5+1 LEGFONTOSABB SPÓROLÁSI TIPP, amit Hallanod Kell | Pénzügyi Tudatosság | Hogyan spórolj?
Vložit
- čas přidán 19. 01. 2021
- A tudatosság a pénzügyek terén is nagyon fontos számomra, ezért összegyűjtöttem az 5+1 legnagyobb spórolási tippet, ami nekem bevált. Remélem hasznos lesz számodra a videó! :)
Spórolási tippek 1.rész: • SPÓROLÁSI TIPPEK | 17 ...
Zene: Beethoven: Für Elise
Insta: / tkaren5
Email: touatikaren5@gmail.com
Sziió Karen, hatékony időbeosztással kapcsolatban, halogatásról esetleg készítenél videót? Szerintem nagyon hasznos lenne, és sok mindenkinek segítene. ❤
CZcams tele van vele! Key words;
- procrastination BUMM 💥
- Laser Focus BUMM 💥 ETC.
Thank me later
Ügyes vagy nagyon, Karen! Bárcsak én is hasonlóan gondolkodtam volna már a te korodban!!
Egy plusz, mondhatni alap jó tanács:
Ha már rendelkezel saját munkával (mindegy, hogy alkalmazott vagy, vagy vállalkozó), akkor a havi rendszeres jövedelmednek minimum a 10%-át fordítsd nyugdíjcélú megtakarításra. Ez lehet önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítás, vagy egyéb hosszútávú befektetési forma, esetleg ezeknek a kombinációja, de a lényeg, hogy a fizetésed első 10%-a mindenképp ott landoljon. Sajnos a kirovó-felosztó nyugdíjrendszer demográfiai függősége miatt kijelenthető, hogy akinek még 20 évnél több ideje van hátra nyugdíjig, az elképesztően alacsony állami nyugdíjra számíthat (a havi fizetésed felét sem fogja elérni, de inkább az egyharmada lesz). Viszont ha időben elkezded ezt a minimum 10%-os szabályt, akkor sokkal nagyobb biztonságban leszel életed utolsó harmadában.
Tudom, ez nem annyira spórolási, mint inkább öngondoskodási tipp, de legalább annyira hasznos, hiszen szerencsés esetben mindenkinek eljön az az idő, amikor már aktív jövedelme nem nagyon lesz, de a kiadásai a nyugdíjba vonulástól nem fognak csökkenni, sőt...
Hát igen... Ez sajnos csak úgy tudna megváltozni, ha minden nyugdíjasra lenne legalább egy itthon adózó kereső ember... Egy kiöregedő társadalomban ez komoly probléma.
Na de nem muszáj belemenni demográfiai politikába. Az is elég lenne, ha a nyugdíjasok nagy része együtt élne a gyerekeikkel. Vélhetően kevesebb lenne a kiadásuk. De ez is ritka mint a fehér holló már a mai társadalomban.
@@akinom91 Ha a jó oldalát nézzük: ez a demográfiai helyzet megtanít minket egy olyan alapvető öngondoskodásra, ami jó pár emberöltővel ezelőtt természetes volt 😉
A nyugdíjcélú megtakarítás sem más, mint megrakarítás. Szerintem nem az a lényeg, hogy ezt a bizonyos 10 %-ot nyugdíjpénztárba rakd, hanem hogy megtakarítsd. Lényeg, hogy valóban legyen egy biz. összeg, amit havonta félreteszel. Szokták mondani a 10 %-ot, igen, az egy minimum lehet. Amerikában pl. van egy mondás, hogy 1/3 kötelező kiadásra, 1/3 szórakozásra, élvezetekre, 1/3 megtakarításra.
Mindenestre én azt mondom, ha ezt a félretett pénzt ügyesen befekteted, jobban jársz hosszabb távon, mintha nyugdíjszámlára raktad volna. Példa: nekem összegyűlt egy szép kis összeg, gondoltam, berakom állampapìrba, az szép kamatot is hoz, meg hozzá is lehet férni. Közben viszont jött egy lehetőség, hogy tudnék venni egy lakóparkban egy parkolót. Az befektetésnek is kiváló, hisz az ingatlanok ára már középtávon is érezhetően emelkedik, hosszabb távon meg a többszörösét fogja érni. Mindeközben havonta termeli a bevételt bérbeadás formájában. Ha ezt a pénzt nyugdíjpénztárba tenném, sokkal rosszabbul járnék hosszab távon, tehát pl. idős koromra.
