Azért az mekkora figyelmesség 17:10 körül, hogy a depressziót taglaló téma után a szokásos "jolvanezigy" átvezetőben az "alámondás" nem lett bevágva, mert ez így tényleg nincs jól. :)
@@wayerwanda akinek van VALÓDI esze, tudja kezeni a legtöbb esetben. általában a depresszió a kevésbé kvalifikáltabbakat éri, a közhidelemmel ellentétben, mondom ezt úgy hogy ismerek két embert is, egyikük jogász, akik depressziósok mégse a legélesebb kések, és most finom voltam. a fridinél beszélt egy szakemberrel erről.
@@szombatjanos akinek van VALÓDI esze, tudja kezeni a legtöbb esetben. általában a depresszió a kevésbé kvalifikáltabbakat éri, a közhidelemmel ellentétben, mondom ezt úgy hogy ismerek két embert is, egyikük jogász, akik depressziósok mégse a legélesebb kések, és most finom voltam. a fridinél beszélt egy szakemberrel erről.
Könyörgöm valaki csináljon egy sketch art-ot Csokiról, ahogy csípőre tett kézzel, feltűrt pulcsi újjal, iszik a bögréből és közben belenéz a kamerába. Mert megvenném! :D
1 kattintás, tölts le valami deep art appot... vagy pc-n keress rá. beadod neki a fotót, kiválasztod a stílust és kész. sajnos linket nem tudok adni mert akkor nem megy át a hozzászólás
Én mindenkèpp azt javasolnám, hogy töröljèk le a tiktokot, instagramot, fb-ot, ne jàtszanak pc/console jàtèkokkal, pornòt se nèzzenek egyàltalàn,lehetőleg netflixet se egy hònapig ès ezzel egyszerre kezdjenek el hàlàt gyakorolni mindenèrt. Ha mèg mindig fennáll a depresszió ès nem javult egyàltalàn, akkor okè, menjetek orvoshoz(azaz szedjetek gyógyszert)...
@@petermiklos9820 Hányszor írod ezt még le? Amúgy meg a híreket mindenki elolvashatja saját maga, hadd beszéljenek már olyan témáról, amiről ők akarnak. És ez a téma egyáltalán nem felesleges, ezt pont a te kommented is bizonyítja.
Én személy szerint sajnálom, hogy nem tettem, mert nem egyedül kellett volna kibogoznom a szálaimat, legalább annyira, hogy ne akarjam bántani magamat. Talán most is könnyebben küzdeném ki magam az évek alatt ásott gödrömből és érteném meg a saját érzéseimet, hogy utána dolgozni tudjak rajtuk.
Öngyilkosság témakörhöz: Ádám meglepődik azon, hogy a férfiak miért lesznek gyakrabban öngyilkosok, ehhez kapcsolnám hozzá, hogy valójában itt a sikerrel végrehajtott öngyilkosságokat vizsgálják, nem a kísérleteket, a férfiak pedig sokkal "sikeresebbek" ebben sajnos, ez azon is látszik, milyen eszközökhöz nyúlnak. A nőknél sokkal jellemzőbb pl az, hogy gyógyszereket vesznek be, az ilyen esetekben szerencsére egészen jó aránnyal sikerül megmenteni az illetőt. Férfiaknál viszont sokkal jellemzőbb az, hogy biztosra mennek, hogy ne lehessen őket megmenteni semmilyen módon (10. emeletről leugrás, vonat elé vetődés, ütőér-felvágás, akasztás, stb). Ez borzalmasan sötét, de nagyon fontos téma, amiről igenis beszélni KELL.
Azok a nök csak figyelemfelhívásnak, segélykiáltásnak szánják a begyógyszerezést (mint ahogy az én tapasztalatom is ez, sajnos). Vagyis nem mondtak le róla, hogy kaphatnak segítséget másoktól, ellenben a férfiakkal, akiket a kultúránk nem tanít meg az érzelmeikröl, pláne a gyengeségükröl beszélni, mástól segítséget kérni és elfogadni.
és mennyibe kerül?! :/ az adás egy jó része pont arról szólt, hogy az emberek nagy hányada ezt nem teheti meg. btw én sem, oké... befekszik az ember mondjuk krízisosztályra, 1-2 hétre tűzoltásként, utána úgyis átirányítják pszichiátriai osztályokra, attól függően éppen mivel küzd a delikvens. persze tb-s meg minden, de közben nem dolgozik - lehet, hogy már évek óta a betegsége miatt - vagy táppénzen van, betegszabadságon. ma a pszichiátriai ellátás konkrét luxus. én tényleg örülök, hogy haladsz előre, esküszöm, drukkolok. mindenki maga miatt csinálja, vagyis csinálná, ha tehetné, de vagy szenvedéssel éli le az életét, vagy idő előtt kinyírja magát.
Mindenhol azt hallom, hogy milyen drága a pszichológus! Én elmentem a háziorvoshoz, mondtam neki, hogy kéne járnom, ő meg felírta, és én meg jártam. Még az útiköltség is tb-re ment. Jó sokat dumáltam mindig, és pár év alatt kibeszéltem a depressziót, ami akkor derült ki, hogy kisgyerek korom óta megvolt. Még visszajártam szintentartásra, meg jó sokat melóztam, és koncentráltam, hogy úgy is maradjon, de azótais tünetmentes vagyok!
Jó ilyet is olvasni. Ahonnan ezt hallod, valószínüleg magánba járnak, és az valóban nem olcsó, már tízezer forint fölött van egy alkalom. Viszont még mindig jobban megéri, mint emészteni magát az embernek, vagy elhülyéskedni stb.
Én is jártam TB-sre, de nekem itt Szegeden azt mondták, hogy a TB csak 5 alkalmat támogat. Jókat beszélgettünk a pszichológus hölggyel, de az 5. alkalom végén elmondta, hogy ő itt többet nem tud segíteni. Ajánlott csoporttterápiát meg a problémáimra specializált terapeutát, de azok sajnos mind fizetősek :/ Biztos nem lehetetlen, de nagy ritkaság sajnos a TB-s pszichológus Magyarországon.
@@izabellazombori-benczur7847 Hát, én nemis értem! több mint 10 évig jártam, eleinte hetente! Volt, hogy éveket kihagytam, aztán újra mentem, ha kellett! Igaz, hogy kb 12 éve voltam utoljára, de egyetlen fillérembe sem került! Ha ez megváltozott, akkor teljesen jogos a sírás az ára miatt!!!
@@izabellazombori-benczur7847 Pontosan. Valahol pl. 10-12 alkalmat is tudnak biztosítani, de valakinek pl. valamilyen személyiségzavara van, akkor cseszheti. Ráadásul emiatt könnyen válik nem kívánatossá a munkaerő piacon - pl. folyamatos konfrontációk munkahelyen stb. Ebből következik, hogy egzisztenciálisan rohadtul nem engedheti meg magának a hosszú terápiát. Max. ha munkanélküli, elmehet egy hosszabb kórházi kezelésre - pár hónap, általában 3. Pl. Tündérhegy. Btw. nekem ott is azt mondták a végén, hogy hosszú terápiára van szükségem. Kérdeztem mennyire hosszú. A válasz: évek. Ráadásul akkor még szarabb is lett az állapotom, mint amikor bementem. Totál megrogytam. Sikerült egy viszonylag olcsó, alapítványi támogatással rendelkező lehetőséget megcsípnem, ahol valahogy jobban feküdt nekem a metodika. Nagyon jól le tudta leplezni a kognitív torzításaimat a doki, azóta is az ő számlájára írom, hogy újra dolgozni tudtam. És ha már megy a vallásfikázás, az egyházi közösségek nem csak rosszat jelentenek. Tovább fokozta bennem a reményt egy gyülekezeti házi csoport és részben nekik is köszönhetem a következő munkahelyem. Az előzőről kibasztak egy év után - lásd első bekezdésemet. Azóta is küzdök, most újra tudok egy részleges terápiát fizetni. De nehéz motiválnom magam és a kognitív torzítások és különféle sémák rohadt makacsak. Szóval azért tolom még az önsorsrontást is. Közben eldöntöttem, hogy ideje levállnom a hitemről is - úgy cirka 20 év után és felépíteni egy másik világnézetet magamban. Azt remélem, ha van Isten, akkor sallangmentesebben tudok egyszer vele kapcsolatba lépni. De amúgy is sokszor haragszom rá, szóval bekaphatja :D De ha van, akkor ezt úgyis tudja ;) God bless you
Kb. 10 éve azt hiszem depressziós lettem. Olyan élethelyzetbe kerültem, amikor kiment a lábam alól munkaügyileg a talaj, ugyanakkor én voltam a családfenntartó, csecsemő gyerekkel, otthon levő feleséggel. A lényeg az, hogy önhibámon kívül (egy ember akiért felelős voltam óriási hibát követett el, ami több tízmillós nagyságrendű volt, de párhuzmaosan ezzel a főnököm óriási kockázatokat vállalt. Nem hagyhattam ott a munkahelyet, mert akkor biztos lett volna az azonnali bukás.) olyan helyzetbe kerültem, hogy elveszíthettem volna a teljes egzisztenciámat és a családomét is. A dolgok kb. fél év alatt tisztultak ki, addig nagyon durván magamba zuhantam. Egy idő után se éjjel, se nappal nem tudtam másra gondolni, ezzel feküldtem, ezzel ébredtem. Mintha egy sötét gödör alján ültem volna, semminek nem tudtam örülni, de már olyan alap dolgoknak sem, mint a kisgyerekem nevetése vagy a szex. A családom rángatott ki az egészből, segítettek rengeteget. Ugyanakkor ez egy beszűkült tudatállapot, nem arról van szó, hogy simán szomorú vagy. Egy idő után már Xanaxot nyomtam akkoriban, hónapokig "zombiszerűnek" írtak le az ismerőseim, munkatársaim. Mindenesetre nagy tisztelet nektek, hogy ezzel ilyen hosszan foglalkoztatok.
Köszönöm ezt a videót. En gyerekkorom óta viselem magamon ezt a bélyeget. Depresszió és pánikbetegség. Természetesen eleinte még nem tudtam, hogy mi is ez pontosan. A folyamatos szorongás, az emberek kerülése, a gyomorgörcsök stb. Ehhez 40 éves koromra kialakult egy szembetegség, mely mára (6 év elteltével) már odáig fajult, hogy vakvezető kutyával közlekedek. Soha nem szerettem sajnáltatni magam, de azon mindig felb@sztam az agyamat, ha valaki a testi-lelki bajokat úgy próbálta lereagálni, hogy az csak hiszti, vagy a te hibád. Szóval, kellemes élmény volt végighallgatni titeket.
Brutális alvajáró vagyok (több mindennel együtt). Cuki hallani, hogy ha elég fáradt lennék, nem lenne kedvem még álmomban is mászkálni! 🤣 (Holott minél kimerültebb az ember, annál súlyosabbak és gyakoribbak az alvajárások! 🤷🏼♀️) Tudjuk, hogy a depressziónak is a leghatásosabb gyógymódja, ha jól érzed magad inkább! 🤷🏼♀️ A pánikrohamnak meg az, ha megnyugszol! 🤷🏼♀️ A szociális fóbiának meg az, ha lazítasz az emberek között! 🤷🏼♀️ A borderline-osok meg lesznek szívesek nem hisztikézni! 🤷🏼♀️ Van még kérdés?! 🤣
Köszi srácok ezt az adást. Nagyon fontos téma ez. És szerintem nagyon jó érzékkel tettétek össze, a humor is jókor jött, az információ sem tengett túl, király, hogy felvetettetek dilemmákat és nehezen kimondható kérdéseket (pl. nehéz, hogy hogyan lehet jól segíteni, és a segítő családtagnak is szüksége lehet segítségre) és ügyesen hagytátok ki, amit ki is kell (pl. módszerek felsorolása). Kevert depressziós és szorongásos zavarral éldegélek, és mióta van kezelőorvosom és kezelésem, nem lettem egy új ember (azt nem is akarnám, sőt, az egyik parám volt, hogy a kezeléstől elveszítem a személyiségem) , viszont az életem sokkal jobb lett. És nagyon-nagyon sokat tanultam magamról a különböző terápiás módszereket és helyszíneket végigjárva, plusz lett egy új baráti köröm is. És abba tudtam hagyni a piálást és a cigizést is. Nagyon para volt először segítséget kérni, de az ember egy idő után ebbe is beletanul, hogy hogyan lehet épülni, felépülni. Hajrá mindenki, aki most kezdi, és rengeteg kitartást és türelmet kívánok, és ne legyetek magatokkal túl kemények, szeretettel forduljatok sajátmagatokhoz, ez nagyon fontos tanulság nekem, aki évtizedekig gyűlöltem és bántottam magam, úgy, hogy fogalmam nem volt róla, hogy miben vagyok.
Scott Hutchison utolsó twitter üzenete "Be so good to everyone you love. It’s not a given. I’m so annoyed that it’s not. I didn’t live by that standard and it kills me. Please, hug your loved ones." és hosszú évek depressziója és szorongásos időszakai után egy rossz napján éppen egyedül, családtól, barátoktól távol úgy döntött véget vet az életének és leugrott arról a hídról amelyet a legsikeresebb albumán meg is énekelt. Hiába vette körül szeretet és volt sikeres indie zenész, grafikus ezek nem számítottak akkor azon a napon a fejében.
Szuper, hogy beszéltek a depresszióról. Belülről is ismerem, 2 hozzátartozóm ment önként el.. A mozgás igen is segít, néha gyógyszer is, de teljesen egyedi. Mert aki benne van, az kér legnehezebben segítséget. Ennek rengeteg oka lehet. Csupán kettő: nincs belátása, szégyen , stb. Mondjuk az is fontos, hogy senkinek nem szabad elvenni a hitét! Irom ezt azért, mert gyakran figuráztok ki olyan spirituális témákat, ami másnak a mentális reményt megadja, és együttműködik a tudománnyal. Nagy kérdés, hogyan jut pszichológushoz, pszichiáter hez egy átlagember, ha nem tudja megfinanszírozni....Test, lélek, szellem együtt működik profin, egyre többen vannak már orvosok szerencsére, akik ilyen szemmel fordulnak a betegekhez. A depresszió egy idő után valóságos szervi betegségeket okozhat. Ja, nézzétek egy rák statisztikát, ott is jók vagyunk. Egyébiránt vannak traumák, melyeket nem lehet feldolgozni, csak bizonyos szintig, de meg lehet tanulni együtt élni vele. 🌷
9 évig volt depresszióm. Én saját magamtól jöttem ki belőle, és pontosan tudom, hogy ilyenkor az ember nem akar kérni segítséget, de aki küzd vele és ez a véleménye, annak azt tanácsolnám, hogy de, igenis menjen el és találja meg a probléma gyökerét. Egyrészt önzőség a családoddal szemben, másrészt nem látod az élet szép oldalát. Bár én is megsínylettem, mert most meg pánikbeteg lettem, de még mindig szebbnek látom a világot, mint akkor. Mindenből van kiút és a halál soha sem opció. Nagyon nagy erő kell, de szakemberhez kell fordulni és gyökerestül megszüntetni a problémát és nem csak tünetet kezelni. Mindenkinek aki benne van kitartást kívánok és a legfontosabb, nem vagy egyedül 🫶🏻 / Egyébként Ádám jól látja a dolgokat, Chester a legjobb példa rá, hogy a legtöbb esetben a depresszió alattomos és felismerhetetlen főleg kívülről. 9 éven át csak én tudtam, hogy valami baj van velem. )
"ha családja van, legalább nem megpróbálhatna segítséget kérni?" Sajnos nem. A depressziónak azon mélyége, amikor már tényleg az öngyilkosság/elhalálozás bizonyosul az egyetlen és logikus megoldásnak, az elnyom mindent. Hiába tudja az illető, hogy ez a szeretteinek rossz, hiába szereti amúgy őket nagyon, az, hogy ő ne legyen a világon, olyan szinten foglalkoztatja, nem hagyja nyugodni, hogy már az, hogy ez a gondolat megszűnjön és ne idegesítse tovább, nem hagy (szerinte) más értelmes és elfogadható megoldást. Nem önző, nem egy elkényeztetett belpesti libsi, hanem - ahogy mondtátok is - egy olyan ember, akinek a kémiai egyensúly felborult az agyában. Annyira köszönöm, hogy kiraktatok egy ilyen részt!! Régebben volt a testképzavarról, most ez, ezt olyan jó megélni, hogy 1-2x a sok - szintén fenomenális - trash mellett ilyennel is foglalkoztok! Még egy pár ilyen és kedvem támad törölni az adblockot :D
Én is depressziós voltam, és a fizikai munka gyakorlatilag zsák pakolás segített. Utánna már el tudtam menni rendes munkát végezni. Jobbnak láttam a világot. Megkerestem a mélypontot.
