Video

ebben benne vagyok

Érdeklődéssel tekintettem meg mind a három részt. Közös identitásunk segített megérteni , átérezni az elhangzottakat. Köszönöm az élményt. :)

Ez a drága kislány csodálatosan összefoglalva, olvasva bemutatta a bányászok életét. Igen így éltek a bányászok. A bányász településekben volt élet, hősök voltak! Nagy kár,hogy nem kellettek a rendszerváltáskor. Szélnek eresztették Őket.

Köszönet MINDENÉRT, MINDENKINEK! Jó szerencsét pilisszentiváni Barátaink!

GÁTAS JÓZSI-imádom!!!!!SZUPER!!!!!(volt tanárom)

Super Burschen !!!!

nekem tetszett! legközelebb biciklivel menj végig, úgy azért kicsit izgalmasabb lenne

Sehol egy lélek? Milyen sorozat ment a tévében? A viccet félretéve szép! ...és tetszik!

KÉREM FOGADJÁTOK TŐLEM SZÜLŐVÁROSOM OROSZLÁNY ÉS A BÁNYÁSZOK ELŐTTI TISZTELETEM JELÉÜL EZT A KIS VERSVÁLOGATÁSOMAT ! Tisztelettel! Gabricsevics István AZ ÉN SZÜLŐVÁROSOM ( Gabricsevics István ) Erőművi kormon és kénes szagú füstködön át kelt a Nap és mint a hó szállt a szürke pernye, s bár ellepett a város szennye mégis volt öröm. Megfáradt szemeket, s kormos arcokat látva, - a mély tárna pora festette be őket, - s nem kevés asszonyi kart - hiába tárva... kik, aggódva várták a hazaérkezőket ! Át a korom - és füstködön eszembe jut sokszor még ma is, ha olykor keményen küszködöm: - Ez volt a valóság,,, s minden más hamis - Mára már,,, bezárva mind a bánya, s a kas nem süvít, nem zajos, kihalt mind a tárna. És hogy pár év múlva, kinek lesz ez emlék,,,? - Talány! - De én szülővárosomnak maradok örökkön gyermeke - Szeretett,,, gyűlölt,,, városom: Oroszlány. KÖSZÖNET, SZÜLŐVÁROSOMÉRT ( Gabricsevics István ) Belőletek lett város szülővárosom szűkebb hazám. Kezetek gyümölcsétől lett meleg a kazán. Nem törődve vele, hogy a körülmény mostoha Ti naponta mélybe szálltatok, hogy a családnak legyen szép otthona. Hányszor de hányszor dolgozott, a városért a brigád,,, Kommunista szombaton épített uszodát. Nem volt széthúzás balra vagy jobbra,,,, Vidámparkot épített kezetek az Öreg dombra. Aztán még sok óvodát s iskolát. vájártanulóknak bentlakásos tanodát. E város, a Ti verejtéketekből épült s ha Ti nem lesztek, mivé lesz végül ,,,? Szakmátoknak becsületét kivívtátok, mindezért néha a Sorsot is magatok ellen kihívtátok ! Ki már elhunyt azok fizetsége az örök emlék, Nektek élőknek meg,,,, egy emlékmű csille a fizetség ??? !!! Én, nem tehetek itt igazságot, de Ti bányászok, jó ha tudjátok, Minden verejték cseppetek köszönöm Tenéktek ! S azt, hogy Ti bányászok, mit is tetteket én, még sokszor elmondom az eljövendő népnek ! JÓ SZERENCSÉT ! ( Gabricsevics István ) Jó szerencsét ! Sok csillét ! Mondtam én, az apám, s nagyapám,,, Nemzedékek nőttek fel a bánya szálló szénporán. " Vitla " " macska " " flashencúg " apákról, fiakra szállt, s ma már csak kis múzeum hol tegnap még egy akna állt. Mi lesz véled drága szénre épült városom !? Vértesben megbúvó szép szülővárosom ! Bezárt mind a bánya, aknák, hol már csend honol, rozsdaette kötélpályák, miken csille nem zajol. Te, mi egykoron büszke bányászváros voltál, volt mozid, vidámparkod, s Vájáriskolád, Ha bányászváros nem leszel, hogyan lesz tovább ? Sok a kérdés, mikre nem felel senki ! Jó szerencsét ! Miért kellett e drága várost, ily csúnyán tönkretenni !!??? BÁNYÁSZOK VOLTAK,,, ( Gabricsevics István ) Bányászok voltak, bizakodók és bátrak, kik porban, sárban, melegben helytálltak. Élték a bányászok küzdelmes életét naponta ezerszer próbájuk volt kemény. S a bánya mint a Pokol nyelt el sok életet hősöket, kiket már örökkön föld temet. S mit kaptak életükért, oly kevés ! Némi