@@zse1113 Egyetértünk! Én sem feltétlenül nyugdíjpénztárat javasoltam, ezért tartottam fontosnak a felsorolásban a "vagy egyéb hosszútávú befektetési forma" tételt, amire kiváló példát hoztál az ingatlan bérbeadásával. Akinek van ilyen lehetősége, természetesen sokkal jobban jár vele, mint a klasszikus nyugdíjcélú megtakarításokkal. Viszont itt is nagyon fontos, hogy ez nem egy közeli életcélra (lakás, autó, hirtelen anyagi gondok) való gyűjtés, hanem az idős éveink anyagi megalapozása. Lennie kell egy olyan megtakarításnak, amihez egy váratlan krízishelyzetben SEM nyúlunk hozzá (arra egy másik jellegű megtakarítást kell biztosítani). Ha nem határoljuk el élesen az idős korra való gyűjtést, és elkezdjük fogyasztani, akár csak eseti jelleggel is, az veszélybe sodorhatja a hosszútávú célt.
De alapvetően teljesen egytértünk: bármilyen megtakarítási forma jó lehet, ami extra hosszútávú, jól el van határolva, és a kockázati besorolása is megfelel a hosszútávú öngondoskodásnak (portfólió diverzifikáció, ugyebár).
@@LaaszloKiss
Elvben egyetértek. Nevezetesen, hogy legyen egy olyan megtakarításunk, amihez nem nyúlunk hozzá, az a hosszútávú öngondoskodás céljára legyen félretéve. De a felsorolásba - a lakás, autó, stb. - belevetted a lakást is. Márpedig szerintem az ingatlanvásárlás ( lakás) céljából igenis hozzányúlhatunk a hosszútávú megtakarításhoz is. Az ingatlan hosszú távon nagyon jó befektetés, bérbeadás révén pedig folyamatosan extrajövedelmet termelhet nekünk. Ez igaz akkor is, ha második ingatlanról lenne szó, de akkor is, ha a első és egyetlen ingatlanról, amiben leéljük az életünket. Erre megint van egy példám. Pár hónapja találkoztam az esettel, egy szentendrei ( Bp melletti zöldövezet) társasházban - ami annak idején üdülőnek épült - most sok lakásban laknak állandó jelleggel, ugyanis téliesítették őket. A lakók kizárólag nyugdíjasok. De nem az eredeti tulajok, akik idős korukra kiköltöztek a nyaralóba. Ezek mind később költöztek ide. Aztán belegondoltam, tulajdonképp logikus. Nyugdíjas éldegél egyedül (vagy párjával) mondjuk egy átlagos panelban egy bp-i lakótelepen. Eladja 30-35 millióért és vesz Szentendrén egy 1 szoba összkomfortos lakást ebben az üdülőházban. Vagy már téliesített, vagy ő téliesíti, mindenképp kijön 20 millióból. Marad 10-15 milliója, amiből idős korában nyugodtan éldegélhet, plusz a nyugdíja. És még szép helyen is élhet, zöldövezetben a Duna mellett a pesti lakótelep helyett.
Tehát ez azt bizonyítja, hogy már egy - aktív korunkban - megszerzett ingatlan is biztosíthatja számunkra az extra jövedelmet idős korban.
Imádtam ezt a videót ❣️
Én Bullet Journal módszerrel írom a pénzügyeimet- minden hónap összes kiadását egy helyre írom, szép rajzokkal tarkított kis táblázatba- bevételek, kiadások rubrikákba, majd a hónap végén átnézem, hogy egyes dolgokra összesen a hónapban mennyi ment el, és ezt hogy lehet csökkenteni
Vegre valaki ugyanazt mondja, amit en szoktam mindig. Eloszor magadnak fizess! Senki nem erti. De legalabb egy valaki megis. Koszi Karen.
Köszi Karen! :D nagyon szupi tippek voltak. Nagyon sokmindent megtanultam a csatornádról. Köszi hogy vagy! Fontosnak tartom amit csinálsz :D így tovább!
Klassz video lett. 😊
Köszi a tanácsokat és a szemléletet is!
Szuper videó lett!
Szuper ötletek nagyon ügyes vagy koszonom❤
Ügyes vagy nagyon.❤
Örülök, h "segíthettem"! 😅Ha már te annyit segítettél nekem! ❤️
Nagyon összetett téma ez a mai.