Pszichológusként minden nap ezzel a kilátástalan helyzettel találkozom. A 18 éves kor alatti korosztály számára mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nincs is pszichoterápiás ellátás az egészségügy keretei között (ingyenesen). Talán Budapest jobban áll ebből a szempontból, de vidék helyzete elkeserítő. És egyre koraibb életkorban egyre többféle és egyre súlyosabb tünetek jellemzőek.
Nagyon jó, hogy foglalkoztok ilyen témával. Nekem két közeli ismerősöm lett öngyilkos és mindkettő teljesen más eset volt. Egyik egy barátom tőlem pár évvel idősebb fiatal csaj aki otthon volt a kislányával és egyszer csak véget vetett az életének. Nagyon jó barátok voltunk, de mivel elköltöztem más városba, így ritkán beszéltem vele. A férje egy igazi tuskó volt és szerintem nem kapott elég figyelmet a szülés utáni depressziójával. Számomra nagyon nehezen elfogadható dolog volt, hogy egy kismama öngyilkos lesz és 30 évesen ott vagyok a temetésén. A másik az feleségem nagymamája volt, két éve aki nagyon leépült. Számára megalázó volt, hogy mások gondozzák és pelenkát kell viselnie. Nem tiszta olykor a tudata holott nagyon intelligens és tanult nő volt. A durva, hogy a férjével élt egy lakásban és még volt egy gondozó néni is velük illetve a lánya a vejével 500 méterre lakott. A vírus okozta lezárás nagyon rosszul érintette, mert mozgáskorlátozott volt és nem tudta elhagyni a lakást még úgy se, mint korábban, hogy a balatonra levitték. Az a durva, hogy egyik esetet se láttuk előre, pedig ha lettek volna jelek akkor biztos próbáltunk volna segíteni.
Nagyon hálás vagyok,hogy ennyire jól jártátok körbe ezt a témát.az elején kicsit féltem,hogy ne egy elröhögős sztori legyen. De pont annyira volt komoly amennyire kellett,és kellően laza,ahogy egy baráti beszélgetés során szóba kerül az ilyesmi... A vége pedig szerintem most kifejezetten remény ébresztőre sikerült és még cuki is volt😅😅🥰🥰
16 évesen volt egy nagyon-nagyon mélypontom.(szülök válása,szeretethiány, barátok eltűnése,költözések, rossz iskola választás, szegénység... 8 évnyi lelkiteher hirtelen egyszerre kezdett lefele nyomni) Csak 1 embernek köszönhető, hogy akkor nem dobtam el az életemet. Addig nyomta nekem a rizsát, h igenis érek valamit, igenis számítok... amíg végül elkezdtem hinni neki... aztán elengedte a kezem amikor jobban lettem és legnagyobb bánatomra szépen lassan el is tűnt az életemből... Azóta sem tudtam neki személyesen megköszönni, pedig egy városban élünk azóta már 💔 eltelt 10 év viszonylag depimentesen... tavaly ilyenkor meghalt egy hozzám nagyon közel álló személy, aki soha életében nem bántott engem... azóta látom újra a jeleket magamon.. de még kitartok, már sokkal erősebb vagyok,mint kamaszként, és egyelőre még látom a kiutat 💪😁 csak azért írtam le, hogy tudjátok, egy depressziós embert elkell indítani... magától nem fog elindulni felfelé... és sokszor az is elég ha barátként tartjátok a lelket az emberben, így van mibe kapaszkodni 🫶
Chester egy interjúban mondta, hogy a depresszió olyan, hogy nem akarok csinálni semmit, nincs kedvem semmihez és nem szeretek semmit...és a legdurvább, hogy NEM AKARSZ BOLDOG LENNI SEM....ezt én is megéltem vagy élem, vágysz dolgokra, vágysz a boldogságra, de ha megkapod olyan, mintha vissza vágynál a rosszba, megnyerheted a lottót is, megkaphatod a legszebb lányt akire vágytál, vagy fiút, de ha nem kérsz ebben a fázisban segítséget, nem fog elmúlni és vissza vissza tér és valószínűleg rámegy az is, ami a boldogságot okozza, én így jártam és most rosszabb, mint előtte.
A téma magyon fontos, mert tényleg beszélni kell róla. A mondataitok szerintem sok embert elgondolkoztatott, köszönöm hogy felhoztátok a mentális problémák fontosságát. Így is jó volt meghallgatni a véleményeteket, viszont egy + meghívott pszichológus/pszichiáter szerintem sokat dobott is volna az adáson. Csak egy gondolat, ha esetleg mégjobban, kicsit szakmaisabban akartok ráfeküdni egy-egy témára.
Tapasztalatom szerint a pszichiátert ki lehet hagyni a sorból ha segítségért fordul az ember. Ész nélkül vágjág az emberhez a rivotrilt oszt viszlát 3 hónap múlva. Igaz hogy szinten tart de hosszú távon semmi értelme. Egy jó pszichológus meg önismereti könyvek sokkal előrébb vinnének azidő alatt mikor le van szedálva az ember bogyókkal. Persze valakinek elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés de szerintem a többség önmagát is egy elviselhető szintre tudja hozni otthon, és onnan szakemberrel fejlődni tovább
A bogyókat arra írják fel, ha nagy baj van, hogy a páciens valamennyire meg tudjon nyugodni, és tudja folytatni a beszélgetös terápiát. Önmagában nyilván kevés a nyugtató, csak ahogy a fiúk is mondják, nincs elég szakember, nyilván azért esik meg, amit írsz.
Köszönöm, hogy beszéltetek erről a fontos témáról, mint depresszió és mentális betegségek! Nagyon jó dolgokat mondtatok és abszolút alá tudom támasztani én is őket, mint valaki, aki már átélte és kijött belőle szakember segítségével. Nagyon értékes gondolatok hangzottak el, empatikus hangvételben, fontos adás volt:) btw már tudom miért voltam olyan rossz passzban tegnap...:D viccen kívül olyan levert voltam egész nap, azt hittem betegség kerülget, de hát csak az év "legdepisebb napja" támadott be:DD vicces egybeesés, annyira kiégtem, amikor mondtátok a videó elején..:D szerencsére mára elmúlt és sokkal jobb a kedvem:))
En is depressziora vagyok hajlamos es tenyleg nehez ilyenkor barmit is tenni barkitol is segitseget kerni. Tegnap tudtam meg,hogy egy regi lany ismerosom karacsonykor felakasztotta magat. Mult evben hazasodott es azt hittek minden rendben van vele vegre. Elso gondolatom az volt,hogy barcsak beszelhettem volna vele, en segithettem volna. De rajottem en is amikor kuzdok a demonjaimmal en sem kerek segitseget. Valahol azt erezzuk annyira kevesek vagyunk,hogy nem akarunk terhek lenni mas szamara,hisz magunk szamara is terhek vagyunk. Amig nem voltam depis nem ertettem. Miota az vagyok, az egyik legmocskosabb dolognak tartom. Vigyazzatok magatokra es figyeljetek egymasra!
10 évet dolgoztam zárt osztályon, köszönöm :) valahogy odáig kéne eljutni, hogy nem szégyen segítséget kérni és belátni ha baj van. Sokat javítana a depressziós betegek helyzetén akik a környezetük hatására válnak akár pszichotikussá, katatonná, mert nem jutottak időben segítséghez. (Ellenben a 1,5% bipoláris beteget keveslem, nálunk jóval több bipoláris volt, mint depressziós.)
Ha állami ellátásban mész pszichológushoz akkor eleve a pszichiátria gondozóba mész, ahol a főpszichiáterrel beszélgetsz először, neki mondod el milyen probléma miatt vagy ott, a beszélgetés alapján pedig eldönti milyen kezelésre szorulsz: gyógyszer kell vagy elég a terápia. Ezután a helyi pszichológusok közül az egyiket kiválasztja neked, akivel együtt fogtok dolgozni, de ha úgy érzed ő nem megfelelő számodra még ígyis átkérheted magad másikhoz. Működik ez, még ha több hónap is mire eljutsz a bejelentkezéstől az első terápiás ülésig, akkor is megéri, ha nincs rá keret, hogy magánhoz menjen az ember.
Állami ellátás 2022: kértem beutalót (huzakodtam a háziorvossal, mert szerinte nem kellett, engem meg már küldtek el onnan, mert csak beutalóval fogadnak, vagy ha mentő visz), elmentem, azt mondta a takony, hogy vagy ott és akkor benn maradok sz osztályon, vagy nem tud segíteni. Mondtam, hogy így hirtelen nem tudok az otthoni kötelességeimre embereket rászervezni (nem hirtelen se tudtam immáron 5 éve elmenni nyaralni emiatt), főleg, hogy azt se mondta, hogy meddig kellene maradnom! Azzal búcsúzott gúnyosan, hogy "most még dönthet, de majd amikor a mentő hozza, akkor majd én döntök!". (Én meg egy anyáddal búcsúztam!) Szóval az Isten mentsen meg az állami ellátástól! (Külföldön diagnosztizált és kezelt volt a problémám, anélkül, hogy egy napot is benn kellett volna feküdnöm a mosolygóban!)
Először azt kell felismerni hogy segítségre van szüksége az illetőnek,egy torzult képpel nehéz magadban kutatni, ezért kell állandóan kívülről is nézni magunkat
A depressziót szerintem Jim Carrey fogalmazta meg a legjobban:depression=deep rest. Egy mély pihenésre van szükségünk abból az álarcból, amit folyamatosan mutatunk.
Ez nagyon szép gondolat egyébként, de nem biztos hogy pszichológiai értelemben szakmailag teljesen megalapozott. Ha valaki úgy gondolja hogy depressziós, javasolnám hogy keressen segítséget mert nem szégyen az! Keep safe y’all.
Depressziósnak tartottam magam hosszú évekig, ez öndiagnózis, nem voltam szakembernél, szóval lehet, hogy nem is az, de ha az is, nem a legdurvább fajta. De tényleg nem voltam jól, évekig, semmihez se volt kedvem, motivációm, amit esetleg tényleg szerettem volna csinálni, azt meg azért nem csináltam, merthogy kismillió olyan van, amit meg kell csinálnom, de ahhoz nincs kedvem meg erőm, ezért olyat se csináltam, amit szerettem volna. A teljes értelmetlenségben úsztak szét a napok, és a végén még jobban utálhattam magam, mert se a "kell" se a "szeretem" dolgokkal nem haladtam. Legalább egy évbe telt az is, hogy onnantól, hogy eldöntöttem, hogy segítség kell, mert ha nem változtatok, élni sincs sok értelme (ez nem azt jelenti, hogy öngyilkos gondolataim voltak), odáig, hogy tényleg felvettem a kapcsolatot egy coach-al augusztus elején. Nyilván az én mentalitásbéli változásom is kellett, de maga a tény, hogy van a coach, aki hetente-kéthetente "számonkér", hogy van valami, ami miatt muszáj erőt vennem magamon, rengeteget segített nekem. Annyira jó volt most a depresszió tüneteit hallgatva megállapítani, hogy ez igazából már nem a jellemző állapotom, és bár bármikor visszacsúszhatok, de már csak néha egy fél nap vagy nap erejéig "depizek", de alapvetően jó kedvem van. A problémáim nagy része egyáltalán nem oldódott még meg, de az én szemléletem, hozzáállásom változott, és ez baromi fontos. Nyilván rengeteg ember küszködik olyan komoly depresszióval vagy egyéb lelki gondokkal, amire egy coach nem elég, de hátha van, akinek ez segíthet. A coach alapvetően a strukturálásban segít és hogy cselekedj. A depresszió ellenszere az értelmes munka, olvastam egyszer valahol és ez rám nagyon igaz. Munka alatt pedig bármit lehet érteni. Annyira jól esik, amikor a nap végén megállapíthatom, hogy a 8 óra meló mellett még mennyi olyan dolgot elvégeztem, ami előremutató, hasznos, szeretem csinálni, amiket régen hónapokig, évekig képes voltam halogatni. Banális, de volt olyan, hogy boltba nem mentem el, csak amikor már tényleg szinte semmi ehető nem volt itthon. Most simán elmegyek, ha elfogyott valami, amit alapvetően napi szinten eszek. Szóval a hosszú kommentem lényege az lenne, hogy ha valaki nem akar pszichológushoz elmenni, legalább egy coach-ot keressen fel, bár szerintem ez a kettő inkább kiegészíti egymást, én is tervezek pszichológushoz is menni, feltárni az esetleges régről jövő lelki elakadásokat.
Nagyon sok minden a gyerekkorból leledzik, ha tudod magad kívülről nézni minden esetben(erre kevesen képesek), akkor doki nélkül is képes vagy saját magad menedzselni
Őszintén, ha félresikerült öngyilkossági kísérlet után folyton mellettem lenne valaki és pesztrálna, az lenne a legidegesítőbb dolog. Elvenné azt a illúziót is, hogy legalább a saját életem ura vagyok.
Nem tudom.... Májusban anyám öngyilkos lett ,rátaláltam,bevitettem,megmentették,végig mellette voltam. Hazavittem,hozzá költöztem egy hónapra. Neki segített. Nyilván nem vagyunk egyformák. Nehéz dolog ez.
12:45 nekem például segített a sport, tavaly év elején kezdtem el rendszeresen, és hatalmas életminőségi javulást hozott őszintén. Nyilván minden tekintetben fejleszteni kell magad, sokat gondolkodni hogy legyél jobb helyen mentálisan is, de alapvetően szerintem nem ördögtől való a "just hit the gym" mentalitás, mert addig is amíg nem javul a többi dolog valamivel el tudod terelni a figyelmedet és rendszert adsz az életednek. Odáig is el kell jutni, hogy egyáltalán meg tudj nyílni bárkinek, legyen az nagyon közeli barátod, szerintem ebben az átmeneti időszakban rengeteget tud segíteni a sport. De nem vagyok szakértő, csak ezek személyes tapasztalataim.