gyász, s egy kevés elismerés...! TISZTELGÉS ELŐTTETEK ( Gabricsevics István ) Soha nem feledett mélybe szálló hősök; fáradt izzadt testek és sok felsebzett tenyér! Ti, kik a szénért életeteket adtátok, Ti, kik már a titkot tudjátok, hogy lett a fekete szénből, családotoknak asztalán mindennapi kenyér! Ti, kik hogy gondoskodjatok a családról, nem féltetek soha a haláltól, s mindennap a mélybe szállva, a szénnel csatát vívtatok a föld alatt, hogy mindenkinek jusson az asztalra egy jó falat. Ti, nem kímélve magatok, nem csak magatokra, egymásra is vigyáztatok! A bányában egymásért mindent odaadtatok. hogy mindenkit élve felhozzatok, Ti, kik szembe mentetek tűzvésszel, vízzel, alattomos fojtó halálos gázzal, harcoltatok egymásért omlással, metánnal...! Ti, kik szülővárosomat Oroszlányt szénporos verejtékkel felépítettétek, ezúton is mondok köszönetet Néktek ! Ti, kik kis szénre épült városomért oly sokat tettetek, e versben emléket állítva tisztelgek előttetek ! KIT A BÁNYA SZELE MEGCSAPOTT ( Gabricsevics István ) Bár, kinn a Nap szép verőfényes a mély tárnában csak a mécses. De nem kényes faj a bányászember s a kasba lépett minden reggel. Erősek voltak, bátrak, bizakodók aknászok, csillések, vájárok, rakodók. Mentél Te is *shiktre" és vártad a félkettőt, s családodnak fedélért szerződtél tíz esztendőt. Azóta már több is, még tizenöt év telt el, lelkedben ott vagy most is, feltörő emlékekkel. Nem feleded mi volt a múlt, Beléd égtek a napok mióta először a bánya szele megcsapott . Ereidben már örökkön bányászvér folyik s bár tested sebzett, mit megrágott bánya, álmodban még kasba lépsz, mert hívogat a tárna. S hogy tudja meg a világ ki voltál egykoron, emlékedre írom most minden egyes sorom. BÁNYÁSZOK DICSÉRETE ( Gabricsevics István ) Te, ki föld alatt kerested a fekete aranyat, s kenyered, naponta kockára téve életed. Te, kinek kezét kérgesre törte a csákány és lapát, Te, kinek szénporos hátán a verejték húzta vonalát. Te, ki megraktad és toltad a csillét vállvetve, Te, ki néha fekve fejtetted a szenet, nem féltve életed. Te, ki Bányász napkor érc hangon daloltad világgá, Szerencse fel, szerencse le... Te, kinek a szíve szeretettel volt tele. Te, kinek családja, rettegett, ha megszólalt a sziréna, jelezve baj van. Te, ki ember maradtál a bajban. Te, ki megöregedtél, s szemed könnyel lett tele, ha eszedbe jutott a tárna, s arra gondoltál bár lenne még a bánya... és Ő ki hősi halált halt, a temetőben egy sír hant jelzi itt pihen egy ember, most is a föld alatt, ahol élt és dolgozott, számára a sors nem hozott jó szerencsét...mert... "Szerencse fel! Szerencse le! ilyen a bányász élete!" Bányászok! Legyen Tiétek mindenki dicsérete! " BÁNYÁSZSORS,,, ( Gabricsevics István ) Mint óceán fenekére süllyedt bárka, élem elpusztult életem a megváltóra várva ! Megmentőmnek híre hamva,,, elárvultan fekszem, magamra hagyva ! S ha köröttem szélvihar hullámot vet, még lejjebb süllyeszt, s az iszapba temet. Mint Titanicnak dicső romja, mit már csak bámészkodva néznek, figyeli a világ, hogy öl meg az élet ! Jövőképem nincsen munkahelyem zárva hol fél életem éltem, bezárva a bánya. Nem szállít a vén kas, nem forog kereke " Kenyeres pajtások ! " Túlélni ezt lehet e ? Átképezni hogy lehet, azt ki már húsz éve szívva bányák szénporát, bányász sorsát élte ? ! Csillét , csákányt, kaparót hogyan is feledne, ki a szénbányászok nehéz kenyerét ette,,,? ! BŰNÖZŐNEK HÍVNAK ( Gabricsevics István ) Ötven évig a hazámért rengeteget tettem bányász voltam, földet túrtam, gyermeket neveltem. Bérlakásban laktam, mit eladtak fölűlem bezárták a bányám, gyáram,,, hajléktalan