Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen.
Az egyik leggyönyörűbb szerelmes vers, ami íródott. Általános iskola óta őrzöm ezt az emléket!
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.
Hát, ezt nagyon szépen mondta el! Köszönöm.
Egy gyönyörű hangulat jel a lét időből, ami megszépíti a jelenünket a múltból.
Nagyon szépen közvetítés
Koszonom
00:15
Ez oda lett rakva. És ezt most még értettem is! :)
Hopp, felveszi a versenyt az Oberfrank eloadassal
Hát ez beteges. Nem elég, hogy nem tudta megemészteni, de még oda is írja a végére, hogy ámen, azaz úgy legyen. Önsorsrontás.
Ezt a verset zsebretett kézzel nem méltó
Teljesen elfedni soha nem tudod.
Grét
osztattam
Yaaahhh Csak a Másik Èletèt nem Szabad, Tilos Elhibázni Valótlan ,Cselekedet nèlküli Èrzelmekkel 😰🤬😡😖😳🤔