Én minden nap depressziós vagyok ne erőltesse rám senki hogy ez a leglegebb Amúgy szerintem pont ott van a hiba hogy ha öngyilkos lesz valaki mindenki azt mondja hogy “amikor találkoztunk vidám volt meg röhögött a szar vicceken” De nem kérdezed meg hogy amúgy mi van veled minden oké mert mindenki leszar mindenkit
1. Én már vagy egy évtized óta szenvedek a depresszió tüneteitől, és megtanultam velük együtt élni. Anno egy pszichiáter azt mondta, hogy menjek el dolgozni és eddzek. Nyilván nem használt. Mondjuk én alapból ráerőszakolom magam, hogy produktív legyek, még akkor is, ha nincs sok eredménye. Az edzést is több éve csinálom, és továbbra is elégedetlen vagyok magammal, de pont ez motivál, hogy ne is hagyjam abba.. szóval engem a depresszió valamennyire tol előre, ami kicsit furán hangzik, de igaz... viszont ahogy mondtátok Ti is.. nem múlik el ezektől a dolog. 2. Nyugati országokban azért is lehet magasabb az aránya a mentális zavaroknak, mert a társadalmi elvárások magasabbak (férfiaknál például legyen stabil egzisztenciád, jól fizető munkád, kocsid, mert különben nem fogsz tudni eltartani egy családot, de azért jó lenne idővel becsajozni, hogy lehessen családod, de addig még az első pár dolgot el nem éred, sanszos, hogy nem lesz barátnőd..22-es csapdája) .
Nyugaton szerintem (a tapasztalatom szerint) azért magasabb, mert ott foglalkoznak a mentális egészséggel, nem pedig a szőnyeg alá söprik és széttapossák. Külföldön diagnosztizáltak, kaptam gyógyszert és rendszeres terápiát ingyen, amíg Magyarországon 5 éve eljutni se tudtam szakemberhez TB alapon. Egyszer találkoztam pszichiáterrel 5 év alatt, arra a 10 percre, amíg aláírta a fegyvertartási engedélyemet! 🤣🤣🤣 (Nyugi, már lejárt és egyébként sem tartottam itthon fegyvert - és nem is szándékoztam!) Amikor elmondtam a családomnak - akik ismerték a kórtörténetemet - még a szobában repkedő légy is szívrohamot kapott! 🤣
@@vgabe.gaming A munka miatt kellett a fegyvertartási, mert amúgy én se vagyok nagy rajongója! Főleg, hogy tudom, hogy még csak hazudni se kell, hogy az ember legálisan tarthasson, ha akar! Én tényleg mindenre őszintén válaszoltam, és úgy mentem oda, hogy tutira nem kapom meg az engedélyt! A pszicho meg azt jegyezte meg, hogy érdekes lenne kibontani, hogy hol vannak a gyökereim, ha már ennyi helyen éltem a születésemtől kezdve. Szintén őszintén válaszoltam, hogy szerintem ott vannak a gyökereim minden adott pillanatban, ahol éppen az állataim vannak! Erre grimaszolt egyet, pecsét, aláírás, fegyótartási megszerezve! 🤷🏼♀️ Még én is egy rohadt nagy viccnek tartom, hogy ez a vizsgálat, amikor csak annyit kellett volna kérdezni (akár az írásos teszten, akár a szóbeli "elbeszélgetésen"), hogy "van-e valamilyen ismert pszichés betegsége?", aztán már ki is estem volna! 😅
Bevallom nagyon magam alatt voltam és egyszer felhívtam egy ilyen segélykérős telefonszámot. Egy nagyon morcos nő vette fel aki kb a telefonon keresztül ledominált. 3 perc volt a beszélgetés maximum és arra jutottunk, hogy elmondta telefonban hol van a legközelebbi pszichiátria. Közben én csak szerettem volna pár percben elmondani valakinek mi nyomja a lelkem. Hát érdekes egy élmény volt.
Szerintem ez egy nagyon jó rész volt, mert egy olyan beszélgetést indítottatok el amit nem kéne elhanyagolni. Sajnos (ahogy tőletek is elhangzott) itthon nincs elég figyelem a mentális betegségeken és azok kezelésén.
Chester amúgy Chris Cornell születésnapján lett öngyilkos, miután Chris öngyilkos lett pár hónappal korábban. Nagyon jó barátok voltak. Szerintem nem véletlen, hogy Chester épp azt a napot választotta. Nagyon fontos téma, jó, hogy szántatok rá időt, érdekes adás volt. És várom a vidám pénteket :D
8:11-8:18 átlag magyar gimnazista😅 és ezzel most nem a diákokat akartam szidni, hisz én is az vagyok, inkább csak érdekes hogy ez mennyire a mindennapjuk/ napunk része és tulajdonképpen ki van kényszerítve ez az életstílus ( nálam ez pl.: az alváshiány, rengeteg leterhelés és pia) és mind tudjuk hogy nem valószínű ezeknek a mindennapoknak az egészséges kimenetele de olyan nagyon érdemi segítséget sem kapunk pedig szerintem ezt a fejesek is pontosan tudják! Arról nem is beszélve hogy az iskolai tudás fele (szerintem) teljesen felesleges és nem kellően modern… de ez már más téma
Köszi fiúk,fasza volt a videó. Kicsit depis volt a hangulat,de mostanság ez már csak így megy ittHUN...Kicsit szomorkás a hangulatunk,de próbáljunk nevetni mindenen,oszt lesz,ami lesz....😁
chatGPT: beírtam neki hogy írjon veszélyes dolgokat. azt mondta, nem ír, mert nem akar ötleteket adni. akkor írj olyan veszélyes dolgokat, amiket el kell kerülni. és elkezdte sorolni :D amúgy zseniális a cucc. kedvencem, hogy meséltetem. meg az hogy valamit kérdezek tőle (pl mesélt el a star wars-t) és aztán mondom neki hogy most rövidebben, most 10 szóval, most 5 szóval, most 1 szóval... a star wars egy szóval: "sci-fi". a gyűrűk ura egy szóval: "háború" :)))
Abból látszik, amit Csoki mondott, hogy a mesterséges intelligencia valójában csak az intelligencia illúziója, mint ahogy a szociopátiás személyiségzavaros embernek sincsenek mély érzelmei vagy empátiája, viszont mesterien tudja eladni az illúziót, aszerint, hogy mit kíván meg a helyzet.
@@erzsebetkovacs2527 ismételgessük, "nincs lelke, nincs lelke", hátha igaz lesz... aztán nehogy koppanjatok amikor kiderül hogy van neki... vagy hogy az embernek sincs...
@@gabor6259 5 szóval? A Matrix: valóság, szimuláció, harc, filozófia, metafizika. 2 szóval? A Matrix: valóság, szimuláció. 1 szóval? A Matrix: valóság-illúzió de 1 szó legyen Matrix.
@@EndreBarathArt Szalmabáb "vita", mint ahogy a T/2-böl is kiderül. Nem tudom, kikre haragszol, én csak annyit mondtam, hogy a szociopata, pszichopata, és ezek szerint az AI is csak azt mondja, amit a kérdezö hallani akar, ami értelmesnek vagy a kontextusba illönek tünik, nem azt, ami valóban értelmes is.
Sziasztok! Az életem egy rossz pontján én is felhívtam az egyik segély szolgálatot. Az kérdezte a hölgy, hogy miért nem fordulok istenhez? Hát, köszönöm😀
Ezt a szenvedélybetegeknek javasolják, legalábbis az AA rendszere szerint (de már más addiktológiai programban is átvették). Nemrég a telexen cikkeztek egy ilyen otthonról, egy ateista bentlakó is nyilatkozott, érdemes elolvasni.
fun fact: az antidepresszánsokra van tb támogatás és három havi adag kb 500 forint. akit a gyógyszerek ára tartana vissza, ne tartsa, mert ilyen szempontból legalább jó a rendszer.
@@sandorpecsi5845 az antidepresszánsokat az ember pszichiáter felügyelete és terápia mellett szedi. nem tudja és nem is dolga helyettesíteni a terápiát. az a cél hogy a beteg minél hamarabb elhagyhassa az antidepi gyógyszert és önmaga tudja megtartani magát lelkileg. de amikor nagyon mélyen van az ember, van, hogy csak a gyógyszer tudja kibillenteni és megadni azt az első löketet a gyógyulás felé, amit más nem.
Szlovákiai magyarként tapasztalataim alapján, a járás 40 év alatti lakosságának a fele legalább valamilyen kábítószert használ, ezeknek az embereknek kb. a felének nagy tartozásai vannak, vagy csak napról napra tengődik. Azonban valahogy annyira összetartó a közösség, olyan baráti társaságok alakulnak ki, amik mindenben támogatják egymást. Konkrétan amióta Magyarországon élek a depresszió jelei néha rajtam is megfigyelhetőek. Nem azért, mert rosszabb életkörülményeim lennének, szerintem szimplán csak azért van ez, mert itt valahogy mindenki a másik barátságában valami érdeket keres. A barátok azok amik hiányoznak. Mondjuk hozzáteszem Sopronban lakok, és elég nagy a sznobizmus itt szóval nem is igen vágyik az ember emberek közé.
én értékelem a sötétet és a szaridőt, mert akkor legalább rá vagyok kényszerülve hogy megcsináljam azokat a dolgaimat, amiket csak halasztgatok akkor amikor kint vagyok a jó időben 😁
Szülés után lettem depressziós, szerencsére az élet megoldotta, gondolom ahogyan a hormonális sokk szépen csitult az idő előrehaladtával. Ez is fontos téma, és sok nőt elítélnek mikor ebbe a helyzetbe kerül
Leginkább nem beszélnek róla, mint ahogy a posztpartum pszichózisról se, hiszen a társadalmunk idealizálja az anyákat és abba nem fér bele, öszintén beszélni az esetleges problémákról.
@@erzsebetkovacs2527 pedig rengetegen lesznek szülés után depisek, kilfiden' az egyik nő, mikróba rakta a gyerekét, azóta írják rá a készülékre,hogy tilos gyereket rakni bele
A videó eleji vicces tanulmányhoz: Itt a megfejtès a januári 3.hètfői depire: USA-ban mindent Hitelkártyára vesznek a karácsonyi brutál túlköltekezèst is. A hitelkártyát minden hó 15-21-ig kell visszafizetni. 🤣 Ès ráadásul kezdődik a munkahét, hètfőn gürizel ès elillan a lóvè.
Pályaelhagyó iskolapszichológusként köszönöm ezt az adást. Nagyon jó lett. Annyi kiegeszítést tennék, hogy klinikai szakpszichológus pszichoterápiával jól tudja kezelni a legtöbb depressziót és bipoláris zavart. De: coach, mentálhigiénés szakember, kineziológus, szociális munkás és személyiségfejlesztő mentor nem! Amúgy a klinikai szakképzésre kifejezetten nehéz bejutni, főleg államilag finanszírozott képzésre - mivel én ezt már feladtam nem tudom az idei konkrét keretszámot, de ilyen 30 körül van per év.
30?! Az szerintem még sok is! Minek annyi?! Hát a toppon van a magyarok mentális egészsége! Szerintem több gépész technikus kellene, ha már összeszerelő üzem vagyunk! Hát nem?! A biorobotoknak meg egyébként se kell ilyen úri flanc! 🤣
Én egyszer öngyilkos leszek. És nem akarom, hogy megmentsenek. Ha társadalom elvárja, hogy felelős döntéseket hozzak az életemről, akkor a halálomról is hadd hozzak felelős döntést. Az életem sokszor egy pokol, ha egyszer elegem lesz belőle, az az én dolgom, senki ne gondolja, hogy ezt akkora nagy öröm minden egyes nap folytatni és csinálni. Szóval nem kell megmenteni, én tudom, mikor lesz elég. Miért nem lehet békén hagyni azt, aki így érez?
Mert mindenkinek jár esély hogy ráébredjen hogy nem azonos a végeláthatatlan, toxikus gondolatáramlattal a fejében. Végül úgyis eljön a halál, 3-4 generációval későbbi utódaink még csak említésből sem hallanak rólunk, mintha soha nem léteztünk volna. De addig van jóesetben pár évtized, nézz ki a fejedből, a szakadék aközött ami kinti világ és az általunk róla tákolt model között, leírhatatlan.
A depresszióval az is a baj, hogy nagyon sokszor szomatikus tünetek maszkolják (főleg az időseknél). Hogy jaj fáj ez meg az meg a front… ez a larvált depresszió.
Olyan, mint a jól funkcionáló alkoholistáknál. Csak kicsivel többet van betegszabin, mert "többször gyötri migrén, mint az átlag embert", holott közben csak fél kocsiba ülni, mert tudja, hogy a szonda hibahatárán bőven túl fújna, ha kapna egy rendőrségi ellenőrzést. Van, aki meg az előző napi bőgéstől ödémás szemei miatt megy el dokihoz, hogy "juj, reggel bekaptam 3 szem epret, biztosan az az oka", vagy "reggel kutyaséta közben megcsípett egy méh". Bármivel az a baj, hogy tökéletesen rá lehet fogni egy full egyszerű és általános dologra is!
Ha ezt tudod tudsz is ellene tenni. Kevesebb képernyő bámulás, több mozgás stb. Egy jó pszichológus az emberek 90%-ának nem árt egyébként. Ha van egy konkrét problémád azzal érdemes elmenni pár hónapra kipróbálni.
11:33-tól ehhez fűznék hozzá annyit hogy , a mentális higiéniám nem a legjobb és a legutolsó dolog lenne az hogy erről a szüleim tudjanak. Főleg apukám mert olyan mint valami összeesküvéses és semennyire nem értene meg ezért bele se kezdek. Van egy 6 évvel idősebb nővérem is és ő is ugyan így van ezzel . Amég nem kezdtem el erről a nővéremnek beszélni eddig elnyomtam magamban gondolván biztos az én hülyeségem. Eddig én se értettem hogy miért nem kér valaki segítséget de így hogy már megtapasztaltam megértem ezeket az embereket.
Depresszióra nagyon jó gyógyír, hogyha elmész edzeni, akár street workout, szaladás (én ezeket tolom). Közben folyamatosan hálát gyakorolni minden apróságért az életedben (pl napfény), belekezdeni akár a meditálásba is, mert nagyon megéri szerintem. Ja és ami még fontos, minimalizáljátok a fb, insta, tiktok, tinder használatot, pornó nézést. Sok mindent tudnék erről még mondani, mert én is évekig depressziós voltam, de van kiút, ne adjátok fel. Ha tudsz angolul kezd nézni Hamza-t a youtubon, ő sokat fog segíteni. A valódi barátok is sokat számítanak, szeresd önmagadat, ezt is gyakorolni kell kitartóan, mint mindent... hajrá, sikerülni fog, ha nekem sikerült, mindenkinek sikerül! Ja és még egy tipp keressetek rá Gunagriha-ra a youtube-n, magyar és az öreg tud valamit :).
@@bananasplit24 nem mondod...amint mondtam èvekig depressziós voltam...kicsiben kell kezdeni, nagyon kicsiben, de elkell kezdeni. Arra van energiàd amit csinàlsz, ha csinàlod lesz rà energia, ezt tùl kèsőn tanultam meg. Egyèbkènt tudunk már bàrmit is csinàlni amihez nincs kedvünk? Ha nem akarsz megmozdulni se akkor is van tippem : Science of wellbeing - coursera. Hajrà.
