosan belelát az életembe :)
Viszont az embernek kedve támad tanulni :) Elképesztő ez a tudásmennyiség...
Èn is többnyire a házimunka elvègzèse közben hallgatom ezeket az előadàsokat😄, a legjobb!
Sajnos a beállítás miatt a megjegyzésekre adott válaszokat nem látja, csak a kérdező, pedig más érdeklődő is kívancsi lenne rájuk. 😊❤
köszönöm, megpróbálom átállítani
@@salatgergelytavoktatas köszönöm, köszönjük szépen!
Ami szöget ütött a fejembe, hogy ha a regényeket üzleti céllal adták ki, akkor valahogy sokszorosítani kellett. Vajon kézzel másolták a példányokat, vagy volt már nyomdájuk?
Amikor az első regények megszülettek (a 14. századtól), a kínaiak már több mint fél évezrede ismerték a könyvnyomtatást. A regényeket és egyéb szórakoztató irodalmat üzleti alapon működő nyomdák adták ki nagy példányszámban.
@@salatgergelytavoktatas Ezek szerint alaposan megelőzték Gutenberget. Különös, hogy mindennek ellenére nem lett kínai ipari forradalom. Köszönöm a választ!
Sajnos a választ nem látja csak a kérdező, pedig más is érdeklődő is kíváncsi lenne rá. 😊
Lehetne változtatni a beállításokon? ❤😊
A magyar kiadás melyik átírást használja?
a pinyin-t
Az új magyar fordítás sajnos szörnyű lett. Elismerem a fordítók teljesítményét, méltányolom a tudásukat, elhiszem, hogy hű az eredetihez, de egy stilisztának végig kellett volna mennie az egész szövegen.
Nagy kár, mert egyhamar nem lesz újabb fordítása.
Mik a problémák?
@@sdkfeldfwerer6751 Találomra felütöm az első kötetet, a 305. oldalon:
"A te kedvedért fogadtam el Zhang Xiu megadását - közölte vele Cao Cao -, máskülönben megöltem és darabokra szabdaltam volna őt" - az "őt" fölösleges, ezért van a tárgyas ragozás. Ugyanezen az oldalon lejjebb: "...miként távolítsák el őt"
"Látványod olyan számomra, mintha egy pillantást vethetnék a mennyekbe, ám van még egy dolog, amit ennél is jobban szeretnék" - inkább talán "mintha a mennyekbe pillanthatnék" mint ez az anglicizmus. A "még egy dolog" teljesen fölösleges.
"...ahová Dian Wei-t jelölték ki, mint bizalmas testőrt" - helyesen: "bizalmas testőrnek".
"Cao Cao volt az egyetlen, akivel találkozhatott" - jobban mondva "egyedül Cao Cao-val találkozhatott".
"...félelmetes harcos hírében állt, aki egyszerre volt bátor és hatalmas is" - itt vagy az "aki" szót kellett volna kihagyni, vagy a "volt" szót, mivel a magyarban ebben a szerkezetben nincs időegyeztetés.
"Nem igazán volt ötletük..." és "Dian Wei kapcsán" - ezek egyszerűen borzalmas hangzásúak, mindkettő afféle mindenre (és így igazán semmire sem) jó panel, a "nem igazán" inkább szóban, a "kapcsán" inkább igénytelen újságcikkekben terjed.
"Hétszáz li-t volt képes megtenni..." - miért nem "tudott" vagy "bírt"?
És mindez egyetlen oldalon. Amit nem pécéztem ki, az is épp csak elmegy. A szöveg nem törekszik sem tömörségre, sem választékosságra, sem magyarosságra, pedig ilyen terjedelemnél akár száz oldalt is megspórolhattak volna, csak a stílussal.
A stílus nem a klasszikus irodalmat, hanem az igénytelen, sokszor terjedelemre fizetett, sürgősen leadandó, panelekből épített médiahulladékot idézi. Mintha géppel fordították volna, pedig tudom, hogy ez lehetetlen.
Túlzok?
De azért van benne valami?