Foglalkoztam előző élet hipnózissal úgy házilag bár ne tettem volna. Feltétlen ajánlom a mentor, vagyis pszichológus közreműködését. A dolog nem feltétlenül veszélytelen, megbonthatja a lelki egyensúlyt, és olykor már már patologikus leginkább skizofréniára emlékeztető tüneteket produkálhat Amikor én ezt csináltam nem komplett előző életek jöttek le, hanem igen erős végletes érzelmi töltésű nüansznyi történések. Kettő igen igen durva volt. Az egyikben öngyilkos lettem. Kb az 1800-as évek lehetett, talán Bécs berohanok egy szobába a bútorok letakarva, képek lógnak a falon zsánerképek , piknikezőket ábrázolnak, még ma is le tudnám évek múltával írni őket., kinézek az ablakon késő tavasz van talán szombat vagy vasárnap , megcsillan a napfény a szomszéd ház ablakán negyed kettő körül lehet, igen erős elhatározással átvágtatok a szobán, semmi mást nem akarok csak kiugrani az ablakon, emeleten vagyok. Számomra az öngyilkosság ott akkor a mennyország a megváltás. Kiugrom földet utcakövet érek összetöröm mindenem, arra jön egy kocsi talán konflis felszednek az eget látom szép bárányfelhőket és az utcák feldíszítve német, magyar zászlókkal, észveszejtően gyönyörű, aztán se kép se hang. Ez azután álomként kb két hétig minden éjszaka visszatért. Nem egy kellemes dolog naponta azt álmodnod hogy meghalsz, felriadsz és azt érzed ó istenem de jó hogy élek. Ráadásul ott és akkor (látomás közben, korántsem vagyok biztos benne hogy csak látomás) mostani valódról semmit nem tudsz, most már edd meg amit főztél címszó. Élesebb színesebb tapasztalás volt mint a legtöbb valós mostani tapasztalásom. A másik ennél talán bizonyos értelemben durvább. Előre kell bocsátanom férfi vagyok gyerekeim vannak és soha nem vonzódtam saját nememhez. Ebben a nüanszban anya vagyok a kislányom a térdemen ül úgy négy év körüli hirtelenszőke, copfot fonok neki, beleszippantok a hajába és elönt a határtalan anyai érzés. Ez a cucc álomként soha többé nem tért vissza, pedig szinte az életemet odaadtam volna érte úgy kb 2 hónapig hogy újra érezhessem. Nagyon nehéz volt egyáltalán ép ésszel felfogni és feldolgozni ezeket a tapasztalásokat, annyira kívül esnek a mindennapi normalitáson. Még manapság is amikor írok vagy beszélek erről belesajdul a szívem "álombéli" lányom hiányába. Ami különösen hátborzongatóvá teszi az egészet hogy ez után az utóbbi látomás!? után tökéletesen be tudom fonni saját saját (jelenvaló létem) lányom haját, előtte hiába is próbálkoztam vele. Elnézést a magyartalanságért de még szó se, és nyelvtani fordulat sincs amivel tökéletesen meg lehetne fogalmazni ezt az abszurditást.
Én saját magam egy jól sikerült meditációval csöppentem a jelenlegi életem,kiválasztásának történetéhez ,és olyan módon láttam rá, amit nem is gondoltam. Le írtam naplóban .
Nagyszeru musor, magyarazat! Sok sikert tovabbra is kedves Melitta! Hogyan lehetne felvenni a kapcsolatot K. Erikaval, vagy hol lehet meg vele az internetten talalkozni?
A témáról akkor lehet hitelesen beszélni, ha ezzel a technológiával utazott már valaki vagy és utaztatott. Én mindkettőt. Pránanadi technológia amely teljesen biztonságos. Aki hallott valamit és nem saját megtapasztalasa van a témában az nem hiteles azt gondolom. Továbbá szórakozásból valóban nem érdemes utazni sem erre az életre, sem előző életre. Akkor érdemes, ha valamilyen problémával küzd az ember és meg szeretné oldani.