Nagyrészt egyet is értek veled sok téren... Bárcsak minden középkorú és fiatal gondolkodna így, akkor talán nem lenne ekkora csőd ez a nemzet/fogyasztói társadalom.
Nem tudom, hogy érdekel-e az én tapasztalatom, szokásaim valakit, ha szívesen olvasol hosszú bejegyzéseket, akkor íme:
Én személy szerint lehet már túlságosan is tudatos vagyok költekezés terén, vagy ahogy a viccekben szokott lenni, "skót".
Vagy inkább "zsidó"? :p nem is ez a lényeg... A családban kapott nevelés rengeteget számít, ahhoz, hogy valaki felnőtt élete kezdetétől pénzügyileg korrekt legyen.
Én egyetemista koromig nem kaptam zsebpénzt egyáltalán, az alkalmilag kapott összegeket (pl. karácsonyi kántálás, ajándékok stb.) se volt amire költsem, mert nem létezett öntudatom szükségek terén. A létszükségletek megvoltak a szülők által nyilván. Mai napig külön takarékszámlán van az a pénz.
Egyetemista koromtól kollégiumba majd késöbb saját lakásba kerültem. Havi fix összeget utaltak a szülők. Mondanom sem kell, a létszükségletekre költöttem, menzán ettem, és követtem a bevételt - kiadást excel táblázatban a bankszámlakivonatok alapján (nem kategorizáltam a költőpénzt, de nem is vettem ki többet mint kell). Ruhákat, cipőket nem igazán kellett vennem (mondjuk nem is szeretek, meg nincs szükségem új szettekre a boldogsághoz, szóval nekem a ruházkodás nem létszükséglet, bármennyire furán hangzik, mert mindig volt annyi ruhám, ami épp kellett, egy turis pulcsi meg egy nadrág évente meg nem számít költségnek), meg kaptam is néha ajándékként. A lényeg, hogy a 6 év egyetem alatt az otthoni pénz kb harmada megspórolódott (eleinte több, a végén kevesebb, mert nyilvánvaló infláció, saját lakás nagyobb rezsivel)
Gyakorlatilag 1-2 évi megélhetést megspóroltam 6 év alatt diákként.(persze, bele lehet menni, hogy albérlet árak, meg szerencsém volt, hogy volt kolesz, meg saját lakásom. Igaz. Lehet, hogy albérletben lakva nem spóroltam volna. De mindenkinek megvan a lehetősége jól tanulni, és koleszra pályázni. Ez nem pénz, hanem akarat kérdése. Aki nem akar tanulni, dolgozzon.) Oké, lehet azt kérditek mennyit kaptam... Kb. az akkori nettó minimálbért. De bőven elég volt. Nem voltak költséges hobbijaim. Társaságba jártam, énekkarba, meg keveset táncházba. Jártam "kocsmázni" és moziba, színházba is néha. De nem kellett vizsgákra, különórákra, sportbérletre, városi bérletre (gyalog, bicikli), utazásra, több 10 eurós telefon vagy TV számlákra, a legújabb márkás okostelefonokra stb. költeni. Egy évben hazamentem Karácsonyra, Húsvétra és a nyári szünetre. 5€-ért korlátlanul beszélgethettem, de alig használtam a telefont. Ezért sose értem, ha mostanában szóba jön a magyar minimálbér vagy a doktori ösztöndíj, hogy semmire se elég... Szerintem elég a megélhetéshez, ha reálisan kezeljük, hogy mi kell a megélhetéshez, és mik az extrák. Csomó olcsó lehetőség létezik, csak nyitottnak kell lenni, hogy a kényelemből alább hagyjunk. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok nagy része el van kényeztetve, aki azt hiszi, hogy csak külföldön lehet elkezdeni az életet, annak kicsit sem tudok igazat adni. Meg kellene szokni, hogy rengeteg dolog amire azt hisszük, nem hiányolható, valójában egyáltalán nem szükségesek a boldogsághoz.
Azóta még 4 év eltelt doktori ösztöndíjjal, jelenleg fél éve fél munkaidőben (havi kevesebb mint egy minimálbér). És nem siránkozok...
A tippekre és a tudatosságra általában reflektálva...