Nálunk a családban sajnos nem én vagyok az első, akinek diagnosztizált depressziója van (14 éves korom óta). Sajnos Mamám is depressziós lett, amit szerintem a rákkal való küzdelem váltott ki.Szedett rá gyógyszert és úgy érezte jobban van...nem volt sajnos és elvesztettük. Ez 1 éves koromban történt, így sose ismerhettem, utána a szüleim válása, iskolás lelki bántalmazások sora, ami nálam is kiváltotta. Szörnyű érzés! Néha nagyon durván el tudnak szabadulni a rossz érzések, mint egy futótűz. Mindennap megküzdök vele. Van amikor minden oké, van amikor iszonyat nehéz. Viszont sose kaptam gyógyszert rá. Ez most kérdés, hogy jó e...de a jelenlegi napi 8,5 szem gyógyszer mellett nekem ez extra döfés lenne... így is kiábrándító 32 évesen... Szóval ja... nehéz...megtanultam kifelé azt mutatni, hogy minden oké és nagyon ritkán mutatom ki, ha baj van vagy csak a hozzám közel állók látják amikor minden beborul. Meg persze mindezek ellenére, nagyon szeretek segíteni másoknak, mert tudom milyen amikor nincs valami vagy lelkileg nincs az ember épp a toppon. Ez egy nagyon jó téma, mert igen is kell róla beszélni, nem szégyen segítséget kérni!
Pont most bőgtem egyet, az volt az utolsó csepp, hogy társkeresőn lekaffogott egy srác, amikor meg mertem kérdezni, hogy gondolom azért nem válaszol, mert mégsem érdeklődik (kedvesen kérdeztem, ő meg kb nekem ugrott) úgyhogy úgy érzem, ez beletrafált, alátámaszthatom hogy a mai nap a legdepisebb 😪 Nyugi, nem ez a legnagyobb bajom, ez csak kipukkasztotta a lufit.
A második randin cigivel a kezében jelent meg a lány. - Azt hittem, nem dohányzol - mondtam meglepetten. - Hát nem is! - vágta rá támadóan. Akkor nyilván rosszul esett, de legalább nyilvánvalóvá vált, hogy nem kell több időt vesztegetnem rá.
Remélem, megnyugodtál azóta. Nem a te hibád, egész egyszerüen az online társkeresö appok toxikus közeg (az angol nyelvü sajtóban már cikkeznek róla), mert a személytelensége miatt nem érzik úgy a felhasználók (tisztelet a kivételnek), hogy nem kéne így bánniuk a másik emberrel, pl. ghostingolni.
Én azt kaptam meg, hogy adjak lejjebb az elvárásaimból, mert aki annak megfelel és korban hozzám illik, az nálam 10 évvel fiatalabb bombázókra fog rámenni! 🤣 (37 vagyok, kinézek 30-nak, és az egyetlen elvárásom az, hogy legalább 7 centivel legyen magasabb nálam a faszi! 🤣) Tudom, hogy rohadt szarul tud esni néha az ilyen (én mondjuk ezen, amit a törpe mondott jót röhögtem), de akik ilyen sértő, nagyszájú barmok a neten, azok a való életben valószínűleg egy óvodástól se mernék elvenni a lapátot a homokozóban! 🤣
Ha valaki öngyikosságon gondolkozik, szerintem a legjobb arra gondolni hogy "ráérek holnap is.. akármilyen szar, egy napot még simán kibírok"... és holnap is erre gondolni... meg holnapután is. Aztán az idő mindent meggyógyít, egy idő után minden jobb lesz, még ha ma nem is tűnik úgy. Egy/két/öt év múlva meg majd visszanézel és hálás leszel hogy nem tetted meg. Kitartás! :)
Köszönöm, hogy beszéltek erről a komoly témáról. Évekig szorongásos pánikbeteg voltam... Van kiút, csak nagyon sok meló.😑😑😑😑 Addig meg rengeteg hullámvölgy... Hatalmas akaraterőt igényel az biztos.
Azon gondolkodtam, hogy vajon az, hogy én kifejezetten szeretem az esőt, a sötétet, a "szar" időt, a viharokat, a meleget és a napsütést meg egyre kevésbé viselem, vajon a lelkiállapotomat tükrözi-e, vagy csak szimplán egy vámpír vagyok :D Az biztos benne van, hogy a rossz időre úgy tekintek, mint egy alibire, hogy ne kelljen elhagynom a lakást, és kevesebb lelkifurdalással nézhessem a sorozatomat bekuckózva egy kakaóval a takaró alá. Ezzel szemben meg amikor kint jó idő van, akkor az emberben az az érzés támad, hogy ma mindenképp kell csinálni valami kültéri programot, hogy ne érezze azt, hogy "elvesztegette" a napot. Holott ha valakinek a bekuckózás jelenti a feltöltődést, akkor az nem kárba veszett idő, ahogy az sem, ha valaki napsütésben kirándulgat kint. Nem olyan jó, hogy belénk nevelik ezt a lelkifurdalást a "semmittevés" miatt, pedig az is hasznos, kell az üresben bootolás egy ingerekkel teleterhelt világban, egyre inkább érzem ezt, főleg magamon. A programszervezés meg akárhol legyen is, fárasztó xD
Először is köszönöm a videót! Nagyon fontosnak tartom, hogy tudatosak legyünk a pszichés problémákkal kapcsolatban. Órákig tudnék beszélni a témáról, kutatom és hát jómagam is érintett vagyok.
Toto Wolf beismerte, hogy a nagy nyomás miatt /forma-1 mercedes boss/ évek óta terapeutához jár.....kommentszekció....ungarische nivó: bolond.....így kérj segítséget kis hazánkban.
Nekem az a bajom, hogy akinek objektíven szar az élete és amiatt van rossz kedve, arra is rámondják, hogy depressziós... Ergo szerintük egy betegség miatt szar a kedve, nem azért, mert szarul alakult az élete. Sokszor azt érzem ebben, hogy az emberek a depresszióval való megvádolással próbálják azt érvényteleníteni, ha valakinek objektíven szar az élete.
amiről te beszélsz az tök jogos felvetés, és egy kritikai pszichológiai nézőpont, miszerint ezek nem egyéni mentális betegségek, hanem a társadalmi berendezkedésünkből logikusan következő "népbetegségek". Tehát nem is az egyén deficitjének kellene tekinteni pl a mindennapi létszükségletek biztosításából vagy a munkahelyi teljesítési kényszerből származó szorongást, a másoktól való elszigeteltségből, és a valós emberi kapcsolatok hiányából következő depressziót, hanem sokkal inkább tünetként tekinteni ezekre, aminek az oka hogy ahogy manapság élünk, az az emberi természettel nincs összhangban, és emiatt nagyon sok ember küzd ezekkel a "betegségekkel". Bővebben és okosabban erről, itt: ujegyenloseg.hu/mi-is-a-kritikai-pszichologia/
Nemcsak szervi oka lehet a depressziónak, hanem bármi más is, ami amúgy szomorúságot okoz. Az a különbség, hogy elmúlik-e hamar, mint ahogy a szomorúság szokott. Ha nem, akkor depresszió. Vagyis egy objektíven szr élethelyzetben is javasolt a terápia.
@@erzsebetkovacs2527 Oké, vegyük az én élethelyzetemet, mert másét nyilván nem mondhatom. Pár éve elveszítettem minden jó embert az életemben. Meghalt a nagymamám, aztán apám, aztán a másik nagymamám. Túl korán mentek el ahhoz, hogy normálisan megbeszélhessem velük a személyiségzavaromat, és nem becsültem meg őket eléggé. Közben az exem is elhagyott, és még a cicát is alig láthatom, akit együtt mentettünk és vittünk hozzá. Tavaly az egyetlen ember, akit a barátomnak hittem, szintén beoffolt. A napjaim 95%-ában itthon, egyedül töltöm az estéimet. Nincs kivel beszélnem, csak ha néha eljutok bulizni, vagy más hobbi során, kb. heti egyszer. Szexuális életem sincs. Ezért igen, nem vagyok boldog, és szar a kedvem, és szomorú vagyok. Ezek után AZT MERED ÁLLÍTANI, hogy ÍGY IS boldognak, pozitívnak kellene lennem, és hogy ha ezek után rossz a kedvem és szomorú vagyok az életemben, akkor az EGY BETEGSÉG? Nem a körülmények hanem egy BETEGSÉG miatt rossz a kedvem? És hogy akkor nem lennék csak beteg, ha így is pozitív lennék? Ne haragudj, de én ezt kikérem magamnak. Nem vagyok beteg. Szarul alakult az életem. Fogalmad sincs a világról, ha ilyeneket írsz, amiket, illetve pontosan azt csinálod, amit leírtam a kommentemben. Szívesebben mondanék még cifrábbakat, de akkor itt most ennyivel inkább lezárom.
@@petraszoke5757 Ezzel én teljesen egyetértek. Valahogy nem nagyon veszik komolyan azokat, akik amiatt panaszkodnak, hogy nem nagyon tetszik nekik, ahogy működik a társadalmunk.
@@dr.tre90 Menj el pszichológushoz, könnyebben fogod viselni a veszteségeket. Nyilván nem fogja megszüntetni sem a szeretteid halálát, sem a társadalmi problémákat, de segít rezilienssé válni, hogy ne kövülj bele a gyászba. Amúgy én is mesélhetnék, csak ez nem egy verseny.
Sziasztok! Mikor egyetemistaként a kis falumból felkerültem egy nagyvárosba és rohadttul befordultam felkerestem a legközelebbi plébánost. Abban az időven teljesen elfordultam az egyhaztól és vallásomtól, de volt bennem rá algoritmus, hogy lelki bajjal lelki vezetőhöz lehet menni. Eszembe sem jutott a pszichologós, mert nem is igen hallottam róla. Mondjuk pénzem sem lett volna rá. Szóval szerintem érdemes papot, lelkészt is felkeresni. Sok esetben a plébános az egyetlen értelmiségi a falu környékén, akinek van lelkivezetői tapasztalata. Szép napot! Üdv!
Ápvótoltalak, de gyorsan tegyük hozzá, hogy ez az út nagy lutri, mert vagy olyan lelkészbe, papba futsz bele, akinek történetesen van valami pszichológiai végzettsége és/vagy bölcsessége, élettapasztalata, vagy nem. Sajnos, más, emberekkel foglalkozó szakmákhoz hasonlóan a magyar szemináriumokban is volna mit javítani a tanulmányok összetételén, hogy a szakképzés mellett minél több pszichológiai tréning is legyen benne.
Érdekes, én szeretem a hideget, a fagyot, a borongós esős időt. Az eső hangját, a hóesés látványát (bár abból idén nem sok van). Pont hogy a 40 fokos nyár nem jön be.
Azért az mekkora figyelmesség 17:10 körül, hogy a depressziót taglaló téma után a szokásos "jolvanezigy" átvezetőben az "alámondás" nem lett bevágva, mert ez így tényleg nincs jól. :)
tele vagyunk hírekkel! csak úgy kapkodom a fejem, nem kéne egy egész adást pazarolni egy felesleges témára
@@petermiklos9820 hogy lenne a depresszió egy felesleges téma?
@@petermiklos9820 Valóban, érdemes lenne egy adást az érzelmi intelligenciának (EQ) is szentelni.
@@wayerwanda akinek van VALÓDI esze, tudja kezeni a legtöbb esetben. általában a depresszió a kevésbé kvalifikáltabbakat éri, a közhidelemmel ellentétben, mondom ezt úgy hogy ismerek két embert is, egyikük jogász, akik depressziósok mégse a legélesebb kések, és most finom voltam. a fridinél beszélt egy szakemberrel erről.
@@szombatjanos akinek van VALÓDI esze, tudja kezeni a legtöbb esetben. általában a depresszió a kevésbé kvalifikáltabbakat éri, a közhidelemmel ellentétben, mondom ezt úgy hogy ismerek két embert is, egyikük jogász, akik depressziósok mégse a legélesebb kések, és most finom voltam. a fridinél beszélt egy szakemberrel erről.
Könyörgöm valaki csináljon egy sketch art-ot Csokiról, ahogy csípőre tett kézzel, feltűrt pulcsi újjal, iszik a bögréből és közben belenéz a kamerába. Mert megvenném! :D
1 kattintás, tölts le valami deep art appot... vagy pc-n keress rá. beadod neki a fotót, kiválasztod a stílust és kész. sajnos linket nem tudok adni mert akkor nem megy át a hozzászólás
@@EndreBarathArtde, ha belinkelted volna, akkor érvényesült volna az egy kattintás ;) 😅
Megcsinaljam?
NFT 2 millioert
Én tudok egyet csinálni ha gondolod 😂😂
Srácok, nagyon megértően beszéltetek a depresszióról, szerintem sokunknak ez nagyon sokat jelent.
Én mindenkèpp azt javasolnám, hogy töröljèk le a tiktokot, instagramot, fb-ot, ne jàtszanak pc/console jàtèkokkal, pornòt se nèzzenek egyàltalàn,lehetőleg netflixet se egy hònapig ès ezzel egyszerre kezdjenek el hàlàt gyakorolni mindenèrt. Ha mèg mindig fennáll a depresszió ès nem javult egyàltalàn, akkor okè, menjetek orvoshoz(azaz szedjetek gyógyszert)...
tele vagyunk hírekkel! csak úgy kapkodom a fejem, nem kéne egy egész adást pazarolni egy felesleges témára
@@petermiklos9820 Hányszor írod ezt még le? Amúgy meg a híreket mindenki elolvashatja saját maga, hadd beszéljenek már olyan témáról, amiről ők akarnak. És ez a téma egyáltalán nem felesleges, ezt pont a te kommented is bizonyítja.
Én személy szerint sajnálom, hogy nem tettem, mert nem egyedül kellett volna kibogoznom a szálaimat, legalább annyira, hogy ne akarjam bántani magamat. Talán most is könnyebben küzdeném ki magam az évek alatt ásott gödrömből és érteném meg a saját érzéseimet, hogy utána dolgozni tudjak rajtuk.
@@petermiklos9820 Nehogy egyszer belekerülj ebbe.Akkor másképp látod majd hogy mi a fontos hír.
Öngyilkosság témakörhöz: Ádám meglepődik azon, hogy a férfiak miért lesznek gyakrabban öngyilkosok, ehhez kapcsolnám hozzá, hogy valójában itt a sikerrel végrehajtott öngyilkosságokat vizsgálják, nem a kísérleteket, a férfiak pedig sokkal "sikeresebbek" ebben sajnos, ez azon is látszik, milyen eszközökhöz nyúlnak. A nőknél sokkal jellemzőbb pl az, hogy gyógyszereket vesznek be, az ilyen esetekben szerencsére egészen jó aránnyal sikerül megmenteni az illetőt. Férfiaknál viszont sokkal jellemzőbb az, hogy biztosra mennek, hogy ne lehessen őket megmenteni semmilyen módon (10. emeletről leugrás, vonat elé vetődés, ütőér-felvágás, akasztás, stb).
Ez borzalmasan sötét, de nagyon fontos téma, amiről igenis beszélni KELL.
Azok a nök csak figyelemfelhívásnak, segélykiáltásnak szánják a begyógyszerezést (mint ahogy az én tapasztalatom is ez, sajnos). Vagyis nem mondtak le róla, hogy kaphatnak segítséget másoktól, ellenben a férfiakkal, akiket a kultúránk nem tanít meg az érzelmeikröl, pláne a gyengeségükröl beszélni, mástól segítséget kérni és elfogadni.
Igen ez így van! Valójában a nők sokkal nagyobb számban próbálják meg de e férfiak nagyobb számban fejezik be.