lettem. Tanítottam, esztergáltam, autóbuszt vezettem törvényt soha nem sértettem, de bűnözővé lettem. Üldöznek mint hajléktalant, hogy ne láthassa senki törvénysértő dolog lett " mélyszegénynek " lenni. Ne láthassa a nagyvilág velem mit is tettek loptak, csaltak, hazudoztak, mindent tönkre tettek ! Bezárták a gyáram,,,,oda minden vágyam útpadka az ágyam, holdvilág a sátram vagyunk így de hányan,,,,, de hányan ,,,,, MÉLYBEN MARADT ÉLET,,,, ( Gabricsevics István ) Fájdalmamban felüvöltök, nem hallja meg senki, csak kolonc lettem, egy száműzött, egyszerűen ennyi. Bányász voltam fél életem lenn a mélyben hagytam szívem, lelkem, egészségem, mindent odaadtam. Kútból nézek segélyt kérve, nem látnak meg itt lent, nem gyűlölök most sem senkit, nem vádolom Istent! Ha én hibáztam, felvállalom, nem hárítom másra, a depresszió napjaimnak régi hű sorstársa. S miközben agyam nem érti egyre csak zakatol, bányász-szívem megszakadt, benne halálos csend honol. Eltűnik a bányászélet, elsodorva végleg, egy tollvonás volt semmi több, s életemnek vége.. Evezek a halál vizén, át a túlsó partra, felém int a néma révész, hívogat a karja. BÁNYÁSZ VOLTAM,,, ( Gabricsevics István ) Szénfalakon a Pokolba leszállva teltek verejtékes napjaim, száz veszélyt naponta látva dolgoztam bánya sötét tárnáin. A kasnál szólt a fohász, ima szállt a mélybe, - " Vigyázz ránk Szent Borbála, ha hallasz fenn az égbe ! " Mikor megállt lent a kas, még senki sem tudta ki fogunk-e szállni,,,? De tudtuk mi a fontos,,, magunkon kívül, egymásra vigyázni ! S ha betör majd a víz, s gyilkolni indul az alattomos fojtó gáz, tudtuk, lenn mindenki testvér, ki egymásra vigyáz ! A kénszagú iszaptól s szénportól ragadt a cipőnk. Sokszor a nyomástól recsegett a főte, De mi kinevetve a Halált csak mentünk előre. Asszonyaink, gyermekeink otthon aggódtak értünk, hogy ki tudunk e szállni,,,,s vajon hazatérünk? Bányászözvegyek, kik párjukat siratták, kezüket értünk Imára kulcsolták. Sok derék ember, ki családjáért dolgozott gépet kezelt, vagy csillét rakodott, s bár ismerte a bánya gyilkos méregfogát, nem menekült el onnan, mert végezte a dolgát. Nehéz kenyér a bányászé, sok ember nem tudja, élő és holt bányásznak legyen emlékmű e strófa ! A BÁNYÁSZ ( Gabricsevics István ) Az Ő kérges tenyeréhez csak a szénpor tapadt, míg másokéhoz vér, hatalom, arany. Dolgozott a mélyben, ezer veszélyben, mégsem volt soha panaszkodó szenvedő alany. Soha nem kerülte ki a rázós helyeket, s ha fázni kellett, - hát fázott eleget. Néha jutott Neki egy-két fröccs is a kocsmában, ha éppen nem volt zsémbes az asszony, felnevelt három gyermeket egy szobában, és nem érdekelte soha semmi mesés haszon. Ő csak dolgozott, hogy éljen nyugodtan a család, és ugyanúgy mint több száz bányásztársa jóban-rosszban Ő volt az önzetlen barát. Neve nem került fel oklevelekre halállal dacolva nem a hírnevet kereste. Ő volt a bányász,,,, TE, KI MINDEN NAP LESZÁLL ( Gabricsevics István ) Te kit minden nap elnyel a föld mélye Te, kit nem érdekelt soha a tűznek, víznek halálos veszélye Te, kinek kezét kérgesre törte a csákány és lapát, Te, kinek szénporos hátán a verejték húzza vonalát. Te, ki megraktad és tolod a csillét vállvetve, Te, ki néha fekve fejted a szenet, életed nem féltve Te, kit nem tör meg az őselemek alattomos szeszélye Te, kit nem tett gyávává a bánya halálos veszélye Te, kire száz halál les a tárnában a mélyben, ott is ahol azt hiszed nincs veszély, ott is légy résen! Családod minden nap féltve hazavár egyben, épségben ! Te, ki ha bár már megöregedtél is, szemed emlékek könnyeivel tele Bányász napkor