Lubics Szilvi: “Nekem alap volt, hogy sose a gyerektől vegyem el az időt!”

A futás egyre népszerűbb mozgásforma, az anyukák körében is, mert amellett, hogy relatíve nem sok minden kell hozzá egy jó futócipőn és nők esetében egy jó (szoptatós nők esetében kettő!) sportmelltartón kívül, itt nem kell edzőhöz, csoportos órák időpontjához, terem nyitvatartáshoz alkalmazkodni. Mész és futsz.
Szép is lenne, ha ilyen egyszerű lenne, mert azért van bőven mihez alkalmazkodni - gyerekek, házimunka, mikor van az embernek segítsége, mikor tud lemondani bármiről - például az alvásról - annak érdekében, hogy futni mehessen. Ha meg egyik sem jön össze, jöhet egy futóbabakocsi és lehet a kilométereket róni a gyerekkel. Már ha bírja.
A dolog most sem fekete és fehér, és talán ettől igazán szép. Mi viszont kíváncsiak voltunk, hogy fut két profi, akiknek a mindennapjaik része a futás. Eléggé meglepődtünk a fél 4-es ébredéseket hallva, pláne, amikor Lubics Szilvi, aki nemrég győztesként tért haza 200 kilométer embertelen hidegben történő futás után az Antarktiszon megrendezett ultramaratonról - azt mesélte, hogy az ő gyermekei nem is tudták, hogy mikor fut, mert számára alap volt, hogy ezt az időt ne a gyerekeitől vegye el. Mire azok felébredtek, már túl volt akár 2-3 óra futáson is.
Szilvi mellett pedig Birta Brigi is eljött nekünk mesélni, a Runner's World főszerkesztője, aki még nagy pocakkal is futott, aztán kislánya születése után sokáig használt futóbabakocsit, hogy összekösse a kellemest (futást) a hasznossal (a gyerek alvásával).
#meséljanyukám #lubicsszilvi #futás #anyafut #futóanya