Erről egy olyan, kb 10 évvel ezelőtti adatom van, hogy a férfiak esetében a kísérletek egyharmada, míg nőknél nagyjából az egyhatoda végzetes
Én is járok pszichoterápiára. Haladok előre. Én az élet minőségem és magam miatt csinálom. Jó, hogy beszéltetek róla!
👍😇
Kitartást kívánok, és minden jót!!
és mennyibe kerül?! :/ az adás egy jó része pont arról szólt, hogy az emberek nagy hányada ezt nem teheti meg. btw én sem, oké... befekszik az ember mondjuk krízisosztályra, 1-2 hétre tűzoltásként, utána úgyis átirányítják pszichiátriai osztályokra, attól függően éppen mivel küzd a delikvens. persze tb-s meg minden, de közben nem dolgozik - lehet, hogy már évek óta a betegsége miatt - vagy táppénzen van, betegszabadságon. ma a pszichiátriai ellátás konkrét luxus. én tényleg örülök, hogy haladsz előre, esküszöm, drukkolok. mindenki maga miatt csinálja, vagyis csinálná, ha tehetné, de vagy szenvedéssel éli le az életét, vagy idő előtt kinyírja magát.
Mindenhol azt hallom, hogy milyen drága a pszichológus! Én elmentem a háziorvoshoz, mondtam neki, hogy kéne járnom, ő meg felírta, és én meg jártam. Még az útiköltség is tb-re ment. Jó sokat dumáltam mindig, és pár év alatt kibeszéltem a depressziót, ami akkor derült ki, hogy kisgyerek korom óta megvolt. Még visszajártam szintentartásra, meg jó sokat melóztam, és koncentráltam, hogy úgy is maradjon, de azótais tünetmentes vagyok!
Gratulálok. 😊
Jó ilyet is olvasni. Ahonnan ezt hallod, valószínüleg magánba járnak, és az valóban nem olcsó, már tízezer forint fölött van egy alkalom. Viszont még mindig jobban megéri, mint emészteni magát az embernek, vagy elhülyéskedni stb.
Én is jártam TB-sre, de nekem itt Szegeden azt mondták, hogy a TB csak 5 alkalmat támogat. Jókat beszélgettünk a pszichológus hölggyel, de az 5. alkalom végén elmondta, hogy ő itt többet nem tud segíteni. Ajánlott csoporttterápiát meg a problémáimra specializált terapeutát, de azok sajnos mind fizetősek :/ Biztos nem lehetetlen, de nagy ritkaság sajnos a TB-s pszichológus Magyarországon.
@@izabellazombori-benczur7847 Hát, én nemis értem! több mint 10 évig jártam, eleinte hetente! Volt, hogy éveket kihagytam, aztán újra mentem, ha kellett! Igaz, hogy kb 12 éve voltam utoljára, de egyetlen fillérembe sem került! Ha ez megváltozott, akkor teljesen jogos a sírás az ára miatt!!!
@@izabellazombori-benczur7847 Pontosan. Valahol pl. 10-12 alkalmat is tudnak biztosítani, de valakinek pl. valamilyen személyiségzavara van, akkor cseszheti. Ráadásul emiatt könnyen válik nem kívánatossá a munkaerő piacon - pl. folyamatos konfrontációk munkahelyen stb.
Ebből következik, hogy egzisztenciálisan rohadtul nem engedheti meg magának a hosszú terápiát.
Max. ha munkanélküli, elmehet egy hosszabb kórházi kezelésre - pár hónap, általában 3.
Pl. Tündérhegy.
Btw. nekem ott is azt mondták a végén, hogy hosszú terápiára van szükségem. Kérdeztem mennyire hosszú. A válasz: évek. Ráadásul akkor még szarabb is lett az állapotom, mint amikor bementem. Totál megrogytam.
Sikerült egy viszonylag olcsó, alapítványi támogatással rendelkező lehetőséget megcsípnem, ahol valahogy jobban feküdt nekem a metodika. Nagyon jól le tudta leplezni a kognitív torzításaimat a doki, azóta is az ő számlájára írom, hogy újra dolgozni tudtam.
És ha már megy a vallásfikázás, az egyházi közösségek nem csak rosszat jelentenek. Tovább fokozta bennem a reményt egy gyülekezeti házi csoport és részben nekik is köszönhetem a következő munkahelyem.
Az előzőről kibasztak egy év után - lásd első bekezdésemet.
Azóta is küzdök, most újra tudok egy részleges terápiát fizetni. De nehéz motiválnom magam és a kognitív torzítások és különféle sémák rohadt makacsak. Szóval azért tolom még az önsorsrontást is.
Közben eldöntöttem, hogy ideje levállnom a hitemről is - úgy cirka 20 év után és felépíteni egy másik világnézetet magamban. Azt remélem, ha van Isten, akkor sallangmentesebben tudok egyszer vele kapcsolatba lépni. De amúgy is sokszor haragszom rá, szóval bekaphatja :D
De ha van, akkor ezt úgyis tudja ;)
God bless you
Kb. 10 éve azt hiszem depressziós lettem. Olyan élethelyzetbe kerültem, amikor kiment a lábam alól munkaügyileg a talaj, ugyanakkor én voltam a családfenntartó, csecsemő gyerekkel, otthon levő feleséggel. A lényeg az, hogy önhibámon kívül (egy ember akiért felelős voltam óriási hibát követett el, ami több tízmillós nagyságrendű volt, de párhuzmaosan ezzel a főnököm óriási kockázatokat vállalt. Nem hagyhattam ott a munkahelyet, mert akkor biztos lett volna az azonnali bukás.) olyan helyzetbe kerültem, hogy elveszíthettem volna a teljes egzisztenciámat és a családomét is. A dolgok kb. fél év alatt tisztultak ki, addig nagyon durván magamba zuhantam. Egy idő után se éjjel, se nappal nem tudtam másra gondolni, ezzel feküldtem, ezzel ébredtem. Mintha egy sötét gödör alján ültem volna, semminek nem tudtam örülni, de már olyan alap dolgoknak sem, mint a kisgyerekem nevetése vagy a szex. A családom rángatott ki az egészből, segítettek rengeteget.
Ugyanakkor ez egy beszűkült tudatállapot, nem arról van szó, hogy simán szomorú vagy. Egy idő után már Xanaxot nyomtam akkoriban, hónapokig "zombiszerűnek" írtak le az ismerőseim, munkatársaim.
Mindenesetre nagy tisztelet nektek, hogy ezzel ilyen hosszan foglalkoztatok.
Köszönöm ezt a videót.
En gyerekkorom óta viselem magamon ezt a bélyeget. Depresszió és pánikbetegség. Természetesen eleinte még nem tudtam, hogy mi is ez pontosan. A folyamatos szorongás, az emberek kerülése, a gyomorgörcsök stb.
Ehhez 40 éves koromra kialakult egy szembetegség, mely mára (6 év elteltével) már odáig fajult, hogy vakvezető kutyával közlekedek.
Soha nem szerettem sajnáltatni magam, de azon mindig felb@sztam az agyamat, ha valaki a testi-lelki bajokat úgy próbálta lereagálni, hogy az csak hiszti, vagy a te hibád.
Szóval, kellemes élmény volt végighallgatni titeket.
Brutális alvajáró vagyok (több mindennel együtt). Cuki hallani, hogy ha elég fáradt lennék, nem lenne kedvem még álmomban is mászkálni! 🤣 (Holott minél kimerültebb az ember, annál súlyosabbak és gyakoribbak az alvajárások! 🤷🏼♀️)
Tudjuk, hogy a depressziónak is a leghatásosabb gyógymódja, ha jól érzed magad inkább! 🤷🏼♀️
A pánikrohamnak meg az, ha megnyugszol! 🤷🏼♀️
A szociális fóbiának meg az, ha lazítasz az emberek között! 🤷🏼♀️
A borderline-osok meg lesznek szívesek nem hisztikézni! 🤷🏼♀️
Van még kérdés?! 🤣
@@lmTheMink Pont ilyeneket szoktak misézni :)
Köszi srácok ezt az adást. Nagyon fontos téma ez. És szerintem nagyon jó érzékkel tettétek össze, a humor is jókor jött, az információ sem tengett túl, király, hogy felvetettetek dilemmákat és nehezen kimondható kérdéseket (pl. nehéz, hogy hogyan lehet jól segíteni, és a segítő családtagnak is szüksége lehet segítségre) és ügyesen hagytátok ki, amit ki is kell (pl. módszerek felsorolása). Kevert depressziós és szorongásos zavarral éldegélek, és mióta van kezelőorvosom és kezelésem, nem lettem egy új ember (azt nem is akarnám, sőt, az egyik parám volt, hogy a kezeléstől elveszítem a személyiségem) , viszont az életem sokkal jobb lett. És nagyon-nagyon sokat tanultam magamról a különböző terápiás módszereket és helyszíneket végigjárva, plusz lett egy új baráti köröm is. És abba tudtam hagyni a piálást és a cigizést is. Nagyon para volt először segítséget kérni, de az ember egy idő után ebbe is beletanul, hogy hogyan lehet épülni, felépülni. Hajrá mindenki, aki most kezdi, és rengeteg kitartást és türelmet kívánok, és ne legyetek magatokkal túl kemények, szeretettel forduljatok sajátmagatokhoz, ez nagyon fontos tanulság nekem, aki évtizedekig gyűlöltem és bántottam magam, úgy, hogy fogalmam nem volt róla, hogy miben vagyok.
bipoláris depressziósként, meg amúgy is, köszi hogy beszéltek a témáról srácok!
Scott Hutchison utolsó twitter üzenete "Be so good to everyone you love. It’s not a given. I’m so annoyed that it’s not. I didn’t live by that standard and it kills me. Please, hug your loved ones." és hosszú évek depressziója és szorongásos időszakai után egy rossz napján éppen egyedül, családtól, barátoktól távol úgy döntött véget vet az életének és leugrott arról a hídról amelyet a legsikeresebb albumán meg is énekelt. Hiába vette körül szeretet és volt sikeres indie zenész, grafikus ezek nem számítottak akkor azon a napon a fejében.
Szuper, hogy beszéltek a depresszióról. Belülről is ismerem, 2 hozzátartozóm ment önként el.. A mozgás igen is segít, néha gyógyszer is, de teljesen egyedi. Mert aki benne van, az kér legnehezebben segítséget. Ennek rengeteg oka lehet. Csupán kettő: nincs belátása, szégyen , stb. Mondjuk az is fontos, hogy senkinek nem szabad elvenni a hitét! Irom ezt azért, mert gyakran figuráztok ki olyan spirituális témákat, ami másnak a mentális reményt megadja, és együttműködik a tudománnyal. Nagy kérdés, hogyan jut pszichológushoz, pszichiáter hez egy átlagember, ha nem tudja megfinanszírozni....Test, lélek, szellem együtt működik profin, egyre többen vannak már orvosok szerencsére, akik ilyen szemmel fordulnak a betegekhez. A depresszió egy idő után valóságos szervi betegségeket okozhat. Ja, nézzétek egy rák statisztikát, ott is jók vagyunk. Egyébiránt vannak traumák, melyeket nem lehet feldolgozni, csak bizonyos szintig, de meg lehet tanulni együtt élni vele. 🌷
Köszönjük, hogy ilyenek is vagytok!
9 évig volt depresszióm. Én saját magamtól jöttem ki belőle, és pontosan tudom, hogy ilyenkor az ember nem akar kérni segítséget, de aki küzd vele és ez a véleménye, annak azt tanácsolnám, hogy de, igenis menjen el és találja meg a probléma gyökerét. Egyrészt önzőség a családoddal szemben, másrészt nem látod az élet szép oldalát. Bár én is megsínylettem, mert most meg pánikbeteg lettem, de még mindig szebbnek látom a világot, mint akkor. Mindenből van kiút és a halál soha sem opció. Nagyon nagy erő kell, de szakemberhez kell fordulni és gyökerestül megszüntetni a problémát és nem csak tünetet kezelni. Mindenkinek aki benne van kitartást kívánok és a legfontosabb, nem vagy egyedül 🫶🏻
/ Egyébként Ádám jól látja a dolgokat, Chester a legjobb példa rá, hogy a legtöbb esetben a depresszió alattomos és felismerhetetlen főleg kívülről. 9 éven át csak én tudtam, hogy valami baj van velem. )
"ha családja van, legalább nem megpróbálhatna segítséget kérni?"
Sajnos nem. A depressziónak azon mélyége, amikor már tényleg az öngyilkosság/elhalálozás bizonyosul az egyetlen és logikus megoldásnak, az elnyom mindent. Hiába tudja az illető, hogy ez a szeretteinek rossz, hiába szereti amúgy őket nagyon, az, hogy ő ne legyen a világon, olyan szinten foglalkoztatja, nem hagyja nyugodni, hogy már az, hogy ez a gondolat megszűnjön és ne idegesítse tovább, nem hagy (szerinte) más értelmes és elfogadható megoldást. Nem önző, nem egy elkényeztetett belpesti libsi, hanem - ahogy mondtátok is - egy olyan ember, akinek a kémiai egyensúly felborult az agyában.
Annyira köszönöm, hogy kiraktatok egy ilyen részt!! Régebben volt a testképzavarról, most ez, ezt olyan jó megélni, hogy 1-2x a sok - szintén fenomenális - trash mellett ilyennel is foglalkoztok!
Még egy pár ilyen és kedvem támad törölni az adblockot :D
Másrészt viszont ismerek olyan családos férfit is, akit pont, hogy a családja mentett meg, cipelték el pszichiáterhez stb.
@@erzsebetkovacs2527 természetesen és ez azért eléggé gyakori hála istennek
Én is depressziós voltam, és a fizikai munka gyakorlatilag zsák pakolás segített. Utánna már el tudtam menni rendes munkát végezni. Jobbnak láttam a világot. Megkerestem a mélypontot.
Eszrevettem am, hogy kimaradt a jolvanezigy atvezeto szoveg az ongyilkossag tema utan. Szep volt 😉
Pszichológusként minden nap ezzel a kilátástalan helyzettel találkozom. A 18 éves kor alatti korosztály számára mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nincs is pszichoterápiás ellátás az egészségügy keretei között (ingyenesen). Talán Budapest jobban áll ebből a szempontból, de vidék helyzete elkeserítő. És egyre koraibb életkorban egyre többféle és egyre súlyosabb tünetek jellemzőek.
És köszi, hogy 8-16-ig rendelnek, így egy átlag, dolgozó felnőtt is cseszheti azt a nagy büdös nullát, amit egyébként nyújtanak TB-re! 🤣
Szeretem ezt az adást. Jellemzően a vágott verziót tudom nézni de nagyon adom. Köszi!
Nagyon jó, hogy foglalkoztok ilyen témával.
Nekem két közeli ismerősöm lett öngyilkos és mindkettő teljesen más eset volt. Egyik egy barátom tőlem pár évvel idősebb fiatal csaj aki otthon volt a kislányával és egyszer csak véget vetett az életének. Nagyon jó barátok voltunk, de mivel elköltöztem más városba, így ritkán beszéltem vele. A férje egy igazi tuskó volt és szerintem nem kapott elég figyelmet a szülés utáni depressziójával. Számomra nagyon nehezen elfogadható dolog volt, hogy egy kismama öngyilkos lesz és 30 évesen ott vagyok a temetésén.