Én is használok kb 5-6 éve egy appot, de nem tudtam kialakítani a rutint, hogy mindent rögtön beírjak. És mivel sose hiányzott és sose tudatosan raktam félre spórolt összegeket, nem is elemezgettem a statisztikákat, nagy haszna sincsen, a saját tökéletességmániám kielégítésén kívül. Nagyon precízen akartam követni, hogy számlánként és a pénztárcában fillérre pontosan mennyi van, de teljesen belekavarodtam. Napokat, heteket töltök el néha a tisztázással, holott nem hoz pozitív változást az életemben. Legutóbb egy egész évi adag számlát és nyugtát raktam időrendbe és vezettem be. De nyilván csomó mindenről nincs fennmaradt papír. A túl tudatosság már nem természetes, nekem egyre több frusztrációt okoz. Hiába szeretem követni a kiadásokat, már nem tudom mi lenne az a módszer, amibe tudom kategorizálni is, de nem őszülök bele....
Szóval csak óvva intek mindenkit, hogy ne vigyen semmit se túlzásba. Jó dolog a tudatosság, de maradjunk két lábbal a földön, és ne kössük minden döntésünket berögződésekhez, ideológiákhoz.
Se pénzügyi se általános értelemben. (Ugyanilyen frusztráló lehet a tudatos vásárlás, táplálkozás, egészségmegőrzés, bőrápolás, hulladékcsökkentés, stb. Ma már divat mindenre azt mondani, hogy tudatos).
Könnyű átesni a ló túloldalára, és ezt én nagyrészt az internetnek és a közösségi médiának tulajdonítom. Mert ha nem lennének "influenszerek", ha nem tálalnánk ki az életmódunkat mások előtt, kevesebben gyötörnék magukat amiatt, hogy saját magukat nem tartják olyan tökéletesnek mint amilyennek másokat látnak. Pl. Én most hiába tudom, hogy minden kényelmet megadok magamnak az életben, frusztrációt okoz, hogy már tudom az internetről, hogy nem eszem vagy iszom eleget, hogy pocsék az időbeosztásom, hogy nincs motivációm semmihez, hogy fölöslegesen telnek napjaim és az életem és még lehetne sorolni, mi minden másban akarok az általam követett emberekre hasonlítani (nyilván belső tulajdonságok, életmód terén). Hajlamosak vagyunk egyre inkább követni a divatos ideológiai hullámokat, beleolvadni különböző kategóriákba, elveszíteni a saját kereső-kutató ösztönünket és egyéniségünket. (Nem bírálat senki felé, sajnos én is beleesek, nem tagadom. Ilyen a világ. Aki nem követi, az előbb-utóbb különc lesz.)
Zárásul... Kívánom, hogy mindenki legyen csak annyira tudatos, hogy ne bántsa se a Földet, se önmagát, se másokat akarva vagy akaratlanul. Ezen kívül meg maradjunk gondolkodó lények, mert az Isten nem azért adott nekünk agyat és fejet, hogy ne essen az eső a nyakunkba. A vélemények kialakításakor meg hallgassunk meg másokat és járjunk utána a dolgoknak, ha kategorikusan ki akarunk tartani egy álláspont mellett, mert könnyen lehet, hogy szemfedős lovakká válunk, és alap igazságokat vagy másokat sértünk a véleményünkkel.
Végre egy igazán tartalmas írás, ezért már érdemes volt betérnem ide.
Gyakorlatilag mindennel egyetértek.
A különbség köztünk az, hogy én nem követek senkit, nem akarok hasonlítani senkire. Megnézek sok mindent, meghallgatok sokakat, de kritikus vagyok, mindig kialakítom a saját véleményem. Nem olvadok be, nem tagozódom be sehova. Ez már különcség? Akkor az vagyok.
Legyél te is az!
@@zse1113 köszi! Jól esett olvasni a véleményed. :)
Annyit tennék hozzá, hogy a "miben akarok az általam követett emberekre hasonlítani" alatt itt azt értettem, hogy szeretném ha legalább pár olyan tulajdonságom meglenne mint egy-két youtubernek akinek nézem a videóit (pl. energikusabb, fittebb, motiváltabb, stílusosabb stb.), de nem azért mert ők Az Abszolút Követendő Példa, hanem azért, mert kedvelem bennük, hogy megvannak olyan pozitív tulajdonságaik, amik nekem nincsenek, és mert szimpatikusak. Ugyanúgy tisztelem a környezetemben is a hasonló tulajdonságú hús-vér embereket. Nyilván nem lemásolni szeretném őket. Ebben azért kell önismeret és önelfogadás is nyilván.
