Pintér Béla - Mint szarvas hűs folyóvízhez

Mint szarvas hűs folyóvízhez, Úgy vágyik lelkem Istenhez, Ő megszabadít, elveszi minden terhem. Kegyelme újra átkarol, Lelkemről minden lánc lehull, Megvigasztal, és az, ami fájt emlék csupán.
Csak Ő és én,
Nem kell más,
Utána vágyom. Jelenlétében csodálom szépségét.
Soha nem leszek többé Az, aki voltam rég, Mert ő rám talált, és megfordult a világ. Szívem érte ég. Bármit megtennék, hogy Házában maradjak.