KRISZTINA KREDITS-nek üzenem, aki azt írta, hogy: -- "Engem nagyon megrázott. 5-6 éve csináltam egyszer végig egy ilyet. Soha életemben nem éreztem magam olyan rosszul, mint akkor. Olyan erős fájdalmaim voltak, hogy szó szerint sírtam, hogy hagyjuk abba." -- Akkor valaki valamiket nem jól csinált, egy szakszerűen végrehajtott utaztatás során a testi fájdalomnak nem szabad átjönnie! A lelki fájdalmak át szoktak jönni, de ezeknek a kezeléséhez megvannak a módszerek. A lelki fájdalmak jelzik a kiegyenlíteni való területeket, hiszen az egész utaztatás célja a kiegyenlítés. A kiegyenlítés, amit ha jól végeznek, akkor a mostani életre pozitívan hat ki. Lehet, hogy egy problémás helyzetet többször meg kell utazni, gyakran 5-6 alkalommal is. Lehet hipnózissal is utaztatást végezni, de az egy nagyon kényes terület, ilyet nem szerettem volna csinálni, pedig meglehetősen jó könyveim vannak a témával kapcsolatban. Inkább elvégeztem a szükséges pránanadis tanfolyamokat, és azt tapasztaltam, hogy biztonságos, jó módszert kaptam. Engem először egy fogorvos utaztatott meg, katonaként szíven lőttek közelről, és a hátamon egy tenyérnyi kiszakadt. Fizikailag nem fájt, de tudatában voltam az akkori fájdalomnak. Vagy. Önmagamat utaztattam, és az akkori földesúr akasztatott fel. Aki elvégezte rajtam a "műtétet", az majdnem a korábbi barátom volt. Mondta, hogy ha nem én csinálom meg, akkor a másiknak kell megcsinálnia, de az nem ért hozzá, csak kínozza az elítéltet. Jó, akkor csináld Te szakszerűen. Megcsinálta, hatalmas fájdalmaim voltak. A gerincem két oldala fájt, cirka 2 tenyérnyi szélességű vonalban végig de borzalmasan. Alig vártam, hogy vége legyen, persze most sem éreztem fizikai fájdalmat, de tudatában voltam. Többségében voltak ezeknél sokkal kellemesebb utazásaim, sokszor voltam nő. Vagy férfiként munkavezető, és nem voltam puha kezű, de mindig igyekeztem az erkölcsi normákat korrekten betartani, és később a volt beosztottaim megbecsültek. Érdekes, ez a motívum a mostani életemben is visszaköszönt.
Akinek volt már ilyen.. írja már meg nekem, hogy utólag hogy élte meg.. nagyon érdekel a reinkarnációs utaztatás.. Csak picit félek tőle.. meg persze valós szakemberrel kell találkozni, ami nagyon fontos.. akárki nem csinálhatja.. és meg is kell találni azt a személyt, aki megbízható ebben..
Szia Hajnalka. Nekem kb 15 eve eggy idoutazas meglatoztatta a eletem felfogasat. Fantasztikus dolgok jottek le. Megtudtam mi miert van, miert tortenik igy es miert van olyan eletuk a hozzam kozeli embereknek. Mindenkeppen meg kell probalni. Akkor mar nagyon ugy voltam, hogy nemtudom hogyan tovabb. Utolag meg fel evig jottek ossze a karmak korulottem..Azota nem voltam, de az eggy eletelmenynek szamitott.. Negy orat voltam a mult eletben..Azt hittem fel ora telt el, de sotet volt, amikor visszahozott a oktatom a jelem-be..
