A Mezőség

A Mezőség (románul Câmpia Transilvaniei) folyókkal határolt erdő nélküli dombvidék Romániában, Erdélyben, az Erdélyi-medencében, Kolozs, Maros és Beszterce-Naszód megyék egymással érintkező vidékein. Lakossága ma vegyesen magyar és román, a korábban az északkeleti részen (Nösnerland) lakó szászok 1945-1992 között jórészt kivándoroltak. Kulturális tájegység: hagyományos magyar kultúrája többek közt néptáncairól híres.
Neve nem régi eredetű, erre utal, hogy a helybéliek még ma is ritkán használják. Kós Károly szerint először 1447-ben fordult elő Mezőszilvás falu nevében. Általános elterjedése csak a 19. századra tehető.
Határai északon a Nagy-Szamos, északkeleten a Sajó, keleten és délen a Maros, délnyugaton az Aranyos, nyugaton a Kis-Szamos. Szomszédai északon Máramaros, nyugaton a Szilágyság, Kalotaszeg, délnyugaton Mócvidék és Aranyosszék, délen a Küküllő-menti dombság, keleten Marosszék, északkeleten Beszterce régió.
Lankás domboldalak és széles hegyhátak jellemzőek rá, sok szakadékos, meredek lejtővel. Valamikor teljesen erdőkkel borított terület volt, de az erdők jelentős részét kiirtották és szántóként, vagy legelőként használják. Innen a gyakori Mező előtag a tájegység településeinek nevében.
A honfoglaló magyarok által legkorábban elfoglalt erdélyi területek közé tartozott. A 11. században a Szamos, a Sebes-Körös és a Maros völgyeihez hasonlóan összefüggő magyarlakta terület volt, ekkor még a gyakori kun és besenyő betörések elleni gyepű része.
Wass Albert és Sütő András regényeinek és elbeszéléseiknek jelentős része a Mezőségen játszódik.
wiki