Pozitív diskurzus: "Vissza vagy előre?" - a kereszténység jövője

Pódiumbeszélgetés vallási témában
1. rész: a kereszténység jövője: "vissza vagy előre?"
A beszélgetés célja:
--------------------------------
jobban megismerni és megismertetni a keresztény felekezetek hozzáállását, véleményét a világban tapasztalható identitásbeli, kulturális és vallásos jelenségekkel kapcsolatosan.
A pódiumbeszélgetés mottója:
--------------------------------------------------
A „Pozitív Diskurzus” arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy érdemes és kívánatos az egymás felé való toleráns odafordulás, még ha jelentősen különböző világnézeti szemüvegen át szemléljük is a világot.
Keretek:
-------------
Az esemény nem vitaműsor és nem ökumenikus lelkigyakorlat. Inkább intellektuális eszmecsere, ami főként a vallásos vagy hívő embereknek lehet hasznos iránymutató, ismeretbővítő lehetőség - de természetesen bárkinek érdekes lehet, akit érdekel az egyházak viszonya a világhoz.
Témák, kérdésfelvetések:
----------------------------------------
1. „Korszellem vagy hagyomány?
Állítás: Korunk uralkodó világnézete a globalizmus és az individualizmus. A hagyományos értékrendek nem trendik, nem mondernek, nem népszerűek. A korszellem a jelen, a hagyomány a múlt.
2. „Ész vagy szív?”
Állítás: A modernitás egyik szinonimája racionalitás, a szív és lélek szerinti élet pedig inkább a szent őrültek kiváltsága. A szent életre törekvők nem modernek, és egy igazán modern ember nem tud szent életű lenni.
3. „Sokszínű világ, egyféle válasz?”
Állítás: A globalizmus és a fejlett nyugati korszellem elhozta az emberiség számára a világ teljes megismerésének lehetőségét. Az élet nagy kérdéseire, a világban található emberi kultúrák ezer és ezer választ adhatnak. A kereszténység válasza csak egy a sok közül.
4. Kelet ébredése, nyugat alkonya?
Állítás: A vallás és a vallásosság dinamikus dolog, úgy egyéni, mint intézményi formájában. A kelet a szív, a nyugat az ész. Az ész világa háttérbe szorul, az érzelmek világa hangsúlyosabbá válik.
5. Egyén vagy közösség?
Állítás: Korunk uralkodó világnézetében a hagyományos közösségek értékei relativizálódtak. Már nem a közösségek értékrendje a mérvadó, hanem az egyén szabadsága és szuverenitása adja a valódi értéket.
Résztvevők:
Csoma Áron - református lelkész
Szemere János - katolikus pap
Ambrózy Tamás - katolikus pap
Solymár, 2021. Szerkesztett változat.

[@rozvanyid]

Nagyon értékes gondolatok, érdemes folytatni!

[@yprtdxprtd8958]

Nagyon jó volt! :) remélem lesz folytatás!

[@laszlokadar1919]

Milyen kérdés az, hogy: "a hagyományos megoldások vagy az újító megoldások segítenek az életben?" 9:37 - Ambrózy Tamás erre ad is egy más megközelítést, és bizony nagyon jó kiindulásként... - vele érdemes beszélgetni :)

[@laszlokadar1919]

Nem! A tartalom nem határozza meg a formát. 18:10 A tartalom van és a forma a tartalom átadása, megélése, átélése, kifejeződése stb., azaz egy burok, egy közlési, megjelenési mód. Ezért ez akármilyen is lehet, de természetesen az a kérdés, hogy a tartalom közben mennyire tud érvényesülni. Adott szélsőségben a forma túlzott szerepe akár elnyomhatja a tartalmat, a teljes formanélküliség pedig kevésbé teszi átélhetővé, érzékelhetővé a tartalmat. Mindent összevetve (és ez itt csak egy rövidített változat): a forma kell, hogy valamilyen egészséges arányban jelenjen meg, hogy szolgálni tudja a tartalom megértését, átélését, azonosulást stb., hiszen amíg testben vagyunk, mindennek van fizikai megjelenése és kell is hogy legyen.
Az már egy újabb fejezet ebben, hogy a forma melyik korból származik és milyen mértékben, azaz: hogy a hagyomány és korszellem milyen mértékben ötvöződik. Megjegyzés: a hagyomány is korszellem: egy korábbi korszellem a formájával egyetemben.
Feszegetni ezt a kérdést csak úgy érdemes, hogy a tartalmat miként tudja szolgálni az interpretálás módja, naggyából a forma. Az is egy forma, ha nem szólsz semmit csak meditál mindenki egy közösségben, majd mindenki hazamegy; és az is forma, ha mindenki mond valamit, táncol, énekel, tanít, beszámol, leborul, füstöl stb.