Foglalkoztam előző élet hipnózissal úgy házilag bár ne tettem volna, bár az is igaz több leszel általa. Azóta nem félek a haláltól, tudom hogy vannak annál rosszabb dolgok is. Feltétlen ajánlom a mentor, vagyis pszichológus közreműködését. A dolog nem feltétlenül veszélytelen, megbonthatja a lelki egyensúlyt, és olykor már már patologikus leginkább skizofréniára emlékeztető tüneteket produkálhat Amikor én ezt csináltam nem komplett előző életek jöttek le, hanem igen erős végletes érzelmi töltésű nüansznyi történések. Kettő igen igen durva volt. Az egyikben öngyilkos lettem. Kb az 1800-as évek lehetett, talán Bécs berohanok egy szobába a bútorok letakarva, képek lógnak a falon zsánerképek , piknikezőket ábrázolnak, még ma is le tudnám évek múltával írni őket., kinézek az ablakon késő tavasz van talán szombat vagy vasárnap , megcsillan a napfény a szomszéd ház ablakán negyed kettő körül lehet, igen erős elhatározással átvágtatok a szobán, semmi mást nem akarok csak kiugrani az ablakon, emeleten vagyok. Számomra az öngyilkosság ott akkor a mennyország a megváltás. Kiugrom földet utcakövet érek összetöröm mindenem. Végtelen testi és lelki fájdalmat, kínt érzek. Ezután arra jön egy kocsi talán konflis lehet, felszednek az eget látom szép bárányfelhőket és az utcák feldíszítve német, magyar zászlókkal, észveszejtően gyönyörű minden aztán se kép se hang, gondolom meghalok. Ez azután álomként körülbelül két hétig minden éjszaka visszatért. Nem egy kellemes dolog naponta azt álmodnod hogy meghalsz, felriadsz és azt érzed ó istenem de jó hogy élek, valamint megállíthatatlanul zokogsz úgy 5-10 percen keresztül. Ráadásul ott és akkor (látomás közben, korántsem vagyok biztos benne hogy csak látomás) mostani valódról semmit nem tudsz, most már edd meg amit főztél címszó. Élesebb színesebb tapasztalás volt mint a legtöbb valós mostani tapasztalásom. A másik ennél talán bizonyos értelemben durvább. Előre kell bocsátanom férfi vagyok gyerekeim vannak és soha nem vonzódtam saját nememhez. Ebben a nüanszban anya vagyok a kislányom a térdemen ül úgy négy év körüli hirtelenszőke, copfot fonok neki, beleszippantok a hajába és elönt a határtalan anyai érzés. Ez a cucc álomként soha többé nem tért vissza, pedig szinte az életemet odaadtam volna érte úgy körülbelül 2 hónapon keresztül hogy újra érezhessem. Nagyon nehéz volt egyáltalán ép ésszel felfogni és feldolgozni ezeket a tapasztalásokat, annyira kívül esnek a mindennapi normalitáson. Még manapság is amikor írok vagy beszélek erről, belesajdul a szívem "álombéli" lányom hiányába. Ami különösen hátborzongatóvá teszi az egészet hogy ez után az utóbbi látomás!? után tökéletesen be tudom fonni saját saját (jelenvaló létem) lányom haját, előtte hiába is próbálkoztam vele. Elnézést a magyartalanságért de még szó se, és nyelvtani fordulat sincs amivel tökéletesen meg lehetne fogalmazni ezt az abszurditást.
Kedves Hajnalka, nem kell félni tőle! Engem a bátyám utaztatott, ő a pránanadi mellékszálaként tanult utaztatást. Az első elképesztő élmény volt, a második utaztatás egy kissé zavaros...
Ne is tedd!!!!én a végeredményt láttam valakin aki utánna még hazamenni se mert és rá 2hétre a zártosztályra kerűlt...szerencsére felépűlt de ezek sarlatánok!!!
