Ismerős Arcok - Barátom

Sdílet
Vložit
  • čas přidán 9. 02. 2013
  • Barátom (Nyerges - Galambos)
    Látod, igazam lett, én mindig ettől féltem,
    Hogy közénk áll valami, talán fontosabb.
    Pedig én igazán kiszámíthatóan éltem,
    S közülünk mindig te voltál az okosabb.
    Tudod jól, nekem a szívem gondolkodik,
    És amit ő gondol, azt muszáj megtennem.
    De szólhattál volna, hogy nem tudsz már velem jönni,
    S ha már nem tudsz, hadd tudjam, hogy miért nem.
    Refr.:
    Hónapok óta a híredet se hallom,
    Hiába ordítok, nem hallod már a hangom.
    Tán a hétköznapok fogságába estél,
    Bár segíthetnék rajtad, drága testvér.
    Olyan csendben maradtál el, hogy észre sem vettem,
    Csak a hiányod lett egyre égetőbb.
    És tudom, mit gondolsz - hagyjam már végre abba! -,
    De hadd mondjak pár dolgot még előbb!
    Bizony, nem így képzeltem még néhány éve;
    Megint egy dolog, amit valahogy nem értek.
    Igaz, nem biztos, hogy mindent értenem kéne,
    Hát úgy teszek, mintha hinném, mit beszélnek.
    Refr.
    Hogy annyi a dolgod, hogy ki sem látszol belőle,
    A munka, a kocsi, a pénz s még az asszony is.
    De úgy érzem, olyan nagyon nem is bánod,
    S ha így van, hát én bánom helyetted is.
    Persze lesz még úgy, hogy együtt ülünk mi ketten,
    Pár üveg borral, egy csendes délután,
    S nem kell többé gondolnunk sem arra,
    Hogy a barátunk már nem a barátunk talán.
    /Nem tudom, Te hogy vagy vele, én nagyon nehezen élem meg, hogy azokból a srácokból, akikkel a kölyökkoromat együtt töltöttem, már szinte senki nincs mellettem. Mondják, hogy ez az élet rendje, de mi akkoriban életre-halálra fogadtunk barátságot, még ha nem is mondtuk ki soha. Rajtuk is ezt látom, ha nagy ritkán találkozunk; a lesütött szemekből, az elforduló félmosolyokból, a fogadkozásokból: „Majd hívjuk egymást és találkozunk." - aztán újra hétfő, a meló, a kocsi, a pénz, s még az asszony is. Nekem meg fáj a szívem ettől./
  • Hudba

Komentáře • 9