Igen, igen egyetértek! Az a fontos, hogy csinálj valamit odaadással, valamit, ami most éppen előtted van (amire éppen lehetőséged van), de legyél annyira nyitott és tudatos, hogy rá tudj látni magadra és a helyzetedre, hogy felismerd a következő lépést!
Nekem hasznos volt. Minél bonyolultabb vagy, annál bonyolultabb megtalálni a belső hangod. Én nagyon bonyolult vagyok és tizenakárhány éve járok egy utat amely azért van, hogy járjak egy utat amit már most is járok. Azokban a pillanatokban amikben újra rádöbbenek, csak nevetek magamon. És bizonyos időszakokban már nagyon jó érzés élni. Az inspirált cselekvés a kulcs. És az inspiráció a cselekvésből jön. Abból a cselekvésből amit nem a környezeted hatására teszel de nem is a belső sóvárgásod miatt. Csak teszed mert baromi jó érzés tenni. Nem biztos hogy sok pénzt hoz, de rendben leszel magaddal. Köszönöm a videót, hasznos volt. Tanultam belőle.
Igen, ez biztos így van, hogy valamit csinálni KELL, el kell indulni vmi felé. Én egész életemben eddig sodródtam, el voltam. Most kaptam egy akkora maflást az élettől, hogy igazán már választásom sincs: felfogtam, ha továbbra sem csinálok semmit, azaz nem próbálok változtatni, akkor nem is létezem, illetve értelmet nem lehet társítani a folytatáshoz. Nem könnyű, DE haldok.:)
"Ismerd meg Ön magad!" A Delfoji józsda, ősi bölcsessége, amely a bejárata fölé volt írva. Azzal találkozom, hogy nagyon sokan nem is ismerik ön magukat, így érthető módon nem tudják, hogy mit akarnak. Nekem egy állás keresési szakember 2 kérdést adott házi feladatul megválaszolásra: 1 Mi az öröm az életedben? 2 Mi a boldásgág az életedben?
Van egy nagyon lényeges dolog amit senki nem említ meg, és az én életemben mindig ez az akadály. Hiába szeretek csinálni valamit, és akár lehetek benne jó is, ha nem tudok belôle megélni. Zongorázni tanultam, 3 különbözô országban is kaptam visszaigazolást arról hogy jó vagyok. Zenei egyetemre készültem, de feladtam mert 20 fölött voltam és nem láttam, hogy ebbôl mégis hogyan fogok megélni. Elmentem zongorahangolónak. Ebbôl még meg is lehet élni, viszont utáltam csinálni. Semmiben nincs tapasztalatom, és eleve nehéz úgy irányt választani, hogy az opciókkal kapcsolatban pontosan tudom, hogy azt miért nem akarom, miért nem érdekel. Ami viszont érdekel, mert hobbi szinten ûzöm, azzal pedig nem tudok pénzt keresni...egyelôre. Ahhoz, hogy ebben fejlesszem magam, idôre és pénzre van szükségem. Szóval elmegyek dolgozni, megint napi 8 órában valami olyat csinálok amit utálok, azt az illúziót kergetve, hogy ebbôl a pénzbôl fejlesztem magam egy olyan területen ami édekel és amibôl majd meg is élek. Miért illúzió? Mert a pénz keresése pont azt az idôt (és energiát) veszi el amit a másik területen való fejlôdésbe fektetnék. A zongorahangolás / javítást 8 órában ûztem. Reggel utáltam felkelni, mert tudtam hogy már megint ezzel kell foglalkoznom. És másnap is és harmadnap is és egész hónapban, évben...stb. Mikor haza értem munkából akkor az önmagam ellátása volt a feladat ami nem szórakozás. Vacsora, ebéd másnapra, esetleg takarítás. Ez az életstílus teljesen elszívta az energiámat. Érdekes, hogy ezt sokkal inkább érzem az életem elpazarlásának, mint azt hogy csak otthon ülök és elmélkedek a világról. Ha egy szombatom van hetente amit valóban fordíthatok arra amivel foglalkozni szeretnék akkor már szerencsém van, viszont ez nagyon kevés. Ezzel az aránnyal nem érek célt. Ha a megélhetés / pénz nem jelentene gondot, nagyon sok ember foglalkozna azzal ami iránt lelkesednek, ez az én személyes gondom is. A másik dolog ami engem személy szerint blokkol, az az, hogy ami érdekel azt nincs lehetôségem ûzni, ha viszont olyasmit választok ami nem érdekel, azt komoly idôpazarlásnak élem meg. Ezért inkább nem csinálom, ennek köszönhetôen pedig valóban pazarlom a saját idômet.
