2024/1. III.rész

Azt hiszem, ezt a filmet érdemes megnézni, ahogyan kiemelkednek a formák a semmiből....
Még vannak részek, amikkel dolgom lesz.
Azt kell eldöntenem, hogy akarok-e beleveszni a sötétségbe, hogy a jelenleg azonos értékű szînek inkàbb elkülönüljenek, vagy megelégszem a harmóniàval.
Az emberi életben vannak pàrharcok, melyeket úgy vívunk meg, hogy lehetőleg nyerjünk. A hatàrok kijelölésre kerülnek, eltűnik, ami nem hozzànk való, helyébe olyan érkezik, amely kiegészîti valósàgunkat, amitől többek leszünk. Îgy leszünk kerek egészek.
Ha soha nem akarjuk megismerni a màsikat, annak jó és rossz oldalàt, akkor maradunk abban a langyosvîzben, az azonos értékű szîneinkkel, s nem adunk lehetőséget arra, hogy legyen egy kis kontraszt az életben.
Mert a harmóniàt könnyű megszokni, ami kontrasztos, feszültséget teremt.
Akarok feszültséget teremteni?
Hogy elkülönüljön a bennünk lévő jó a kevésbé jótól?
Vagy időzzünk el ebben a kellemes milliőben?
Még vàrok pàr napot, hogy melyik utat vàlasszam.
Mértékkel- értékkel
Megtalálni egy köztes állapotot, az egyensúlyt, nem könnyű. Van, hogy le kell mondanunk valamiről, hogy elérjük mindezt.
Így van ezzel a filmmel is.
Le kellett mondani miatta nagyon sok dologról: emberekről, hangokról, tekintetekről, és körbevenni magam olyan dologgal, amely kivezet a mindennapok megszokásaiból.
Olyanokból, mint amikor rutinszerűen már várjuk az események bekövetkeztét, egy találkozást, egy beszélgetést, egy hívást.
És egyszercsak jön egy kattanás, minden előzmény nélkül, vagy talán mégis volt valami oka, és nem tudjuk addigi megszokásainkat tovább folytatni. Nem nem akarjuk, hanem nem tudjuk. Mert valami nem engedi folytatni.
És erre vártunk már régóta. Hogy valami történjen. Akármi. Bármi.
Ami előrevisz, kizökkent.
És megérkezünk.
A filmet nem akartam hosszúra, igyekeztem egy még élvezhető hosszúságban gyorsítani. Végignéztam. Végig szoktam 🙂 Komolyan mondom, élveztem minden percét. És eltűnődök ilyenkor, hogy honnan a frászkarikából jön mindez? Hogyan látom bele ezeket a formákat? Miért pont azt a színt választottam a festéshez? Miért rongyal maszatolok olykor, és miért az ujjammal máskor.
Magamnak is feltehetem a kérdést, és magamnak sem tudok válaszolni.
Csak azt tudom, hogy a kezem, ruhám csupa festék, a gondolataim amik addig voltak, törlődnek, és elveszek ebben az egész folyamatban. És nem érdekel más.
Folyt.köv.
#acrylicpainting #budaitimea #hogyanfess #akrilfestéslépésrőllépésre #oktatóvideó #spontanrealismus #youtuber #vlogger #magyaryoutuber #akril #akrilfestés #painting #paintingwithplasticcard #paletteknife #színelmélet #színkeverés