A másik az feleségem nagymamája volt, két éve aki nagyon leépült. Számára megalázó volt, hogy mások gondozzák és pelenkát kell viselnie. Nem tiszta olykor a tudata holott nagyon intelligens és tanult nő volt. A durva, hogy a férjével élt egy lakásban és még volt egy gondozó néni is velük illetve a lánya a vejével 500 méterre lakott. A vírus okozta lezárás nagyon rosszul érintette, mert mozgáskorlátozott volt és nem tudta elhagyni a lakást még úgy se, mint korábban, hogy a balatonra levitték.
Az a durva, hogy egyik esetet se láttuk előre, pedig ha lettek volna jelek akkor biztos próbáltunk volna segíteni.
Nagyon hálás vagyok,hogy ennyire jól jártátok körbe ezt a témát.az elején kicsit féltem,hogy ne egy elröhögős sztori legyen. De pont annyira volt komoly amennyire kellett,és kellően laza,ahogy egy baráti beszélgetés során szóba kerül az ilyesmi...
A vége pedig szerintem most kifejezetten remény ébresztőre sikerült és még cuki is volt😅😅🥰🥰
16 évesen volt egy nagyon-nagyon mélypontom.(szülök válása,szeretethiány, barátok eltűnése,költözések, rossz iskola választás, szegénység... 8 évnyi lelkiteher hirtelen egyszerre kezdett lefele nyomni) Csak 1 embernek köszönhető, hogy akkor nem dobtam el az életemet. Addig nyomta nekem a rizsát, h igenis érek valamit, igenis számítok... amíg végül elkezdtem hinni neki... aztán elengedte a kezem amikor jobban lettem és legnagyobb bánatomra szépen lassan el is tűnt az életemből... Azóta sem tudtam neki személyesen megköszönni, pedig egy városban élünk azóta már 💔 eltelt 10 év viszonylag depimentesen... tavaly ilyenkor meghalt egy hozzám nagyon közel álló személy, aki soha életében nem bántott engem... azóta látom újra a jeleket magamon.. de még kitartok, már sokkal erősebb vagyok,mint kamaszként, és egyelőre még látom a kiutat 💪😁 csak azért írtam le, hogy tudjátok, egy depressziós embert elkell indítani... magától nem fog elindulni felfelé... és sokszor az is elég ha barátként tartjátok a lelket az emberben, így van mibe kapaszkodni 🫶
Kitartást Brigi, küldök energiát, nekem rengeteg van!
Chester egy interjúban mondta, hogy a depresszió olyan, hogy nem akarok csinálni semmit, nincs kedvem semmihez és nem szeretek semmit...és a legdurvább, hogy NEM AKARSZ BOLDOG LENNI SEM....ezt én is megéltem vagy élem, vágysz dolgokra, vágysz a boldogságra, de ha megkapod olyan, mintha vissza vágynál a rosszba, megnyerheted a lottót is, megkaphatod a legszebb lányt akire vágytál, vagy fiút, de ha nem kérsz ebben a fázisban segítséget, nem fog elmúlni és vissza vissza tér és valószínűleg rámegy az is, ami a boldogságot okozza, én így jártam és most rosszabb, mint előtte.
Remélem, hamar jobban leszel!
En boldog akarok lenni de ilyenkor arra gondolok miért kivel voltam boldog. És akkor jön a mélyütes mert vele mar nem leszek. Es jön egy ujabb loop.
Amúgy azért jó boldogtalannak lenni, mert akkor van mire vágyni, emígy.
Jólvanezígy, ha már nem lesz víz, majd fürdünk sörben.
A téma magyon fontos, mert tényleg beszélni kell róla. A mondataitok szerintem sok embert elgondolkoztatott, köszönöm hogy felhoztátok a mentális problémák fontosságát.
Így is jó volt meghallgatni a véleményeteket, viszont egy + meghívott pszichológus/pszichiáter szerintem sokat dobott is volna az adáson.
Csak egy gondolat, ha esetleg mégjobban, kicsit szakmaisabban akartok ráfeküdni egy-egy témára.
Tapasztalatom szerint a pszichiátert ki lehet hagyni a sorból ha segítségért fordul az ember. Ész nélkül vágjág az emberhez a rivotrilt oszt viszlát 3 hónap múlva. Igaz hogy szinten tart de hosszú távon semmi értelme. Egy jó pszichológus meg önismereti könyvek sokkal előrébb vinnének azidő alatt mikor le van szedálva az ember bogyókkal. Persze valakinek elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés de szerintem a többség önmagát is egy elviselhető szintre tudja hozni otthon, és onnan szakemberrel fejlődni tovább
Pszichológus a célszerű és ha a pszichoterápia nem jön be akkor kell gyógyszeres kezelés
A bogyókat arra írják fel, ha nagy baj van, hogy a páciens valamennyire meg tudjon nyugodni, és tudja folytatni a beszélgetös terápiát. Önmagában nyilván kevés a nyugtató, csak ahogy a fiúk is mondják, nincs elég szakember, nyilván azért esik meg, amit írsz.
A rivo nem ér semmit
@@erzsebetkovacs2527 Ha nagy a baj, akkor nem írnak föl semmit, nehogy bevedd egyszerre! 😞
Köszönöm, hogy beszéltetek erről a fontos témáról, mint depresszió és mentális betegségek! Nagyon jó dolgokat mondtatok és abszolút alá tudom támasztani én is őket, mint valaki, aki már átélte és kijött belőle szakember segítségével.
Nagyon értékes gondolatok hangzottak el, empatikus hangvételben, fontos adás volt:)
btw már tudom miért voltam olyan rossz passzban tegnap...:D viccen kívül olyan levert voltam egész nap, azt hittem betegség kerülget, de hát csak az év "legdepisebb napja" támadott be:DD vicces egybeesés, annyira kiégtem, amikor mondtátok a videó elején..:D szerencsére mára elmúlt és sokkal jobb a kedvem:))
En is depressziora vagyok hajlamos es tenyleg nehez ilyenkor barmit is tenni barkitol is segitseget kerni. Tegnap tudtam meg,hogy egy regi lany ismerosom karacsonykor felakasztotta magat. Mult evben hazasodott es azt hittek minden rendben van vele vegre. Elso gondolatom az volt,hogy barcsak beszelhettem volna vele, en segithettem volna. De rajottem en is amikor kuzdok a demonjaimmal en sem kerek segitseget. Valahol azt erezzuk annyira kevesek vagyunk,hogy nem akarunk terhek lenni mas szamara,hisz magunk szamara is terhek vagyunk. Amig nem voltam depis nem ertettem. Miota az vagyok, az egyik legmocskosabb dolognak tartom. Vigyazzatok magatokra es figyeljetek egymasra!
A depresszió tüneti felsorolásait hallgatva én eddig azt hittem, ez a teljesen normális életérzés.
Ebben az országban a depresszió természetes jelenség
10 évet dolgoztam zárt osztályon, köszönöm :) valahogy odáig kéne eljutni, hogy nem szégyen segítséget kérni és belátni ha baj van. Sokat javítana a depressziós betegek helyzetén akik a környezetük hatására válnak akár pszichotikussá, katatonná, mert nem jutottak időben segítséghez. (Ellenben a 1,5% bipoláris beteget keveslem, nálunk jóval több bipoláris volt, mint depressziós.)
Ha állami ellátásban mész pszichológushoz akkor eleve a pszichiátria gondozóba mész, ahol a főpszichiáterrel beszélgetsz először, neki mondod el milyen probléma miatt vagy ott, a beszélgetés alapján pedig eldönti milyen kezelésre szorulsz: gyógyszer kell vagy elég a terápia. Ezután a helyi pszichológusok közül az egyiket kiválasztja neked, akivel együtt fogtok dolgozni, de ha úgy érzed ő nem megfelelő számodra még ígyis átkérheted magad másikhoz. Működik ez, még ha több hónap is mire eljutsz a bejelentkezéstől az első terápiás ülésig, akkor is megéri, ha nincs rá keret, hogy magánhoz menjen az ember.
Állami ellátás 2022: kértem beutalót (huzakodtam a háziorvossal, mert szerinte nem kellett, engem meg már küldtek el onnan, mert csak beutalóval fogadnak, vagy ha mentő visz), elmentem, azt mondta a takony, hogy vagy ott és akkor benn maradok sz osztályon, vagy nem tud segíteni. Mondtam, hogy így hirtelen nem tudok az otthoni kötelességeimre embereket rászervezni (nem hirtelen se tudtam immáron 5 éve elmenni nyaralni emiatt), főleg, hogy azt se mondta, hogy meddig kellene maradnom! Azzal búcsúzott gúnyosan, hogy "most még dönthet, de majd amikor a mentő hozza, akkor majd én döntök!". (Én meg egy anyáddal búcsúztam!)
Szóval az Isten mentsen meg az állami ellátástól! (Külföldön diagnosztizált és kezelt volt a problémám, anélkül, hogy egy napot is benn kellett volna feküdnöm a mosolygóban!)
Szerintem van az a fajta ember, aki pont azért nem kér segítséget, mert nem akar mások terhére lenni, így halad tovább egyedül ezzel...
Először azt kell felismerni hogy segítségre van szüksége az illetőnek,egy torzult képpel nehéz magadban kutatni, ezért kell állandóan kívülről is nézni magunkat
@@legomusk7075 én ezt értem. A betegségtudat ellenére sem fog segítséget kérni az illető, pont a fent vázolt indokok miatt.
A depressziót szerintem Jim Carrey fogalmazta meg a legjobban:depression=deep rest. Egy mély pihenésre van szükségünk abból az álarcból, amit folyamatosan mutatunk.
*depressed=deep rest
Akkor elkell dobni az àlarcot màr ma :)
Én sosem hordtam álarcot. Ez az egyik oka, hogy itthon vagyok a depressziómmal kb június óta. 😕
Ez nagyon szép gondolat egyébként, de nem biztos hogy pszichológiai értelemben szakmailag teljesen megalapozott.
Ha valaki úgy gondolja hogy depressziós, javasolnám hogy keressen segítséget mert nem szégyen az!
Keep safe y’all.
Ez a megfogalmazás szerintem csak a felszínt kapargatja.
30:40 Csoki ezekért szavazok rád miniszterelnöknek.
Depressziósnak tartottam magam hosszú évekig, ez öndiagnózis, nem voltam szakembernél, szóval lehet, hogy nem is az, de ha az is, nem a legdurvább fajta. De tényleg nem voltam jól, évekig, semmihez se volt kedvem, motivációm, amit esetleg tényleg szerettem volna csinálni, azt meg azért nem csináltam, merthogy kismillió olyan van, amit meg kell csinálnom, de ahhoz nincs kedvem meg erőm, ezért olyat se csináltam, amit szerettem volna. A teljes értelmetlenségben úsztak szét a napok, és a végén még jobban utálhattam magam, mert se a "kell" se a "szeretem" dolgokkal nem haladtam. Legalább egy évbe telt az is, hogy onnantól, hogy eldöntöttem, hogy segítség kell, mert ha nem változtatok, élni sincs sok értelme (ez nem azt jelenti, hogy öngyilkos gondolataim voltak), odáig, hogy tényleg felvettem a kapcsolatot egy coach-al augusztus elején. Nyilván az én mentalitásbéli változásom is kellett, de maga a tény, hogy van a coach, aki hetente-kéthetente "számonkér", hogy van valami, ami miatt muszáj erőt vennem magamon, rengeteget segített nekem. Annyira jó volt most a depresszió tüneteit hallgatva megállapítani, hogy ez igazából már nem a jellemző állapotom, és bár bármikor visszacsúszhatok, de már csak néha egy fél nap vagy nap erejéig "depizek", de alapvetően jó kedvem van. A problémáim nagy része egyáltalán nem oldódott még meg, de az én szemléletem, hozzáállásom változott, és ez baromi fontos. Nyilván rengeteg ember küszködik olyan komoly depresszióval vagy egyéb lelki gondokkal, amire egy coach nem elég, de hátha van, akinek ez segíthet. A coach alapvetően a strukturálásban segít és hogy cselekedj. A depresszió ellenszere az értelmes munka, olvastam egyszer valahol és ez rám nagyon igaz. Munka alatt pedig bármit lehet érteni. Annyira jól esik, amikor a nap végén megállapíthatom, hogy a 8 óra meló mellett még mennyi olyan dolgot elvégeztem, ami előremutató, hasznos, szeretem csinálni, amiket régen hónapokig, évekig képes voltam halogatni. Banális, de volt olyan, hogy boltba nem mentem el, csak amikor már tényleg szinte semmi ehető nem volt itthon. Most simán elmegyek, ha elfogyott valami, amit alapvetően napi szinten eszek.
Szóval a hosszú kommentem lényege az lenne, hogy ha valaki nem akar pszichológushoz elmenni, legalább egy coach-ot keressen fel, bár szerintem ez a kettő inkább kiegészíti egymást, én is tervezek pszichológushoz is menni, feltárni az esetleges régről jövő lelki elakadásokat.
Nagyon sok minden a gyerekkorból leledzik, ha tudod magad kívülről nézni minden esetben(erre kevesen képesek), akkor doki nélkül is képes vagy saját magad menedzselni
Őszintén, ha félresikerült öngyilkossági kísérlet után folyton mellettem lenne valaki és pesztrálna, az lenne a legidegesítőbb dolog. Elvenné azt a illúziót is, hogy legalább a saját életem ura vagyok.
Nem tudom.... Májusban anyám öngyilkos lett ,rátaláltam,bevitettem,megmentették,végig mellette voltam. Hazavittem,hozzá költöztem egy hónapra. Neki segített. Nyilván nem vagyunk egyformák. Nehéz dolog ez.
@@sandorpecsi5845 Örülök, hogy neki segített.
12:45 nekem például segített a sport, tavaly év elején kezdtem el rendszeresen, és hatalmas életminőségi javulást hozott őszintén. Nyilván minden tekintetben fejleszteni kell magad, sokat gondolkodni hogy legyél jobb helyen mentálisan is, de alapvetően szerintem nem ördögtől való a "just hit the gym" mentalitás, mert addig is amíg nem javul a többi dolog valamivel el tudod terelni a figyelmedet és rendszert adsz az életednek.
Odáig is el kell jutni, hogy egyáltalán meg tudj nyílni bárkinek, legyen az nagyon közeli barátod, szerintem ebben az átmeneti időszakban rengeteget tud segíteni a sport. De nem vagyok szakértő, csak ezek személyes tapasztalataim.
14:30 Az a szerkesztés :D
17:09 Köszi, hogy lehúztad Sün a hangot egy ilyen témánál.
Én minden nap depressziós vagyok ne erőltesse rám senki hogy ez a leglegebb
Amúgy szerintem pont ott van a hiba hogy ha öngyilkos lesz valaki mindenki azt mondja hogy “amikor találkoztunk vidám volt meg röhögött a szar vicceken”
De nem kérdezed meg hogy amúgy mi van veled minden oké mert mindenki leszar mindenkit
1. Én már vagy egy évtized óta szenvedek a depresszió tüneteitől, és megtanultam velük együtt élni. Anno egy pszichiáter azt mondta, hogy menjek el dolgozni és eddzek. Nyilván nem használt. Mondjuk én alapból ráerőszakolom magam, hogy produktív legyek, még akkor is, ha nincs sok eredménye. Az edzést is több éve csinálom, és továbbra is elégedetlen vagyok magammal, de pont ez motivál, hogy ne is hagyjam abba.. szóval engem a depresszió valamennyire tol előre, ami kicsit furán hangzik, de igaz... viszont ahogy mondtátok Ti is.. nem múlik el ezektől a dolog.