büszkén, érc hangon daloljad világgá: - " Szerencse fel, szerencse le..." ! NEKTEK ÍROK BÁTRAK ( Gabricsevics István ) Nektek írok most bányászok, a bátrak. kik, ha úgy hozta az élet, egymásért kiálltak. Kik széncsatát vívtak vérrel, verejtékkel, hegyeket mozgattak meg vérző puszta kézzel. Nektek, kiknek keze szülővárosomat teremtette, kiknek verejtéke Oroszlányt virágzó várossá tette. Akik ha kellett, katonái lettek a társadalmi harcnak, összefogva vívtak a célért, mert mindig tudták, mit akarnak.. A város csak nőtt, s így telt el immáron hatvan esztendő de sajnos, mint minden más, ez is csak esendő. Elmúlott, s bár szép volt e nemes küzdelem, bezár, megszűnik, mi életetekben volt az értelem. Bányászok voltatok, bátrak és bizakodók egymáshoz önzetlen városalkotók. Nektek írok most soraimban köszönetet: -" Köszönöm, hogy városomért oly sokat tettetek ! " - PAJTÁSAIM, TI ÉRTITEK SZAVAIMAT ( Gabricsevics István ) Ha azt mondom, " torlódás ",,, Neked az forgalmi dugó, nekem szalagvégállomás és bezabált kaparó. Ha azt mondom, " kas ",,, Neked az méhek háza, nekem a száguldás le a félhomályba. Ha azt mondom, " macska" ,,, Neked az egy szőrmók, mi egeret fogott, nekem a kupli, mivel húzták a cugot. Ha azt mondom, " csatlós ",,, Neked az egy páncélos katona, nekem, ki a kasnál lenn a mélyben a " Jó szerencsét " mondta. Ha azt mondom " talpszedés ",,, Neked az jelent, sietős lépteket, nekem, csákányt és lapátot, mivel a bányász vágatot mélyített. Ha azt mondom a " frontra " mentem, Neked az háborút, véres öldöklést, nekem az szénkombájnt, és szénfejtést. Ha azt mondom, " pajzs ",,, Neked az egy darab lemez a lovag kezébe' Nekem, az öreg GLINIK mi a fejemet védte. De ne hidd azt, hogy nem beszélünk azonos nyelvet, csak én ott is jártam, hol a tárna, nem ismert kegyelmet,,, OROSZLÁNYI BÁNYÁSZNAP ( Gabricsevics István ) A bezárt bányák városa lettünk, pedig, csak 60 év telt el felettünk. Vége a vágatok hosszú sorának, vége Oroszlány hősi korszakának. A várost, mit a szén tett naggyá, s hol tegnap még zajlottak széncsaták, mára nyugdíjba küldték a bányászt az ostobák. Hol sok bányász már végleg a föld alá költözött, de még ki él, helyét nem találja a Nap sugarai között, Ti ! Kik a bányákat eltemettétek ! Kellene, hogy érezzétek, nincs ennél borzalmasabb vétek !. S művetek után maradtak, megtört bányász emberek, kiknek élete lassan lepereg ! És megmaradtak, ők ! A gáz és villany díjbeszedők ! És bányásznapon az emlékezés koszorúit a sok büszke bányászkéz helyett, szomorú arcok viszik, kiknek egyetlen óhaja, bús keserű sóhaja, önmagukat is eltemetni, e könyörtelen világból elfutni végleg ! Elfutni onnan, hol tegnap még, élte verejtékes, de büszke bányászéletét, Elfutni onnan, hol nem mondják ki többé a bányász nevét, onnan, hol nem köszönnek többé: " Jó szerencsét ! "

Szuper jól sikerült visszaadnod azt a mámoros és vidám hangulatot, amit a táncosaink teremtettek ebben az óriási teremben, Marktleugastban. Nagyon köszönöm az élményt :D

A Kálvária stációit a napokban ismeretlenek (ismét) megrongálták. Szégyelljék magukat a tettesek, remélem, elnyerik méltó büntetésüket.

A Bányászhimnusz német nyelvre fordított szövege a pilisiszenbanyak.lapunk.hu oldalon megtalálható,

Nincs meg valakinek a szöveg leírva? Köszönettel.

Jó szerencsét! De jó volt látni a régi kollégákat és jó lett volna ott lenni!

Nagyon szép, tartalmas és igényes kiállítás. Köszönjük az ötletgazdának és a kiállítás főszervezőjének: Sebestyén Istvánnak áldozatos munkáját!

...nyugodt, csendes, üres vasárnap esti hangulat...a zongora játék nagy találat a videóhoz...!!!