Foglalkoztam előző élet hipnózissal úgy házilag bár ne tettem volna. Feltétlen ajánlom a mentor, vagyis pszichológus közreműködését. A dolog nem feltétlenül veszélytelen, megbonthatja a lelki egyensúlyt, és olykor már már patologikus leginkább skizofréniára emlékeztető tüneteket produkálhat Amikor én ezt csináltam nem komplett előző életek jöttek le, hanem igen erős végletes érzelmi töltésű nüansznyi történések. Kettő igen igen durva volt. Az egyikben öngyilkos lettem. Kb az 1800-as évek lehetett, talán Bécs berohanok egy szobába a bútorok letakarva, képek lógnak a falon zsánerképek , piknikezőket ábrázolnak, még ma is le tudnám évek múltával írni őket., kinézek az ablakon késő tavasz van talán szombat vagy vasárnap , megcsillan a napfény a szomszéd ház ablakán negyed kettő körül lehet, igen erős elhatározással átvágtatok a szobán, semmi mást nem akarok csak kiugrani az ablakon, emeleten vagyok. Számomra az öngyilkosság ott akkor a mennyország a megváltás. Kiugrom földet utcakövet érek összetöröm mindenem, arra jön egy kocsi talán konflis felszednek az eget látom szép bárányfelhőket és az utcák feldíszítve német, magyar zászlókkal, észveszejtően gyönyörű, aztán se kép se hang. Ez azután álomként kb két hétig minden éjszaka visszatért. Nem egy kellemes dolog naponta azt álmodnod hogy meghalsz, felriadsz és azt érzed ó istenem de jó hogy élek. Ráadásul ott és akkor (látomás közben, korántsem vagyok biztos benne hogy csak látomás) mostani valódról semmit nem tudsz, most már edd meg amit főztél címszó. Élesebb színesebb tapasztalás volt mint a legtöbb valós mostani tapasztalásom. A másik ennél talán bizonyos értelemben durvább. Előre kell bocsátanom férfi vagyok gyerekeim vannak és soha nem vonzódtam saját nememhez. Ebben a nüanszban anya vagyok a kislányom a térdemen ül úgy négy év körüli hirtelenszőke, copfot fonok neki, beleszippantok a hajába és elönt a határtalan anyai érzés. Ez a cucc álomként soha többé nem tért vissza, pedig szinte az életemet odaadtam volna érte úgy kb 2 hónapig hogy újra érezhessem. Nagyon nehéz volt egyáltalán ép ésszel felfogni és feldolgozni ezeket a tapasztalásokat, annyira kívül esnek a mindennapi normalitáson. Még manapság is amikor írok vagy beszélek erről belesajdul a szívem "álombéli" lányom hiányába.
Ami különösen hátborzongatóvá teszi az egészet hogy ez után az utóbbi látomás!? után tökéletesen be tudom fonni saját saját (jelenvaló létem) lányom haját, előtte hiába is próbálkoztam vele. Elnézést a magyartalanságért de még szó se, és nyelvtani fordulat sincs amivel tökéletesen meg lehetne fogalmazni ezt az abszurditást.
Én saját magam egy jól sikerült meditációval csöppentem a jelenlegi életem,kiválasztásának történetéhez ,és olyan módon láttam rá, amit nem is gondoltam. Le írtam naplóban .
Nagyszeru musor, magyarazat! Sok sikert tovabbra is kedves Melitta! Hogyan lehetne felvenni a kapcsolatot K. Erikaval, vagy hol lehet meg vele az internetten talalkozni?
El kéne olvasni a lelkünk útja c könyvet vagy fent van hangos könyv formában is.
Most olvasom +1 részemről, aki ajánlja!!! :)
Kedves Melitta! Erikát hol lehet megtalálni, felvenni vele a kapcsolatot?
Én részt vettem már hasonlóban, többször is. Kicsit ellentmondásos volt így utólag a sztori.
Érdekelne. Egy címet vagy elérhetőséget kaphatnék?
A témáról akkor lehet hitelesen beszélni, ha ezzel a technológiával utazott már valaki vagy és utaztatott. Én mindkettőt. Pránanadi technológia amely teljesen biztonságos. Aki hallott valamit és nem saját megtapasztalasa van a témában az nem hiteles azt gondolom. Továbbá szórakozásból valóban nem érdemes utazni sem erre az életre, sem előző életre. Akkor érdemes, ha valamilyen problémával küzd az ember és meg szeretné oldani.
Hogyan lehet felvenni a kapcsolatot ?
Szeretnék jelentkezni!
Soha nem voltam ijen dolgon de érdekel.
