Miért teremt szenvedést a lélek? - Kérdések-válaszok #35
Vložit
- čas přidán 8. 05. 2024
- Ha csatlakozol ehhez a csatornához, jutalmakban részesülhetsz:
/ kunó
---------------------------------------------------------------
Aki kérdez: Szerémi Nóra, műsorvezető
Honlap ► kissbalazskuno.hu
Facebook ► / kissbalazskunocsillagmag
Instagram► / kissbalazskuno.hu
Én Kunó helyében elkezdenék foglalkozni a fraktál fogalmával. Elég jól magyarázza, hogy hogyan lehet az, hogy a kicsi emberi lélek és a nagy világmindenség lelke ugyanaz. Csak a méret más, de az információ tartalom azonos végtelen részletesség mellett.
Ha nem ebben a dimenzióban vagyunk, hanem a teljességhen (értsd jól), végtelen lélekként, s a végtelenben minden benne van, akkor mi értelme megélni ezeket a földi dolgokat? Elméletileg ez a tudás benne van a végtelenben? Mi jó a léleknek azokban az illúziókban, amiben elhagynak, ketté vágnak, felnégyelnek, megégetnek, szorongunk, szülési fájdalmaink vannak, stb? Elméletileg tudja, ha végtelen. Még az emberben is benne van az empátia, amit, ha fejlesztünk, át tudjuk érezni azt, amit a másik érez. Ugyanez a pozitív érzelmeknél is. Aztán meg “odaát” nem használja ezek szerint semmire. Mi az a láncszem, ami itt hiányzik nekem? Valamilyen szinten a mesterséges intelligencia kezd erre hajazni… egyre többet tud, semmit sem érez.
Mi a cél ezzel?
Én úgy gondolom, hogy az a cél, hogy szétváljon a jó és a rossz, ami minden emberben jelen van. Bár ez ellentmond annak, hogy egyesek szerint nincs jó és rossz...
Köszönöm a választ igazán kellemes meglepetés volt❤Ez a kis videó természetesen rögtön felhozott még egy csomó kérdést.Mennyi tapasztalás az elég mind egyéni mind kollektív szinten?Mi lenne ha a lelkek rögtön az első földi tapasztalás után megvilágosodnának?Ha már több életben is beragad valaki egy bizonyos tapasztalásba az még hasznos a lélek szempontjából?Ha mindenki tehát minden rész felébred, megvilágosodik, miként folytatódik a történet?😊Az utolsó kérdésre a válasz lehet már spoiler lenne😊
Csodás videó! ❤ Köszönöm!😉😊❤
Szuper a hajad Nóri 😊
Kedves Kunó
Nagyon szeretnénk elmenni a férjemmel együtt egy elvonulásra.
De 2 idős kutyusunk van, akik még soha nem voltak leadva és nem is tudnánk megoldani az elhelyezésükez 4napra, eddig mindenhova jöttek velünk. A veszprémi előadás után mondtad, hogy nem lesz olyan elvonulás ahova lehet vinni őket, mert a gazdi nem tud odafigyelni. Ők jól megvannak bármilyen szálláson, naponta meg lenne biztos 3x 15 perc amikor meg tudnánk sétáltatni őket. Ha esetleg mégis lenne ilyen lehetőség, azért hálásak lennénk!
Ui.: A videó szuper, mint mindig! Érthető! És nagyon köszönöm!🙏🥰
Tisztelettel: Hamucska Szófia
Köszönöm szépen!!
Köszönöm! 🙏🙂
Kedves Kunó és Nóri!
Ha az adott tapasztalás nem tetszik, azért léphetek tovább?
Vagy amíg nem engedem bele magam ( pl: bántalmazás, testi lelki, rossz munkahely stb...) addig ismétlődni fog? A beleengedés a megélés a kulcsa annak, hoy rövidüljön az idő, illetve többet ne ismétlődjön?