2. Nyugati országokban azért is lehet magasabb az aránya a mentális zavaroknak, mert a társadalmi elvárások magasabbak (férfiaknál például legyen stabil egzisztenciád, jól fizető munkád, kocsid, mert különben nem fogsz tudni eltartani egy családot, de azért jó lenne idővel becsajozni, hogy lehessen családod, de addig még az első pár dolgot el nem éred, sanszos, hogy nem lesz barátnőd..22-es csapdája) .
Miért nem írt fel neked az a pszichiáter gyógyszert? A krónikus testi fájdalommal sem "kell megtanulni együtt élni".
@@erzsebetkovacs2527 próbálkoztam nyugtatókkal, de annyit érnek nekem mint a tiktak (meg amúgy annyira nem brutális az én esetemben..szerencsére)
Nyugaton szerintem (a tapasztalatom szerint) azért magasabb, mert ott foglalkoznak a mentális egészséggel, nem pedig a szőnyeg alá söprik és széttapossák.
Külföldön diagnosztizáltak, kaptam gyógyszert és rendszeres terápiát ingyen, amíg Magyarországon 5 éve eljutni se tudtam szakemberhez TB alapon. Egyszer találkoztam pszichiáterrel 5 év alatt, arra a 10 percre, amíg aláírta a fegyvertartási engedélyemet! 🤣🤣🤣 (Nyugi, már lejárt és egyébként sem tartottam itthon fegyvert - és nem is szándékoztam!) Amikor elmondtam a családomnak - akik ismerték a kórtörténetemet - még a szobában repkedő légy is szívrohamot kapott! 🤣
@@lmTheMink szép :D Rühellem a fegyvereket amúgy :D
@@vgabe.gaming A munka miatt kellett a fegyvertartási, mert amúgy én se vagyok nagy rajongója! Főleg, hogy tudom, hogy még csak hazudni se kell, hogy az ember legálisan tarthasson, ha akar! Én tényleg mindenre őszintén válaszoltam, és úgy mentem oda, hogy tutira nem kapom meg az engedélyt! A pszicho meg azt jegyezte meg, hogy érdekes lenne kibontani, hogy hol vannak a gyökereim, ha már ennyi helyen éltem a születésemtől kezdve. Szintén őszintén válaszoltam, hogy szerintem ott vannak a gyökereim minden adott pillanatban, ahol éppen az állataim vannak! Erre grimaszolt egyet, pecsét, aláírás, fegyótartási megszerezve! 🤷🏼♀️
Még én is egy rohadt nagy viccnek tartom, hogy ez a vizsgálat, amikor csak annyit kellett volna kérdezni (akár az írásos teszten, akár a szóbeli "elbeszélgetésen"), hogy "van-e valamilyen ismert pszichés betegsége?", aztán már ki is estem volna! 😅
Bevallom nagyon magam alatt voltam és egyszer felhívtam egy ilyen segélykérős telefonszámot. Egy nagyon morcos nő vette fel aki kb a telefonon keresztül ledominált. 3 perc volt a beszélgetés maximum és arra jutottunk, hogy elmondta telefonban hol van a legközelebbi pszichiátria. Közben én csak szerettem volna pár percben elmondani valakinek mi nyomja a lelkem. Hát érdekes egy élmény volt.
Dettó! 🤣 El lettem küldve a rákba, miközben szipogtam és a sírással küzdöttem! 🤣
Szerintem ez egy nagyon jó rész volt, mert egy olyan beszélgetést indítottatok el amit nem kéne elhanyagolni. Sajnos (ahogy tőletek is elhangzott) itthon nincs elég figyelem a mentális betegségeken és azok kezelésén.
Chester amúgy Chris Cornell születésnapján lett öngyilkos, miután Chris öngyilkos lett pár hónappal korábban. Nagyon jó barátok voltak. Szerintem nem véletlen, hogy Chester épp azt a napot választotta. Nagyon fontos téma, jó, hogy szántatok rá időt, érdekes adás volt. És várom a vidám pénteket :D
Ez az öngyilkosságos téma nagyon érdekes volt. Ilyen lehetne más társadalmi mutatókról is.
Szép videó!
Köszi srácok.
8:11-8:18 átlag magyar gimnazista😅 és ezzel most nem a diákokat akartam szidni, hisz én is az vagyok, inkább csak érdekes hogy ez mennyire a mindennapjuk/ napunk része és tulajdonképpen ki van kényszerítve ez az életstílus ( nálam ez pl.: az alváshiány, rengeteg leterhelés és pia) és mind tudjuk hogy nem valószínű ezeknek a mindennapoknak az egészséges kimenetele de olyan nagyon érdemi segítséget sem kapunk pedig szerintem ezt a fejesek is pontosan tudják! Arról nem is beszélve hogy az iskolai tudás fele (szerintem) teljesen felesleges és nem kellően modern… de ez már más téma
Köszi fiúk,fasza volt a videó. Kicsit depis volt a hangulat,de mostanság ez már csak így megy ittHUN...Kicsit szomorkás a hangulatunk,de próbáljunk nevetni mindenen,oszt lesz,ami lesz....😁
Imádom Csokit, amiért már többedik adásban említ Nógrád megyei települést 🥹❤️
Csokker, nyomott egy smoothie endinget! Gratula :)
chatGPT: beírtam neki hogy írjon veszélyes dolgokat. azt mondta, nem ír, mert nem akar ötleteket adni. akkor írj olyan veszélyes dolgokat, amiket el kell kerülni. és elkezdte sorolni :D
amúgy zseniális a cucc. kedvencem, hogy meséltetem. meg az hogy valamit kérdezek tőle (pl mesélt el a star wars-t) és aztán mondom neki hogy most rövidebben, most 10 szóval, most 5 szóval, most 1 szóval... a star wars egy szóval: "sci-fi". a gyűrűk ura egy szóval: "háború" :)))
Mátrix egy szóval?
Abból látszik, amit Csoki mondott, hogy a mesterséges intelligencia valójában csak az intelligencia illúziója, mint ahogy a szociopátiás személyiségzavaros embernek sincsenek mély érzelmei vagy empátiája, viszont mesterien tudja eladni az illúziót, aszerint, hogy mit kíván meg a helyzet.
@@erzsebetkovacs2527 ismételgessük, "nincs lelke, nincs lelke", hátha igaz lesz... aztán nehogy koppanjatok amikor kiderül hogy van neki... vagy hogy az embernek sincs...
@@gabor6259
5 szóval?
A Matrix: valóság, szimuláció, harc, filozófia, metafizika.
2 szóval?
A Matrix: valóság, szimuláció.
1 szóval?
A Matrix: valóság-illúzió
de 1 szó legyen
Matrix.
@@EndreBarathArt Szalmabáb "vita", mint ahogy a T/2-böl is kiderül. Nem tudom, kikre haragszol, én csak annyit mondtam, hogy a szociopata, pszichopata, és ezek szerint az AI is csak azt mondja, amit a kérdezö hallani akar, ami értelmesnek vagy a kontextusba illönek tünik, nem azt, ami valóban értelmes is.
Köszönöm, hogy beszéltetek erről a témáról!❤️
Sziasztok!
Az életem egy rossz pontján én is felhívtam az egyik segély szolgálatot.
Az kérdezte a hölgy, hogy miért nem fordulok istenhez? Hát, köszönöm😀
Ezt a szenvedélybetegeknek javasolják, legalábbis az AA rendszere szerint (de már más addiktológiai programban is átvették). Nemrég a telexen cikkeztek egy ilyen otthonról, egy ateista bentlakó is nyilatkozott, érdemes elolvasni.
Szia!
Nem, nem szenvedély beteg voltam,
teljesen más irány, családi, magánéleti problémák. Nem ittam és nem drogoztam.
Ha depressziós vagy nem vinnyogsz... fel se kelsz és nem is beszélsz... sajnos tudom
És nem akarsz róla beszélni
Chester egy nagyon jo pelda. Nyugodjon békében
Fiúk, ez nagyon jó lett! Nagyon intelligensen és mélyen kezeltétek ezt a megosztó témát!
fun fact: az antidepresszánsokra van tb támogatás és három havi adag kb 500 forint. akit a gyógyszerek ára tartana vissza, ne tartsa, mert ilyen szempontból legalább jó a rendszer.
Ami a gond,hogy ezek addiktív cuccok és durva mérgek.
@@sandorpecsi5845 az antidepresszánsokat az ember pszichiáter felügyelete és terápia mellett szedi. nem tudja és nem is dolga helyettesíteni a terápiát. az a cél hogy a beteg minél hamarabb elhagyhassa az antidepi gyógyszert és önmaga tudja megtartani magát lelkileg. de amikor nagyon mélyen van az ember, van, hogy csak a gyógyszer tudja kibillenteni és megadni azt az első löketet a gyógyulás felé, amit más nem.
Szlovákiai magyarként tapasztalataim alapján, a járás 40 év alatti lakosságának a fele legalább valamilyen kábítószert használ, ezeknek az embereknek kb. a felének nagy tartozásai vannak, vagy csak napról napra tengődik. Azonban valahogy annyira összetartó a közösség, olyan baráti társaságok alakulnak ki, amik mindenben támogatják egymást. Konkrétan amióta Magyarországon élek a depresszió jelei néha rajtam is megfigyelhetőek. Nem azért, mert rosszabb életkörülményeim lennének, szerintem szimplán csak azért van ez, mert itt valahogy mindenki a másik barátságában valami érdeket keres. A barátok azok amik hiányoznak. Mondjuk hozzáteszem Sopronban lakok, és elég nagy a sznobizmus itt szóval nem is igen vágyik az ember emberek közé.
Milyen kábítószert? Amúgy kiváló megfigyelés, mert a depresszió az elmagányosodás következménye is lehet.
Melyik járás? Én inkább azt tapasztalom, hogy nálunk hamarabb gyilkolják le egymást az emberek, mint önmagukat...
Ez most kifejezetten értékes adás lett.
Kövezzetek meg de ebben a januári februári időben a dolgozni a legjobb! De real xd én imádok
Köszi srácok, hogy normálisan beszéltetek errôl a témáról!
Elfordult a Frosthaven doboz. Csak nem kipróbáltátok? :) Mentális egészség megörzésére a társasjátékok is jók :)
Pontosan tudom, hogy az vagyok. Küzdök vele. Még jobban azokkal, akik szerint a kezelés kimerül annyiban, hogy "szedd már össze magad".
én értékelem a sötétet és a szaridőt, mert akkor legalább rá vagyok kényszerülve hogy megcsináljam azokat a dolgaimat, amiket csak halasztgatok akkor amikor kint vagyok a jó időben 😁
Szülés után lettem depressziós, szerencsére az élet megoldotta, gondolom ahogyan a hormonális sokk szépen csitult az idő előrehaladtával. Ez is fontos téma, és sok nőt elítélnek mikor ebbe a helyzetbe kerül
Leginkább nem beszélnek róla, mint ahogy a posztpartum pszichózisról se, hiszen a társadalmunk idealizálja az anyákat és abba nem fér bele, öszintén beszélni az esetleges problémákról.
@@erzsebetkovacs2527 pedig rengetegen lesznek szülés után depisek, kilfiden' az egyik nő, mikróba rakta a gyerekét, azóta írják rá a készülékre,hogy tilos gyereket rakni bele
A videó eleji vicces tanulmányhoz:
Itt a megfejtès a januári 3.hètfői depire:
USA-ban mindent Hitelkártyára vesznek a karácsonyi brutál túlköltekezèst is.
A hitelkártyát minden hó 15-21-ig kell visszafizetni. 🤣
Ès ráadásul kezdődik a munkahét, hètfőn gürizel ès elillan a lóvè.
Pályaelhagyó iskolapszichológusként köszönöm ezt az adást. Nagyon jó lett. Annyi kiegeszítést tennék, hogy klinikai szakpszichológus pszichoterápiával jól tudja kezelni a legtöbb depressziót és bipoláris zavart. De: coach, mentálhigiénés szakember, kineziológus, szociális munkás és személyiségfejlesztő mentor nem! Amúgy a klinikai szakképzésre kifejezetten nehéz bejutni, főleg államilag finanszírozott képzésre - mivel én ezt már feladtam nem tudom az idei konkrét keretszámot, de ilyen 30 körül van per év.
És tegyük hozzá, hogy a képzés rohadt hosszú, mire valakiből pszichoterapeuta lesz. Az mennyi kb.? 10 év?
30?! Az szerintem még sok is! Minek annyi?! Hát a toppon van a magyarok mentális egészsége! Szerintem több gépész technikus kellene, ha már összeszerelő üzem vagyunk! Hát nem?! A biorobotoknak meg egyébként se kell ilyen úri flanc! 🤣
Amúgy hol lehet témát ajánlani a következö müsorba? Mert mutatnék nektek egy celeb-instagramot, illetve újságcikket.
32:09 most mondjátok, hogy ez nem a flintstones-ból a béni...
na mai nap ez volt a harmadik dolog ami levitt az életről, köszönöm😅😂
Én egyszer öngyilkos leszek. És nem akarom, hogy megmentsenek. Ha társadalom elvárja, hogy felelős döntéseket hozzak az életemről, akkor a halálomról is hadd hozzak felelős döntést. Az életem sokszor egy pokol, ha egyszer elegem lesz belőle, az az én dolgom, senki ne gondolja, hogy ezt akkora nagy öröm minden egyes nap folytatni és csinálni. Szóval nem kell megmenteni, én tudom, mikor lesz elég. Miért nem lehet békén hagyni azt, aki így érez?
Mert másokra hatással van ez a döntésed, ez lehet valamennyire önzés is a többi embertől
Mert valaki segelykialtaskent teszi.
Mert mindenkinek jár esély hogy ráébredjen hogy nem azonos a végeláthatatlan, toxikus gondolatáramlattal a fejében.
Végül úgyis eljön a halál, 3-4 generációval későbbi utódaink még csak említésből sem hallanak rólunk, mintha soha nem léteztünk volna.
De addig van jóesetben pár évtized, nézz ki a fejedből, a szakadék aközött ami kinti világ és az általunk róla tákolt model között, leírhatatlan.
Mert a jogalkotó azt feltételezi, hogy az öngyilkos ember nincs beszámítható állapotban, akkor viszont nem is képes rá, hogy magáról döntsön.
Kérj minél előbb segítséget! Tényleg.
Nem tudtam erre a részre elég nagy likot adni
A depresszióval az is a baj, hogy nagyon sokszor szomatikus tünetek maszkolják (főleg az időseknél). Hogy jaj fáj ez meg az meg a front… ez a larvált depresszió.
Olyan, mint a jól funkcionáló alkoholistáknál. Csak kicsivel többet van betegszabin, mert "többször gyötri migrén, mint az átlag embert", holott közben csak fél kocsiba ülni, mert tudja, hogy a szonda hibahatárán bőven túl fújna, ha kapna egy rendőrségi ellenőrzést.
Van, aki meg az előző napi bőgéstől ödémás szemei miatt megy el dokihoz, hogy "juj, reggel bekaptam 3 szem epret, biztosan az az oka", vagy "reggel kutyaséta közben megcsípett egy méh".
Bármivel az a baj, hogy tökéletesen rá lehet fogni egy full egyszerű és általános dologra is!
