Lukács evangéliuma 10. fejezet - Példázat az irgalmas samáriairól -

Bevezető Lukács evangéliumához
Az evangélium görög szó, melynek jelentése: jó hír, örömhír.
"A négy evangélium közül Lukács evangéliuma kezdi a legkorábbról a földünkre jött Isten Fia, Jézus Krisztus történetét.
Nem csupán Jézus születésének az előzményeiről és körülményeiről szól részletesen, hanem a megjelenését és szolgálatát előkészítő próféta, Keresztelő János születésével kezdi elbeszélését.
Ennek hátterében az áll, amit Lukács evangéliumának bevezető szakasza mond: „Mivelhogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek, amint nékünk elénk adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, tetszett nékem is - ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam -, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre tanítattál.” (Lk 1,1-4)
Az apostolok cselekedeteiről írt könyvből kiderül, hogy Lukács, a kereszténnyé lett görög orvos (Kol 11,1-4; 2Tim 4,11) Pál apostol kísérője volt utolsó Jeruzsálembe utazásakor, valamint Júdeában tartózkodott Pál kétéves cézáreai fogsága idején is. Sok régi kereszténnyel találkozott ez idő alatt (lásd pl. Apcsel 21,15). Bizonyára ekkor volt alkalma „eleitől fogva mindennek szorgalmasan a végére járni”. Így alapos kutatás és megbízható tanúk vallomása alapján beszéli el Jézus földi élete és szolgálata történetét. Ezenfelül Lukács evangéliumára is érvényes az, ami minden bibliai iratra: „A teljes Írás Istentől ihletett.” (2Tim 3,16) Az alapos, felelősségteljes kutatómunkában, valamint a hallottak lejegyzésében és megfogalmazásában is a Szentlélek segítette Lukácsot."
Különösképpen kiemeli Jézus irgalmasságát az elesettek és a bűnösök iránt.
"Theophilus, akinek a szerző az evangéliumát ajánlja, valószínűleg pogányságból megtért keresztény volt. Mivel a Theophilus név jelentése Istenszerető, elterjedt, népszerű nézet lett, hogy csupán szimbolikus névről van szó: Lukács minden „Isten szerető”-nek írta evangéliumát. A névhez kapcsolt jelző - a magyar fordításban „jó”, az eredeti szövegben „legnemesebb” - azonban rangos személyek megszólítása volt. Ebből az következik, hogy Theophilus valóságos személy volt. Lukács evangéliuma előbb keletkezett, mint az ugyancsak Lukács által írt Apostolok cselekedetei (Ap csel 1,1). Így keletkezése i. sz. 61. elé tehető, mivelhogy az Apostolok cselekedeteit Pál Rómába érkezése után, 61-63 között írta Lukács."
Végül egy fontos tudnivaló!
Azért választottam az egyszerű fordítású (EFO) Bibliát a felolvasáshoz, hogy mindenki számára érthető legyen. Viszont ebben a fordításban a Szentlélek isteni személy nevét Szent Szellemnek fordították. Az ember lelke, pszihéje és az Isten Lelke külön szó a héberben és a görögben is. Ezért hogy meg legyen különböztetve a magyarban is, a szellem szót használják.
Ez azért nem szerencsés, mert a szellem szó magyarul kísértetet jelent vagy azt is jelentheti, hogy az ember szellemi képességei, tevékenységei.
Számomra is nagyon idegen a Szent Szellem kifejezés, ezért maradnék a hagyományos Szentlélek szónál az adott szöveg olvasásakor.
Idézetek forrása: Biblia-tanulmányok, Lukács evangéliuma, Spalding Alapítvány Budapest, 2015
Felolvassa: Kacsándi Éva