Éva hosszú éveken át szeretett volna gyereket. A terhesség alatt élete legboldogabb időszakát élte át. Aztán a sorsa mégsem úgy alakult, ahogy remélte.
Szomorú történet. A korábbi hozzászólások ellenére, azt gondolom, hogy senki nem ítélheti el a másik embert. A kicsi lélek meggondolta magát és mégsem akart leszületni. A búcsú a lelkünkben történik.
Annak a csepp életnek joga lett volna, hogy az édesanyja megérintse, hogy támogassa a küzdelmében. Nem szimpatikus ez az elbeszélés. Én megértem a gyászát de hogy eszébe sem jutott megnézni és ott lenni ez elképzelhetetlen. Én egy négyéves kislányt veszítettem el egy nap alatt szinte de ott fogtam a kezét míg lehetett. Az unokám két éve koraszülött lett nagyon rossz állapotban. A lámyom friss császárral vonszolta fel magát az inkubátorhoz. Mond ki amit akar, nekem ez nem tetszett ebben a történetben. A kislányom 34 éves lenne. Az unokám nagy küzdelmek után él de az édesanyja nem hagyta magára a küzdelmében.
Teljesen rendben van,hogy tudja,mi az elvárható viselkedés egy ilyen helyzetben??bizonyára Ön ezt másként kezelné...de mivel nem vagyunk egyformák ,tartsuk tiszteletben,másként éljük meg,másként dolgozzuk fel..a nehézségek nem egyformán terhelnek..tartsuk tiszteletben ezt..Ne itélkezzünk..köszönöm...
@@alcoholrelated4529 Akkor is,ha nincs bennünk annyi empátia,hogy belehelyezzük magunkat olyan élethelyzetbe,ahol a tulélesünk csak így biztositott..Igazam nem kell ,hogy legyen..az elfogadás attól még valid..Köszönöm..
😢Szomorú történet..együttérzésemet küldöm a mesélönek.
Kicsordult a könnyem. Megható történet. Köszönet érte.
Együttérzésem! Rettenetes küzdelem lehetett.
Együttérzésem😢
"Elpattant húrokból kötök sapkat, sálat,
Ez annyira szomorú, ez maga a bánat."
Nagyon szomorú történet,főleg átélni.
Szomorú történet. A korábbi hozzászólások ellenére, azt gondolom, hogy senki nem ítélheti el a másik embert. A kicsi lélek meggondolta magát és mégsem akart leszületni. A búcsú a lelkünkben történik.
Csodálatos ember egy nagyon-nagyon szomorù élettörténettel.
Javaslom, kapcsolják ki a hozzászólásokat. Döbbenet, amiket írnak.
Köszönöm a történetet. Lelki megnyugvást, és boldog "unokázást" kívánok.
❤❤❤
Ez nem csak hárítas hanem önzőség! Ennek a babának szüksége lett volna az anyjára!
Annak a csepp életnek joga lett volna, hogy az édesanyja megérintse, hogy támogassa a küzdelmében. Nem szimpatikus ez az elbeszélés. Én megértem a gyászát de hogy eszébe sem jutott megnézni és ott lenni ez elképzelhetetlen.
Én egy négyéves kislányt veszítettem el egy nap alatt szinte de ott fogtam a kezét míg lehetett.
Az unokám két éve koraszülött lett nagyon rossz állapotban. A lámyom friss császárral vonszolta fel magát az inkubátorhoz.
Mond ki amit akar, nekem ez nem tetszett ebben a történetben. A kislányom 34 éves lenne.
Az unokám nagy küzdelmek után él de az édesanyja nem hagyta magára a küzdelmében.
teljesen felháborító, hogy anyaként nem ment be a babához
Senki ne ítélkezen mások élete felet .
kar hogy nem mentél be hozzá,mert várt teged
pontosan
Teljesen rendben van,hogy tudja,mi az elvárható viselkedés egy ilyen helyzetben??bizonyára Ön ezt másként kezelné...de mivel nem vagyunk egyformák ,tartsuk tiszteletben,másként éljük meg,másként dolgozzuk fel..a nehézségek nem egyformán terhelnek..tartsuk tiszteletben ezt..Ne itélkezzünk..köszönöm...
@@ildikosimon4477 ha nem tekintjük embernek/léleknek a gyereket, akkor igazad van.
Igen tudom,maga önző volt patyolgatta a semmit erő barátját,én oda sem költöztem Vol na,a baba érezte.az elutasitast
@@alcoholrelated4529 Akkor is,ha nincs bennünk annyi empátia,hogy belehelyezzük magunkat olyan élethelyzetbe,ahol a tulélesünk csak így biztositott..Igazam nem kell ,hogy legyen..az elfogadás attól még valid..Köszönöm..