NAPI HANGZÓ BIBLIA - 236. RÉSZ - 08.24.- Jób 12,1-15,35; 1Kor 15,29-58; Zsolt 39,1-13;Péld 21,30-31

A mai részben Jób és Elifáz kemény szavakkal odamondogatnak egymásnak. Jób kijelenti, hogy barátai szavait nem sokra tartja, mert szerinte csak gúnyolódnak rajta és ő nem velük szeretne beszélni, hanem Istennel közvetlenül. Elifáz pedig azzal feddi meg Jóbot, hogy ne gondolja, hogy nála van a bölcsek köve, mert a barátai között még az apjánál is van idősebb és tapasztaltabb. Elifáz véleménye egyértelműen az, hogy ilyen dolog nem történik véletlenül az emberrel. Közben persze megint korszakos bölcsességek hangzanak el.
HA TETSZIK A NAPI HANGZÓ BIBLIA, IRATKOZZ FEL A CSATORNÁNKRA A VIDEÓ ALJÁN TALÁLHATÓ FELIRATKOZÁS GOMBRA KATTINTVA VAGY ITT: / napihangzobiblia (HA A KIS FEKETE HARANGRA KATTINTASZ, AKKOR ÉRTESÍTÉST IS KAPSZ, HA ÚJ EPIZÓD JELENIK MEG.)
Jób beszél arról, hogy amint az ember ínye kóstolja meg az ételt, a füle próbálja meg, amit hall. Vagyis -- feltéve hogy rendelkezünk józan értékítélettel -- , ha hallunk valamit, megítéljük és nem feltétlen fogadjuk el, hanem úgymond "megpróbáljuk", megemésztjük lelkünkben és csak akkor értünk egyet vele, ha az egyezik a saját értékrendünkkel. Ez kiváltképpen igaz a keresztény tanításokra. Vannak olyan tanítások, amelyek inkább emberi gondolatokat tartalmaznak, semmit Istenéit. Ezért nagyon fontos, hogy ezeket valóban először próbáljuk meg a fülünkkel és csak akkor fogadjuk el, ha egyeznek a Szentírásban lefektetett értékrenddel.
Korábban a mai részben szintén Jób mondja elkeseredésében, hogy bezzeg akik Istent bosszantják, nyugodtan élnek, azok akiknek erejük az istenük! Ez nem csak abban az időben volt így - ha ma körülnézünk a világban az emberek túlnyomó többsége már nem kézzelfogható bálványszobrokban bízik, hanem vagy a pénzben vagy a saját erejében vagy mindkettőben egyszerre.