Hú ez elgondolkodtatott én így vagyok a számítástechnikával,hogy szeretem hobbiból már nagyon rég benne vagyok értek is hozzá viszont nekem pl önbizalmam nem sok van így attól félek,hogy nem élnék meg belőle.Viszont bármilyen más munkát tudom,hogy utálnék csinálni pl gyárba nem szívesen mennék pláne nem 3 műszakra.Mondjuk én így is meg úgy is pazaroltam már az életemet mert jó ideje nem dolgoztam egy okból kifolyólag de mikor arra gondolok,hogy egy gyárba mennék vagy valami nagyon röghöz kötött munkát vállalnék félnék,hogy megenne és sz még jobban időpazarlás lenne.Egyébként teljes mértékben átérzem amit írtál.
Amihez affinitásunk van azt csináljuk, ha csináljuk majd megérezzük, hogy örömet okoz vagy nem. Ha nem akkor tudhatjuk, hogy mást kell csinálni. Addig amíg agyban játszuk a dolgokat nem és nincs megtapasztalásunk addig nem fog nyugodni hagyni és a nyugtalanságg érzés gátol hogy felhőtlenül jól érezzük magunkat.
Igen, igen egyetértek! Az a fontos, hogy csinálj valamit odaadással, valamit, ami most éppen előtted van (amire éppen lehetőséged van), de legyél annyira nyitott és tudatos, hogy rá tudj látni magadra és a helyzetedre, hogy felismerd a következő lépést!
Nekem hasznos volt. Minél bonyolultabb vagy, annál bonyolultabb megtalálni a belső hangod. Én nagyon bonyolult vagyok és tizenakárhány éve járok egy utat amely azért van, hogy járjak egy utat amit már most is járok. Azokban a pillanatokban amikben újra rádöbbenek, csak nevetek magamon. És bizonyos időszakokban már nagyon jó érzés élni. Az inspirált cselekvés a kulcs. És az inspiráció a cselekvésből jön. Abból a cselekvésből amit nem a környezeted hatására teszel de nem is a belső sóvárgásod miatt. Csak teszed mert baromi jó érzés tenni. Nem biztos hogy sok pénzt hoz, de rendben leszel magaddal. Köszönöm a videót, hasznos volt. Tanultam belőle.
Bence kivel' keszített interjút?
Ez jó. 👌👍
Es igaz. 😊
Igen, ez biztos így van, hogy valamit csinálni KELL, el kell indulni vmi felé. Én egész életemben eddig sodródtam, el voltam. Most kaptam egy akkora maflást az élettől, hogy igazán már választásom sincs: felfogtam, ha továbbra sem csinálok semmit, azaz nem próbálok változtatni, akkor nem is létezem, illetve értelmet nem lehet társítani a folytatáshoz. Nem könnyű, DE haldok.:)
"Ismerd meg Ön magad!" A Delfoji józsda, ősi bölcsessége, amely a bejárata fölé volt írva. Azzal találkozom, hogy nagyon sokan nem is ismerik ön magukat, így érthető módon nem tudják, hogy mit akarnak. Nekem egy állás keresési szakember 2 kérdést adott házi feladatul megválaszolásra: 1 Mi az öröm az életedben? 2 Mi a boldásgág az életedben?
Mi a kettő között a különbség?