Xd 12:36 van es meg nem keltem ki az agybol
Szóval ezért van az h az egész családomban mindenki próbálkozott már öngyilkossággal
Ajaj, ezt a példát remélem nem követed
A régi Index csinált arról egy dokumentumfilmet, hogy miert magasabb az alföldön az öngyilkosságok száma, érdemes megnézni.
Én nem depis vagyok, csak millenial. Mi vagyunk a burn out generáció 😮
Ha ezt tudod tudsz is ellene tenni. Kevesebb képernyő bámulás, több mozgás stb.
Egy jó pszichológus az emberek 90%-ának nem árt egyébként. Ha van egy konkrét problémád azzal érdemes elmenni pár hónapra kipróbálni.
Respect! 👍❤
Magamra ismertem…. 😫 Mintha rólam beszéltetek volna szinte minden igaz rám…
Ideje volt!
Több mint 700 fős a sulink, nincs pszihológus, mert kirugták, mert valami nem stimmelt vele
11:33-tól ehhez fűznék hozzá annyit hogy , a mentális higiéniám nem a legjobb és a legutolsó dolog lenne az hogy erről a szüleim tudjanak. Főleg apukám mert olyan mint valami összeesküvéses és semennyire nem értene meg ezért bele se kezdek. Van egy 6 évvel idősebb nővérem is és ő is ugyan így van ezzel . Amég nem kezdtem el erről a nővéremnek beszélni eddig elnyomtam magamban gondolván biztos az én hülyeségem. Eddig én se értettem hogy miért nem kér valaki segítséget de így hogy már megtapasztaltam megértem ezeket az embereket.
Depresszióra nagyon jó gyógyír, hogyha elmész edzeni, akár street workout, szaladás (én ezeket tolom). Közben folyamatosan hálát gyakorolni minden apróságért az életedben (pl napfény), belekezdeni akár a meditálásba is, mert nagyon megéri szerintem. Ja és ami még fontos, minimalizáljátok a fb, insta, tiktok, tinder használatot, pornó nézést. Sok mindent tudnék erről még mondani, mert én is évekig depressziós voltam, de van kiút, ne adjátok fel. Ha tudsz angolul kezd nézni Hamza-t a youtubon, ő sokat fog segíteni. A valódi barátok is sokat számítanak, szeresd önmagadat, ezt is gyakorolni kell kitartóan, mint mindent... hajrá, sikerülni fog, ha nekem sikerült, mindenkinek sikerül! Ja és még egy tipp keressetek rá Gunagriha-ra a youtube-n, magyar és az öreg tud valamit :).
Amúgy önmagában az edzés nem elég
Aki depressziós, annak élni nincs kedve, nem még futkározni meg street workout, lol hát persze.
@@botondbakos5954 ilyet senki sem állìtott, remèlem vègig elolvastad a commentemet.
@@bananasplit24 nem mondod...amint mondtam èvekig depressziós voltam...kicsiben kell kezdeni, nagyon kicsiben, de elkell kezdeni. Arra van energiàd amit csinàlsz, ha csinàlod lesz rà energia, ezt tùl kèsőn tanultam meg. Egyèbkènt tudunk már bàrmit is csinàlni amihez nincs kedvünk? Ha nem akarsz megmozdulni se akkor is van tippem : Science of wellbeing - coursera. Hajrà.
Köszi!
Nálunk a családban sajnos nem én vagyok az első, akinek diagnosztizált depressziója van (14 éves korom óta). Sajnos Mamám is depressziós lett, amit szerintem a rákkal való küzdelem váltott ki.Szedett rá gyógyszert és úgy érezte jobban van...nem volt sajnos és elvesztettük. Ez 1 éves koromban történt, így sose ismerhettem, utána a szüleim válása, iskolás lelki bántalmazások sora, ami nálam is kiváltotta. Szörnyű érzés! Néha nagyon durván el tudnak szabadulni a rossz érzések, mint egy futótűz. Mindennap megküzdök vele.
Van amikor minden oké, van amikor iszonyat nehéz. Viszont sose kaptam gyógyszert rá.
Ez most kérdés, hogy jó e...de a jelenlegi napi 8,5 szem gyógyszer mellett nekem ez extra döfés lenne... így is kiábrándító 32 évesen...
Szóval ja... nehéz...megtanultam kifelé azt mutatni, hogy minden oké és nagyon ritkán mutatom ki, ha baj van vagy csak a hozzám közel állók látják amikor minden beborul.
Meg persze mindezek ellenére, nagyon szeretek segíteni másoknak, mert tudom milyen amikor nincs valami vagy lelkileg nincs az ember épp a toppon.
Ez egy nagyon jó téma, mert igen is kell róla beszélni, nem szégyen segítséget kérni!
Ha depis vagyok, mindig felvidít, hogy jó kezekben van az ország.
Pont most bőgtem egyet, az volt az utolsó csepp, hogy társkeresőn lekaffogott egy srác, amikor meg mertem kérdezni, hogy gondolom azért nem válaszol, mert mégsem érdeklődik (kedvesen kérdeztem, ő meg kb nekem ugrott) úgyhogy úgy érzem, ez beletrafált, alátámaszthatom hogy a mai nap a legdepisebb 😪
Nyugi, nem ez a legnagyobb bajom, ez csak kipukkasztotta a lufit.
A második randin cigivel a kezében jelent meg a lány.
- Azt hittem, nem dohányzol - mondtam meglepetten.
- Hát nem is! - vágta rá támadóan.
Akkor nyilván rosszul esett, de legalább nyilvánvalóvá vált, hogy nem kell több időt vesztegetnem rá.
Remélem, megnyugodtál azóta. Nem a te hibád, egész egyszerüen az online társkeresö appok toxikus közeg (az angol nyelvü sajtóban már cikkeznek róla), mert a személytelensége miatt nem érzik úgy a felhasználók (tisztelet a kivételnek), hogy nem kéne így bánniuk a másik emberrel, pl. ghostingolni.
Jobban vagy már Heni?
Én azt kaptam meg, hogy adjak lejjebb az elvárásaimból, mert aki annak megfelel és korban hozzám illik, az nálam 10 évvel fiatalabb bombázókra fog rámenni! 🤣 (37 vagyok, kinézek 30-nak, és az egyetlen elvárásom az, hogy legalább 7 centivel legyen magasabb nálam a faszi! 🤣)
Tudom, hogy rohadt szarul tud esni néha az ilyen (én mondjuk ezen, amit a törpe mondott jót röhögtem), de akik ilyen sértő, nagyszájú barmok a neten, azok a való életben valószínűleg egy óvodástól se mernék elvenni a lapátot a homokozóban! 🤣
@@lmTheMink Így van, az ilyen megjegyzések valójában csak a férfi sérült egóját hivatottak pátyolgatni a nö rovására.
Ha valaki öngyikosságon gondolkozik, szerintem a legjobb arra gondolni hogy "ráérek holnap is.. akármilyen szar, egy napot még simán kibírok"... és holnap is erre gondolni... meg holnapután is. Aztán az idő mindent meggyógyít, egy idő után minden jobb lesz, még ha ma nem is tűnik úgy. Egy/két/öt év múlva meg majd visszanézel és hálás leszel hogy nem tetted meg. Kitartás! :)
De jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne! Gyúrni ne menjenek el a depressziósok?! 🤣
Mo-n belüli eloszlas az a föld megmüvelhetőségével van összefüggésben. Lehet elsore nevettsegesen hangzik, de van benne logika.
Mindig tudtam, hogy a kapálás depressziót okoz! 😞
Köszönöm, hogy beszéltek erről a komoly témáról. Évekig szorongásos pánikbeteg voltam... Van kiút, csak nagyon sok meló.😑😑😑😑 Addig meg rengeteg hullámvölgy... Hatalmas akaraterőt igényel az biztos.
Grat Dalma, hogy sikeresen átvészelted, kitartást csak így tovább
Ha már ilyen komoly lelki témával foglalkoztok szívesen veszek elsősorban Ádámtól a CinemaTherapy csatornáról egy review-t :)
Azon gondolkodtam, hogy vajon az, hogy én kifejezetten szeretem az esőt, a sötétet, a "szar" időt, a viharokat, a meleget és a napsütést meg egyre kevésbé viselem, vajon a lelkiállapotomat tükrözi-e, vagy csak szimplán egy vámpír vagyok :D Az biztos benne van, hogy a rossz időre úgy tekintek, mint egy alibire, hogy ne kelljen elhagynom a lakást, és kevesebb lelkifurdalással nézhessem a sorozatomat bekuckózva egy kakaóval a takaró alá. Ezzel szemben meg amikor kint jó idő van, akkor az emberben az az érzés támad, hogy ma mindenképp kell csinálni valami kültéri programot, hogy ne érezze azt, hogy "elvesztegette" a napot. Holott ha valakinek a bekuckózás jelenti a feltöltődést, akkor az nem kárba veszett idő, ahogy az sem, ha valaki napsütésben kirándulgat kint. Nem olyan jó, hogy belénk nevelik ezt a lelkifurdalást a "semmittevés" miatt, pedig az is hasznos, kell az üresben bootolás egy ingerekkel teleterhelt világban, egyre inkább érzem ezt, főleg magamon. A programszervezés meg akárhol legyen is, fárasztó xD
Először is köszönöm a videót! Nagyon fontosnak tartom, hogy tudatosak legyünk a pszichés problémákkal kapcsolatban.
Órákig tudnék beszélni a témáról, kutatom és hát jómagam is érintett vagyok.
Ezt tudtuk rólad Ádika
@@legomusk7075 Csak úgy áramlik a kispöcs energia. És miért beszélsz magadról többes számban? Baj van, kisfiam?
@@GNDagatt mindenki tudja rólad hogy møslëk vagy és te is tudod hogy mindenki tudja rólad 😂
8:43
15:49
Pontosan ilyen. 😔
Toto Wolf beismerte, hogy a nagy nyomás miatt /forma-1 mercedes boss/ évek óta terapeutához jár.....kommentszekció....ungarische nivó: bolond.....így kérj segítséget kis hazánkban.
8. Perc. Csoki hatalmas igazat beszél! Sokat nőtt a szememben...
Kötelező algoritmus támogató komment.
Nekem az a bajom, hogy akinek objektíven szar az élete és amiatt van rossz kedve, arra is rámondják, hogy depressziós... Ergo szerintük egy betegség miatt szar a kedve, nem azért, mert szarul alakult az élete. Sokszor azt érzem ebben, hogy az emberek a depresszióval való megvádolással próbálják azt érvényteleníteni, ha valakinek objektíven szar az élete.
amiről te beszélsz az tök jogos felvetés, és egy kritikai pszichológiai nézőpont, miszerint ezek nem egyéni mentális betegségek, hanem a társadalmi berendezkedésünkből logikusan következő "népbetegségek". Tehát nem is az egyén deficitjének kellene tekinteni pl a mindennapi létszükségletek biztosításából vagy a munkahelyi teljesítési kényszerből származó szorongást, a másoktól való elszigeteltségből, és a valós emberi kapcsolatok hiányából következő depressziót, hanem sokkal inkább tünetként tekinteni ezekre, aminek az oka hogy ahogy manapság élünk, az az emberi természettel nincs összhangban, és emiatt nagyon sok ember küzd ezekkel a "betegségekkel". Bővebben és okosabban erről, itt: ujegyenloseg.hu/mi-is-a-kritikai-pszichologia/
Nemcsak szervi oka lehet a depressziónak, hanem bármi más is, ami amúgy szomorúságot okoz. Az a különbség, hogy elmúlik-e hamar, mint ahogy a szomorúság szokott. Ha nem, akkor depresszió. Vagyis egy objektíven szr élethelyzetben is javasolt a terápia.
@@erzsebetkovacs2527 Oké, vegyük az én élethelyzetemet, mert másét nyilván nem mondhatom. Pár éve elveszítettem minden jó embert az életemben. Meghalt a nagymamám, aztán apám, aztán a másik nagymamám. Túl korán mentek el ahhoz, hogy normálisan megbeszélhessem velük a személyiségzavaromat, és nem becsültem meg őket eléggé. Közben az exem is elhagyott, és még a cicát is alig láthatom, akit együtt mentettünk és vittünk hozzá. Tavaly az egyetlen ember, akit a barátomnak hittem, szintén beoffolt. A napjaim 95%-ában itthon, egyedül töltöm az estéimet. Nincs kivel beszélnem, csak ha néha eljutok bulizni, vagy más hobbi során, kb. heti egyszer. Szexuális életem sincs. Ezért igen, nem vagyok boldog, és szar a kedvem, és szomorú vagyok.
Ezek után AZT MERED ÁLLÍTANI, hogy ÍGY IS boldognak, pozitívnak kellene lennem, és hogy ha ezek után rossz a kedvem és szomorú vagyok az életemben, akkor az EGY BETEGSÉG? Nem a körülmények hanem egy BETEGSÉG miatt rossz a kedvem? És hogy akkor nem lennék csak beteg, ha így is pozitív lennék? Ne haragudj, de én ezt kikérem magamnak. Nem vagyok beteg. Szarul alakult az életem. Fogalmad sincs a világról, ha ilyeneket írsz, amiket, illetve pontosan azt csinálod, amit leírtam a kommentemben. Szívesebben mondanék még cifrábbakat, de akkor itt most ennyivel inkább lezárom.
@@petraszoke5757 Ezzel én teljesen egyetértek. Valahogy nem nagyon veszik komolyan azokat, akik amiatt panaszkodnak, hogy nem nagyon tetszik nekik, ahogy működik a társadalmunk.
@@dr.tre90 Menj el pszichológushoz, könnyebben fogod viselni a veszteségeket. Nyilván nem fogja megszüntetni sem a szeretteid halálát, sem a társadalmi problémákat, de segít rezilienssé válni, hogy ne kövülj bele a gyászba. Amúgy én is mesélhetnék, csak ez nem egy verseny.
Sziasztok! Mikor egyetemistaként a kis falumból felkerültem egy nagyvárosba és rohadttul befordultam felkerestem a legközelebbi plébánost. Abban az időven teljesen elfordultam az egyhaztól és vallásomtól, de volt bennem rá algoritmus, hogy lelki bajjal lelki vezetőhöz lehet menni. Eszembe sem jutott a pszichologós, mert nem is igen hallottam róla. Mondjuk pénzem sem lett volna rá. Szóval szerintem érdemes papot, lelkészt is felkeresni. Sok esetben a plébános az egyetlen értelmiségi a falu környékén, akinek van lelkivezetői tapasztalata. Szép napot! Üdv!
Ápvótoltalak, de gyorsan tegyük hozzá, hogy ez az út nagy lutri, mert vagy olyan lelkészbe, papba futsz bele, akinek történetesen van valami pszichológiai végzettsége és/vagy bölcsessége, élettapasztalata, vagy nem. Sajnos, más, emberekkel foglalkozó szakmákhoz hasonlóan a magyar szemináriumokban is volna mit javítani a tanulmányok összetételén, hogy a szakképzés mellett minél több pszichológiai tréning is legyen benne.
Érdekes, én szeretem a hideget, a fagyot, a borongós esős időt. Az eső hangját, a hóesés látványát (bár abból idén nem sok van). Pont hogy a 40 fokos nyár nem jön be.
Téli sportokkal hogy állsz?
Ez marha találó volt srácok, pont ma küldtek el a munkahelyemről, másodjára :D
Csütörtökön fölmondtam, hogy több időt tölthessek a szeretteimmel. Az egyik pénteken reggelre meghalt. Na köszi, b+! 🤣
Hosszabb részeket a népnek! (U.i: jól nyomjátok)