Jón Kalman Stefánsson: Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről KIBESZÉLŐ

Együtt olvastuk Jón Kalman Stefánsson Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről című regényét, amely Patat Bence fordításában jelent meg 2023-ban a Typotex Kiadónál.
Az élő beszélgetésben Dórival, Esztivel és Tündével beszélünk a könyvről. Tartsatok velünk!
‪@uljlemellem‬
‪@booksflyingaround‬
‪@PontosvesszoParipa‬
Korábban Jón Kalman Stefánsson Nyári fény, aztán leszáll az éj című könyvéről is beszélgettünk: • Jón Kalman Stefánsson:...
...és a Csillagok sercegéséről is: • Jón Kalman Stefánsson:...
A könyveket köszönjük a Typotex Kiadónak!
#skandinávirodalom #typotexvilágirodalom #izland

[@tamasfulop7219]

Sziasztok! A Hiányod maga a sötétség volt az első, amit Stefánsson-tól olvastam... Igazából a cím volt, ami eldöntötte, hogy mit választok tőle elsőre... Annyira szép, annyira költői, jó kimondani, napokig velem/bennem maradt, úgyhogy azt éreztem, hogy ez eldőlt... Nagyon tetszett, költői szöveg, sokszor, mintha egy szabadverset olvasnék, nyilván ez egy hatalmas fordítói érdem... Utána következett a Menny és pokol trilógia, ennek az első két köteté után beiktattam "pihenőként" két másik Stefánsson-t, az Árkok az esőben és a videó könyve, a Gondolatok a mamutfenyőkről és az időkről... Most kezdtem bele a trilógia befejező részébe. Azt kell, hogy mondjam, hogy a trilógia között elolvasott két könyv vegyes érzéseket váltott ki belőlem, a trilógia viszont már az első kötet legelején mindent felülmúló rajongást... Ez, hogy 70-80 oldalakon keresztül "csak" mennek át a hegyen, és közben látni a tájakat, érezni a hideget, hallani a belső hangokat, kihallani a karakterek lelkét, ez valami csodálatos, imádtam/imádom, és a befejező részt is nagyon, pedig még csak az első 40 oldalnál tartok. Az Árkok az esőbent nem tudom hova tenni... Fogalmam sincs, hogy miről szól, ha meg kellene fogalmazni 2 mondatban, nem tudnám... Olyan volt, mintha összefüggéstelen novella-töredékeket olvasnék... De közben meg ez stefánsson-i sajátosság (ugye?), hogy ugrálunk az időben össze-vissza stb., ez a "technika" nem volt szokatlan, de ebben a kötetben ez számomra befogadhatatlan volt, teljesen kívül rekedtem a könyvön (ellentétben a trilógiával)... A Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről már vegyes... abba jobban bele tudtam feledkezni, de itt is inkább csak néha, nem folyamatosan... Engem minden kétséget kizáróan a trilógia rántott le a mélybe, eddig ez gyönyörködtet a legjobban... (hosszú lett, bocsánat) A trilógia befejező részét most már kiolvasom, utána jöhet a Csillagok sercegése, vagy A halaknak nincs lábuk, vagy az Ásta...

[@Faltolfaligkonyvesvlog]

A trilógiát én még nem olvastam, de már nagyon várom. Nikiék nagy kedvence! Örülök, hogy ennyi könyvet olvastál, látom téged is beszippantott a skandináv irodalom! :))