Budaörsi Állatmenhely

Sdílet
Vložit
  • čas přidán 10. 03. 2022
  • Rendező: Diczenty-Peti Kinga
    Szöveg és narráció: Éhen Anikó
    Kamera és vágás: Somogyi László
    Köszönjük mindenkinek aki segítette ennek a videónak a létrejöttét!
    "Az állatok csodálatosak, hiszen mindig örömöt és szeretetet lopnak a szívünkbe. Ezek az érzések pedig további jót hoznak az életünkbe. Óriási ajándék ez."
    Rhonda Byrne
    Ingatlanosként nagyon sok életbe pillanthatunk bele, ez hatalmas bizalom. Mindig öröm egy olyan otthonba belépni, ami teljes és átjárja a szeretet, de még ettől is nagyobb öröm, amikor találkozhatunk az ügyfeleink kis kedvenceivel.
    Mikor egy puha nózi a tenyerembe fúródik simogatást kérni, látom a gazdit aggódva figyeli, hogy, mit fogok szólni. Mit szólnék?! Megnyugtatom, rengeteg nedves nózi vár engem is otthon!
    A hazaérkezés így mindig boldog, sőt szinte esemény hisz van aki csóvál, majd csahol és van, aki már az ajtóban dorombol. A gondok ilyenkor átértékelődnek, bármilyen napom volt, ők minden nap egyformán szeretnek. Ez olyan szeretet, amit semmi nem helyettesíthet. A ház csak egy épület, az otthon egy érzés, amit a kis kedvenceink tesznek teljessé.
    Munkánk során előfordul, hogy azt tapasztaljuk, vannak olyan lakások, amik bár berendezettek, mégis üresek, ugyanakkor tele vannak, a menhelyek.
    Az emberek nem is sejtik, hogy a rácsok mögött mennyi önzetlen szeretet lakik, ami arra vár, hogy úgy szerethessen végre ahogy talán még senkit, egy igazi felelős saját gazdit! Ha egy állat elkötelezi magát, nem okoz csalódát, kitart mellettünk egy életen át.
    A világon sokan boldogtalanok és magányosak, nem is gondolják, hogy társ nem csak ember lehet egykisállat is teljessé teheti az életet.
    Szerencsésnek érzem magam, mert egy olyan csapathoz tartozom a Remax Fortis tagjaként, ahol mindenki rajong az állatokért, ez abból is látszik, hogy irodánkhoz közel 30 kis kedvenc tartozik.
    A tények magukért beszélnek élettelen lakások - magányos emberek- zsúfolt menhelyek… mi pedig tudjuk, hogy egy kis állat milyen változás lehet.
    Nem volt kérdés, hogy mit szeretnénk kezdeni a szabadidőnkkel, gyűjteni kezdtünk az év végével,
    feltérképeztünk néhány szervezetet, végül a választásunk a Budaörsi állatmenhelyre esett.
    Nagyon jól döntöttünk, kedves odaadó dolgozók és önkéntesek gondozzák az itt élő lelkeket, tényleg mindent értük tesznek és mindenkit szeretnek. A telepen végig sétálva minden egyes kennel előtt meghallgathattuk a bent élők történetét és kaptunk egy rövid jellemzést. Sőt mivel cicák is vannak zsákbamacskát senki nem kaphat.
    Csak ámultunk és néztük, hogy honnan ez a sok szeretetre éhes állat, bár a választ sejtettük, azért hallani nem volt könnyű.
    Olyan világot élünk, ahol azt tanítjuk a következő generációknak, hogy mindent újra kell cserélni, ami régi vagy meguntuk netán egyszerűen csak már kiszolgálta az idejét. Ami nem kell, el lehet dobni a felelőséget másra lehet hárítani…
    Sokan egész életükben nem kerültek közelebbi kapcsolatba egyetlen háziállattal sem, nem is sejthetik, hogy miről maradhatnak le. Nincs tapasztalatuk és talán hiányzik a bátorságuk is, hogy egyedül vágjanak bele a gazdi létbe, de tudják érzik, hogy valami hiányzik. Ha tehetik látogassanak el egy menhelyre, ahol megismerhetik, hogy mit is jelent gazdivá válni, megtanulhatják, hogyan kell az állatokkal bánni, hogy az együttélés kölcsönös öröm legyen. Az állatmenhelyek, bár nem a legvidámabb helyek, nem szörnyűek, főleg annak, aki a nap végén hazamehet. A látogatók, önkéntesek, pedig szebbé tehetik az ottani életet, reményt adnak az ott élőknek és az érzést, hogy valaki engem is szeret.
    A gazdijelöltek, megismerhetik saját magukat is, hogy kiderüljön, hogy ki is a megfelelő társ nekik. Aki csak rágódik, de nem mer belevágni ne is tegye, úgy senkit nem érhet csalódás. Jöjjön el mérje fel a lehetőségeit az igényeit ismerkedjen kötelezettség nélkül, kérje ki a hozzáértők tanácsát és csak azután válassza ki a társát.
    Mi emberek szerencsések vagyunk, mert lehetőségünk van több kis társsal is megosztani az életünket. Az állatoknak sajnos nincs ennyi idejük sem lehetőségük, mi döntünk helyettük.
    Ők A gazdira vágynak, akit életük végéig szerethetnek! Igen, a végéig, ahogy mi is azt szeretnénk hogy, szeretetben múlhassunk el, náluk sincs ez másképp.
    Amikor az örökbefogadás mellett döntünk, tudnunk kell, a kölyökből egyszer aggastyán lesz a felelősségünk egy életre szól nem csak a vidám évekre. Mégis megéri…. aki magához vesz egy megmentett lelket nem csak az ő életét teszi teljessé, hanem a sajátját is.
    Nem kell megijedni a menhely szótól, bár én inkább úgy hívnám, hogy az állati lehetőségek tárháza, kulcs a boldogsághoz mindkét irányba…
    "Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."
    Anatole France

Komentáře •