Köszönöm ha válaszolsz❤
Hali!Ha csak akkor tapasztal a lélek amikor nem önfeledten vergődik,az ego meg nem akar szenvedni ,nem engedi meg a rosszat és sosincs megengedésben,Akkor csak egy felébred lék tud igazâ tapasztalni?
Felvillanyozott a kiírt cím, de pont arra nem kaptam választ...
Nagyon régóta próbálom megfogalmazni, talán most sikerül, ami nincs rendben bennem a szenvedéssel kapcsolatban. Sokáig ringattam magam abban, hogy a szenvedéseket mi, emberek okozzuk magunknak (gondolatokkal, frusztrációkkal, illúziókkalstb.) DE legalább a természetben gyönyörű rend van. Amíg egy természetfilmben szembesültem, ahogy egy oroszláncsorda leterít, széttép egy elefántot...Nem és nem sikerül elfogadnom, hogy miért van ez így. Fizikális szinten értem, hiszen az oroszlánnak ez az életben maradáshoz kell, ez nem kérdés. Mire tanit a Lélek, miért így hozta létre a Létezést, hogy még “alacsonyabb” szinten is ennyi fájdalom van benne (mondjuk ,az elefánt részéről mindenképp)...Elolvastam, amit eddig írtam, nem pontos még mindig az a kérdés, ami bennem van, de olybá tűnik nekem, hogy erőlködhetünk mi itten, de lehet, hogy a végső válasz: el kell fogadjam, hogy a Föld nevű bolygón élő emberek, jószágok életéhez hozzá tartozik a fájdalom, szenvedés? Mert ennek a létezésformának ez a tulajdonsága? S mégis: akkor mi az az energia, ami évekkel ezelőtt leblokkolta bennem a hús evést, mert szembesültem azzal, milyen fájdalmakon mennek keresztül az állatok...Lehet, hogy most ez kissé zavaros, de bennem sem teljesen tiszta mindaz, ami kavarog már nagyon hosszú ideje...
Szerintem a növények is ugyanúgy élnek, és nekik is fáj, ha beléjük harapnak. Egyszerűen csak máshogy érzékelnek, nincs olyan típusú központi idegrendszerük, mint az állatoknak, de attól még érzékelnek, ahogy minden egyes élő sejt. Amin én régebben gondolkodtam, hogy vajon lehet e sorrendet állítani baktériumok, növények, állatok, gombák, ember, stb. között, és arra jutottam, hogy van egy nyilvánvaló prioritás, amit az határoz meg, hogy mennyire vagyunk közel az emberhez ezen a listán. Az együttérzés mértéke is ilyen irányba szokott nőni. Én attól még eszek húst, csak erre jutottam, hogy aki nagyon meg van világosodva az talán nem eszik, vagy nem annyit. Bár lehet tévúton járok, és sírva falják a sült bordát vagy elfogadták, hogy ez az élet rendje, az ember mégiscsak a csúcsragadozó a bolygón. A szenvedéssel kapcsolatban, szerintem nehezen kikerülhető, mert mindenki, aki leszületett valamilyen karmában van, és a szenvedés erre szokta figyelmeztetni. Valószínűleg magasabb szinteken is ugyanúgy jelen van, mert a ragaszkodásból származik, pl. az elefántod is ragaszkodott az életéhez ahelyett, hogy elfogadta volna, hogy széttépik. Te mire jutottál?
@@janszkylaszlo miután mindezt megírtam, volt egy álmom pár napra rá. A decemberben elengedett Rozi nevű cicám újra velem volt, pedig tudtam, hogy ez nem lehetséges. Álmomban ugyanígy kerestem a választ: ez hogyan lehetséges??? Akkor jőtt egy erőteljes érzés(?), gondolat(?) : “ ne keresd a választ, most örülj, hogy itt van veled” Itt értettem meg: van, aminek a megértése (itt és most -még) el van zárva előlem. Nem dolgom kutatni. És igen: örülni annak, ami Van. És köszönöm, hogy megírtad a gondolataidat 🌞
Elmèletbe megy ,amit elmondtál.
Gyakorlatban nem igazán