KRISZTINA KREDITS-nek üzenem, aki azt írta, hogy:
--
"Engem nagyon megrázott. 5-6 éve csináltam egyszer végig egy ilyet. Soha életemben nem éreztem magam olyan rosszul, mint akkor. Olyan erős fájdalmaim voltak, hogy szó szerint sírtam, hogy hagyjuk abba."
--
Akkor valaki valamiket nem jól csinált, egy szakszerűen végrehajtott utaztatás során a testi fájdalomnak nem szabad átjönnie! A lelki fájdalmak át szoktak jönni, de ezeknek a kezeléséhez megvannak a módszerek. A lelki fájdalmak jelzik a kiegyenlíteni való területeket, hiszen az egész utaztatás célja a kiegyenlítés. A kiegyenlítés, amit ha jól végeznek, akkor a mostani életre pozitívan hat ki. Lehet, hogy egy problémás helyzetet többször meg kell utazni,
gyakran 5-6 alkalommal is.
Lehet hipnózissal is utaztatást végezni, de az egy nagyon kényes terület, ilyet nem szerettem volna csinálni, pedig meglehetősen jó könyveim vannak a témával kapcsolatban.
Inkább elvégeztem a szükséges pránanadis tanfolyamokat, és azt tapasztaltam, hogy biztonságos, jó módszert kaptam.
Engem először egy fogorvos utaztatott meg, katonaként szíven lőttek közelről, és a hátamon egy tenyérnyi kiszakadt. Fizikailag nem fájt, de tudatában voltam az akkori fájdalomnak.
Vagy.
Önmagamat utaztattam, és az akkori földesúr akasztatott fel. Aki elvégezte rajtam a "műtétet", az majdnem a korábbi barátom volt. Mondta, hogy ha nem én csinálom meg, akkor a másiknak kell megcsinálnia, de az nem ért hozzá, csak kínozza az elítéltet.
Jó, akkor csináld Te szakszerűen. Megcsinálta, hatalmas fájdalmaim voltak. A gerincem két oldala fájt, cirka 2 tenyérnyi szélességű vonalban végig de borzalmasan. Alig vártam, hogy vége legyen, persze most sem éreztem fizikai fájdalmat, de tudatában voltam.
Többségében voltak ezeknél sokkal kellemesebb utazásaim, sokszor voltam nő.
Vagy férfiként munkavezető, és nem voltam puha kezű, de mindig igyekeztem az erkölcsi normákat korrekten betartani, és később a volt beosztottaim megbecsültek.
Érdekes, ez a motívum a mostani életemben is visszaköszönt.
Akinek volt már ilyen.. írja már meg nekem, hogy utólag hogy élte meg.. nagyon érdekel a reinkarnációs utaztatás.. Csak picit félek tőle.. meg persze valós szakemberrel kell találkozni, ami nagyon fontos.. akárki nem csinálhatja.. és meg is kell találni azt a személyt, aki megbízható ebben..
Szia Hajnalka. Nekem kb 15 eve eggy idoutazas meglatoztatta a eletem felfogasat. Fantasztikus dolgok jottek le. Megtudtam mi miert van, miert tortenik igy es miert van olyan eletuk a hozzam kozeli embereknek. Mindenkeppen meg kell probalni. Akkor mar nagyon ugy voltam, hogy nemtudom hogyan tovabb. Utolag meg fel evig jottek ossze a karmak korulottem..Azota nem voltam, de az eggy eletelmenynek szamitott.. Negy orat voltam a mult eletben..Azt hittem fel ora telt el, de sotet volt, amikor visszahozott a oktatom a jelem-be..
