Fehérköpenyesek: Szabolcs Zoltán

Szabolcs Zoltán az orvostársadalom példaképe, ami a sebészi mesterséget, a tudományos munkát, a szakmai felkészültséget, az orvosi etikát, a fegyelmezettséget, a szorgalmat, a pontosságot, a segítőkészséget és a kollegialitást illeti. 1909 április 8.-án született Késmárkon. Orvosi diplomáját 1933-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg. 1952-ben nevezték ki a Vas Megyei Markusovszky Kórház Általános Sebészeti Osztályának vezető sebész főorvosává. A gyomorrák kezelésének területén komoly előrelépés történt Szabolcs Zoltán munkásságának köszönhetően. Munkahelyén nemcsak újszerű műtéti repertoárjával, kitűnő manualitásával szerzett gyors hírnevet, de a megyei kórház tudományos munkájának egyik fellendítőjévé is vált. Itteni működése során 29 szakközleményt, 1966-ban egy gyomorrákról szóló monográfiát írt. A sebészetben teljesen új műtéti eljárásokat is alkalmazott, az úgynevezett szombathelyi csomó , vagy Szabolcs-csomó is nevéhez fűződik. Hirdette, meg is valósította: a kórházban nem az orvos a legfontosabb, hanem a beteg.
Készítette: Boros Ferenc és Horváth Zoltán
Közreműködött: dr. Széll Kálmán