Ahhoz, hogy oda tudjunk lépni, ahol a másik van - ami nélkül a valódi séta nehezen elképzelhető - arra is szükség van, hogy elfogadjuk a másik valóságát. A másik valóságának elfogadása alázatot igényel. Ha ez hiányzik belőlünk, megjelenik az ítélkezés, az előítéletek. Az emberi lélek mágikus világképében nagy szerepe van áldásnak és átoknak. Gyakran találkozni a sétákban azzal, hogy egyetlen, néhai „varázsmondat”, gyakran hallott, vagy csupán szavak nélkül sulykolt üzenete mekkora hatással lehet a velünk sétába induló jelenére. Áldások és átkok, mantrák, kimondott és kimondatlan parancsok és elvárások mélyre hatolhatnak az emberi lélekben. Egy mélyre befúródott varázsmondat, melyet titkon elhittünk, melynek szót fogadtunk, fölülírható egy másikkal, annak gyógyító párjával. De hogyan találhatunk rájuk a sétában? Ha rájuk bukkantunk, hogyan íródnak át? Mi módon „hatástalanítható” egy korlátozó hiedelem a „pozitív mágia” eszközeivel? Mindez a coach kreativitásán is múlik. Egy ember szokásrendszerét nem a régi szokások letételével lehet leghatékonyabban megváltoztatni. Egy új szokás bevezetése kiradírozhatja a régebbit. A szokások, rítusok szerepe óriási. Az új rítusok megalkotásának lehetőségével pedig a változás és változtatás eszköze a kezünkben van.