Van egy nagyon lényeges dolog amit senki nem említ meg, és az én életemben mindig ez az akadály. Hiába szeretek csinálni valamit, és akár lehetek benne jó is, ha nem tudok belôle megélni. Zongorázni tanultam, 3 különbözô országban is kaptam visszaigazolást arról hogy jó vagyok. Zenei egyetemre készültem, de feladtam mert 20 fölött voltam és nem láttam, hogy ebbôl mégis hogyan fogok megélni. Elmentem zongorahangolónak. Ebbôl még meg is lehet élni, viszont utáltam csinálni. Semmiben nincs tapasztalatom, és eleve nehéz úgy irányt választani, hogy az opciókkal kapcsolatban pontosan tudom, hogy azt miért nem akarom, miért nem érdekel. Ami viszont érdekel, mert hobbi szinten ûzöm, azzal pedig nem tudok pénzt keresni...egyelôre. Ahhoz, hogy ebben fejlesszem magam, idôre és pénzre van szükségem. Szóval elmegyek dolgozni, megint napi 8 órában valami olyat csinálok amit utálok, azt az illúziót kergetve, hogy ebbôl a pénzbôl fejlesztem magam egy olyan területen ami édekel és amibôl majd meg is élek. Miért illúzió? Mert a pénz keresése pont azt az idôt (és energiát) veszi el amit a másik területen való fejlôdésbe fektetnék. A zongorahangolás / javítást 8 órában ûztem. Reggel utáltam felkelni, mert tudtam hogy már megint ezzel kell foglalkoznom. És másnap is és harmadnap is és egész hónapban, évben...stb. Mikor haza értem munkából akkor az önmagam ellátása volt a feladat ami nem szórakozás. Vacsora, ebéd másnapra, esetleg takarítás. Ez az életstílus teljesen elszívta az energiámat. Érdekes, hogy ezt sokkal inkább érzem az életem elpazarlásának, mint azt hogy csak otthon ülök és elmélkedek a világról. Ha egy szombatom van hetente amit valóban fordíthatok arra amivel foglalkozni szeretnék akkor már szerencsém van, viszont ez nagyon kevés. Ezzel az aránnyal nem érek célt.
Ha a megélhetés / pénz nem jelentene gondot, nagyon sok ember foglalkozna azzal ami iránt lelkesednek, ez az én személyes gondom is. A másik dolog ami engem személy szerint blokkol, az az, hogy ami érdekel azt nincs lehetôségem ûzni, ha viszont olyasmit választok ami nem érdekel, azt komoly idôpazarlásnak élem meg. Ezért inkább nem csinálom, ennek köszönhetôen pedig valóban pazarlom a saját idômet.
Hú ez elgondolkodtatott én így vagyok a számítástechnikával,hogy szeretem hobbiból már nagyon rég benne vagyok értek is hozzá viszont nekem pl önbizalmam nem sok van így attól félek,hogy nem élnék meg belőle.Viszont bármilyen más munkát tudom,hogy utálnék csinálni pl gyárba nem szívesen mennék pláne nem 3 műszakra.Mondjuk én így is meg úgy is pazaroltam már az életemet mert jó ideje nem dolgoztam egy okból kifolyólag de mikor arra gondolok,hogy egy gyárba mennék vagy valami nagyon röghöz kötött munkát vállalnék félnék,hogy megenne és sz még jobban időpazarlás lenne.Egyébként teljes mértékben átérzem amit írtál.
Amihez affinitásunk van azt csináljuk, ha csináljuk majd megérezzük, hogy örömet okoz vagy nem. Ha nem akkor tudhatjuk, hogy mást kell csinálni. Addig amíg agyban játszuk a dolgokat nem és nincs megtapasztalásunk addig nem fog nyugodni hagyni és a nyugtalanságg érzés gátol hogy felhőtlenül jól érezzük magunkat.
Maximálisan egyetértek veled, István! :)
Ádám idézete nagyon megragadott > "Csak egy rossz döntés van: ha nem csinálsz semmit." Egyetértek vele!
Nem feltétlenül, mert kinek mire van igénye
"BELENÉZEK MAGAMBA" 🤣🤣🤣🤣
Duma duma duma és semmit nem mondtok
Köszi a visszajelzésed. Te mit szerettél volna hallani?