Köszönöm a választ! :-)
Neked is köszönöm a választ! :-)
Foglalkoztam előző élet hipnózissal úgy házilag bár ne tettem volna, bár az is igaz több leszel általa. Azóta nem félek a haláltól, tudom hogy vannak annál rosszabb dolgok is. Feltétlen ajánlom a mentor, vagyis pszichológus közreműködését. A dolog nem feltétlenül veszélytelen, megbonthatja a lelki egyensúlyt, és olykor már már patologikus leginkább skizofréniára emlékeztető tüneteket produkálhat Amikor én ezt csináltam nem komplett előző életek jöttek le, hanem igen erős végletes érzelmi töltésű nüansznyi történések. Kettő igen igen durva volt. Az egyikben öngyilkos lettem. Kb az 1800-as évek lehetett, talán Bécs berohanok egy szobába a bútorok letakarva, képek lógnak a falon zsánerképek , piknikezőket ábrázolnak, még ma is le tudnám évek múltával írni őket., kinézek az ablakon késő tavasz van talán szombat vagy vasárnap , megcsillan a napfény a szomszéd ház ablakán negyed kettő körül lehet, igen erős elhatározással átvágtatok a szobán, semmi mást nem akarok csak kiugrani az ablakon, emeleten vagyok. Számomra az öngyilkosság ott akkor a mennyország a megváltás. Kiugrom földet utcakövet érek összetöröm mindenem. Végtelen testi és lelki fájdalmat, kínt érzek. Ezután arra jön egy kocsi talán konflis lehet, felszednek az eget látom szép bárányfelhőket és az utcák feldíszítve német, magyar zászlókkal, észveszejtően gyönyörű minden aztán se kép se hang, gondolom meghalok. Ez azután álomként körülbelül két hétig minden éjszaka visszatért. Nem egy kellemes dolog naponta azt álmodnod hogy meghalsz, felriadsz és azt érzed ó istenem de jó hogy élek, valamint megállíthatatlanul zokogsz úgy 5-10 percen keresztül. Ráadásul ott és akkor (látomás közben, korántsem vagyok biztos benne hogy csak látomás) mostani valódról semmit nem tudsz, most már edd meg amit főztél címszó. Élesebb színesebb tapasztalás volt mint a legtöbb valós mostani tapasztalásom. A másik ennél talán bizonyos értelemben durvább. Előre kell bocsátanom férfi vagyok gyerekeim vannak és soha nem vonzódtam saját nememhez. Ebben a nüanszban anya vagyok a kislányom a térdemen ül úgy négy év körüli hirtelenszőke, copfot fonok neki, beleszippantok a hajába és elönt a határtalan anyai érzés. Ez a cucc álomként soha többé nem tért vissza, pedig szinte az életemet odaadtam volna érte úgy körülbelül 2 hónapon keresztül hogy újra érezhessem. Nagyon nehéz volt egyáltalán ép ésszel felfogni és feldolgozni ezeket a tapasztalásokat, annyira kívül esnek a mindennapi normalitáson. Még manapság is amikor írok vagy beszélek erről, belesajdul a szívem "álombéli" lányom hiányába.
Ami különösen hátborzongatóvá teszi az egészet hogy ez után az utóbbi látomás!? után tökéletesen be tudom fonni saját saját (jelenvaló létem) lányom haját, előtte hiába is próbálkoztam vele. Elnézést a magyartalanságért de még szó se, és nyelvtani fordulat sincs amivel tökéletesen meg lehetne fogalmazni ezt az abszurditást.
Kedves Hajnalka, nem kell félni tőle! Engem a bátyám utaztatott, ő a pránanadi mellékszálaként tanult utaztatást.
Az első elképesztő élmény volt, a második utaztatás egy kissé zavaros...
Mátyás király élete sem volt könnyű .... minden életben van tanulás
Ên előzők èletekben belehaltam a szülèsekben nem véletlenűl fêlek születèstől.
Én meg a tengerbe fúlladtam, mert utazó voltam!
Téged egy native zenei videóba láttalak esküszöm xd😃😃😃😃
Pránanadi... Ezt tuti nem próbálom ki SOHA!!!
Ne is tedd!!!!én a végeredményt láttam valakin aki utánna még hazamenni se mert és rá 2hétre a zártosztályra kerűlt...szerencsére felépűlt de ezek sarlatánok!!!
A legnagyobb butaság ami elhangzik: regressziós hipnózisban nem emlékszel arra, amit látsz! Számomra ezzel mindent elmond a tudásáról.