Jezsuita Udvar Podcast: Áldozatiság és szabadulás

A Szent Antal kilenced negyedik hetének témája a megbékélés a megbántottságból és az erőszakból. E heti vendégünk Bakk-Miklósi Kinga pszichológus és pszichoterapeuta, akivel az áldozatiság és a szabadulás témakörét járjuk körül.
Videó összeállítása: Szeibert Xavér
Részletek a beszélgetésből:
„Nem egy szereplős történeteket látok, hanem több szereplőseket, és ebben az esetben is minimum három szereplős történetet különböztethetünk meg. Általában áldozatokról, elkövetőkről beszélünk, és a nézőkről alig, ők azok, akik tudomást vesznek, akik követik, akik esetleg a jelenségben is részt vesznek, de hallgatólagosan elfogadják vagy visszautasítják a tettet, de nem lesznek aktív résztvevői a történetnek. Mindháromról beszélni kell.
Az elkövető agressziója mögött általában nem erő áll, hanem gyengeség, nem valami önérvényesítő ügy, hanem elesettség. Ezzel is érdemes foglalkozni, mert amennyiben ez gyógyulni tud, úgy egyre kevesebb igénye van az agresszivitás megélésére és kiélésére.
A közösség, aki nem vesz részt benne, hallgatja, és úgy gondolja, hogy nincs beleszólási joga, mégis van. Ennek a csoportnak a felelősségérzetét érdemes erősíteni, mert vannak esetek és helyzetek, amikor dolgunk van, amikor érdemes beleavatkozni, amikor érdemes felelősséget vállalni, egymásért, az ügyért, és nem elintézni annyival, hogy ez nem az én dolgom, oldják meg! Egyéni és közösségi ügy az ilyen ügy.
Az agresszivitás formáiban legalább hat szempontunk van:
1. Öncélú agresszivitás, amikor a gonosztettet, a kárt akarjuk a másik számára, hogy kapja vissza, mert megérdemli.
2. Instrumentális agresszió, amikor valamilyen erőszakot követnénk el a jóért, valamilyen jóságos ideológia nevében tennénk ezt.
3. Önérvényesítő agresszivitás, amikor úgy gondoljuk, hogy individualistának lenni igazolt ügy: szabad ezt a magam egyéni elképzelései szerint véghezvinni és kivitelezni, mert velem is elbántak.
4. A szeretetben lehet agresszió, amikor a szeretet álarca mögött igenis játszmákat érvényesítünk és agresszív megnyilvánulásokat.
5. Diszkriminációban rejlő agresszió, amikor kisebbségek, idegenek, nemek, korosztályok, kultúrák megkülönböztetése miatt azt gondoljuk, hogy feljogosultak vagyunk arra, hogy erőszakot kövessünk el, illetve ebből a kisebbségi csoportból úgy gondoljuk, hogy erősebb agresszivitást gyakorolhatunk áldozatként mert megsemmisítenek, sarokba szorítanak, mert nem hagyják.
6. Védekező agresszivitás, amikor legalizáljuk a rossz tettet, a bosszút csak azért, hogy az igazság helyreálljon.
Értsem, meddig tartok én, honnan kezdődik a másik. Hol vannak az én egyéni igényeim, szükségleteim? Mi az, amit nem kommunikálok, de elvárok, és viszont. Ebben az egyik legfontosabb szó az önismeret, amikor a magam kis csendjében, benső szobájában valahogy ki tudok egyezni magammal, hogy nem a bosszú, az agresszivitás a járható út, hanem lehet valami más is. Ami nekem és neki is inkább kedvez.”

[@krisztinka613]

Köszönöm.