Arról amit a külső világról / társadalomról / tudományról mondanak meg nyilván kialakítom a saját véleményem, ha érdekel a téma, miután utánajárok több oldalról.
Szóval nem lebecsülni akartam az influenszerek személyét, hanem magának ennek a tevékenységnek / foglalkozásnak a létjogosultságát.
Hosszú távon károsnak látom... De nem tudom, majd elválik, hogy milyen lesz érettségben az a korosztály, amelyik ezen nő fel tini koruktól kezdve. (Mert azért most én azt látom, hogy a youtuber nőknek a java akiknek legalább egy videóját megnéztem az 25-30 max 35 éves, azaz a kilencvenes években születettek, tipikus kitörő generáció, akinek a hatása a milleniálisokra és az okostelefonnal született generációra, akik mindent youtuberól tanulnak - legnagyobb követő tábor - még bizonytalan, legalábbis én nem tudnám előre megsaccolni.)
@@akinom91 Libabőrösen hasonló háttértörténet az enyémhez és a végkifejlet is. Magánvállalkozó tolmácsként aztért számlánkénti bevétel- és szakmához tartozó kiadáselszámolás van havonta + évente, de mivel semmi eszetlenre nem költök, pár hónap után felhagytam a privát számlák elszámolásával, mert a "jóérzésen" kívül sok hasznot nem hoz, nincs rá szükség. :)
"(...) az Isten nem azért adott nekünk agyat és fejet, hogy ne essen az eső a nyakunkba" - ezen hangosan felnevettem és felvettem a kedvenc mondások listámra! Köszi! :D
Hasznos!!! ❤️❤️❤️❤️
ez nagyon hasznos volt :)
Köszi a tippeket! Egyelőre otthon lakom, de a nem túl távoli jövőben (remélhetőleg) elköltözöm majd és ezek a tippek biztosan segítenek majd (pláne eleinte).
Szia Karen köszi ezt a videót egy ideje foglalkoztat a téma hogyan is tudok pénzügyi biztonságot csinálni magamnak próbáltam más applikációt sajna fizetős volt de amit most mutattál az ingyenes.
Koin alkalmazást hol lehet megtalálni ? Illetve jo amiket mondasz vésztartalék 12 havi az ideális. A video végén ami megy zene annak mia neve kijátsza? Nagyon tetszik
Okos vagy!
Az idő az nem pénz, hanem az idő az élet.
Szia! Én végignéztem a videódat, és kerestem a play áruházban ezt a Koin-os alkalmazást, de nem találtam.
2022.dec.10 végleg megszünt forráshiány miatt.
Hát mindez ami itt el van mondva az nagyon fájdalmas nekem, mert pont ezeket az értékeket képviselném...viszont.... a párom egyáltalán nem ilyen, nem számol semmi, nem tudatos sok mindenről, és nagyon nehéz. Szóval nehezített pálya van, már arra is gondoltam, hogy vele nem fog ez menni, mert amiben vagyok az egy lyukas hajó, próbálom betömni, de vele nehéz.
Szia :) Egy kis bíztatásnak szánva, pár éve én is ilyen helyzetben voltam. Már együtt éltünk a párommal (jelenleg már férjem) és engem nagyon foglalkoztatott ez a téma, a páromat egyáltalán nem. Én sokat edukáltam magam a témában, pénzügyi tudatosság tanfolyamon is részt vettem stb. A párom nemigen volt partner, de mivel nekem fontos volt többször beszélgettünk róla. Én a saját gondolataim szerint elkezdtem vezetni a kiadásainkat, és időnként megmutattam neki is, beszéltem neki miért jó ez, szóval csak tágítottam a látókörét. Mikor már egy éve csináltam/csináltuk (mert aztán őt is elkezdte érdekelni) és megcsináltuk az egy évi költéseink, bevételeink összesítését, akkor esett le neki, hogy azta mennyi pénz átfolyott a kezünk között. Visszanézve a hónapokat látszott, hogy mire dobtunk ki feleslegesen pénzt, amit akár a hosszútávú céljainkra is félretehettünk volna... ez aztán meggyőzte őt, és azóta együtt vagyunk tudatosak.
@@tamaragalvarady843 Hát akkor szerencsés vagy, nekem nehezebb a pálya.
Nem volt hasznos